Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. február (6. évfolyam, 27-49. szám)
1951-02-27 / 48. szám
Kommunista Párt főtitkárát, Dolores Ibárruri elvtársnőt, az Albán Munkapárt főtitkárát, Enver Hodzsa elvtársat és a Vietnami Népfront vezetőjét, Ho Si Minh elvtársat. Ezután az elnökség tagjaira tett javaslatot. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP főtitkára, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József és Kádár János elvtársak, Pártunk főtitkár, helyettesei, Kovács István, Horváth Márton, Apró Antal, Vas Zoltán, Rónai Sándor, Ha- rustyák József, Zöld Sándor és Szabó István eívtársak, Pártunk Politikai Bizottságának tagjai Zsofinyeez Mihály és Piros László elvtársak, a Politikai Bi. zcttság póttagjai, Andics Erzsé. bet, a Központi Vezetőség tagja, Batta István honvédaltábornagy, Bernáth Lajos, a turkevei Vörös Csillag.tszcs párttitkára, Bor- csányi István küldött, tszcs elnök, Dávid Ferenc, a Szolnok megyei Pártbizottság titkára, Dénes István, a Központi Vezetőség titkára, Erdey Grúz Tibor, a Tudományos Akadémia főtitkára, Hegedűs András, a Központi Vezetőség titkára, Hi. das István, a Központi Vezető ség tagja, Horváth Ede, a C-yőri Vagongyár Kossuth.dijas szta. ha^iovista esztergályosa, Hor váth Vince, a XIII. kerületi pártbizottság titkára, Hrabovsz- ki Irén, budapesti küldött, a Ruggyanta gyár sztahanovista, ja, Jegyinák János, a csougrád. mcgyel pártbizottság titkára, Knszapovics András elvtárs, baranyamegyel küldött, a Délszláv Szövetség vezetőségi tagja, Kiss Károly, a Központi Ellenőrző Bi. zottság elnöke, Koczina Gyula elvtárs, a Rákosi Mátyás Müvek pártbizottságának titkára, Kupor Zsuzsána elvtársnö, a fehérgyarmati Károlyi-tanya tszcs párt titkára, Lippai Sándor elvtárs, szabolcsmegyei küldött, dolgozó paraszt, Nagy Imréné, vasmegyei küldött, a legjobb magyar szövőnő, Nagy Mária elvtájrsnö, a budapesti pártbizottság másod titkára, Nógrádi Sándor elvtárs, a Központi Ve. zetöség tagja, honvéd altábornagy, Nagy Pálné elvtársnö, csongrádmegyei küldött, Ormai Arpádné elvtársnö, a Hazai Fé- süsfonó Kossuth-díjas sztahanovistája, Péter Gábor elvtárs, Központi Vezetőségi tag, Pintér András elvtárs, nőgrádmegyei küldött, sztahanovista bányász, Fiokker Ignác elvtárs, az Egyesült Izzó sztahanovistája, Pőeze Tibor elvtárs, a borsodmegyei pártbizottság titkára, Pukánsz- ki Ferenc, a keszthelyi pártbizottság titkára, Ratkó Anna elv. társnő, Központi Vezetőségi tag, egészségügyi miniszter, Solymosi Józsefné elvtársnö, Demjén köz ségi alapszervezeti titkár, Somlai Artur elvtárs, a Magyar Népköztársaság Kossuth.dijas kiváló művésze, Somogyi Antal oivtärs, az ózdi Vasgyár vezér- igazgatója, Szabó László elvtárs, a Vasas Szakszervezet elnöke, Szilágyi János elvtárs, recdöralezredes, Szűcs Lajos elv. társ, a DISZ-íőtitkára, Tatár Kiss Lajos elvtárs, a hajdúmé, gyei tanács elnöke, Vass István, né elvtársnö, az MNDSZ-fötitká- ra, Zombori János elvtárs, a szegedi városi pártbizottság titkára. Javasolom az elnökségbe a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának képviseletében megjelent P. F. Jugyin és B. N. Ponomarjov elvtársakat, valamint a külföldi testvérpártok küldöttségeinek vezetőit. A díszelnökség és elnökség egyhangú elfogadása után Farkas Mihály javaslatét tett a kongresszus napirendjére. Kongresszus napirendje: 1. A Központi Vezetőség be. számolója és a Párt feladatai. Előadó: Rákosi Mátyás elvtárs. 2. Az ötéves terv első évének eredményei és további feladata. ink a népgazdaság szocialista építése terén. Előadó: Gerő Ernő elvtárs. 3. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése. Előadó: Kiss Károly elvtárs. 4. A Magyar Dolgozók Pártja Szervezeti Szabályzatának mő. dosításia. Eiöadó: Hidas István elvtárs. Es végül a Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság megválasztása. A napirendi javaslat elfogadása után rátértek az első napirendi pont tárgyalására. A kongresszus részvevői hosszú perceken át tartó tapssal és éljenzéssel üdvözölték az előadói emelvényre lépő Itákosi Mátyást. Rákosi elvtárs beszámolója Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársak 1 A Magyar Dolgozók Pártjának 1948 június 13-án és 14-én megtartott alakuló kongresszusa óla eltelt két és fél esztendő munkájáról szóló beszámolómban elsőnek ismertetni kívánom a nemzetközi helyzetet. Utána a Magyar Nép- köztársaság belső helyzetét, Pártunk fejlődését és az elöltünk álló feladatokat. A nemzetközi helyzet A nemzetközi helyzetet a Szovjetunió vezette béketábor sikerei és növekvő erőfölénye jellemzi, mellyel szemben az Amerika; Egyesült Államok és csatlós országainak Imperialistái, — akik joggal félnek a szocializmussal való békés versenytől — a Távol- Keleten a nyílt háborús provokáció, az agresszió politikájára tértek ár. A haladás és a béke táborának tengelye és motorja felszabadítónk, a Szovjetunió. A Szovjetunió minden téren erőteljesen fejlődik. Gazdasága gyorsan kiheverte a háború szörnyű sebeit, sikeresen befejezte az 1946-ban megkezdőit ötéves tervét és ma már messze túlszárnyalta az 1940-es év termelését- A Szovjetunió ipari termelése az 1950-es év folyamán 23 százalékkal nőtt és 10 százalékkal volt nagyobb, mint az utolsó békeévben. A mezőgazdaság, a vasút, a közlekedés is hasonló sikereket mutat fel. A .nemzeti jövedelem 21 százalékkal emelkedett, a dolgozók jövedelme 19 százalékkal nőtt. A gazdasági eredmények együtt- jártak a szovjet nép szociális jólétének emelkedésével, a szovjet kultúra, tudomány hatalmas fellendülésével. Ezek együttesen tették lehetővé, hogy míg a tőkés táborban a béketeljesítményeket egyre inkább háttérbe szorítja a há. borús készülődés, addig a Szovjetunió most foghat olyan korszakalkotó müvek megvalósításához, mint a volgai, dnyeperi, amu-darjai vízi .erőtelepek, amelyele egész szárazság sújtotta országrészek éghajlatát megváltoztatják s a pusztaságokat virágzó termőföldekké alakítják át. Ezek a tervek, mint erre a Pravda munkatársának kérdéseire adott válaszában Sztálin elvtárs rámutatott — szerves részei a Szovjetunió békés politikájának. A S00 milliós béketábor és a százmilliók, akik a tőkés országokban küzdenek a békéért, ezeket, a dolgozó nép jólétét előmozdító hatalma* teljesítményekei szembeállítják a háborús gyújtogatok aljas terveivel, összehasonlítják az imperialista országokkal, melyekben a' békés, polgári szükségletekre dolgozó ipart egyre inkább a pusztító, romboló ha dianyaggyártásra állítják át s erőt, bátorságot merítenek belőlük további harcaikhoz. Egyben megértik, hogy a Szovjetunió, bár tudatában van törhetetlen erejének, miért áll a béketábor élén. A Szovjetuniónak nincs szüksége rá, hogy terjeszkedjék, vagy gyarmati hódításokat tervezzen. Békeszeretete és békevágya szervesen összefügg egész létével; ennek természetes következménye és folyománya Ezért követeli a Szovjetunió szakadatlanul a Németországgal és Japánnal kötendő békét. Ezért javasolta a nagyhatalmaknak a vitás kérdések békés megoldását. Ezért követeli az atombomba betiltását, a fegyverkezés csökkentését, a koreai kérdés békés megoldásáéi. Ezért tengelye és központja a béke táborának, az egész haladó emberiségnek. A Szovjetunió megerősödésével szervesen összefügg a népi demokráciák megerősödése. Hogy a népi demokráciák a Szovjetunió támogatásával milyen eredményeket érlek el, annak igazolására elég, ha felsorolom az országok ipari termelésének növekedését 1950-ben, 1949-hez viszonyítva: a bolgár ipar 23.3 százalékkal, a lengyel ipar 30.S százalékkal, a csehszlovák ipar 15.3 százalékkal, a román ipar 37.8 százalékkal emelkedett. A magyar ipar emelkedése 35.1 százalék és ma már duplája az 1938. évi termelésnek. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a termelés számaival együtt nő a népi demokrácia dolgozóinak jóléte, élet. színvonala, A népi demokráciák gazdasági megerősödésének, kulturális és szociális felemelkedésének egyik legfőbb összetevője nemcsak az, hogy a Szovjetunió őrködik békés fejlődésünk felett, hogy gazdaságilag segíti őket, hanem az is, hogy szinte korlátlanul meríthetnek a szovjet tapasztalatok mérhetetlen kincsestárából, hogy a Szovjetunió készségesen bocsátja rendelkezésükre minden eddigi eredményét. A népi demokráciákra is áll az, amit a Szovjetunióról mondói műk. Hosszú esztendőkre szóló gazdasági terveik, melyek megvalósításán a Szovjetunió segítségével oly sikerrel dolgoznak, békevágyuk és békés politikájuk folyománya és mutatója. A Szovjetunió és a szocializmust építő népek meleg baráti szellemben folyó gazdasági, kulturális és politikai együttműködése megsokszorozza a felszabadult népek fejlődésének ütemét. Egyben új fejezet az országok nemzetközi kapcsolataiban. Aki ezzel összehasonlítja például a marshallizált országok viszonyát az Amerikai Egyesült Államokéhoz, a kapitalista országok önző, marakodó, haszonleső, egymást kizsákmányolni törekvő politikáját. az csak rokonszenvvc] és tisztelettel tekinthet a szociá- lista államok viszonyára. A Szovjetunió és a népi demokráciák sikereit és erősödését nagy érdeklődéssel és szimpátiával kísérik a tőkés országok széles dcflgozó tömegei. E sikerek serkentik ég táplálják a kapitalista országok dolgozó népének küzdelmét a békéért, saját kapitalizmusuk és az imperialista háborús gyújtogatok elleni küzdelemben- Ez ad erőt a francia és az olasz Kommunista Pártoknak, melyek munkásosztályuk és dolgozó ,népük zömét képviselik, valamint a többi kapitalista országok kommunista pártjainak és haladó mozgalmainak. A béketábor erősödésének és megszilárdulásának mindenki számára érthető és világos mutatója a kínai forradalom győzelme, melyet a hős kínai nép, a Kínai Kommunista Párt és Mao-Ce- Tung elvtárs vezetésével aratóit. A kommunisták a kínai nép felszabadító harcainak legválságosabb, legnehezebb szakaszaiban sem kételkedtek abban, hogy ez a küzdelem a haladó, a népfelszabadító erők győzelmével fog végződni. Közismertek erre vonatkozólag Sztálin elvtárs megállapításai, melyek akkor hangzottak el, amikor a kínai reakció erői látszólag felülkerekedtek és amely, ma már szinte jóslásnak tetsző megállapításokat a kínai események azóta teljes mértékben igazoltak.* A kínai dolgozó nép jövendő felszabadulásának reménye azóta valósággá változott és egy csapásra megváltoztatta a béke és a szociaálizmus erőinek javára Ázsiában és — hozzátehetjük — világméretben, az erőviszonyokat- Egy 475 milliós nép, mely löbb mint egy évszázad óta a kapitalisták és imperialisták egyik legfőbb vadászterülete és bázisa volt, a Szovjetunió baráti segítségével lerázta magáról az imperialista igát és a béke és a szeciaüzinus táborába lépett. Ez világtörténelmi jelentésé, gü győzelem, mely az emberihaladás legnagyobb lépése az 1911-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a fasizmus szétverése óta. A kínai nép szabadságharcának sikere hatalmas csapást jelent az imperializmus egész rendszerére s a reakciós, világháborúra törő tábor súlyos veresége. A kínai nép győzelme a Szovjetunió vezette béketábor erejének óriási megnövekedését eredményezi. E győzelem nemcsak alapjában véve változtatta meg a két tábor erőviszonyait, de oly hatalmas lendületet ad a gyarmati felszabadító mozgalomnak, melynek hatásai csak a jövőben fognak a maguk teljes jelentőségében mutatkozni- Az évszázados gyarmati uralom korszakának likvidálása megkezdődött. Vietnam, Malájföld, Burma, a Filippi-szi- getek gyarmati népei és hősi kommunista, pártjai felszabadító harca új orörc ka. pott. Korea dolgozó népének élet. halál harca ai amerikai agrrsz- szorok és koreai bábkormányuk ellen nemcsak annak bizonyítéka, hogy mire képes szabadságáért egy ,nép, ha évtizedes rabság után leverik kezéről a bilincset, de azt is megmutatta, hogy a gyarmatosítók kora lejárt és hogy új korszak nyilt meg az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek történetében. Ez a harc minden vonatkozásában mutatja a megváltozott erőviszonyokat, mutatója annak, hogy az amerikai imperializmus erői távolról sem voltak olyan nagyok, mint amilyeneknek azt az amerikai hírverés beállította. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy az amerikai és az angol katonák igazságtalannak tartják a Korea és Kína elleni háborút, hogy köztük ez a háború a legnagyobb mértékben népszerűtlen. Ezzel szemben a felszabadítók katonáit Ijpti a meggyőződés, a saját jó ügyük igazságába vetett hit és ez olyan erőt kölcsönöz nekik, olyan tettekre képesíti őket, melyek kiegyenlítik és felülmúlják az amerikai hadianyag fölényét. Ezért is jelent fordulópontot és ezért is mutatója az új időknek, a megváltozott erőviszonyoknak a koreai nép szabadságharca és ezért vallja ezt a Szabadságharcot magáénak szerte a vilátón a béke és a haladás minden híve, minden elnyomott, vagy félgyarmati nép. Felismerte azt a magyar dolgozó nép is: — ezért fordult rokonszenve az amerikai agresszió első napjától kezdve a szabadságukért küzdő koreai hősök felé. Ezért nyilvánította ki minden formában, hogy rokonszenve a vérgőzös imperialista barbárokkal szemben a koreai dolgozók oldalán áll és biztos abban, hogy igazságos harcuk, melyet a Koreai Munkapárt és Kim-lr-Szen elvtárs vezet, győzni fog. _ A kapitalista táboron belül is gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Az Amerikai Egyesült Államok a táboron belül olyan fölényre tettek szert, hogy minden ,,szövetségesüket“ maguk alá gyűrik, minden „szövetségesüket“ világhódító terveik szolgálatára kényszerítik. Erre felhasználják az Egyesült Nemzetek Szervezetének többségét s erre szolgál a Marshall-terv is. A Marshall-terv igazi célja az, hogy megkönnyitse az amerikai tőkének a behatolását a marshal- lizált országokba és gyarmataikba, valamint, hogy az amerikai nagytőke gazdasági függésije hozza ezeket az államokat. A tervnek ez a része sikerrel járt,- Az amerikai nagytőke gyorsan terjeszkedett. nemcsak Angliában és Franciaországban, valamint S többi marshallizált országokban, hanem ezek gyarmataiban is és egymás után kaparintotta kezébe ez országok gazdasági kulcs- pozícióit. A Marshall-terv fokozta a kapitalizmus belső ellentmondásait- 1949. őszén komoly kapitalista válság jelei mutatkoztak szerte a világon. Ugyanazokban a hónapokban, amikor a szocialista cpílcs sikereineik nyomán a népi demokráciákban szinte teljesen megszűnt a munkanélküliség, a kapitalista államokban 40 millióra növekedett a teljesen, vagy részben munkanélküliekké váltak száma. 1948 október végétől 1949 október végéig az Amerikaj Egyesült Államok ipari termelése 18 százalékot esett; a munkanélküliek száma ez alatt az idő alatt megkétszereződött és a részleges munkanélküliekkel együtt elérte a 14 milliót. Ebben a helyzetben a marshallizált országok Angliával az élükön, az amerikai tőkések nyomására, sorozatosan hajtottak végre pénzleértékelést, ami még jobban megkönnyítette az amerikai behatolást ezekbe az országokba, anélkül azonban, hogy a fenyegető gazdasági válságon változtatni tudtak volna. Ezekben a hónapokban aratta a kínai nép felszabadító barca döutő győzelmeit. Csang-Kal’Sek az amerikai imperialisták bábja volt. Veresége amerikai vereség is, At. amerikai Imperialisták ebbe nem nyugodtak bele. A kapitalista országok fenyegető gazdasági válságára é* a kínai forradalom óriási győzelmére azzal válaszoltak, hogy meggyorsították a harmadik világháborúra Irányuló előkészületeiket. Ezekhez az előkészületekhez tartozik egész Korea meghódítása. Az amerikai imperialisták, köray- nyfi, gyors győzelemre számított tak. A hős koreai nép ellenállásai teljesen váratlanul érte őket. V^. tőségük tanulsága* egy amerikai történész, Owen LatUmore, így foglalja össze: ,,Az ázsiai háborúk jellege foe+ radalmasodott. „Gyarmati“ há-* borúk többé nem olyam háborúk, melyekben egy kis nyugati válogatott sereg tetszése szériát operálhat a rosszul felfegyverzett, kiképzetlen „bennszülöttek“ tömegei között. Száz esztendővel e»-j előtt 50—60.000 főnyi angol seres le tudta verni India lázadását. Fél évszázaddal ezelőtt a Boxer- lázadásban 20-000 katona utat tudott törni Pekingig. De moat az, északkoreaiak megmutatták, hogy.i néhány rövid esztendő alatt félel-J metes jártasságra lesznek szert alj tankok és a tüzérség kezelésében. Az Egyesült Államok kénytelenek velük szemben olyan csapatokat' mozgósítani, mint amilyeneket Észak-Afrikában az elsőrendű német erőkkel szemben vetettek be, Háborút kezdeni Ázsiában —• állapítja meg Lattimore — ugyanolyan komoly döntést igényelne, mint háborút kezdeni Európában.1* Az amerikai imperialisták ezt még nem látták be. Koreai vereségükre háborús előkészületeik lázas meggyorsításával feleltek- Hasonló erőfeszítéseket követelnek meg marshallizált vazallusaiktól és azonkívül .nyíltan felvetik Nyu- gat-Németország, Olaszország és .1 apán felfegyverzését. A volt fasiszta országok fel" fegyverzése természetszerűleg azt jelenti, hogy az ott szervezendő hadseregeket ugyanaz a tisztikar vezetné, amelyre Hitler, Mussolini és a japán fasiszták támaszkodtak. Az amerikai imperialisták most demokratikus frázisok hangoztatása mellett a vi- lágréakció élérc állanak s minden erőt mozgósítanak, melyről feltételezik, hogy a béUefront elleni harcukban hasznukra lehet. Ezért vitték keresztül az Egyesült Xenizeiek Szervezetében a fasiszta Franco Spanyolországának rehabilitálását, ezért támogatják Csang-Kai-Sek és I-i-Szin-Mn n mellett Bao-Dajt. a vietnami báb-
