Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. február (6. évfolyam, 27-49. szám)

1951-02-24 / 46. szám

Politikai válság Tito fasiszta rendszerében Jugoszlávia dolgozó népének milliói ítélik el a Tito-Ranko­vica kémbanda bűnös politikád ját. A jugoszláv dolgozók meg mutatták, bogy nem hajlandók a Wall-Street és a City mágná. sainak rabigájában sínylődni és mind erősebb harcot folytatnak a Tito.banda fasiszta rendszere ellen. Tito fasiszta rendszerének politikai válsága most már nyíl tan is beérett. A Tito-banda nemcsak hogy nincs abban helyzetben, hogy rákényszerítse a dolgozókat bűnös rendeletéi végrehajtására, de népellenes politikáját most már az eddig megszokott módszerekkel sem tudja keresztül vinni A Tito-Rankovics kémbanda a dolgozó tömegek fokozódó harcának következtében kény. télén rendkívüli eszközökhöz folyamodni, beleértve az ostrom, állapot bevezetését is. hogy lakosság elleni vadállatl terrort folytatni tudja. A titóisták ,,oí- rósági tárgyalásokat” szervez, nek a hazafiak ellen, akik szer­vezett harcot folytatnak a Tito- rendszer ellen, szabotázsokat követnek cl és a Tito-féle tér melési terveket megakadályoz, zák stb. Ilyen „bírósági tárgya­lások” voltak Belgrádban, Ore kiben és más helyeken. bűnösök szabadó rábocsátását ké­szíti elő, mint többek között Sztepinae püspökét, Lazica Mar- kovicsét, a nagyburzsoázia képvi­selőjét, Draguljub Ivanoviesét, a knlákok vezérét- Az imperialista sajtó egyik lapja, a Manchester Guardian, Draguljub Ivanorics és a többi bűnöző szabadonbocsátá- sával kapcsolatos kommentárja ban megjegyzi, hogy ezek a nyu­gattal való együttműködés miatt lettek elítélve, vagyis pontosan azért, amit ma Tito és klikkje folytat. A lap egyben ígéretet tesz újabb kölcsönök folyósítá­sára abban az esetben, ha a Tito' klikk a jelenleg még ,,börtönben“ lévő politikusokkal bővül ki. A Tlto-féle államapparátusban felelős pozíciót foglal el a szaba- donbocsátott Csula püspök, Ak- szamovics és még sokan mások, akik Pavelicsnek ismert munka­társai voltak. A közelmúltban bocsátottak szabadon 11.000 vé­reskezű bűnöst, akiket a titóisták a rendőrség és államapparátus fe­lelős pozícióiba helyeztek el, hogy ilymódon a nép elleni harc­ra használják fel őket. Nemrégi­ben a City mágnásai 500 királyi tisztet küldtek a Tit0' bandának, akik a jugoszláv had" seregben és Kankovics rendőrsé­gében elfoglalták a vezető pozí­ciókat Megingott helyzetük meg­erősítésére és a háború előkészí­tésére Nyugat-Németországból kü­lönböző bűnözőket hoznak ..spe­cialista“ cégér alatt, hogy 'ezek segítségére legyenek a Tito-ban- dának a nép ellen folytatott harcban. 1951 január 6-án az USA és a belgrádi kormány kö­zött megkötött szerződés alapján az amerikaiak Jugoszláviát de facto hat ellenőrző zónára osz­tották fel és elhelyezték a gazda­sági és államapparátusban úgynevezett ..tanácsadóikat*'­A jugoszláv hadsereg megbíz­hatatlan egységeinek „megerősí­tésére“ Újvidék közelében káder­képző tábort szerveztek, ahol több mint 30.000 német hadifoglyot speciális kiképzésben részesítet­tek. A Tito-kllkk fasisziat/uralmá- nak megmentésére utolsó kiveze­tő útnak a háborús kalandot tart­ja. Ennek keresztül vifelezését abban látja, hogy az országot tel­jesen alárendeli az amerikai im­perialista háborús gyujtogatők- nak. A Tiio-klikk fasiszta rend szere a mindinkább fellépő és erősbödő politikai válságokat nem képes megakadályozni, mert azok csak még jobban elmélyítik azt a hatalmas szakadékot, amely a dolgozó tömegek és az uralmon lévő fasiszta banda között tátong, Ezek a válságok szélesebb lehető­ségeket teremtenek a felszaba űí|ó harc gyorsabb kifejlődésére, a Tito-banda végleges megsemmi­sítésére. Az amerikaiak és Uszlnmanista bábjaik állati kegyetlenkedése nem ismer határt Koreában. A képen egy koreai hadifogoly val­latását látjuk. Ez is élő bizonyítéka annak, hogyan bánnak az Imperialisták a koreai hazafiakkal. A dolgozó tömegek hatalmas ellenállása következtében a Tito. félé gazdasági tervek — a rablás és kiszállítás tervei —, szégyen teljes kudarcot vallottak. A Tito-féle mesterkedések, ame lyek az úgynevezett „dolgozó kollektívák” vezetésére bízták a vállalatokat, csúfosan megbuk­tak. Még a titóista-fasiszta pártban, az úgynevezett „Nép- front”.ban és a többi fasiszta szervezetekben is káosz uralko. dik. A titőista vezetők, a „párt”, a „front” és egyéb szervezeteit „rossz munkájára” és ,.általá­nos szervezetlenségére" panasz, kodnak. A hatósági szervek sem hajtják végre a Tito-féle utasí­tásokat. A titóista sajtó például megemlítette, hogy az eszéki járás 45 párttitkára közül 43 nem olvassa a titóista-fasiszta sajtót. A Jasztre.Barszkí járás, ban a Rankovlcs-féle UDB le­váltotta „rossz munkájáért” a fasiszta párt járási titkárát és ugyanakkor letartóztatta Zde. csiu Cvetkovics Kalj és Kras ta­nács-tagjait. A múlt év folya­mán az UDB 120.000 alkalma- zottat dobott ki az utcára. A bűnös Tito-banda teljesen elvesztette befolyását a mun. kásosztályra. Most azon dol­gozik, hogy likvidálja a szak- szervezeti mozgalmat, mind­amellett. hogy teljesen meg­fosztotta azt funkciói gyakorlá­sától, a munkásosztály érdekel­nek védelmétől, A titóista-fasiszta rendszer politikai válságát többek között az Is nyilvánvalóan igazolja, hogy magában a titóista ural. kodó klikkben is megindult a bomlási folyamat. Nagyon sok, tegnap még hü tltőista.szolga megtagadja, hogy a Tito-Ran­kovics fasiszta rendszerrel a biztos pusztulásba rohanjon. Brkity, Zsigity, Opacstty minisz­terek és még sokan mások meg. tagadták a Tito.klikk rendele telnek végrehajtását. Voltak olyanok is, akik öngyilkosságot követtek el, mint például Fgics ,. miniszter” is. A Tito-Raníkovics kémbanda, hogy megszilárdítsa megingott hatalmát, arra törekszik, hogy a legreakciósabb monarchista ele­inek és a hitlerista megszállókkal rgyüt;működők barátságát meg­nyerje és ugyanakkor a régi nép- c/lenes burzsoá 'politikusokkal roló kapcsolatait erősíti. Éppen ezért a Tito-banda olyan háborús Titóék hazndozásal azt célozzák, liogj uiegbosszabbflsák azt a rabló világot, amelyben testvéreinket odaát tartják — mondja Petrich Stijmnné bácsalmási délszláv asszony de mind a hármójuknak agyá­ban egyetlen egy gondolat fész- kelödött be: az asszonynak Iga­za van. Stipan Petrichék aztán egy napon elégedetten hallották, hogy mind a két Berberovics és Jakab Jaszenovits is * csoport — A felszabadulás a dolgozó nép boldogabb és örömtelibb éle­tét hozta, — mondja Stipán Pet­rich felesége, a bácsalmási Lenin- termelöcsoport tagja. Fejkendő­jét feljebb tolja a homlokáról. Mosolygós két szeme visszatükrözi mindazt az elégedettséget, me­lyet lelkében érez- Középparasz­tok voltak, 13 hold földjük volt. Stipan Petrich felesége lelkese­déssel beszél megváltozott életük gondtalanságáról, nyugalmas bé­kességéről. Mikor Bácsalmáson a Lenin-termelŐcsoport szervezési munkálatai folytak, férjével együtt elsőkinek jelentkeztek a csoportba való belépésre. Négy gyermekük van. Va’.ame<n>ny.re szüksiég volt az egyéni gazdálko­dásban. Szükség volt munkaere­jükre, ha azt aikarták, hogy a munkálatokat időre teljesíthessék, ha azt akarták, hogy a terme.es eredményei b.ztosíthassák megél­hetésüket. Mikor beléptet a Lenin-csopart- ba, Stipan Petrich azt mondotta odahaza a feleségének: — Nekünk most. mint cso­porttagnak tízszer, százszor különbül kell majd gazdálkod­nunk, mint a csoporton kívül állóknak. Mert, ha most pré- dálunk, nemcsak a magunkét, hanem a közösségét Is elpré­dá.juk. Stipan Petrich és felesége azon is voltak hogy jó munkájuk­kal mindenkor megmutassák, hogy nemcsak jövőjükért, fel- emelkedésükért harcolnak, hanem a csoport erejének gyarapításáért, gazdagodásáért. Azzal, hogy a csoportba beléptek Stipan Pet- ricbék, gyermekeiknek életo Is jelen­tősen jobbra fordult. Stipan Petrich felesége erről a megváltozott életről mondja: — A csoportba való belépé­sünk tette lehetővé, hogy fjaink tovább tanulhatlak. Mikor az Iskolát kényszerű­ségből abba keljeit hagyniuk, sok tépelődés, sok könny és még több sóhaj kísérte a hosszú éjszakákat. Azóta az egyik fiam, Petrich József az egyik állami gazdaság rak­tári és szállítási felelőse. A másik fiam, Pelrich István, a DÉVART-nal van alkalmazás­ban. A harmadik fiam, Petrich Jakab mérnöknek készül. Most végzi a dolgozók gim­náziumának harmadik osztá­lyát. A negyedik fiam míg csak hefedik illa.ánososzlá.yú tanu.ó. Ö is tanulni fog, hogy a szocia.lzmus építésének jól- képzett szakembere legyen. Stipan Petrich felesége a dél­szláv anyanyelvű iskola Szü.ö. Munkaközösségének, elnöke. Azt tartja, hogy nem elég csatit ne­velni és tanítani, ha mi magunk, szülők, nem tanulunk 'és nem ké­pezzük magunkat. — Ha azt akarjuk, hogy gyer­mekeink munkájának iendü.ele tovább növelje elért ered­ményeinket és sikereinket a szocia.izmus építésében, akkor minden szülőnek a fla.alok sorsát, fejlődését szívén kell viselnie. Ök jelenük a jövőt. Stipan Petrichék a csoportban mindenkor példamutatóan irányt mutattak azon az úton, mely a további eredményekhez, sikereik­hez vezet. Stipan Petnlchnek így lett az elmúlt esztendőben 3-9 munkaegysége. Nem sokkal Ke­vesebb pedig a feleségének. A végső elszámoláskor a készpénzen kívül 10 mázsa kukoricát, 5 mázsa krumplit, 480 liter bort, 2 mázsa ár­pát, 60 kg cukrot, 15 kg zsírt, szénát, szalmát, zöld­séget és egész éven át 300 liter tejet kaptak. Stipan Petrich felesége mo­solyogva teszi lel a kérdést: — Tizenhárom holdas egyéni gazdaságunkban mikor jutott ennyi a számunkra? Maga adja meg a feleletet a kérdésre: — Soha. Nyugodt és boldog életet élnek. Nincs a jövőtől mif tar­tamok. A múltból jtt maradt min­den félelmet: amikor az igaz szióért még. könnyen betörték az ember fejét, — már az emlélkükből is kí- törü.ték. Ma már a becsületnek, az elismerésnek egyetlen tok­mérője van, a munka. A tekintélyt is ez növeli. Stipan Petrich feleslége örül, hagy férjével arra a döntő elha­tározásra jutott, hogy Csoport- tagak lesznek. Mikor beléptek, még ne«m is tudták, hogy . elhatá­rozásuk hány délszláv anyanyelvű dolgozó társuk figyelmét keltette fel. Csak mikor be-betértek por­tájukra,, hogy elbeszélgessenek velük és a beszélgetés során ráte- relödött a szó a csoport életére és munkájára, — akkor látták, hogy a csoporton kívülállók ér­deklődése mint fokozódik. Stipan Petrich és felesége el­határozták, hogy meggyőzik dél­szláv anyanyelvű dolgozó tár­saikat további boldogulásuk egyetlen és járható útjáról. Most már hosszabban és bővebben be. szélgettek csoportjuk minden­napi életéről, elért eredményei­ről id. Berberovics Istvánnak, ifj. Berberovics Istvánnak és Ja­kab Jaszenovitsnak. Egyik este történt, hogy Stl. pan Petrich felesége azt találta mondani: \ — Hogyan akarjátok ti a békét védeni, amikor görcsö­sen ragaszkodtok maradi- ságotokhoz. Valahogy úgy vagytok ti is, mint az egy­szeri ember. Üres erszény- nyel megy a piacra és üres kosárral jön vissza. Érdek­lődtök, nekünk adtok igazat, magatok ismeritek be, hogy mennyivel jobb és szebb az élet a csoportban és még sem tudjátok elhatározásoto­kat dűlőre vinni. Petrichék vendégei összenéz tek. Nem szóltak egy szót sem, tagjai lettek, Stipan Petrich felesége férjé, vei együtt azóta Is azon van, hogy minél több délszláv anya­nyelvű dolgozótársát győzze meg a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről az egyéni parcella- gazdálkodással szemben. — Nekünk, délszláv anyanyelvű dolgozóknak, — mondja Pct- rlchné — a felszabadulás nemcsak szabadságot hozott, hanem az egyenjogúságot Is az évtizedes mesterségesen felszított nacionalista és so­viniszta elnyomatás alóL Bol­dog és örömteli életünk min­den nappal szebb lesz. Gyér. mekeink jövó'jéért már nem kell aggódnunk. Aztán egy pillanatra elgondol, kodlk. — Tudjuk ml valamennyien, mit hazudnak nem messze tőlünk a határon túl Titóék. Tudjuk nagyon jól, hogy hazudozásalk mit céloznak. Meghosszabbítani azt a rab­lóvilágot, melyben odaát élő testvéreinket tartják. Most bizonyosodik csak be igazán a közmondás: — A kutya ugat, a karaván ha­lad. Mi tovább fogunk ha­ladni azon az úton, melyet a Szovjetunió világító fáklyája mutat számunkra. Mert csak ez az út biztosíthatja békén­ket, nyugodt fejló'désünket, nyugodt életünket, gyarapo­dásunkat. Gyermekeink biz­tos és örömteli jövőjét. Egy nyugalmazott angol tengerész­parancsnok megcáfolja Tito rágalmait a népi demokráciák ellen _ A New York Herald Tribune című amerikaj párisi kiadásá­nak február 15-j száma közli Edgar P. Young nyugalmazott angol ten­gerészparancsnak levelét, aki a lap egy régebbi számára hivatkoz­va, Tito nyilatkozatával foglalko­zik. Tito ebben a nyila'kozatáoan nagy buzgalommal csatlakozott az angol-amerikai imperialistáknak ahhoz a rágalmazó állításához, hogy Bulgária, Magyarország és Románia túllépik a békeszerződés­ben előírt katonai létszámot. ..Áttanulmányoztam ezeknek az országoknak a költségvetését — írja Young — és úgy látom, hogy a hadikiadások a költségvetésnek igen kis részét teszik ki- En ma­gam nemrégiben Utazást • tettem ezekben az országokban és sem jelét nem láttam a felfegyverzés­nek. Ezért nehezen fogadom el ennek ellenkezőjét.'’

Next

/
Thumbnails
Contents