Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-14 / 11. szám
Tito és bandája árulása kdvetUcztéheii az elmúlt másfél ér alatt Jugoszláviában összesen három traktort gyártottak Az elmúlt hetek éa hónapok eseményei moatmár félreérthetetlenül bebizonyították azt, hogy „a független jugoszláv külpolitikáról”, a „független nemzeti kommunizmusról” zen' gedezett frázisok hova vezettek az imperialisták karjaiba. Tito és janicsárjai, ezek a hűséges, dolláronrángatott lakájok, gaz dáik érdekében mindenre képesek, még a nyílt agresszióra Is, természetesen, a népi demokratikus országok ellen. De nemcsak külpolitikájában vall ják a „független jugoszláv külpolitika” leple alatt az imperialista órdekszolgálatot, hanem ugyanezeket teszi az ország ha' tárain belül is. Gazdasági és politikai téren mind nyíltabban tűzi napirendre a kapitalizmus gazdasági és politikai felvirágoztatását. A Tájékoztató Iroda határozata már több mint egy évvel ezelőtt rámutatott, hogy Jugoszláviában az állami szektor nem a nép tulajdona, hogy az nem a jugoszláv dolgozókat, hanem a nagytőkéseket, a külföldi imperialista tökét szolgálja» így már nyilvánvaló, hogy ilyen országban szó sem lehet tervgazdálkodásról. A Tito- klikk a valóságban persze, äohsem akart tervgazdálkodási, az országot felvirágoztató ipart A jugoszláv árulók kirakat-Ler vet készítettek, amit ők maguk és az imperialista sajtó agyonrek lámazott, hogy félrevezessék elsősorban a jugoszláv dolgozo. kát, de az egész világot, mely a második világháború befejezése után — de alatt is — szimpátiával fordult a hősiesen küzdő jugoszláv hazafiak felé. Kidriesnek, Tito „tervhivatal” elnökének a multévl első félév röl szóló jelentése megmutatja, hogy a termelés — összehasonlítva a megelőző évekkel — Je lentösen csökkent. Voltak olyan iparágak, amelyek a tervüket csak 31A százalékra teljesítet ték. A tervgazdálkodás teljes kudarca és az imperialistáknak az a-követelése, hogy állítsák vissza Jugoszláviában a termelőeszközök magántulajdonát, a Tito- bindának jól jött, ürügyül szol. gélt arra, hogy törvényben töröljék el az államosítást; és az üzemeket, bányákat úgynevezet „munkakollektlvák” kezébe ad. ják. Nem merték bevallani a jugoszláv munkásosztály előtt, hogy ténylegesen a kapitalizmus visszaállításáról van azó, hanem a „kommunizmushoz való gyors átmenetről” szóló hangzatos kijelentésekkel próbálták leplezni azt a valóságot, hogy szabad kezet adtak a tőkéseknek, hogy visszaállt a kapitalisták hatalma. Tito azonban helyenként mégis elvakkantotta magát, így a DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítójának kijött novemberi nyilatkozatában is, ahol kijelentette: „Bizonyos üzemek államosítása nem mutat, kozott hasznosnak, ezeket az üzemeket visszaadjuk volt tulajdonosaik kezébe. Ez már meg U kezdődött.” A Tlto-banda népáruló politikája válságba sodorta a jugoszláv piezőgaadságot is. Á Tito. rendszer támasza a falun a népnyúzó kulákság. Rohamosan szegényedik a középparaaztság. a szegényparasztság föld nélkül marad, növekszik a zsellérek száma és gyors ütemben terebélyesedik, gazdagszik a kulákság A kulákok akadálytalanul, egyre mohóbban vásárolják össze potom áron a szegény, és közép- parasztok parcelláit. Tltóék gyakorlatilag hatálytalanították a földreformtörvényt és tömegével bocsátották ki a rendeleteket a kulákok érdekében. Egyedül Szerbiában mintegy 20.000 dolgozó paraszt kényszerült arra, hogy eladja földjét, vagy annak egy részét. Az úgy" nevedett „zadrugák”, az áiter- inelőszövetkezetek, új formál a falusi kizsákmányolásnak és korlátlan lehetőséget biztosítottak a kulákoknak. A Tlto-kUkk adópolitikája la természetesen a kulákoknak kedvezett. Jellemző erre a szerb pénzügyminisztérium bizalmas leirata, amelyben megparancsolták a járási hatóságoknak, hogy hajtsák végre az adók revízióját a kulákoknál. E leirat alapján a pancsoval járásban a kulákok adóját felére, a pozsareváci járásban 40 százalékkal csökkentették. A tltóista sajtó maga bevallotta, hogy a tavaszi vetés idején a gép- és tr&ktorállomások traktorainak több mint 75 szá zalékát egyáltalán nem lehet használni, az utolsó másfél.évben Jugoszláviában összesen három traktort gyártottak. Csődöt mondott tehát a mezőgazdaság gépesítése Is. Tito a New York Times, nek adott nyilatkozatában beismerte: „Zslrellátásunk válságos, szükségünk van lisztre, Illetve búzára, zöldségfélékre, burgonyára és babra. A takarmánynövények tekintetében a nelyzet Igen rossz, sőt talán még rosszabb. Nincs elegendő szénánk, zabunk sincs egyáltalán, sürgősen szükségünk van élelmezési cikkekre”. Jugoszláviát tehát, amely gabonában közismerten gazdag ország, most éhínség fenyegeti. A Tito-banda azt a hazugságot verte nagydobra, hogy az élelmezési válság oka a nagymértékű aszály és a rossz gabona- termés. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén mondott beszédében leleplezte Titóék hazugságait. Megállapította: „A Tlto-banda a gazdasági válságért és zűrzavarért az Idei szárazságot teszi felelősé. Nálunk, Magyarorságon is volt az idén szárazság, semmivel nem ki, sebb, mint Jugoszláviában. Rákosi elvtára megállapltá. salt beszédes számok támasztják alá. A Jugoszláv parasztok nem vetik lie a földjeiket és nem teljesítik a tltóista hőszolgáltatási terveket sem. Tavasszal a parasztság 2,700.000 hektár földet hagyott parlagon. A tltóista statisztika hamis adatai szerint a gabonanemüek beszolgáltatási tervét szeptemberben 68 százalékra teljesítették. A valóságban persze, ez a százalék jóval kisebb. A karlo- váci, vukovári, tuzlal és más já rásokban a parasztság ellenállása következtében még harminc százalékban sem teljesítették Titóék előirányzatát. Bajok vannak az őszi vetéssel Is. A tltóista Tanjug hírügynökség jelentése szerint október közepéig Boszniában és Hercegovinában mindössze hét százalékra teljesítették a vetéselőirányzatot. Tito egyik nyilatkozatában, november 7-én elismeri, hogy „Jugoszláviában még nem vetették el az őszi búzát”, • Ehhez hiába jön segítségül Trumanák támogatása. Nem tudják megmenteni a Tito-bandát a nép megérdemelt büntetésétől. A jugoszláv nép a Szovjetunió és a népi demokráciák diadalmas építésétől lelkesedve, a proletárinternacionalizmushoz hü kommunisták vezetésével eredményes harcot vív szabadsá. gáért, országa függetlenségéért, a béke és a szoclallzms ügyéért a fasiszta Tlto-banda ellen. Az amerikai reakciós sajtó veszettül szítja a háborús hisztériát. (Újsághír) A Wall Street fasiszta sajtójának vértől csepegő karmai. IMIIMÉ MacArthur ldtoloncoltatja a Japánban élő koreaiakat részitől azzal a kéréssel .fordult a japán kormányhoz, vizsgálja meg az úgynevezett „felforgató elemek'', köztük a Japánban £16 leoieaiak Dél-Koreába, küldésének kérdését. A Dzsidzi Cuszin hírügynökség jelentése szerint Ohaszi, a jogi főkorulányzat parancsnoka kijelentette, hogy pair megkapták a MacArthur-vezérkar beleegyezését a koreaiak kitoloncolásához é* hogy 1951 januárjának kezdeté» a japán kormány meghozza « megfelelő intézkedéseket a ko* reaiak kitoloncolására A Japán kormány szóvivője hivatalosan megerősítette, hogy a japán ko»many DélrKoreába küld sok Japánban élő koreait — jelenti g japán sajtó. A Jomluri című lap közli, hogy a japán kormány határozatot hozott a koreaiak erőszakos elszállítására Japánbői, miután MacArthur vezérkarával és Li Szín Man bábkormányának képviselőivel tanácskozott. Az Aszahl című lap jelentése szerint november elején iá Szín Man MacArthur vezérkarán keAz igaz szóért korbácsot, Mitrovica és Pozserovác börtöneit kapják a dolgozók lito Jugoszláviájában „Míg nálunk a munka dicsőség éa becsület dolga, addig odaát egyet jelent a töltött fegyverrel, a korbáccsal, Mitrovica és Pozserovác börtöneivel” — emlékezik vissza jugoszláviai napjaira Kusztor István bács- szentgyörgyl dolgozó. Kusztor István vagyok mondja szerényen, — miközben kezet szorít. — Bácaszentgyör- gyön a Ságvári-termelőazövet- kezetl csoport tagja. Hajában inár megcsillannak az ősz hajszálak. Homlokán a mélyen szántott barázdák az elmúlt évek sok keserves gyötrelmét, harcát éa küzdelmét árulják el, Hangjából boldog öröm csendül, amikor ráterelödik a szó mai helyzetére, sorsára, életének jobbrafordulására. Mikor a múlt szenvedései kerülnek az ajkára, a keze ökölbeszorul. Mintha lesújtani készülne, Kusztor István sok sok évet töltött Titóék börtönében. Pár hónappal ezelőtt sikerült csak neki hazatérnie Mindent, ami odaat folyik, min. den gazságot, a dolgozó nép kizsákmányolását és meg- rablását a saját szemeivel látta. — Mindenről meggyőződtem, minden gazságuknak szemtanúja voltam, és minden hazugságuknak leleplezője vagyok — mondja. Kék szemei gyűlölettel teli tekintettel néznek a határon túl. ra. Látszik, mint tornyosul viharrá lelkében a gyűlölet, a harag, mely mint a villám lecsapni készül,- Kezdjük ott. hogy közvetlen a felszabadulás után kerültem a határon túlra. Az élet, ha vontatottan is, de megindult. A jugoszláv dolgozó nép maga mögött érezve a hatalmas Szovjetuniót és annak baráti segítségét, telkes örömmel kezdett hozzá a háború pusztításainak eltakarításához, a romok helyébe egy boldogabb, új élet megteremtéséhezAmikor a Tájékoztató Iroda leleplezte Titót és klikkjét, akkor nyíltabban léptek fel és a dolgozó parasztból újra „büdös paraszt“ letJt. Megindult a hajsza nemcsak a hazafiak, hanem a dolgozó nép elten te. Ebben az időben én Pozserovácon tartózkodtam. Titóék itt egy hatalmas börtönt létesítettek. -Naponta öt- venével, Százával szállították ide a rabláncra fűzött ipari dolgozókat és parasztokat, akik elle- ueszegültek a Tilío-banda kizsákmányolásának. Az idehurcolt dolgozókkal robot-munkát végeztettek. Nem is eggyel volt alkal. mám beszélgetni. A parasztok egyöntetűen azt mondották: — ha ötven mázsa búzánk termett, száz mázsát követeltek, hogy beszolgáltassak. Un két sertés állt az álamban, hat sertés leszállítását rótták ki rám. Harminc mázsa kukoricáin termett j mégis ennek a kétszeresét köve telték, hogy adó fejében szolgál, tassam be. — így kerültek a dolgozó parasztok százai és ezrei Pozsero- vácra. Az Ipari dolgozóit pedig azért, mert a használhatatlan és rossz gépek állandó törése és kiesése még a legminimálisabb termelési eredményeket sem biztosították,-* A Tájékoztató Iroda határozata után egyszerre megjött a hangja a falu kukkjainak is. Megjelent egy rendelet abban az időben, mely intézkedett: — a Mákoktól nem kell olyan szigorúan követelni a beszolgáltatási kötelezettség teljesítését. Titóék keblükre ölelnék a dolgozó nép elnyomóit, kizeákmá nyoióit. Hűséges és készséges kiszolgálóikat újra a dolgozó nép nyakára ültették. A dolgozó népet kiszolgáltatták a kizsákmá- nyolók kénye-kedvének. — Mindent pedig azért tették, ami rövidesen a dolgozó nép előtt is világoe lett, hogy az amerikai és angol imperiajisták hűséges és készséges kiszolgálói lehessenek. Megkezdődött az igazi hazafiak üldözése és börtönbevetése. Elég volj a kulák vádaskodása. Elég volt a gyáros feljelentése, hogy dolgozója kommunista- Az UDB köze máris elérte és Mitrovica, vagy Pozserovác börtöneibe, gyűjtötáboraiba került, Kusztor Istvánon látszik, hogy a sötét emlékek mint tódulnak emlékezteiébe. Mint gyűjtöget}, mint igyekszik szavakba formálni, hogy azokról számot adjon. Mikor hazaért és meglátta az első üzlet tömött kirakatát, megdörzsölte a szemeit, nem akart hinni azoknak. Azt hitte — álmodik. — Odaát Titóék kizsákmányolása mgszüntette az életet. Nemcsak tűt és eérngt népi lehet kapni, ~ de szemüveget sem, *Qt még olyan csekélységet sem, mint egy dohányszelence A 'keresetek alacsonyaik. En jó magam havonta 6000 dinárt tudtam megkeresni. Érzékeltetve e? a 6000 dinár« ~ mely hangsúlyozom, egy havj kereset —- annyit jelent, hogy egy nálunk úgynevezett mi- kádó kaDát ára 6000 dinár. Egy pár cipő ha napokon kere&ztül való keresés után ráaikad az ember , 5000 dinár. Vagy teszem fel, hogy 100 dinár egy liter bornak a? ára. As imperialistáik befolyására a munkabéreket egyre csökkentik. A dolgozók elől elvonják az élelmi» szert, a nélkülözhetetlen ipari cikket, osaIkihogy Titóék kielégíthessék au imperialistáikat. — Titóék országában a dolgozó nép elkeseredése napról-napra hatalmasabb arányokat ölt. Ennek hizomyítéka. ha egy volt partizán hőst kózrekenítenek és elhurcolják, helyébe tízen is lépnek. A jugoszláv dolgozók tudatában vannak annak, hoJ az 5 igazi helyük. Valamennyien vágyakozással tekintenek a Szovjetunió és a népi demokráciáik országai felé. Figyelik az ott folyó munka eredményeit. A hatalmas arányú építkezéseket. Az újabb ós újabb sikereiket és győzelmeket, — Tudják mindnyájan, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban a dolgozók jólétben élnek. Életszínvonaluk egyre nő és emelkedik. Tudják, hogy míg a népi demdkráciá-kbau a muhika dicsőség és becsület dolga, addig önáluk egyet jelent a töltött fegyverrel, a korbácc&al, Mit- rovicával és Pozserovácral. Tjtóók terrorja egyre fokozódik. Mikor eljöttem, végig az országban az üzleteik ’üres kirakatokkal ásítoz- taík. Az egyik oldalon a dolgozók egyre növekvő nyomora, a másik ofd-ilon a kizsákmányolok, a tőkések, a kulákok tobzódó jólét« állott. De ez már nem tarthat sokáig... Kusztor István így emlékezik. Gyűlölettel és haraggal.
