Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)

1950-12-24 / 218. szám

Könyvismertetés

IF* <Gr 1S4S.

1848 európaszerte a forradalmait öve volt. Az abszolutisztikus, feudális társadalmi rend mindez ízében recsegett, ropogott. A politikai élet vezetését az egyro jobban feltörekvő polgárság vette kezébe. Ebben az időben XIV. Lajos Fülöp uralkodott, akit uralkodásának elején polgárkirálynak neveztek. N éliány év múlva azonban Gui- aot miniszterelnök befolyása alá került. Guizot „francia Metternich” mindent, elkövetett, hogy visszaállítsa a hercegek és grófok uralmát. A nép azonban nem tűrte az igát és íorradalommaj próbált megszabadulni gyűlölt uraitól.

Bécsbesn, Budapesten és Prágában ugyanekkor Metternich herceg, a Habsburg-tatrodalmak korlátlan ura Igyekezett elfojtani a polgárság egyre erősebb mozgalmát. Csehszlovákiában ez a mozgalom kétirányú volt. Az egyik csoport, a nemzeti liberálisok, Palacky, Hlavicek és Rieger vezetésével kizárólag a Habsburgok jóindulatára támaszkodott és a császárságon belül akarta megoldani az alkotmány kérdését. (Körülbelül Úgy, ahogyan az u. n. „fontolva bar la dók” Magyarországon.)

A másik oldalon a radikális demokraták állottak. Itt egyesültek a polgári értelmiség, diákok, fiatalokból álló kis forradalmi csoportjai. Elükön olyan emberek voltak, mint J. V. Fric és Karel Sabina, a csehek forradalmi költői és Smetana zeneszerző. Céljuk az volt, hogy forradalommal vívják ki nemzetük szabadságát.

Ebbe a történelmi korszakba vezet el bennünket a film. A diákok és a munkások népgyü- léat hívtak össze. Céljuk az, hogy óvást emeljenek a bécsi udvar követeléseivel szemben, amelyek lényegében meg akarják semmisíteni az alkotmányt. A császári helytartóval és a csehországi németekkel cimboráié liberálisok azonban meg- esorbitották ennek az óvásnak tartalmát, teljesen kihagyták a munkásság szociális helyzetének

javítására vonatkozó követeléseket. A diákok és a munkások egy percet sem vesztegetnek. Fric és Sabina, a két költő lángoló szavakkal bélyegzik meg az árulók tettét és az előkelő uraknak ugyancsak igyekezniük kell, hogy megmentsék bőrüket a nép haragja elől. így születik meg a második petició. Az áruló liberálisok és a császári helytartó csak & függöny mögül kandikálnak ki a hatalmas tömegre, amely felvonult a helytartó palotája elé. A nép erejével szemben nem tehetnek semmit: még a helytartó is kénytelen aláírni a követeléseket.

Az alkotmány április 25-én lépett életbe, de a nép öröme nem tartott sokáig. Az új helytartó, Thun gróf és a segítségére siető Windischgrätz herceg semmibe vette az alkotmányt. Aliig fel fegyverzett gránátosok csapatai cirkálnak az utcákon, — Windischgrätz csapatai, akik a bécsi forradalom vérbefojtá- sa után Prágát is bilincsbe akarják verni. A diákok és a munkások látják, hogy nincs más kiút, csak a fegyveres ellenállás. Az első lövés június

12-én dördült el. órák alatt nőttek ki a földből a barrikádok, a felkelők között nemcsak a diákok és munkások voltak, hanem nők is. Ott látjuk Fric és Sabina szerelmeit is, Máriát és Filomenkát, akik a forradalom viharában mindvégig kitartottak párjuk mellett. A szerelmes fiatal lányok szemünk előtt változnak hősökké, az ellenálló

Katymár község úttörői hálával éa szeretettel gondolva a nagy Szovjetunióra és bölcs vezérére, Sztálin elvtársra, — a Sztálin elvtárs nevét viselő út díszítési munkájában Dunai Károly csapatvezető szervezésével 100 darab kársfacssmetét ültettek él. Ugyanezek az úttörők, hogy hűségüket <$s ragaszkodásukat kifejezzék népi demokráciánk, a Párt és Rákosi elvtárs iránt, az állami gazdaság gyamunkásokkal és diákokkal együtt. Fogságbaejtik Thun grófot is, a császári helytartót. Windischgrätz ágyúi és túlerőben lévő csapatai azonban egyre kisebb helyre szorítják a szabadság harcosait. Ötnapos kemény, véres harcra volt szüksége Windischgrátznek ahhoz, hogy fegyverletételre kényszerítse a bátor hazafiakat. 1848 jumus 17-én következett be a kapituláció. A császári önkény és a bosszúállás teljes erejével tombolt. Egymásután tartóztat, ták le a forradalom vezetőit, — csak néhánynak sikerült kül földre szöknie. Fric la búcsúziá Máriától. Az ö szerelmük csak akkor lehet boldog, ha a nép ügye győze. A harcot égy pil lanatra sem hagyják abba. A jövőért dolgoznak, azt építik soha nem tantorodnak el azok tói az eszméktől, amelyért any- nyian ontották vérüket és szén védték a császári börtönökben.

A harc csak száz év múlva győzedelmeskedett. A Szovjet, unió felszabadító harca következtében megerősödött a csehszlovák Kommunista Párt is 1948 februárjában a nép a Kommunista Párt vezetésével kiragadta a hatalmat Palacky, Hlavicek és Rlegler utódainak, a liberális, reakciós nagy burzsoáziának a kezéből. A film emlékei állít az 1848-as febr. forradalom hőseinek, megmutatja a száz év előtti felkelés nagyszerűségét.

A filmet a kecskeméti Árpád Filmszínház mutatja be december 21-től 27-ig.

potültetvényen munkafelajánlással 5000 kg gyapotot szedtek, amelyből 30.000 méter anyagot lehet szőni. Különösen kitűnt Mándity Éva és Czifra Rozália úttörő, akik a felnőttek 9 kg normáját 14—15 kg-ban teljesítették. Ezzel a munkájukkal, — mint határmenti község úttörői — válaszolni kívántak a Ti tóféle banda aljas cselekményeire.

Révész Ferenc, Bácsalmás

Panfjorov F.: Aratás

Panfjorov: Aratás elmü müve a szovjet Író nagy regénytetralógiájának utolsó kötete. Panfjorov az előző kötetekben arról adott számot, hogy Slrokij Bu- Jerák, a kis volg&mentl falu hogyan éli át azokat a sorsdöntő változásokat, amelyeken a szovjet hatalom első éveiben ment keresztül az ország. A parasztság felszabadítását, a termelőszövetkezetekért folyó küzdelmet, a falusi osztályharc egy- cgy Jelentősebb állomását raj. zolta meg ezekben a kötetekben. Az események fejlődésével fokozatosan az új, szovjet emberek kerülnek a regény középpontjába. Ez a kötet már a megvívott győztes harcok eredményeiről számol be. Az Aratás” hősei a diadalmas kolhozgazdál. kodás és nagyüzemi termelés racionalizálásán, továbbfejlesztésén fáradoznak.

Panfjorov mesteri kézzel ábrázolja a kolhoz körül szinte napok alatt felnövő gyárakat, a természeti kincsekben gazdag tájipari kihasználásért folytatott harcot. Ezekben a harcokban nap mint, nap új hősök születnek. Kirill Zsdárkin üzemet

épít, Pávd Jakunyln újít, Nikita Gurjánov új módszerrel negyvenszeres gabonát takarít be, stb. Az olvasó viszontláthatja o tetralógia első köteteinek hőseit, akikben a szocializmus építéséért vívott harc új és új képességeket fejleszt ki.

Ezekben az években leplezik le Buharint és elvetemült ban dáját, akik a szovjet hatalom megdöntésére törnek. Az ellenség nem alszik; a tőzegtelep hatalmas tüze, a hegyekben a vad- állati kegyetlenséggel meggyilkolt leányok fokozzák a párt- szervezet vezetőinek forradalmi éberségét. Kirill Zsdárkin, Bog. dánov és társai elszánt küzdelemben semmisítik meg a nép ellenségeit.

Ezek a küzdelmek meghozzák a végső győzelmet. „Aratunk — mondja Kalinin a regény egyik Jelenetében. — Emberaratás folyik Itt, most takarítjuk be he velőmunkánk gyümölcsét. Hogy örül most Sztálin. Rágyújt pipájára, járkál a szobájában és azt hajtogatja: Milyen nagyszerű lett ez az ország, milyen nagyszerű lett a nép.”

A hatymári állami gazdaság felkészült a minisztertanácsi határozat végrehajtására

A katyAárj állami gazdaság a minisztertanács állattenyésztési határozatának végrehajtására megtette az előkészületeket. A gazdaság az idén még oetn rendelkezett állatállománnyal. De jövőre már tehenészethez jut. Az 1951-eegaz- daságj év negyedik évnegyedében 160 tehenei kapnak. Ezeknek a tartására a minisztertanács határozatának érteimében 50 holdrá emelik a lucerna vetését. Siló-ku. korjeát pedig 25 holdon termesztenek. Beállítottak még a tervbe 20 holdra csalamádét és 80 holdra borsót, hogy annak fehérjével és szalmájával segítsék a téli takar, mányozást. A takarmanyneműek tárolására már épül a két siló, míg

a teheneik befogadására két darab 80 méter bosszú istáik*. Az új és modem Istállót már villanyvilágítással látják el. A tehenek fejéeét géppel végzik, a vízszolgáltatás! önműködő italéval történik. Ezekkel az építkezésekkel egyidejűleg új, 10 vagon befogadóképességű kukoricagóré is készül.

Az állami gazdaságokban t téli oktatás keretén belül most megindult az egyéni gépok tatás ás. A gaizdaság arra törekszik, hogy dolgozói közül minél számosabban tanulják meg a gépek kezelését. A traktorosok december 21-j felajánlásképpen megépítették a Javítóműhelyt 6» felszerelték szerszámokkal

Az autóbusz zsúfoltan robog Kecskemét felé. Az állomások sox’ll egymásutánban követik egymást. Halk beszélgetés folyik a párnázott ülések között. Hideg szél simogatja az autóbusz üvegtábláit és zúzmarává eürüsíti az alágördülő vizesep- peket. Az autóbusz éles kanyarral újabb községen robog át Megáll. Feltárul az ajtó, hogy új utasok kerüljenek belsejébe. Kis karkosárral tagbaszakadt parasztember cihelödik fel. Kutató tekintetével helyet keres a maga számára. Valakire rá köszönt. így: — Szabadság, elvtársi

— Utazom már megint, elvtárs, mert sok az eligazítani valóm. Aztán tudja, én olyan ember vagyok, aki szeretem, ha minden rendben megy. Nagy a gond, nagy a felelősség, amit vállaltam. Megérti, elvtárs ugye. De ha már vállaltam, annak becsülettel eleget is akarok tenni,

M

eg törli bajuszát. Kigombolja kabátját, mert a meleg már Igen-igen csorgatja homlokáról a verejtéket. Kis kofaarában papírba csomagolva kenyér, mellette Jó szál kolbász, mely a szakadt papírból ki-kikandikál. A homlokát meg. törll és a beszédét tovább folytatja.

— Érti elvtárs, ugye, hogyha ma kommunista becsülettel helyt akarunk állni a munkában, akkor azon kell lennünk, hogy azt minden tekintetben jól el is végezzük. Lehet, hogy eddig jól végeztem a munkámat, mert mint csoportelnököt, a járási tanács tagjává választottak. Érti ezt ugye, elvtárs. Mert én magam úgy állapítom meg, hogy volna még javítani való a munkámon. Van még elég hiba, amit magamból ki kell küszöbölni. Érted ezt is ugye, elvtára — szól

Molnár Mihály az új életről beszél

a másikhoz. — De hát ha a dolgozó nép úgy látja, hogy én eddig becsülettel dolgoztam, hát én úgy vélem, a bizalomra rá kell dupláznom. Több munkával, több eredménnyel, több lendülettel, még több becsülettel. Érted ezt te ugye elvtárs ?

Most nagyot sóhajt és egy cigarettát kotor elő a zsebéről. Rágyújt. Tekintetéből szeretet sugárzik. Homlokán a ráncok elmúlt életének sok verejté- kes küzdelmét hirdetik. Karjának lendületes mozdulataiból még mindig a munka után vágyó erő feszül. A neve, ahogy bemutatkozik, így csendül: Molnár Mihály, a Felszabadulás-termelőszövetkezeti csoport elnöke, Császártól tésről.

E

imult élete a robotosok élete volt. így mondja: — Parádéskocsis voltam a Forró uraságnál. Béres a I'ern- bach-birtokon. Napszámos, kubikus meg mindenféle, ahogy gyütt, az érseki földeken, kulá- koknál, ahol éppen 17 falat kenyeret meg lehetett keresni. Mert Molnár Mihálynak 17 gyermeke volt. Köllött dolgozni. Az asszony Is ott görnyedt mellette. Ok maguk alig ettek, csak a gyerekeknek jusson. Az a 17 szelet kenyér alig volt vastagabb, mint a körme héja, — mutatja la ujjaln a körmét, — mert hát esztendők során a szelet kenyereken megtanulta jól lemérni.

— Ma már csak hat élő gyermekem van. Miért? Mert a műit alig törődött a dolgozó nép egészségével. Hiszen, érted ugye, elvtárs? — Földes, dohos szoba, vizes, lucskos alomszalma, papírba csomagolt ablakrámák, a kemencék beomlott és nyitott kürtője. Hogy lehetett Itt vigyázni az egészségre? Hol becsülte itt a kizsákmányolás az embert, mint legfőbb értéket? Érted ugye, elvtárs? Aztán, mikor megjött a felszabadulás, az a kis föld, ami jutott, hej, de más világot Jelentett. Jutott ám már bővebben akkor minden. Magamnak dolgoztam, magamnak termeltem. Mikor aztán megalakult a termelőcsoport, első voltam, aki oda belépett. — Rögtön felismertem, hbgy ez a ml jövőnk útja. Ez biztosítja további fel- emelkedésünket. Érted ugye, rlvtárs? Hogy a termelócsoport az, amely a dolgozó parasztembernek a boldogságot, az örömet rejtegeti. Csak ki kell munkálni, csak dolgozni kell. Becsületesen, szorgalmasan és Igyekvőén. Lám, az Idén jómagámnak 480 munkaegysége van. A félévi elszámoláskor pénzértékben 2000 forint jutott nekem. Hun vót nekem az életemben csak egyszer is egy összegben 2000 forintom. Érted ezt te, elvtárs? Meg amellett van télika- bátom, van csizmám, van hócsizmám, van ünneplő ruhám, van Jó süvegem, van rendes aisónemüm. De nemcsak nekem ám, az asszonynak, a gyerekeknek mindenük van. Nem 7 vagyunk ma már ki. vetettjei, kapcái a kizsákmányolásnak. Ma már, amit termelünk, magunknak termeljük. Ki mennyit dolgozik, magának dolgozza. Érted ugye, elvtárs? őzben elszívta a cigarettáját. Most fújja ki az utolsó füstkarikákat és a csoportról beszél. De csak azokról, akik ugyanolyan becsületesen, lelkiismeretesen végzik a munkájukat, mint ök.

— Mert tudod, elvtárs, az úgy

K

van. Vannak egy páran, Akiket a kulákok egy-egy pohár borral, egy-egy megtévesztő, alakoskod óan nyájas szóval eltérítenek. Tudod, mennyi munkaegységük van ezeknek? öt így értsd, elvtárs, ahogy mondom. Ot. Hogy aztán ezek miből élnek? A könnyeikből, a szégyenükből. Mert szégyellk már magukat, hogy mit követ tek eh Már ráeszméltek, mint fonták be őket és mint zsákmányolták ki őket, fillérekért, ke* véske kis csengő forintokért, amikor a csoportban ezreseket kereshettek volna Érted ezt la ugye, elvtárs? Hát ml amondók vagyunk, ha ezek öntudattal eltévelyedésük beismerésével újra hozzánk fognak közeledni, szeretettel, mint testvérünket fogjuk újra közénk fogadni. Mert már nem is egy mondja, bogy a legnagyobbat „magam ellen vétettem, amikor nem a ti okos szavatokra hallgattam, hanem az alakoskodó hazugságra”.

gy mondja szőról-szóra Molnár Mihály. De még azt is elmondja, hogy csoportjának 104 tagja van. Eredményeik állandóan növekednek. Valamennyien hálásak a Pártnak és Rákosi elvtársnak, hogy megmutatta számukra az utat, boldogulásuk útját.

— Már most aztán úgy lesz, jól figyelj ide, elvtárs, hogy ml elhatároztuk, Idei eredményeinket a jövőre megduplázzuk. Ml nem takargatjuk, nem rejtjük véka alá, hogyan akarjuk ezt elérni. Hát először Is csoportunk egyik tagját el fogjuk küldeni gyapottermesztési szaktanfolyamra. Egy másik tagot, meg olyan állami gazdaságba küldünk munkamódszer átvételre.

I«

ahol a rostion termesztését Jó eredményekre fokozták. így akarjuk ml a magunk csoportjában la ezeket a munkamódszereket átültetni. No, meg tanulni la fogunk sokat. Az elméleti továbbképzésen felül szakmailag Is képezni fogjuk magunkat. Mert tanulás nélkül nincs eredmény. A tanulásból meg sohasem elég. Úgy vagyunk ezzel, mint az egyszeri ember. Tanult, tanult és egyszer ónk azt mondta, na, éh már mindent tudok. Aztán, ml lett a vége, egyszer csak rájött hogy mégsem tud semmit és újra elkezdett tanulni. Tanulás közben aztán árra eszmélt, hogyha őrökké fog tanulni, akkor is csak egy részét fogja elsajátítani annak, amit úgy hívnák, hogy: tudás. Hát ml, érted ugye elvtárs, nem Akarunk az „egyszeri ember” sorsára Jutni. Ml nem mondjuk azt hogy túl mindent tudunk. Ml tanulni akarunk, képezni akarjuk magunkat, mert a tanulásból, a tudás elsajátításából soha nem mondhatjuk azt, hogy no, pedig ez elég. Ugye érted, elvtárs?

agyot zökken az autóbusz. Megáll. Feltárul az ajtaja. Molnár Mihály neki- készülődik a leszállásnak. Ke- zetszorít az Ismerősével, na meg azokkal la, akikkel így beszélgetése során újabb Ismeretségbe lépett. De még búcsúzóul odaszól:

— Aztán elvtáraak, kövessetek minket, mindenki azon a helyen, ahova népi demokráciánk állította.

Molnár Mihály leszáll,* szapora léptekkel elindul, hogy mielőbb elvégezhesse a munkát, melyért útnak Indult. A ködfutotta ablakokon szerető tekintetek követik, míg az autóbusz újra el nem indul és a’.akjí. el nem nyeli a távolság.

N

Katymár úttörői így válaszolnak Titánok