Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-17 / 186. szám

Megérkezett a magyar békeküldöttség második része is a lengyel fővárosba Szerdán délután érkezett meg a varsói repülőtérre a francia, hol­landi belga, olasz küldöttség második része. A francia delegációval érkezel* Guy de Boysson és Pablo Neruda. Este 7 órakor érkezett meg a lengyel fővárosba a magyar békeküldöttség második része Mester Erzsébet vezetésével. Ebben a küldöttségben többek között Parlagi Nándor Kossuth-díjas bányász, Szabó Pál író, Vere(üczy Miklós kanonok és Dczséry László evangélikus püspök, valamint az MNDSz és a DISz képviselői. A béke brazíliai híveinek IL Országos Kongresszusa A Béke Hívei II. Viliigkongresz-1 szusának tervező irodájába a vi­lág -nmiden részéről a táviratok j ezrei érkeznek, amelyekben a béke harcosai gyümölcsöző mvn- j kát kívánnak a Kongresszusnak. j A táviratokban megbélyegzik azj angol kormányt és a többi impe­rialista állam kormányát, a béke- harcosokkal szemben tanúsított eljárásaik miatt. A Német-Szov­jet Társaság lipcsei tagozata több mint 80 ezer tagja nevében kí­vánt sikert a Szovjetunió vezette béketábornak további megszi­lárdításához. Grotewokl elvtárs bemutatta a Német Demokratikus Köztársaság kormányát a Népi Kamarában A Kémet Demokratikus Köztár­saság Képi Kamarája szerdán tartott II. teljes ülésén Ottó Groteicohi elvtárs miniszterelnök bemutatta a kormányt és kor­mánynyilatkozatot olvasott' fel. Az ülés kezdetén Dieckmann, a Népi Kamara elnöke üdvözölte a diplomáciai testületnek Puskin szovjet nagykövettel az élen meg­jelent képviselőit. Majd méltatta a Varsóban megnyíló II. Béke­világkongresszus jelentőségét és tolmácsolta a német nép szívé­lyes jókívánságéit a világ béke* harcosainak. A bizottságok meg­választása után Dieckmann elnök átadta a szót Grotewohi elvtárs miniszterelnöknek, aki bemutatta a Népi Kamara tagjainak a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányát. A kormány tagjai a következők: mi n is z tér el n ö k h e­lyettesek: Walter Ulbricht, Hein­rich -Raw, Oltó Kuschke. dr. Lech és dr. Bolz", külügyminiszter Der Unger, belügyminiszter: dr. Stln- hoff, államvédelmi miniszter: Zatsser, nehézipari miniszter: Selbmann, gépipari miniszter: Zitier, könnyűipari miniszter: dr. Feldmann, mező- és erdőgazda­ságügyi miniszter: Scholz, külke­reskedelmi és övezetközi kereske­delmi miniszter: Handke, keres­kedelmi és ellátásügyi miniszter: dr. Hamann, munkaügyi minisz­ter: Chwalek, egészségügyi mi­niszter: Steidle, közlekedésügyi miniszter dr. Reingruber tanár, posta- és távirdaiigyi miniszter: JSurmeister, népmüvelésügyi mi­niszter: Wandel, igazságügyi mi­niszter: Fechner. Otto Grotewohl elvtárs ezután felolvasta a kormány nyilatko­zatát. Bevezetőben méltatna az eddigi eredményeket, majd rámu­tatott: A kormány jövő munkája az ötéves torven alapul, amely hivatva van, horrij bizto­sítsa és erősítse a Német Demo­kratikus Köztársaság antifasiszta rendjét. .,Köszönjük a prágai konferen­cián részvevő kormányoknak azt a kijelentését, bogy a bárom nyu­gati hatalom newyorki konferen­ciájának külön határozatai nem jogerősek és nincs nemzetközi ér- vényük.‘‘ A Német Demokratikus Köztársaság' kormánya tel­jes egészében csatlakozik ehhez a nyilatkozathoz. A külügyminiszterek prágai kon­ferenciájának határozatai építő utat mutatnak a Németországot érintő valamennyi probléma bé­kés rendezésére — fejezte be Gro- tewohl elvtárs. Egy osztrák békekiildiittet megfosztottak egyetemi katedrájától Franz Krenner osztrák békcküldött, aki a grazi egyetemen a nemzetközi jogot adja cjő a varsói Békevjlágkongresszusra u'az- tában a vonalon tudta meg, hogy az osztrák hatóságok a Kongresz- szusra való utazását bűnnek tekintik és megfosztják tanszékéiül. Az angol kormány meg akarja gátolni az angol békeküldöttek varsói utazását Az angol kormány nem szün­tette be a kísérleteket, hogy aka­dályozza a Béke Hívei II. Világ- kongresszusának megtartását. Kost az angol küldöttek Varsóba utazása elé gördít akadályokat. A kongresszus szervező bizottsá­ga a követkézé nyilatkozatot tet­te közzé Londonban: November 11-én reggel & órától kezdve érkeztek az angol kon­gresszusi küldöttek az útlevélhi- , atalba útleveleikért. Az útlevél- hivatal vezetője 1 órakor kijelen­tette. bog.v a kérdést, felső fó­rumnál vitatják meg és hogy választ délután 3 előtt nem ad­hatnak. Három órakor közölték a küldöttekkel, hogy döntés nem. történt és a későbbi telefonír-! dcklőtfésekre sem adtak újabb fel-, világosítást, A szervező bizottság még nem tudja megmondani, hogy ez az intézkedés hány angol küldöttet érint. A reakciós angol sajtó minden­képpen arra törekszik, hogy meg-! felemlítse az atiigoi küldötteket, * Az iparvállalatok megtagadják a küldöttnek megválasztott munka- j soktól a szabadságidőt. Párt- és Pártépítés A párttagok teljes bevonásával kell kijavítani aPlattergyár üzemi pártszervezetének munkáját Rákosi elvtárs október 27*én mondott beszédében felhívta párt- szervezeteink figyelmét azokra a hibáikra, amelyeket a párt továobj erősítése érdekében ki kell küszö. bö'niök. Így többek között alá­húzta, hogy a szervezés nem he­lyettesítheti az agitációs munkát. Az elbizakodottság folytán nem egy pártszervezetünk beleesett ebbe a tévedésbe. De Rákosi elv- társ azt is hangsúlyozta, hogy ,,az vi ágos, hogy a legjobb agitáclót is meg kell szervezni, hogy a szervezés és az agitáció elválaszt, hatatlan kölcsönhatásban álljanak egymással“. Ennek a'apján mutatható ki az a hiányosság, amely a Platter Kon­zervgyár üzemj pártszervezetének munkájában fennáll. Azaz nemcsak hogy agitációs munka nem folyik, de a pártvezetőségi tagok passzív magatartása folytán a pártélet egyhelyben topog cs komoly hibák vannak a szervezés körül is. Az üzemben hosszú itlö óta egyedül a párttitkár elvtárs kép­viselte a pártszervezetet, annak ellenére, hogy a pártszervezetnek komo'y taglétszáma van. Termé­szetes, hogy a munkát egyetlen személy nem képes elvégezni, mert elaprózza magát. Névleg meg volt ugyan a népnevelő, és propa­gandafelelős, de a munkájuk jó­formán semmi voH. ' Ebben a kérdésben megoszlik a felelősség a párttitkár elvtárs és a vezetőségi tagok között. A párttpkár elvtárs tulajdon­képpen a saját munkáját ne­hezítette meg egyrészt, ami­kor nem 'aktivizálta a vezető­ségei, de — ami súlyosabb — elszakadt a párttagságlói és rajta keresztül elszakadt az egész pártszervezet az üzemi dolgozóktól­A párttitkár elvtárs parancssze- rüen adta ki utasításait, ha már elkerülheteüen volt, hogy a veze­tőségi tagok segítségével old jen meg egy-egy fa’adatot. A béke­kölcsön jegyzés és a válasziás ide­jén például kiadta a jelszót a nép­nevelői etelősökön keresztü’. ^Men­jen ki ennyi és ennyi népnevelő. Hogy miről van szó, úgyis tudják már.‘‘ Semmi oktatás, semmi ki­képzés a népnevelők részére r.em folyt. Nem foglalkozott a vezetőségi tagakkal, nem osztotta meg velük a muniká1, a kádernevelést is el­hanyagolta. Nem gondoskodott he­lyettesről, amikor iskolára mert. Egyik délután behívta Túlimé e v- társnőt és így Oktatta ki: ,,Elvtársnő, vegyen át min­dent, én holnap reggel már az iskolán IcsZek.“ Amikor az elvtár-snő felad,i'köre után érdeklődött, a pá-ttitkár e.’v- társ azzal nyugtatta meg. „Majd belejön az eivtársnő is, majd meg­tanulja a teendőket munka köz­ben.“ A tagság részéről tekintve, felelősség terheli a párt- vezetőségi tagokat, ak'k teljesen magára hagyták a titkár elvlórsat. Nem éltek kritikával, amikor lát­ták, hogy az kisajátítja magának a vezetést, de közömbösen tekintet­tek et azok fölött a hiányosságok fölött is, amik abból a lódtaz, hogy egyetlen ember vállán nyugodott az egész pártszervezet munkája- A pártvezetőség nemtörődömsé­ge egyben azt is eredményezte, hogy mulasztásokat követtek el a tagfelvétel, illetve tagjeloftfelvétel terén is. A pártszervezet ezen a téren alig végzett kimutatható munkát­Nagyon természetes, hegy egy ilyen pártszervezet rányomta a bé­lyegét az üzem termelési munká­jára is. Hangot kapott az ellenség, így például a kádároknál sú­lyos bércsalás történt, aminek a kivizsgálását húzzák-halogat­ják, nem mernek erélyes kéz­zel hozzányúlni. Tóthné elvtárs, a párMitkár-lie­lyelles jószándékka' és telkesedé-- stj igyekszik talpraállítani a párt­szervezetet. Lassan megmutatkoz­nak az eredmények. Két csoport­ban 44 taggá megindult a politikai iskola. Egy hét óta új propagandafetelös vette kezébe az eddig e hanyagolt mun<kát. A legsürgősebben meg­oldandó feladat a pártvezetőség újjászervezése, a vezetőségi ta­gok és rajtuk keresztül az egész párttagság aktivizálása- Nem könnyű feladat, hiszen az egyszemélyi vezetés folytén a párttagság elszokott a munkától, húzódozik a funkcióvállalástól. A Platter-gyár üzemi pártszer­vezetében mélyreható fordulatéi kel' teremtenj ezen a téren, úgy, hogy a vezetőség telje* helyreáM"- tásával erőteljesen rá kel' rnorrni az egyes reszortok kiépítésére. Meg kell osztani a munkát és ebbe bele kell vonni a párttag­ság széles tömegét, A beindult oktatási munka ebben nagy segítséget fog jelen­teni. Az elvtársak ráébrednek ed­digi mulasztásaikra és az eddigi húzódezás helyett felismerik, hogy a Párt munkájában résztvenni nemcsak kötelesség, de megtisz­telő kitüntetés is. Bakó István középparasztef a Békekongresszus igazi harcossá tette bukó István középparaszt. Itt ’akik Baján a szentistváni te­rületrészben- Pártonkíviili. Mikor a hajai békegyűlés őt is a Béke­kongresszus küldöttei sorába vá­lasztotta, az elfogódottságtól csak ennyit tudott mondani: — Köszö­nöm. — Ebbe az egyetlen egy szóba sűrítette mindazt, amit ab­ban a pillanatban érzett. Amit ké­sőbb szavakban így fejezett ki: — Soha nem felejtem cl a Pártnak, a város dolgozó népének, hogy en­gem, a pártonkívülit is a Béke­kongresszus tagjai sorába válasz­tott, hogy a dolgozó nép szószóló­ja legyek a béke harcos megvédé­sében. Tekintetéből büszke fény su­gárzott. Mikor kézhezvette a meg­bízólevelet, úgy érezte, a dolgozó nép megnyilvánuló biza'ma nem­csak személyét, de eddig elért termelési eredményei* is megbe­csülésben részesítette. Amit Bakó István így fejezett ki: — Több és jobb munkával fogom meghálálni a Pártnak, több és jobb murvával fogok irányt és utat mutatni, több és jobb munkával fogok a békéért harcolni. Bakó István aztán ott foglalt helyet a Sportstadionban a béke- kü'döttek soraiban- Láza* érdek­lődéssel hallgatta a felszólalók sza­vait. Jegyzetfüzetében gyűltek a sorok, a. ceruzahegy a'dalanat szán­tott fel, hogy megörökítse a kongresszus felszólalóinak elhang­zott szavai*, amit füzetének élérc egyetlen egy szóval jelölt meg: — Béke. Most újra itthon van. A szántá-s-vetés, a mélyszántás munkálatait már befejezte. Mos* neki indult, hogy két munkás kar­jával azokat segítse, akik az őszi munkálatok teljesítésében Pemarad- tak.. — Ez is a békéért, a béke harcos megvédéséért folyik —- mondja. De nemcsak kinn a föl­deken folytat Bakó István harcot a bókéért, hanem felvilágosító munkájával mindenütt ot* van, ahol úgy véli, hogy a felvilágosító szó­ra, a meggyőzés erejére szükség van. — Mi, pártonikívüli dolgozó pa­rasztok, a szovjet néptől vesszük a példát, ahol a Párt mögé szorosan felzárkózva haladnak a pártonkí- vüliek blokkjának tagjai. Ilyen szorosan felzárkózva követjük és követni fogjuk mindenkor a Pár­tot, a dolgozó nép nagy vezérét, Rákosi etvtársat azon az úton, mely további felemelkedésünk győzelmes útján harcol a béke megvédéséért, a mi békénkért, a dolgozó nép békéjéért, azok ellen a háborús gyújtogatok ellen, akik újból az elnyomatás, a kizsákmá­nyolás sötét korszakába szeretné­nek visszasüllyeszteni bennünket. — Mi, dolgozó parasztok tudjuk, hogy Dózsa értünk szen­vedett vértanúhalált. Kossuth ér­tünk bontotta ki az 1848-as forra­dalom zászlaját- Petőfi lángoló sorai értünk ostorozták az osztrák és a feudalist elnyomatást. De tudjuk, hogy 1945, a Szovjetunió felszabadító harca, a Párt és Rá­kosi elvtárs a mi boldogulásunkat, a mi felemelkedésünket a meg­valósulás útjara vitték, hogy az ipari munkások, és a parasztok szétezakithatatUan és megbontha­tatlan egysége örökre száműzze a múlt világát, a kizsákmányolást, a vérünkön való élőstködést. Bakó István mikor élményeiről beszél, meüyek alól még most sem tud szabadulni, a parasztember egyszerűségével azt mondja: —■ Az élmények zuhataga úgy öntött el, mint mikor a duzzasztó gát széjjeltépi zsilipjeit é3 elönti á végtelen rőnaságot. Hatalmas erő­vel lángol bennem a Békokon- gresszus lángoló jelszava: — Béke. — Ott fogok érte küzdeni munka­helyemen. A földön, amely arany­sárga kalászaival az életet táp­lálja, melynek minden szeme a mi békénket védj s amelynek minden mázsa többtermése a békefrontot erősíti. Jegyzeteit lapozgatja, melyből ezeket a szavakat olvassa. ,,Népünk békét akar mai felszaba­dult, megújult, derűs élete védel­mében.'' Azután meg ezt olvassa: Olyan nép képviselői gyűltek össze a Magyar Békekor: gr assza-- ra, amely már nemcsak szereti és kívánja a békét, hanem a kellő ke­ménységgel, öntudatte', haíáro- .zottsággal rendelkezik ahhoz, hegy a bókéért vívott harcban állandóan, szívósan, bátran helyt álljon. ‘ | Hiány átszállítások megakadályo­iüása érdekében. Ajánlotta a Kon­gresszus annak a mozgalomnak a ! fokozását, amely a brazillal rá- I dióaktív anyagoknak ás más tor- ' niészeti kincseknek az Egyesült Államokba való szállítása ellen irányul. A K0ngi‘esszüs 48 tagú küldöttséget választott a Béke Hívei II. Világkongresszusára. A béke brazíliai híveinek Sao- I’aoloban tartott II. Országos Kongresszusa ajánlotta a béke mindén brazíliai hívének, bogy erélyesen tiltakozzék a koreai békés lakosság bombázása ellen, fejtsen lel minden lehelő módon ellenállást brazíliai csapatoknak Koreába szállítása, és az ameri­kai imperialisták acpessziv hábo­rújának folytatását szolgáló ha­A békeharcosok a világ minden részéből táviratokban üdvözlik a Béke Hívei II. Világkongresszusát

Next

/
Thumbnails
Contents