Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-14 / 183. szám

\ Magyar Békckongressziis után — a Világbékckongrcsszus előtt Két kalocsai asszony küldött a tanácsban és az üzemben níjabb erővel, jobb munkával viszi a békeharcot Somogyvári Ferencné a drág- szólj tanyavilág cselé’dsorábdl ke­rült a kalocsai tanácsház elnök* helyettesi székébe. Apja az érseki uradalom alázatossá nyomorított bérese’ volt, Somogyváriné korábbi élete pedig olyan, mint sokezer más zsellérlányé. 45 után a2 érá­val együtt a maguk gazdái lettek, kiegyenesedett derekú, tervezgető újgazdik. Augusztusban megala­kult a termelőcsoport. Sornogy- váriék elsőnek léptek be a 10 holddal- A szomszédok men­tek Utánuk. — Ha ti bementek, mi is jelentkezünk — mondta ifj. Tűül Jánosné és még aznap este az urával együtt írta alá a be­lépési nyilatkozatot. Megindult as első Itösös munka Már zöldéit a csoport új ve­tése, már az őszi mélyszántásba fogtak az ekék, amikor Somogy- \ áriné megtudta, hogy tagnak jelölték a tanácsba. Kicsit meg hökkent, kérdezgette önmagát, hogy mivel érdemelte meg a ki tüntetést. Amikor beköltözött Kalocsára, az egész csoport elbá. esáztatta: — Büszkék vagyunk rúd, útid meg ott is olyan jól a helyed, mint illlion. — És So mogyváriné ismét csodálkozott, hiszen ő_ semmi különöset nem csinált, csak jöl elvégezte a rábí­zott munkát. De akkor már de­rengett benne, hogy éppen ezért kapta meg a megtisztelő új fel­adatot. Kalocsaiam kerek szoknyája vi­dám színfolt a sötétbútoros, ko­moly irodában. Négy napja van üt. kicsit még bizonytalanul mo- ...y. Az utőbbi időben annyi öröm és meglepetés érte egyszerre hogy le kell csillapodnia. Mert küldöttnek jelölték a Budapesti Békekongresszusra .is. Életében először állt Ilyen ' bosszú út és ilyen fontos megbízatás előtt, * _ Az utazás külön élmény volt — meséli. — A vonalban végig­énekeltük az utat.. Láttam. Kalo- esától Budapestig a vetésekkel teli szántásokat, a munkát mim iltnülf. és elgondolkoztam, hogy de szép is az élet, amikor ilyen nyugodt, békés az élet. Aztán ar­ra gondoltam, hogy mi most ép­pen azért megyünk az ország ■minden részéből, elmondani, hogy mi torábbra is így akarunk élni. Hogy én is haza akarok menni a csoportomhoz, az emberek közé, n három gyermekemhez és hosszá, boldog életet akarok élni velük együtt, minden emberrel együtt... A Kongresszuson együtt voltunk jó párezren és csodálatos volt érezni, hogy mindenki ugyanazért van olt, mint én. Felszólaltak ott munkások, magamfajta pa rasztasszonyok, tudósok, papok és mindegyik azt mondta el, ami az én szfvoinbefl volt. A legszebb az volt amikor egy szovjcl küldött felállt cs elmondta^ hogy az egész szovjet nép üdvözletét hozza nekünk. Akkor úgy átfutott bennem a felismerés, hogy milyen végtele­nül sokan vagyunk mi, akik a békét akarjuk. És az. hogy a bé­két akaró emberek az egész vi­lágon megérlik egymás nyelvét, hogy a béke a legnagyobb va­lami. and testvérré teszi a dol­gozó embereket. A Kongresszuson való részvétel olyan volt nekem, mint az újonc katonának a kiképzés. Tudom, hogy a békéről nem egyes alkal­makkor kell csak beszélni, hanem minden nap harcolni. Jó munká­val é8 még jobb munkával. Mi. akik küldöttként résztvet. tünk a budapesti Kongresszuson, rq?.tértünk városainkba, fnl- vainklm. munkahelyeinkre. Már engem is vártak a nagy felada­tok. Most minden nap azzal az érzéssel kelek és fekszem, hogy ezt a mapot is jő munkával keli befejeznem és kezdenem a mási kát. Harcolok azért, hogy a cso­portom idejében befejezze az őszi mélyszántást és hogy a csoport asszonyait beszervez zem a felvilágosító munkába. A tanyán, a faluban sok még nz ellenség és a félrevezetett ember. Itt a tanácsban azért dolgozom, hogy mindig jobb legyem azoknak az élete, akiknek a szeretete és bizalma ideküldütt. O*»i Kiss Ferencné volt a másik kalocsai küldött a Kongresszuson. A I’aprikafeldol- gozó üzem pártszervezetének tJlkára, két éve került az üzembe. Harcos, éleslátású asszony, ko­rábbi élete megtanította sok mindenre. — Az apámat a lj-es háború­ban Vesztettem, el. Anyám mosás­ból tarlóit el bennünket. Éhez­tünk, rongyosodtunk. Az uram kubikos volt. Két gyerekkel ha­gyott itt, amikor behívták kato­nának. Nem is jött vissza, csak helyette jj-ben az értesítés, hogy "hősi hálált" halt. Kicsit elakad a hangja. — Ha megérhette volna ezt az idősza­kot! Mert nincs énnekem semmi fájdalmam inostmár rnjtakívül. A fiam 17 éves gimnazista. Mér­nök akar lenni. De éppen most mondta el eg.v másik tervét, hogy szeretne katona lenni. A kérvényét mór be is adta a Pe­tőfi Akadémiára. Sokszor elgon dolkozom, amikor a mai fiatalok helyzetét látom. A fiam is vá­logathat a Pályák között. Ezelőtt tíz évvél e.gy választása lehetett volna : kubikölni az apjával. vagy elmenmi kaná9znak. A lüinyom tizenkét éves. iskolába jár. Szé­pen járatom őket, nyugodtan, boldogan éldegélünk. — Van mit védenem hát és van miért harcolnom. De tudom, hogy nem vagyok egyedül. Mert ha cSak a magamfajtákat nézem is, bút rajtam kívül van a világon sokmilliö asszony, aki egyedül maradt a második háború után és aki a tíz körmével kaparná ki azoknak a szemét, akik a gye­rekeinktől is meg akarnak ben­nünket foszitani. Kálónk is beindult most az oktatás. Ennek sikeréért harcolok most. Célom az, Jlogy valamennyi párttagunkat és tagjelöltünkéi beszervezzem. Tizennégy párttá, gunk van, de ezeknek többsége az üzemen kívül jár iskolába, vagy maga is iskolát vezet. Tag­jelöltünk Ml van. ezzej szemben az alapfokú iskolám összesen 17 jelentkezőnk van. A még kívlil- mrtradottakat napokon belül be. hozom. Olyan öröm az, amikor íátom, hogy a Párt munkája nnpröl- napra meglátszik a dolgozók vi­selkedésén, gondolkodásán és a munkához való viszonyán. Hogy nzok az asszonyok, akik még ogy évvel ezelőtt is legyintettek, ha mozgalmi munkáról volt szó, ma gyűléseket.tartanak és hét- rő!-hétre. jobb munkát végeznek. * 1 A DISz táviratai a Nemzetközi Ifjúsági Nap alkalmából a világ demokratikus ifjúságának szervezeteihez Á Nemzetközi Ifjúsági Nap, a DlVSz megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából a Dolgozó Ifjúság Szövetsége táviratokban üdvözölte a világ demokratikus Ifjúságának szervezeteit. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséghez intézett távirat szö­vege a következő: ,,.4 szocializmust építő magyar ifjúság forró üdvözletét küldi a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetségnek a Nemzetközi Ifjúsági Nap és a DlVSz megalakulásá­nak ötödik évfordulója alkalmá­ból. A DlVSz az elmúlt öt év alatt a világ haladó ifjúságának hatalmas, harcos szervezette lett, mely 70 millió fiatalt egyesít a tartós békéért, n demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a jobb jövőért folytatóit harcra. A DlVSz harcos és tevékeny iayja a Szovjetunió vezette hatalmas béketábornak. Most, a héketábot nagy seregszemléjén, a Béke Hí­veinek II. Világkongresszusa elölt a világ haladó ifjúsága a DÍVSZ soraiban erősíti harcát a béké­ért, az imperialista rablók ellen. A magyar ifjúság jobb mimiká­val, tanulással, a szocializmus építői hazánk erősítésével veszi ki részét a békéért folytatott harc­ból. A dolaozó és tanuló magyar if jóság9 egységes szervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, to­vábbi sikereket kíván a DlVSz- nek a békéért, az ifjúság egysége­sítéséért és jogaiért folytatott bátor harcában. Éljen a világ ifjúságának nagy, harcos szervezete, a DlVSzf Él­jen a Béke Híveinek II. Világ­kongresszusa, a legyőzhetetlen bé- Uetábor harci seregszemléje! Dolgozó Ifjúság Szövetsége,“ A hős lenini Koinszomoluak á következő táviratot küldte a DISz: ,,A világ ifjú békcharcosajiiíik ünnepe, a Demokratikus Ifjúsági Vi lógsz öve Iség ni egal akii I ás á na k ötödik évfordulója alkalmából, a békéért és *a szoeiiállrmusért bar- coló magyar fiatalok nevében fOrró elvtársi ■üdvözletünket küld- jii-k a lenini-sztálini Komszomol- uak, n liő.s szovjet ifjúságnak. A világ minden béke- cs sza­ka ilsagiszcrp lő fiatalja csodálat­tal tekint a Ixvnln és Sztálin ne­vette Koinszoniolra, a hős szovjcl fiatalokra. Bennük látják példa­képüket az ifjú békeharcoso-k. A dolgozó és tanuló magyar fiain- lók, a hős Komiszomul példáját követve, készek hart nini a világ Ifjiísngánaik célkitűzéseiért, a békéért, a demokráciáért, a né­peik itemzrli fiiggelLenségéérl é« az ifjúság jobb jövőjéért. A fi te!lettekből literl!>UIlik erőit a szo­cializmus építéséihez, hazánk és az emberiség békéjének harcos védelméhez. Ezen a napon, a Világ Ifjúsá­gának Napján, a Béke Hívei II. Világtkongrc sszusá na k cl des lejé n megfogadjuk, hogy napról napra fokozódó erővel veszünk részt a nagy Szovjetunió vezette legyőz­hetetlen béketábor küzdelmében. Éljen a világ ifjúságának hatal­mas, harcos szervezete, a DlVSz! Éljen a világ békéért harcoló ifjú «ágának élcsapata, a hős lenini- sztálini Koimszoimolt Éjjen a bé­ke szere tő emberiség harcos sereg­szemléje, a Béke Hívcinefk II. Kongresszusa! Éljem a haladét cm- beriség bölcs vezére, az ifjúság nagy barátja, a mi szereteti Sztálin elvtársitok!“ Jámbor Dezső nagybaracskai és Tóth Zoltán szeremlei dolgozó parasztok mellén a Munkaérdemrend hirdeti a jólvégzett munka elismerését mindössze 28 éves. Aranykalá­szos gazda. Amint mondja, már a téli gazdasági iskolában, mely­nek hallgatója volt ,megfogadta: ha hazaérek, ki fogom küszö­bölni az elavult munkamódsze­reket és észszerüsí léssel és új munkamódszerek alkalmazásá­val harcba indulok a többterme­lésért. Mindaz, amit akkor meg­fogadtam, csak most, népi de­mokráciánk segítségével valósul, hatott meg. Csak most érhet­tem el odáig, hogy napraforgó­termelésben 14 mázsás, ricinus­termelésben 10 6 mázsás holdan- kénti termésátlagot tudtam elér- 1 ni. De az eddigi tapasztalatok ér­vényesítésével jövöre még ezt a termésátlagot is túl fogom szárnyalni. Tóth Zoltán Dózsa György-út 15. szám alatti házában, mióta hazatért mellén a Munkaérdem­rend bronzfokozatával, sok a ’ látogató. Most éppen Deák Fe­renc és Körösi Ferenc 12 holdas középparaszt ülnek és hallgatják azt a mesébeillő fogadtatást, azt a szeretetteljes ünneplést, mely­ben részük volt. — Miijén más világ ez ma — mondja Körösi j Ferenc, — amikor a dolgozó pa- 1 raszt megbecsülése öt olj-an he- | lj'ekre is eljuttatja, ahova más­kor még annak közelségébe sem jutott. Ma már érdemes dolgozni, érdemes az eredmények fokozá­sáért harcolni, mert minden ered­ményünknek méltó megbecsülés jár. — Tóth Vilmos, Tóth Ferenc édesapja hallgatagon, de köny- nyekkel a széniében minden szót figyel. — Öreg ember vagyok már most kezdem csak sajnálni éle­tem elrohant éveit. Ha újra kezd­hetném, ott lennék az élén an­nak a nngj- harcnak, amelyet a munkásosztály vezetésévél a falu dolgozó parasztsága foljdat boldogulásáért, békéjének meg­védésért. Dezső alig tud utat törni ma gának, hogy otthonába térjen Az utcáról még ide is utáni tódulnak. Könnyezve, boldogai hallgatják, a dolgozó paraszt ember ilyen nagy megbecsülő sét, hogy Jámbor Dezső ellátó gathatott a Hoffer-gyárba, ot lehetett a Szovjet Emlékmi megkoszorúzásánál, az elsők kö zött haladhatott végig a mosl megnyílt Sztálin-hídon, ott lehe tett november 7-én a Nagj Okóberi Szocialista Forradalorr 33. évfordulójának ünneplését az Operában és beszélhetett, ke- zetfoghatott a magyar dolgozd nép szeretett nagy tanítómeste- révei, Rákosi elvtárssal. Rákosi elvtárs, mikor kezetfogott vele, — mondja Jámbor Dezső, egyet mondott: —* de ezek a szavak holtomig a lelkembe vésődtek: — „Csak így tovább, nem lan­kadó szorgalommal”. — Azt feleltem: így is lesz, Rákosi ílvtárs. — Holnaptól kezdve í.zon leszek, hogy úgy is legyen. • Tóth Zoltán a kitüntetett szeremlei dolgozó középparaszt, szintén pártonki- vüli. A beszélgetés során szinte visszatérően csendülnek fel a szavak, amint vágyakozóan em­líti: Jaj de szeretnék a Párt­nak tagja lenni. Tóth Zoltán I fógádótermében és átvette Rónai I Sándortól az Elnöki Tanács elnö- f kének kezéből a kitüntetést és 1 a pénzjutalmat, ha nem restell!, i letörölte volna a szeméből elő­törő örömkönnyeket. -— Eszembe jutott abban a pülanatban, mi is volt a sorsa azelőtt egy magam- j fajta parasztembernek. Szidás és hajsza és a jő munkáért újabb szidás, hogy még többet kifa­csarhassanak a henyélő, tunya és naplopó kulákok. Ez a boldo­gabb világ azonban megmutatta, hogy a munkának, a kötelesség­tudásnak ma már van becsülete, elismerése, sőt mint az én ese­tem is bizonyítja, kitüntetése is. Csak lopva tudja mondani eze­ket a szavakat, mert a község apraja-nagyja ott szorong körü­lötte. Elsőnek Börzsönyi Ferenc, . a Petöfi-termelöesoport elnökhe­lyettese üdvözli. Szavak alig tör- j nek elő belőle, de mindent el­mond az a forró ölelés és az a ^ két csók, amellyel üdvözli. A csoport tagjai nevében Nagy Já­nos szorongatja a kezét. Jóbará­tai, Katanics János, Horváth Im­re, kabátjának hajtókáján a fénylő kitüntetést tekingetik, i Mészáros János hatholdas dől- 1 gozó paraszt pedig azt mondja: a — Neklgyfírlcözötn az idén, hogy, \ jövőre az én mellemen is ott s csillogjon népi demokráciánk j 1 elismerő kitüntetése. Jámbor In Nagybaracskán lázas izgalommal még a késö- esti órákban is fenn van a falu apraja-nagyja. Jámbor Dezsőt várják, a Munkaérdemrend bronzfokozatával és az ezzel járó 1500 forint pénzjutalommal kitüntetett csoporttagot. Felesé­ge és gyermeke ott állanak a tanácsház előtt, hogy elsőnek üdvözölhessék. Jámbor Dezső mindössze 31 éves. 1940-ben lé­pett a Petöfi-tcrmelöszövetkezeti csoportba, mint ötholdas do'gozó paraszt és belépésekor földjét teljes egészében bevitte a cso­portba. Jó munkájával hamaro­san munkacsoport-vezetö lett. Mint pártonkívüli dolgozó példát vett a kommunisták élenjáró munkájáról és mindenkor azon volt, hogy munkacsoportjának termelési eredményeit növelje. A jó munka, a kiváló szervezés, lelkesedése, melyet csoportjának minden egyes tagjába átültetett, eredményezte azt, hogy az idén az ösziárpa termelésben 12 hol­don 20.4 .mázsás, tavasziárpa termelésben 7 holdon 18.27 má­zsás termésátlagot ért el. 4 termelésnek ezek a kimagasló eredményei nyertek most méltó elismerést és kitüntetést. Jámbor Dezső, ami­kor ott állott a parlament elnöki A Maoyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának fogadólemében ünnepélyesen osztották ki a ter­melésben kiváló eredményt elért doh,ózó parasztoknak, a termelőszövetkezeti állami gazdaságok, népállomások dolgozóinak a magyar Munkaérdemrend kitüntetést. A kitüntetettek sorában llacs- Kiskun menye bajai járásából ketten is helyet foglaltak. Jámbor Dezső, a _ nagyba, acskai lctöfi- termelőszövetkezeti csoport miinkacsapatvezetője cs Tóth Zoltán szeremlei lo holdas középparaszt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents