Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. október (5. évfolyam, 148-173. szám)

1950-10-31 / 173. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI V. évfolyam, 173. szám Ára 50 fillér 1950 október 31, kedd Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén BÉKÉNK VÉDELMÉBŐL, NÉPI DEMOKRÁCIÁNK ÉS PÁRTUNK TOVÁBBI ERŐSÖDÉSÉRŐL A- Magyar Dolgozóié Pártja Központi Vezetőségének október S7-i ülésén Rákosi Mátyás cin- társ beszámolójában a következő­ket mondotta: Kedves Elvtársai: Központi Vezetőségünk ülése olyan időre esik, amelyet a nem­zetközi helyzet fokozódd feszült­sége és egyben a nemzetközi bé­kemozgalom erősödése jellemez. BelpoMtikailag népi demokráciánk egy sor sikerre mutathat rá, ami. lyen a győzelmes tanácsválasztás, a milliárdos békekölcsön, ötéves tervünk első évének eredményes végrehajtása. Ugyanakkor mutat­koznak az egészséges növekedés velejárójaként bizonyos átmeneti nehézségek. Beszámolómban is­mertetem e kérdéseket s azokat a feladatokat is, melyek Pártunk és dolgozó népünk számára ebből a nemzetközi és belső helyzetből adódnak. Kiadási kísérletét, erőteljesen tá­mogatni fogja a demokrácia, az emberi haladás ügyét. Az ameri­kai imperialistáknak világhódító törekvései azonban egészen más irányt adtak az Egyesült Nemze­tek Szervezetének. A Marsball- tervvel és egyéb rendszabályokkal anyagi függőségbe hozták az Egyesült Nemzeteik egy sor ál­lamát. Az Egyesült Nemzetek or­szágainak jelentékeny része, mint Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Ausztrália, a Délaffi- kaj Unfő és a többi, maga Is gyarmattartó, sőt nem egyszer rabszolgatartó állam és helyen­ként, mint Vietnamban, Malájában véres gyarmati háborút folytat az Egyesült Államok segítségével. Ezek az országok természetesen szembenállnak a Szovjetunióval, a népek felszabadításának bajno­kával, és a világuralomra törek­vő, gyarmatosító Amerika mögé sorakoznak 'fel. A Nemzetek Szervezetének egy sor olyan kor­mány a tagja, amely az amerikai dollárok vagy az amerikai szuro­nyok nélkül nem sokáig ülhetne Dépc nyakán. Ezek a kormányok szolgaian követik az Egyesült ÁUumok minden utasítását. Ezek képezik azt a többséget, melyről minden érvelés lepattan és amely gépiesen szavazza meg az Egye­sült Államok követeléseit. Miinél kevésbbé képviseli va­lamely kormány saját népé­nek érdekeit, minél gyűlöl­tebb és ellenszenvesebb ott­hon, annál megfelelőbb Ame­rika számára, mert annál szolga lábban teljesíti utasításait. Ezért is ragaszkodik Amerika olyau görcsösen Csang Kai Sekliez és ezért akadályozza meg a hatalmas kínai nép igazi képviselőinek felvételét. Neki nem a népek képviselőinek szövetségé­re, hanem csatlósok szövetségére Van szüksége. Bá kel] mutatni arra is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete lehetővé teszi az Egyesült Álla­mok kis csatlósainak segítségével a többség akar,at«nak elutasítá­sát. Amikor például a koreai kér­désben India képviselője bizonyta. lan és radikálisnak egyáltalán nem nevezhető közvetítő megol­dást ajánlott, ezt a javaslatot aranyi ország támogatta, amely­nek lakossága jóval meghaladta az Amerika vezette imperialista tábor lakóinak számát. Ennek da­cára a közvetítést az Egyesült Államok apró csatlósai segítsé­gével el tudta utasítani. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének fejlődése azzal fenyeget, hogy az amerikai imperializmus egyik fedőszervévé, vak eszközévé válik. Mi, magyarok Is nemrégen tapasztalhattuk, milyen készsé­ges eszköze az amerikai a gr esz- sziúnak 'és hírverésnek a Nemze­tek Szervezete. Amikor az ameri­kaiak koreai kegyetlenkedése miatt szerte a világon nagy volt a felháborodás — abból a célbő], bo£jr eltereljek erről a figyelmet és hogy az Egyesült Államokat a szabadság bajnokainak tüntes­sék fel, hirtelen napirendre tűz­ték Magyarország, Kománia és Bulgária ügyét. Azt állították, hogy ezek az országok megsér­tették a szabadságjogokat. Ki­erőszakoltak egy megbélyegző ha- tározatot, mely felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjait, hogy igyekezzenek olyan adatokat gyűjteni, melyek azt bizonyítanák, hogy mi megsért­jük a szabadságjogokat. Nagyon csábító feladait volna sorra venni azokat az országokat, melyeknek kormányai "ezt a ja­vaslatot megszavaz ták és külön- külön megmutatni, hogyan áll náluk a szabadság ügye. Én csak egyetlen egyet ragadok ki. Az ellenünk szavazók között ott volt a motzatroho'fasisztij« Görögország is. Hogy hogyan áll náluk a szabad­ság, arról egy tényt idéaeik, me­lyet a reakciós svájci ,,Die Tat1' című újság ez év július 29-1 szá­nna közöl. Egy szemtanú leírja mit látott a görög Makronizsosz szigetén, a politikai foglyok tábo­rában. Azt mondja: ,.Láttuk a tüzes vas okozta friss égési se­beket, az eltört kezeket és tér­déket és ami a legszömyübb, ct néma férfiakat, akiknek a ffégé- jét zúzták szét.'1 Még hozzá kell tennem, hogy ez a monarchof#s,iszta Görögor­szág elhatározta, hogy csapato­kat küld a koreai szabadsághar­cosok ellen. A magyar népi demokrácia kormánya helyesein cseleke­dett, amilkor « Nemzetek Szervezetének erre «/, ameri­kai imperial isták által kezde­ménye zett hatá rozat ára jogi cs erkölcsi igazának tudatában éles és szilárd tiltakozással és elutasítással válaszolt. A mi déli határainkon ágál és pro’ vokál az amerikai imperialisták ügynöksége, a Tito-kormány. Ez a maga módján igyekszik segédk' /- ni amerikai gazdáinak. Különö­sen a háborús uszítás é.s kard- esörtetés terén fejtenek ki nagy tevékenységet. Ennek megfelelően az imperialista Sajtó hol aláhúz­za azt, hogy Tito hadserege erő­sebb, mint a környező békés or­szágoké együíévévfó Hol pedig ennek ellenkezőjét, hogy a népi demokráciák meg akarják rohan­ni Jugoszláviát,. Most azonban az imperialisták uagy gondban van­nak Jugoszlávia miatt, melynek gazdasági helyzete olyan válsá­gosra fordult, hogy 3. kapitalista országok sajtója is az egész rend- szer mcgi&gájsáa-ől beszél, A Tito-banda a, gazda-ságí vál­ságért és zűrzavarért az idei szá íVj.zságut teszi felelőssé. Nálumk Magyarországon I« voll az idén szárazság, semmi­vel .»em kisebb, nsSint Jugo­szláviák*!!. Tudvalévő, 9 !sgí©’utasabb jtsgoeíís'v useső A Szovjetunió és a vele szövetséges kormányok el vannak szánva gátat emelni minden támadó törekvéssel szemben A nemzetközi helyzetet az utol­só hónapokban az jellemzi, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt álló imperialista blokk a „hideg hábord‘‘-t egyre inkább ..meleg hábox'ú“-ra akarja átvál­toztatni. A szocializmust építő ál­lamok gazdasági és politikai meg­erősödésére, a Szovjetunió vezet­te békefront sikereire az ameri­kai imperialisták a harmadik vi­lágháború előkészületeinek meg­gyorsításával felelnek. Ezért nem­csak saját hadiiparukat és hadse­regüket fejlesztik lázasan, de fo­kozódó nyomást gyakorolnak csat­lósaikra, a marshallizált orszá­gokra, hogy azok is fokozzák fegyverkezésüket. A ,,New States- m-aÁ‘‘ című liberális angol lap 4 héttel ezelőtt így írt erről: ,,Amerika azt a célt tűzte mdga elé, hogy a világuralom megszer­zésére felfegyverzi Németország­ban ugyanazokat a csoportokat, amelyek az utolsó világháborút okozták, olyan békét köt Japán­nal, amely teljesen szabad kezet biztosít a régi Japán hadurainak, egyben úgy szervezi át a Nem­zetek Szervezetét, hogy az min. den körülmények között qs ame­rikai politikát támogassa és a ■szovjet politikát elutasítsa.'' Ennek ,a támadó, világuralomra törő politikának egyik megnyilvá­nulása az, ami Koreában történik. Az Egyesült Államok gondosan készítették elő ezt az agressziót s még voltak győződve, hogy Ei Szín Man könnyen elfoglalja szá­mukra ÉszAk-Koreát. Mikor dél- koreai csatlósaik seregét a Koreai Népköztársaság csapatai szétver­ték. a meglepett amerikai impe­rialisták először saját hadügymi­niszterüket okolták, aki szerintük nem fegyverezte fel eléggé Ei Szín Manókat. A Uadfigymlnisrler »írnak bi­zonyítására, hogy a támadás gon dósain voll előkészítve, egyszerűen HyUváuosságr» hozta azoknak a ha dia nyagok- maik Imponáló listáját, Junc- lyet Dél-Koreába küld öli. Azt is közölte, hogy El Szín ■Manók fél milliárd dollárnyi se­gélyt is kaptak. • A kezdeti kudarcok igazi okai hamarosan napvilágra kerültek. Maguk a Koreában lévő ameri­kai haditudósítók kezdték meg­írni. hogy a délköreit nép gyűlöli Ei Szin Mant. akit ,,vén.szörnye­tek ‘-n-ek hívtak, kormányzását ,.a mészárosok uralmának'1 nevezték és lelkesedve fogadták Kim ír Szén bútor, felszabadító katonáit. Erre közbelépett a hadi cenzúra amely csakhamar olyan alaposan működött, hogy a „szabad“ amerikai sajté uenu bozlcatta le Ncbru indiai ni iuisztereluök jav aslialái, amely a koretai kérdés békés megoldásál célozta. Az amerikai imperialistáknak nem a tartós béke, a koreai nép ön­állóságát és függetlenségét bizto­sító megoldás kellett, ök gyar­matosítani akarják Koreát s ezért utasítottak .el minden indít­ványt, melyet a Szovjetunió, a népi Kína, vagy India a békés megoldásra tettek. Közben moz­gósították minden erejüket s mi­kor emberben és anyagban óriási fölénybe kerültek, megindították ,az ellentámadást. A koreai haza­fiak hősiességét és önfeláldozását még az ellenség is kénytelen elis­merni. A fasiszta gyarmatosító kísérletek és a gyarmati népek felszabadító harcának tanulsága* azt mutatja, hogy a gyarmatosító csak területet hódíthat meg. de nem verheti le egy nép szabadságvágyát. Ezt tapasztalták Koreában a ja­pán imperialisták és már most tapasztalják az amerikai gyarma­tosítók, akiknek hátában a hős partizánok tízezrei folytatják el­szánt harcukat. A kezdetben elszenvedett ku­darcokért most úgy állnak bosz- szút az amerikai megszállók, hogy térdig gázolnak a koreai hazafiak vérében. Ázsia népei, de az egész haladó világ felháborodással lát­ja, hogy,az új gyarmatosítók vad­ságban és embertelenségben felül­múlják mindazt, amit a gyarma­tok véres története eddig feljegy­zett. A koreai nép hősi önvédelmi harca, szörnyű szenvedései külö­nösen Ázsiában gyakorolnak mély hatást. Alexander Werth, az is­mert angol pofgúri újságíró errőj szeptember elején azt írta: ..Korea gyorsan jelképpé fejlő­dött egész Ázsiában. Akár azzal végződik, hogy az amerikaiakat a tengerbe szórják, akár a koreai nép vértanúságival, egész Ázsiát az Egyesült Államok ellen moz­gósítja.'’ Hasonlót állapít meg az angol, nagytőke lapja, a.The Economist ig a komi .bombázásokkal kap­csolatban. Az amerikai imperia­listák ezzel a felháborodással szemben úgy akarnak védekezni, hogy világhódító terveiket egy­részt mint ,,a kommunizmus ter­jedésének meggátlását“ állítják be, másrészt a Nemzetek Szerve­zete mögé bújnak. A liberális 'an­gol folyóirat, a New Statesman, ez év augusztusában azt írja er­ről: „Ázsiában a kommunizmus meg- gátlásának fogalma azt jelenti, hogy támogatják az elnyomást, a hozzánemértést, a korrupciót, a reakciót és eszel eltaszitják ma­guktól az ébredő hazafias erőket, melyek függetlenséget és szociális változást óhajtanok... Az ázsiai eseményekből már megtanulhat­tuk, hogy ez a politika olyan szövetségeseket eredményez, mini llao-Vai, Csang líai Sek és IÁ Szin Man és ez hozzájárul ahhoz, hogy a kommunisták a népi füg­getlenség és a szociális haladás bajnokaiként léphetnek fel.'“ A cikk elégedetlenül azzal a megál­lapítással végzi: „Az elnyomás csak elodázza a kérdést addig az ideig, amíg a kommunizmus lesz az egyedüli kiút”. Ez a felismerés az amerikai imperialisták előtt is feldereng. Az amerikai nagytőke folyóirata, az ,,U. S. News & World íteport“ például ezévi szeptember 22-i számában kénytelen volt. megál­lapítani, hogy „Az Egyesült Álla­mok kommunistaellenes hadjárata azt jelenti, hogy azokban az or­szágokban, ahol a kommunisták állnak a függetlenségért vívott harc élén, az Egyesült Államok szembeszállnak a nép követelésé­vel." Érthető tehát, ha az amerikai imperialisták világhódító ős gyarmatosító terveiket igyekeznek inkább az Egyesült Nemzetek zászlaja mögé rejteni. Ezért akarják most úgy általa- hí la ni az Egyesült Nemzeteik Szervezetét, hogy az szamukna nemcsak készséges szavazó gép legyen, de csatlósok htad seregével Is rendeIkeehesse­nek. Az Egyesült 'Nemzetek Szerveze­te megalakulása a második világ­háború szenvedéseitől elgyötört emberiség legnagyobb ieméursége volt. Azt várták tőle, amit létre­jöttekor ígért, hogy egységesen és keményen fogja' elutasítani a szétzúzott fasizmus minden feltá. november 7»c állami ünnep íi*ó hangulatú lelkem hélte- nagygyűléseken választották meg a Békekongresszusra a járási ét városi küldötteket

Next

/
Thumbnails
Contents