Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-10 / 130. szám
AZ ÖREGEK NYUGODTAN, BOLDOGAN Irta. ÉLNEK A KOLHOZOKBAN Békési István, a Szovjetunióban járt parasztküldöttség tagja Elöljárójában el kell, hogy mondjam, amit saját szemeimmel láttam. A nagyüzemi, társas, szodiaüs- 1a mezőgazdaság eredménye fe- ■lu miillhalatiam. Meggyőződtem hatalmas fölényéről az egyéni gazdálkodással szemben. A Szovjetunióban kolhozokban (tszios-kben) dolgozik a paraszt' ság. Ereiknek a kolhozoknak s megszervérésével örökre felszá mohák a kizsákmányolás minden lehetőségét. A munka a kolhozokban kollektiven, demokratikusan és igazságosan folyik. Láttuk saját szemeinkkel a szocialista mezőgazdaság magas és még egyre növekvő eredményiéit. Ezek az eredmények, me1 Iveket a hős szovjet nép hatalmas szívós, türelmes munkáján keresztül megteremtett, biztosítják a kolhozparasztoknak és osa ládtagjaiknak, azt is, hogy öreg napjaikat a legnagyobb nyugalomban, nélkülözés nélkül, öröm teljesen tudják eltölteni. Nyugodt, boldog öregség A ko-hozrendiszer mindenkor biztosítja az öregek, rokkantak, betegek, munkaképtelenek szá- • mára a biztos, nvugodt megélhetést. Az a kolhozparaszt, aki már magas kora, vagy betegsége miatt nem tud termelő munkát végezni, az további életűt boldogan, a leginyugodtabban tudja leélni, mert a kolhoztörvény biztosítja teljes egészében a nyu- 'godt, megelégedett életet. Hogyan történik ez? Minden kolhoz — a kolhoztörvény szerint — alapított egy Segélyező alapot. Ez annyit jelent, hogy a kolhoz összjlövedeil- ínének 15 százalékát levonásba hozzák és beteszik a kolhoz által megalapított segélyalapba. Ez a 15 százalék mindenkor azt a céflt Szolgálja, hogy ha egy kolhoz- paraszt munkájából kiöregszik, tvagy a munkája során rokkanttá vagy bármilyen okból munka- fcéjplelenné válik, ebből az alapból kapja meg szükséglete szerint az életének a hátralévő idejére mindazon dolgokat, amivel íe jes egészében biztosítva van, nyugodt, örömteljes élete. Emellett azonban a segítségnek egyéb módját is alkalmazzák a kolhozban, pl. tiámasz nélkül ma- Iradt munkaképteleneket családtagként kezeli a kolhoz éa esetleg«« váratlan károk esetére U küllőin leges segítségről gondoskodnak róluk. Tehát a szocializmus hazájában 'a kolhoz paraszt ság nem Ismeri a bizonytalanság érzését, A kolhoz termelése évről évre a kidolgozott tervek szerint folyik. A nagyarányú gépesítés, valamint a Egy „elméleti“ rádióvita öt, nem túlságosan jólnevelt úriember vastag szivarokkal felfegyverkezve összeült az angol rádió stúdiójában, hogy elfecsegjenek arról, „milyen célokat követnek KoreábanA beszélgetésben a kővetkezők vettek részt: Mayheio, Anglia volt külügyi államtitkára, Flechter, a parlament konzervatív képviselője, Alexander, ausztráliai történelemtanár, Wallace, a New-York Times londoni tudósítója, és Lawsgotten rádióhírmagyarázó. Miután a mikrofon szerencsére elég távol volt Koreától — elhatározták, hogy beszélgetésükben abból a feltevésből indulnak ki, hogy az amerikai csapatok átlépték a 88. szélességi fokot. Abban is megállapodtak, hogy mi lesz azután Koreában. Flechter véleménye szerint Koreát ezután gyarmattá kell változtatni, tekintettel arra, hogy az ország „csupán hosszú évek múlva érik meg az önkormányzatra." A többi urak igen helyeselték ezt a tételt, sót Wallace és Alexander professzor szerint az egész koreai akciót már nem kellene az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja mögé rejteni, hanem ki kell nyíltan mondani, hogy „a USA visszatért az erő politikájához" és hogy a „koreai háború kimondottan érdekszféra háború." Az egész vita tulajdonképpen csupán „elvi jelentőségű“. A koreai nép gyakorlatban már bebizonyította, hogy megért az önállóságra, még akkor is, ha ez nem tetszik néhány angol és amerikai úrnak. A vita szervezésébe csupán egyetlen apró hiba csúszott be: a rádióvitának jobb lett volna ezt a címet adni: „Sokat akar a szarka..." Ez esetben keüó megvilágításba kerültek volna nem csupán az amerikaiak koreai „céljai“, hanem megvalósításuk lehető- séaei is. Ipari munkások és dolgozó parasztok erőteljesen vegyük fel a harcol- ellenségeink ellen közvetve életszínvonalunk további emelkedését biztosítja. Mi, ipari dolgozók kéz a kézben dolgozó parasztosainkkal, vegyük fel erőteljesen a harcot be-ső és külső ellenségeink ellen. A tudatos ellenséget tegyük ártalmatlanná,’ s félrevezetetteket, a tévúton haladókat pedig vi ágo" sítsuik fel és győzzük meg arról, hol is van az ő igazi helyük. — Ezért, hogy ezt mielőbb elérhessük, tanuljunk, képezzük magunkat, mert a szocialista társadalomban minden dolgozó annyit ér és annyi becsületet harcol ki magának, m nt amennyit tudása és képességei számára biztosítani tudnak. Kövessük Pártunk útmutatásán, Rákosi elvtárs tanítását, hogy az élén haladjunk példamutatásunkkal a munkának, a versenyszellem kiszélesítésének, a SzUhánoT-mozgalom kiépítésének nálunk az üzemben és künn a földieken a t érvnél őszöveik ez e- tekben. Nagy Sándor, a bajai Gyapjúszövet gyár dolgozója. A titóistáik az imperialisták parancsára Jugoszláviát katonai támaszponttá építik ki. Sorra építik a kizárólag hadioélponto- kat szolgáló műutakat, repülőtereket és vasútvonalakat. Ezeket a hadászati építményeket kényszermunkával készíttetik el. A títódsták megszokott fasiszta módszerük szerint, a milieia segítségével összefogdossák a dolgozó parasztokat és elhajtják azokba a járásokba, ahol az építkezés folyik. Ezeket az erőszakkal összefoigdosott csapatokat ..önkéntes frontbrigádoknak“ nevezik. A munkahelyekre a titóisták gyerekeket, öregeket és beteg embereket is elcipelnek. Az összefogdosott parasztok az UDB felügyelete alatt, állandó rettegés közepette kénytelenek napi 12 órát dolgozni és soha sem lehetnek biztosak abban, hogy valami ürüggyel nem vonják-e el nyomorúságos éleiül iszeradagjuk a t. A kényszermunkások élelme nyomorúságos lötty — húst még csak nem is látnak. A barátok, ahol laknak, tele vannak férgekkel és tettekkel. A munkahelyeken semílyen védőintézkedések nincsenek, nagyon gyakoriak a szerencsétlenségek. Nem is oly régen a Breza-Vares közti vasútvonalak építkezésénél földomlás következtében több, mint 20 ember pusztult el. Amikor a munkások emiatt tiltakoztak. a titóista igazgatóhelyettes, Lju'bo Pastven cinikusan kijelentette, hogy vigyázzanak jobban magukra. A titóista propagandisták az újságokban hihetetlen hazugságokat írnak, hogy ezeken a helyeken „komoly kulturális munka és oktatás“ folyik. Mi sem bizonyítja jobban ennek a propagandának hazugságát, mint az, hogy a fizetési listákon alig találunk aláírást, csupán ujjlenyomatokat. Az itt dolgozóknak több mint 75 százaléka ugyanis írástudatlan és a titóisták még csak nem is gondolnak arra, hogy az analfabétizmust csökkentsék, vagy megszüntessék, így néz ki a titóista „kultúr- munka“. A titóisták abban bíznak, hogy minél elmaradottabbak a dolgozók kulturális téren, annál kisebb a veszélye annak, hogy leleplezik a hazugságaikat. Ebben azonban tévednek.. Jugoszlávia valamennyi dolgozója felismerte a titóisták hazug propagandáját, ért mutatja az ú, hogy a dolgozók mindenütt szabotálják « kényszermunkát. Szerte Jugoszláviában, a gyárakban, üzemekben, a földeken, — ét ezeknél az építkezéseknél az összefogdosott parasztok is ellenállnak a titóisták agressziójának és a munkák megtagadd- sáml, szökéssel és számos más módon szabotálnak. így a vasútvonalak építkezésénél a brigádok az előirányzott munkának alig 35 százalékát teljesítik és a Szarajevó—Plecsa, valamiint a Breza—Vares vasútvonalakat, melyeknek már 1949- ©ben kész kellett volna lenniök, ~ még mindig építik, sőt 1950-ben sem tudják befejezni. Szabotázsokkal, a munka megtagadásával válaszol a jugoszláv nélp a titóista elnyomóknak, mert tudja, hogy ezek az [építkezések is az imperialisták badigépezetét, az elnyomást és kizsákmányolást szolgálják. Táborunkról fogok most írni, hogy milyen volt és hogy rendes tiik be. Először is leírom, hogy milyen altáborok voltak: Leány-altáborok: Kisdobos, Szorgalom, Április 4. és Vörös Osí lag. Fiú-altáborok: Szabadság, Ifjú Gárda, Május 1. és Partizd altábor. A legszebben berendezett altábor a leánypajtásoknál a Szó: galom és a Kisdobos altábor volt. Nálunk, fiúknál a Május 1. altábc vitt el a díszítési babérokat. A mi altáborunk, sajnos, csak a ha. madik helyen kullogott a többi után. A leánypajtások pavillonol bán laktak, ami nekik alkalmasabb volt, mint a sátorban va] alvás. Ök biztosan fáztak volna a szellős ponyvalakásokban. Mi, „e( zett fiúk*’, ahogy neveztük magunkat, sátorban aludtunk. Volt po tánk, fürdőmedence és konyha. Kapuk előtt légpuskás pajtások ői ködtek és vigyáztak a nagytábor nyugodt életére. Augusztus 11-én bementünk a városba, először is a Szabadsáj szoborhoz. De álljunk meg és gondolkozzunk azon, hogy népűn miért és kinek emlékére emelte ezt a hatalmas szobrot? 1945-be szabadította fel hazánkat a bős Vörös Hadsereg. Ez a hadserí már a népek milliós kezébe adta a szabadságot és a békés élet 1' hetőségeit. Dolgozó népünk szoros összefogása kovácsolta össze e; a szobrot, ami a magyar nép háláját tolmácsolja a Szovjetuniónál Ez a szobor a fejlődést és az újjáépítést jelképezi. A felszbadul! után építenünk kellett, mert a fasiszták mindent leromboltak. Do gozó népünk, a munkásosztály a parasztsággal szoros együttérzései az újjáépítést teljesítette. Gondoljunk arra, mennyi hős szovjet b tona áldozta fel életét szabadságunk és békés életünkért. Mi most a szovjet katonák élete árán élünk boldogan. Röviden ez * Szabadságszobor jelentősége. A Margit-Sziget ma a dolgozóké és az úttörő ifjúságé. Az úttörőkre mindig gondol népünk vezére és az úttörők példaképe, a szereti Rákosi pajtásunk. A sportolás minden úttörőnek biztosítva van. Megépítették az úttörő sporttelepet Kinek köszönhetjük mindezt? Mindezt a Magyar Dolgozók Pártjának, Rákosi elvtárenak köszönhetjük, aki mindig azon van, hogy erős és sportban edzett ifjúsága Oj legyen a Magyar Népköztársaságnak. Meglátogattuk a fővárosunkat. 0 s Csak csodálkoztam azon, hogy mire képes egy építőakarattal teli 5 i nép, amely nem töri azt, hogy a fasiszta pusztítás látható legyen ag< fővárosunkban. Ott vannak a gyárak. A hidalnk közül már csak egy Q c van vízben, de azt is fel fogják építeni, még erősebbre, mint volt. g r Felcsendült az ajkunkon az ének: « Q. Kényszer volt egykor a munka, O Ma hősi tett.“ „Pajtás a békéért!" Úttörő olimpiász. Ezeket a szavakat tár- ®r gyaljuk most. „Jő tanulással Koreáért!" Ez a jelmondat buzdít qs ma minden úttörőt Augusztus hó 13-án hatalmas sportnapot rende- 0 zett a Csillebérci Nagytábor. Ez a sportverseny a béke jegyében gr folyt le. Minden úttörőnek az volt a célja, hogy jó eredményével 3S erősítse a béketábort „El a kezekkel Koreától!" — tiltakozik az egész világ a Távolkeleten az imperialisták támadása ellen. Nekünk, g. úttörőknek elsőrendű kötelességünk koreai testvéreink szabadságáért 5^ jobban tanulni, mert a tanulásnak is kettős értéke van, mint a mun- §' kának. Egyik oldalon a békefrontot erősítjük, a másik oldalon az S*5 imperialistákra mérünk csapást Sr A kéthetes táborozás alatt sok tapasztalatot szereztem, amit g Itthon, csapatunknál értékesíteni akarok. Ez alatt a két bét alatt £ láttam csak meg igazán, hogy országunk népe szívébe zárta az út- £ törőkét. Újabb és újabb gyönyörűségeket kapunk. Csillebérc, Úttörő- £ vasút, Úttörő-palota, nyári táborok, boldog és vidám csapatélet. Mindezt a Pártnak és annak nagy vezérének, Rákosi pajtásnak kö- [ szönhetjük, valamint Sztálin elvtársnak, dolgozó népüDk nagy ba-1 rátjának. üttörök énekeljetek, Rákosi pajtás bennünket Boldog jövőre nevet,“ Gumihulladého! gyüjts és szolgáltasd be. Fontos nyersanyaga népgazdaságunknak. ÁTVESZI é» ellenértékét kifizeti Műszaki Kisgép és Kerékpárnagyker eske delmi vállalat Kecskemét, Arany János u. 6 Bsia magasfokú tudomány lehető™ teszik, hogy a termelő munki eredménye minden évben ál lan d'óan emelkedve, biztosítva le gyen. Ez az alapja annak, bog; a ko'Jhozparasztok jövedelme év ről-évre növekszik és ez biz 1 osí lök arra, hogy becsületes, szívó i harci munkán keresztül mindéi kolboz ag öreg napjaiban a lég nagyobb nyugalomban, nélkülő ■ zések nélkül élhet. Tanulmányútuukon azt tapasz taltu'k, amiből nagyon sokat tud lünk tanulni, hogy a hős szovje nép felismerte a termelő miunká jának jelentőségét és fontosságát melyre bizonyíték az, hogy a vi- ág legifejleMeb mezőgazdaságé' teremtették meg és ezen kérész tűi a hatalmas Bolsevik Párt irányítása és útmutatása alapján le rakták a 'kommunizmus szilárd alapköveit. így lett a szovjet pa. r a azt ságiból kizsákmányolástól mentes, kultúrált, jókedvű, boldog ikolihozparaszt. 75 éves, de még fiatal A szovjet embernek sajátossága az, hogy szereti a munkát, állandó harcot folvtat a természet átalakító munkáján keresztüli a többtermelésért. Találkoztunk az Üzbég Köztársaság kerületében a Vorosi'ov nevű kolhozban 75 éves ikolhozparaszttal, aki a jó munkájáért a Szocialista Munka i Hőse jelvényt kapta meg, ott dl t szeileg a mellén és világítja a - utat a hatalmas kitüntetés é ■ erőt ad a 75 éves szovjet paraszt r nak, hogy további munkáját mé; eredményesebben végezze. Meg ■ kérdeztük a 75 éves kolthozpa t raszt elvtárstól, hogy „miért nen t megy már nyugdíjba?“ — 0 err ■ nekünk mosolyogva azt válaszol ■ ta, „igaz, hogy már 75 éves va gyök, de az egészségem megvai ■ és lélekben fiatalnak érzem ma ■ gomat. Szükségét látom még au : nak, hogy brigádommal egyút harcoljak a többtermelésse., i , világ békéjének megvédéséért." Megérdeklödl'ük azt is, ba ai öreg kolhozparaszt megbetegszik milyen formában kapja a gyógy kezelést, mivel, hogy ő nem véget termelő munkát. Elvezettek ét megmutatták a kolhoznak a kór. házát, ahol éppúgy az öregek mint a fiatalok, tejesen ingyenes gyógykezelést kapnak, az egészségük biztosítása érdekében. i Ilyen életet tudott biztosítani magának a szovjet nép a társas- gazdálkodás felülmúlhatatlan eredménye n keresztül, felismer, ték a szocialista mezőgazdaság magasrendűségét. így lett a cá- rizimis ideje alatt, nyomorúságban sanyargatásban élő, szomorú orosz muzsikból boldog, mosoly- góaroú, megelégedett, de határo- 1 zott hős szovjet kolfaoziparaszt. Kedves Népújság! Szocializmust építünk. Pártunk vezet és irányit munkánkban. Látjuk sikereinket, melyek hatalmasabbak is lehetnének, ha az oszlálye'.denséget éberségünkkel mindenből és mindenkor, — amikor jelentkezik, — lelepleznénk és ártalmatlanná tennénk. Hogy ez fgv 'egyen, ez rajtunk múlik, dolgozókon. Taggyüésen voltaim nemrégiben a bajai tizedik körzetben. A felszólalók soraiban ott voltak termelőszövetkezeteink tagjai is. Sztanity Istvánná, Petróci Sándor de mások is arról a boldog örömről beszéltek, mely a félévi elszámolás sarán, jól és becsülettel végzett munkájuk után a kifizetett összegek nagyságában jutott számukra kifejezésre. — Szocializmus építő munkánk során tagságunk máris megnöveke- dett, — mondották, — de ezen a téren is még nagyobb eredményekre törekedünk, — fogadták. — Tudjuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésével fokoz, hatjuk többtermelésünket, mely A dolgozó tömegek szabotálják a titóista vasútak építését
