Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-06 / 126. szám

Ágó József elvtárs parasztküldött Gát éren beszélt a Szovjetunióról Beszámolója után 8 dolgozó paraszt azonnal belépett a termelőcsoportba Ágó József elvtárs a Szovjet­unióban látott élményeiről Gátéren beszélt legutóbb. A dolgozó pa­rasztság nagy érdeklődéssel és vá­rakozással hallgatta a beszámolót és bár Ágó elvtárs szerint több nap is kevés lenne a látottak el­mondásához, a felveteti kérdések mindegyikére megadta a kielégítő választ — Meglepett a szovjet emberek vendégszeretete, különösen Tüs­keidben. Csókkal fogadlak ben­nünket, engem egy 64 éves baju­szos ember úgy felkapott, hogy elcsodálkoztam rajta, egy ilyen idős emberbe hogyan szorulhatott ekkora erő. — Ezen a vidéken az kötötte le a figyelmemet, hogy mindenütt cnatomarással öntözik a földet. Olyanok ezek a csatornák,-mint a testben a vérerek. Itt nem fohász­kodnak az esőért, maguk segítenek a hiányosságokon. A földeken munkájuk legnagyobb részét gé­pekkel végzik. A munkát a gépek segítségévéi olyan ügyesen szerve­zik meg, hogy egy ember feleany- nyit dolgozik fizikai erejével, mint nálunk és sokszorosan job­ban él — Ezen a vidéken főleg gyü­mölcsöt és gyapotot termesztenek. Az emberi erőt csak vizeresztésre, kapálásra és kaccsotásra fordítják, no meg a jószágkezelésre. De itt is nagyobbrészt gépekkel végzik a munkát. Az egyik szovhozban mindnyájunknak fehér köpenyt kellett húznunk, mielőtt az istálló­ba beléptünk volna, annyira ügyel­nek a tisztaságra. — Megnéztük a marhaállomá­nyukat is. Olyan jól tejelő tehe­neik vannak, hogy évente 6—S ezer liter tejet is ad egy tehén. A jó­szágokat nagy gonddal kezelik. Az agronomusok állandóan figyelik, hogy melyik az a takarmány, amelynek segítségével növelni tud­ják a tejhozamot. A fejest gépek­kel végzik és olyan tisztán, hogy ahhoz semmi piszok nem férhet. A Szovjetunióban tisztában vannak azzal, hogy mit jelent mi­nél nagyobb földterületen gazdál­kodni. Taskentbeu a kolhozelnök elmondotta, hogy megérkezésünk előtt egyesült $ kisebb kolhoz, mert a nagyobb területen jobban ki lehet használni a gépeket és több az eredmény. A figyelmünket az ragadta meg legjobban, hogy mindhárom kolhozban más nem­zetiségű dolgozók élnek és mégis nagyszerűen megértik egymást. Ez bizonyítja a szovjet nemzeti­ségi politika nagyszerűségét. Meg­figyeltem azt is, hogy náluk nem lehet megkülönböztetni, hogy me­lyik a munkás, a paraszt, vagy éppen értelmiségi, mert mind egy­formán öltözik. — 8—10 ezer rubel és 20—25 mázsa gabona évi jövedelme van egy-egy kolhozparasztnak, ezenkí­vül háztáji gazdálkodás, jószág, miegyéb. A kultúra, a szórakozás is biztosítva van, mert amikor a Sztálin-kolhozhoz értünk, virág­gal, zenekarral fogadtak bennün­ket és éppen akkor mérkőzött lab­darugócsapatuk egy másik kolhoz csapatával. Itt megnéztük a kot hozparasztok lakását. Minden ház­ban villanyt, rádiót, szép szőnye­geket találtunk. — Az öregek nagy megbecsülés­nek örvendenek. Az évvégi elszá­molásoknál minden kolhozbau visszatartanak eyg bizonyos szá­zalékot, amiből az öregek élnek. Ebben a kolhozban láttam, hogy egy S4 éves kolhozparasztot az egyí-k jelenlevő miniszter a karjába kapta és úgy vitte át az egyik hídon, nehogy belecsússzon a víz­be. Sincs kivétel férfiak, nők kö­zölt sem. a nők is ott találhatók a vezetőhelyeken és munkájuk után megkapják a kijáró tisztele­tet is. Ágó elvtárs beszámolója után 8 dolgozó paraszt jelentkezett azonnal és kérte felvételét a gátéri ternielőcsoportba. Kocsis Jáxspf jó úton jjár Jó öt esztendeje már, hogy Ko­csis József felszabadult. Erre a napra mindig úgy emlékszik visz- sza, mint a születésnapjára. Az ű igazi élete akkor kezdődött el. ami­kor a szovjet katonák kezetfogtak vele. Akkor már éppen negyedik esztendeje cselédeskedelt a kólák­nál, R. Nagy Mihálynak Dolgozott látástól-vakujáiig. Még ki sem vi­lágosodott, gazdája már felrázta: — Dologra, Józsi, na gyorsan- gyorsan, hasadra síit a nap. .-ti' utolsó esztendő utolsó hónap­jában egyre nyugtalanabb volt R, Nagy Mihály álma. Túlságosan kö­zelről döröglek az ágyúk. Estén­ként kinn állt reszketve az udva­ron és nézte az ágyúik tüzének fel­villanását. Naponta száguldoztak a németek gépkocsijai... visszafelé. R. Nagy Mihály félt. Egy napon bútorokkal megra­kott tehergépkocsi robog a falu­ból kifelé. Menekültek az urak. Menekült volna R. Nagy Mihály is, de sajnálta itthagyni a vagyo­nát, a nyolcvan hold földjét. „Egy szekérre nem fér fel úgysem — vi­gasztalta magát. Jobb, ha itt ma­rad, mert ez a rongyos népség széthordand mindenét.“ Így véleke­dett cselédjéről és a többi földnél­küli szegényparasztokról. R. Nagy Mihály tehát maradt a helyén, közben vitte a hírt komáinak, hogy verik ám vissza az oroszo­kat. Nem hitte el senki, még a hozzáhasonló kulákok sem. — Alig hiszem Mihály... Na­gyon itt dörögnek az ágyúk és a németek futnak, mint a nyulak — mondta szomorúan az egyik szom­szédja. R. Nagy Mihályban ilyen­kor megremegett a lélek: * Esős őszi napon robogott ke­resztül a falun az első vöröszászlós páncélkocsi. Nyomában, mint a fergeteg, száguldott a többi. A fajúban végétért a háború. Sokan örültek, voltak olyanok, akiknek nem tetszett a dolog, de voltak olyanok is akik tétován, szinte dermedten fogadták az eseménye­ket. Kocsis József például nem tudta, örüljön-e a dolognak, vagy sem. Csak állt és nézte, még nem tudta, még nem érezte, hogy sza-' bad. hogy felszabadult. Egy napon három szovjet ka­tona költözött a házba. R. Nagy' Mihály még jobban remegett- Alig | mert végigmenni az udvaron. Ko­csis József viszont annál többet mutatkozott. Dolgoznia kellett j Egyik nap megszólították a, káto- i nák; barátságosán mondhattak va­lamit, de ö egy szót sem élteit. Akkor értette csuk meg, hogy ba­rátkozni akarnak vele, amikor a katonák kezüket nyújtották fe­léje. — Sztyepán — mondta egyikül, a nevét. Kocsis József is meg­mondta a magáét. így kezdődött a barátság. Egyszer benézlek hozzá az istállóba. Olt látták meg a fek­helyét, ott érdeklődtek, hogy hol az ünnepi ruhája. Kocsis József nagy nehezen magyarázta meg, hogy olyan neki nem is volt soha. Szlyepán a fejét, csóválta. Intett egyet bajtársának és bementek a gazdához. Hangosan beszéltek, vé­gül Sztyepán elszaladt valahová. Tolmáccsal jött vissza. — Tudod-e, miért nincs ennek az embernek ünneplő ruhája? — kérdi Sztyepán R. Nagy Mihály tót. — Mert ingyen dolgozik neked és ezért van sok ünneplőd. Adjál a munkásodnak csizmát és ruhát hamar, adjál neki rendes fekhe­lyet is, olt nem alhat tovább — mondták a gazdának. Így történt, hogy Kocsis József lábán először volt új csizma, új ruha. • A faluban megalakult a föld osztó bizottság és megkezdték a földosztást. Kocsis József is ka­pott öt holdat, így a maga embere lett. Munkához látott és kezdett örülni az életnek és most már örült a szabadságnak is. Most' érezte csak, hogy felszabadult, most tudta csak meg, hogy mi is történt tulajdonképpen. Megala­kult a pártszervezet is és Kocsis József úgy érezte, oda kell men­nie, oda tartozik ö is. A Pártban sok mindent megtanult, megis­mert, gondolatai egyre gazdagab­bak lettek. Az eddig hallgatag ember ből egészen más embert ne­velt a Párt. Esténként összeültek szomszéd­jaival, Kozma Ferenccel és Kere­kes Mihállyal. Ilyenkor az ország dolgáról beszéltek. — Én azt mondom, komám, nagy dolog ez a hároméves terv — mondja Kocsis József. — Ne­künk is meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk, de persze, nehéz do­log ez igy, ahogy vagyunk — te­szi hozzá elgondolkozva. — Úgy kellene gazdálkodnunk, ahogy a Szovjetunióban gazdál­kodnak. Olvastam, hogy mi min­dent termelnek ott, képeken lát­tam, hogy boldogan élnek az em­berek — mondja Kozma Ferenc. * Termelőcsoport, alakult a jalu- ban. „Vörös Csillag“ lett a neve. \yolc tagja van a cső port mik. ne­hezen boldogulnak még. Nem tud­ják, hogyan is kezdjenek hozzá. Úgy vannak ezzel, hogy valami nagyon nagy dolgot szeretnének csinálni, de nem tudják, hol is kezdjék el. A kulákok azt beszél­ték, hogy az emberek nem férnek össze, hogy hamarosan szétzüllik a csoport. Törték a fejüket a kulá­kok, mit kellene tenni, de nem ta­láltak ki semmi okosat. R. Nagy Mihály hetekig ki sem mozdult a házából. Egyszer megleste Ko­csis Józsefet, egykori cselédjét. — Gondolkoztam felöled sokat, te Józsi. Látom én, hogy nehezen boldogulsz az öt holddal, nálam könnyebben lennél — mondta R- Nagy Mihály. — Hozzám jöhet­nél, nem lenne gondod semmite. Persze, a Pártból kilépnél. Nem neked való a politika úgysem. Urak dolga az. A közösök amúgyis tönkremennek. Meg aztán a bajuk is meggyűlik majd hamarosan az amerikaiakkal — magyarázta a huták. — Ha csak annyi eszem lenne, mint magának, el is hinném, amit mond. Egyszer már becsapott, igy eszem ágában sincs, hogy magához menjek cselédnek. A Pártból meg nem lépek ki semmi pénzért, ezt írja fel magának, nehogy elfe­lejtse és mégegyszer ezzel jöjjön nekem — felelte Kocsics József. ! Másnap elment a lérmelöcso- ' portba, az elnököt kereste, l-'addi Pált. I — Eddig azért nem leptem be, mert tudjátok, messze van a föl- Idein, de csináljunk már valamit, j hogy én is közétek tartozhassak. i Meg akarom mutatni a kulákok- nak, de a falunak is, hogy erősö­dünk — mondja az elnöknek. Nem) telik el egy óra sem és Kocsis József elégedetten mosolyogva megy végig a falun. Csoporttag lett. i Kocsis József élete kiteljesedett. * Elindult azon az úton, mely a falu népét viszi a felemelkedés, a bol­dogság felé. Kocsis József nem egy­maga megy ezen az úton, a hozzá hasonló do’gozó parasztok ezrei tapossák ezt az útaf, mely egyre i könnyebb lesz. Egyetlen hatalmas család ez, a■ szocializmust építő népek nagy családja. Életük egyre szélesebb lesz, ezért tudja. Ko­csis József is, hogy jó úton jár­tnak, | Gépállomásaink nyári idénymunkájának tanulságai Komoly feladatot jelent ÁMG összes dolgozói részére, hogy az őszi munkákat jól és időben elkezdhessük, mert ez a biztosíték arra, hogy a ter­vünket teljesítem is tudjuk. A nyári tervünket megyei vi­szonylatban a kővétkezőképpen teljesítettük. Tarlóhántás 103.1 százalék, csépi és 139 százalék. Tervünk teljesítésében nagy segítségünkre volt Pártunk Megyei Bizottsága éis a járási bizottságok. Nyári idényünk alatt nagy figyelemmel kísér­ték a munkákat és nagyon srik- szor útbaigazításokkal, hasznos tanácsokkal segítettek a nagy problémák megoldásában. Ella­posodott szerződéskötési 'kam­pányunkban a Párt nyújtott segítséget, mikor iránymutalá- sára. átszerveztük és új len­dülettel fogtunk az agitációs munkához. A taggyűlések megtartása után gépállomásaitokon min­denütt megjavult a munka. A taggyűlésen elhangzott kriti­kák után a hibákat kiküszö­böltük és szinte ugrásszerűen jelentkeztek az eredmények. Eredményeink különösen a munka versenyek né! voltak ki- mu láthatók. Komoly köszönettel tarto­zunk a megyei sajtónak, mely na pofa fogtol közölt gépállomá­saink termelési eredményeivel és a nagy olvasótáborral ismer­tette élenjáró dolgozóinkat. Nagyban segítségünkre voltak a Défosz és a többi népi szer­vek. A faliújság, viHámtábla is nagyban elősegítette a munka- verseny kifejlődését és itt ki kell emelnünk a kiskunfélegy­házi gépállomást, ahol a fali­újságot naponként vezették. Munkavers e n yünk n e'k n a gy lendületet adott a terv szét­bontása egyénenként a dolgo­zókra. Mégis előfordult Olyan esett, hogy az állomások ve­zetői nem tartottak tervisimer- tetőt, nem adták a traktorosok kezébe a tervlk'önyvet. A bács­almási gépéljl omláson például az ellenőrzés f oly aulán kitűnt, hogy a do'lgozók nem ismerték a tervüket. Amikor a tervkönyveket kértük a dolgozóktól, azt vá­laszolták, hogy az áillomásve- ziető nem akarja, hogy náluk munka közben össze'pisz'koiód- jék. Gépáll lo.másaink vezetői nem fordítottak elég gondot az ifjúság és a nők versenymoz- galmának kifejlődésére. Égért elsősorban a közpon kinfaart ter­heli a felelősség, mert magunk az i sem foglalkoztunk behatóan a versenyeredményekkel. Egyes gépállomásainkon mu­tatkoznak az önelégültség jelei. A gépállomások pártszerveze­tei elzárkóznak a falusi párt- szervezetektől és azt várják, hogy azok keressék fel. Ugyan­ez mutatkozik a tszcs párt- szervezetekkel szemben is, és sok esetben seim az egyikkel, sem a másikkal kapcsolatot nem tartamaik. Ez annyit je­lent, hogy módot adunk az el­lenségnek a közénk való befér­kőzésre és egyben az éberség eltonipuiására. A m ü szaki vonalon is jelent­keznek a hibák. A gép'áilotolá­sok több helyen nem javítot­ták meg gépeiket gondosan; az idény közepén sorozatosan mentek tönkre a gépek. Iskola­példa erre a sziakmári gépáí- Loimás, ahol egy nap alatt há­rom erőgép ment tönkre. A csiéptós ideje alatt előfordult, hogy a gépállomások vezető­sége nem ismerte a dülöbeosz- tást és erőgépeket olyan terü­letekre küldött, ahol leszerző­dött t'arlóhámitás nem is volt, mint például Tiszakécskén. — Előfordult olyan eset is, hogy a gépállomások vezetői helyett a községi jegyzők, továbbá az operatív bizottságok irányítot­ták az ÁMG gépeit- A tavaszi 'kampány alatt jó teljesítményt elért traktoros dolgozóknak kiadott prémiu­mokat nem használtuk fel a nyári jó munka fokozására. A termelés alapja a terv és csak az az állomás tud ered­ményeket elérni, melynek min­den tagja tökéletesen ismeri a gépállomás tervét. Annak elle­nére, hogy központunk fel­hívta az állomások figyelmét a terv gondos tanulmányozá­sára és ismertetésére a dolgo­zóik előtt, több állomásvezető nem ismerte a tervet. A nyári idény alatt nemcsak a traktoros dolgozók, de a gépállomás vezetősége is telje­sen elhanyagolta a tanulást, az oktatást. A cséplőgépeknél nem folyt tökéletes oktatás. Arra törekszünk, hogy a. nyári idény alatt előfordult hibákat haladéktalanul kijavít­suk az őszi munkálatok sike­res végrehajtása érdekében. A hibák őszinte feltárásával okulunk és az őszi kampányt már úgy szervezzük meg, hogy ezek a hibák ne ismétlődjenek. Mészáros István, ÁMG Megyei Központ vezetője. A lm jai erdőgazdaság dolgozói lelkesen készülnek az erdőmunkás kongresszusra Raján az 1—11. erdőgazdaság dolgozói lelkes örömmel készülnek a szeptember Ili—11-én . megtar­tandó erdőmunkds kongresszusra. Soraikból négy küldött fogja kép­viselni őket a kongresszuson, akik­re komoly feladatok hárulnak. Küldötteinknek a kongresszuson ismertetniük kell majd eddig vég­zett munkánkat, erdőgazdaságunk problémáit, bevezetett munka-üte­mezésünket, mellyel eredményein­ket elértük és azokat a tervein­ket, mellyel munkánkat tovább fokozni igyekezünk. A kongresz- szus egyben megismertet majd bennünket többi erdőgazdaságaink eredményeivel, melyeket hasznosí­tani tudunk majd további mun­kánkban. A kongresszus másban is segít­ségünkre lesz. Szocialista termelé­sünk növelésében. Küldötteink sze­mélyes megbeszéléseik soréin alkal- mat és módot fognak találni arra, hogy a munkaversenyek további megszervezésével kiszélesíthessék az erdőgazdaságok dolgozói között a versenyszellemet és a brigádmoz­galmat. Dolgozóink tudatában van­nak annak, hogy csakis a termelé­kenység növelésével tudják élet- színvonalunk további emelkedését biztosítani és a szocializmus építé­sében az erdősilett Magyarország mielőbbi megvalósítását elérni. A kongresszuson hálánk és sze­retetünk jut majd kifejezésre Pártunk és szeretett Rákosi elv­társunk iránt, akinek tanításai és útmutatásai vezettek eddig is munkánkban. A kongresszus ered­ményei pedig számunkra újabb lendületet fognak jelenteni, hogy a kongresszus tapasztalatai, gya­korlati útmutatásai még erőtelje­sebbé tegyék munkánkat, hogy to­vább erősíthessük a Fzovjetunió- rczetic béketábort. Rajéin a kiildöttvéilasztást a na­pokban, míg Kalocsán szeptember S-án ejtjük meg. Gruber György, a bajai erdőgondnokság dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents