Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-28 / 145. szám
ma a dolgozó nép a legjobbakat jelöli a községi tanácsba A magyar parasztküldöttség Szcvjctunióbeli látogatása során a küldöttség egyik csoportja Ukrajnában fölkereste az odesszai kerület Budjomüj-kolhozát. Képünkön a kolhoz elnöke, M. Poszmitnij, a Szocialista Munka Hőse, bemutatja a magyar parasztküldöttség tagjainak a kolhozparasztok házait és háztáji gazdaságát. A magyar parasztküldöttség tagjainak az ukrajnai „Aszkania Nova'* állattenyésztési és aklimatizáló tudományos kísérleti intézetében bemutatják az intézet egyik büszkeségéi az aszkániai merinó-juhot. Felsó'szentivánon ha az emberek megállanak beszélgetni, egy <szó csendül ki a szavakból visszalérő- leg. A községháza. Még egy pár hét és a község dolgozó népe szavazataival dönti el, kik kerüljenek a köziségtanácsba, kik képviseljék a község dolgozó népének ügyét. — Azelőtt — mondják — nem kérdeztek meg bennünket. Nélkülünk és akaratunk ellenére döntöttek. Még csak a községháza közelébe sem eresztetteik. Ott zárt ajtók mögött, felőliünk, sorsunkról határoztak. Minden másképpen l©sz ezután — állapítják meg elégedetten. Letűnt a ,,főbíró úr“ világa Eszükbe jut a uralt. A Zsigmondi „főbíró“’ világa. Aki kocsin robogott a községen keresztül és onnan osztotta parancsait. Nem ereszkedett a dolgozó nép közé. A Qáyok, a Kocliok, a Tresszek, a Gsernákok ku’ákvilága terpeszkedett a községre, rabolva, szipo- lyozva és zsákmányolva a dolgozó nép erejét, gazdagodva és zsírosodra verejtékein. Most a választás napjára készülődnek. — De jól meg kell néznünk, kire adjuk szavazatunkat, kiket küldünk a tanácsba — mondják. — Élen járjon a munkában, híve legyen a népi demokráciának, szeresse a népet. Ahogy folyik a szó, valaki felveti Macska Ferenc nevét. — Ara, látjátok, ez a tanácsba való ember. —- ltá is bólogatnak, liog.v bizony odavaló. Középparaszt Macska Ferenc, jól dolgozza a földjét. Első a határban mindig a munkával. Példás munkájával magávalragadja paraszftársait. Becsülettel követi -i Pártot és mint népnevelő, élen ír a munkában. Szeretik is a községben. Ha erősíteni kell valamit. elég, ha csak annyit mondanak: a Macska Feri mondta. Minden kétkedés eloszlik. Vagy üt van Gállá István. Csoporttag. Pártonkíviili. Lelkes és odaadó munkájával tűut ki a csoport tagjai sorából. Most is 120 munkaegysége volt. Csak legutóbb is, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésekor egymaga két naP alatt 8 új tagot szerzett a cso- portnak. Délszláv anyanyelvűek a jelölt-listán A tanácstagok jelölésekor nem feledkeztek meg a délszláv anyanyelvű paraszttársakról sem. örülnek, hogy Stipán B\esityre adhatják majd a szavazatukat. Középparaszt, most lépett a termelőcsoportba, melybe valameny- rtyi földjét is bevitte. — Jó munkás ember — szól az elismerő szó róla. — Meglátta, hogy nekünk, dolgozó parasztoknak, hol van a helyünk. — Stipán Blcsity keze ökölbeszorul, mikor arról esik a szó, hogy Titoék azt hazudjak, hogy itt a délszláv anyanyelvűnknek elnyomás a soruk. — Szabad 'országban élünk, nem úgy, mint | odaát börtönben szenvedő testvC- j reink. — Tudja róla az egész ' község, hogy lelkes építője a szocializmusnak. Az asszonyok sem maradnak ki De nem feledkeztek meg az asszonyokról és a fiatalságról sem. Ott a helyük nekik is a községtanácsban. Itt van mindjárt Marcsinkó Mihály né. Mindenki egy véleményen van róla. Sokat j dolgozott és még ma is sokat dől- \ gozik a. község érdekében. Az MNDSz szorvezőttikára. Most is, a héten hékegyülést tartott a környező -községekben. Szervez, agitál, lelkesít. Mindenütt ott va:i. A Pártban, az MNDSz-ben, a Szülői Munkaközösségben, ahol dolgozni kell, ahol munka vár rá Mondják is róla a községben: — Értünk dolgozott és dolgozik még ma is. Hát most úgy köszönjük, úgy háláljuk meg neki a munkásságát, hogy beválasztjuk a községi tanács tagjai közé. Ott lesz az ifjúság is i Vinkó Lajos az ifjúság soraiból is ott lesz a tanácsban. Mindenki örül a jelölésének. A maféíelksi állami gazdaság kimagasló teljest- tésű dolgozója. Mint a DISz-nek a tagja, lelkesen szervezi, fejleszti a tagságot. Szervezi az ifjúság versenymozgalmát. Erre tanít bennünket a párt, hogy a versenymozgalom kiszélesítésével, fejlesztésével növeljük eredményeinket. Így építhetjük a szocializmust is, boldogabb jövőnket. A községben mindenki jól ismeri a jelölteket. Meg is vannak elé- gedve velük. Úgy ismerik vala- mennyiüket, mint akik méltóak a dolgozók bizalmára és akikben a dolgozó nép soha sem íog csaiat. kozni. — Úgy választunk, — mondja Mihalovics Jánosné, — hogy a községi, tanács tagjai mindenkor becsülettel végezzék dolgukat. Ve- | lük együtt fogunlk dolgozni felemelkedésünkért, boldogabb és szebb jövönkért, békénkért és függetlenségünkért. Bihart orda község már befejezte a tengeribehord ást és az árpa vetést Biliarlorda község dolgozó parasztsága vállalta elsőnek az országban, hogy október 22-ére, a tanácsválasztás napjára befejezi az őszi vetést. A község dolgozói azon igyekeznek, hogy teljesítsék ígéretüket és jó példával járjanak elöl a munkák végzésében. A tengeritörést a megyében elsőnek befejezték. A tengeriszár behordá- sában 08 százaléknál tartanak. A község dolgozói befejezték az ősziárpa vetését is. Jól haladnak a munkák Told községben is, ahol néhány nappal előbb elsőnek fejezték be az árpa vetését. Most a rozs .vetésével is végeztek. A magyar parasztküldöttség a Szovjetunióban Azelőtt Felsőszeiitivánon a Gáyok, Kochok, Tresszek, Cseniákok garázdálkodtak a községházán, A kalocsai Népfront Bizottságnál megtekintem a tanácsválász- tásra jelölő-listát. — A nép fiait jelöltük a tanácsba — fordul felém a bizottság elnöke. — KisteUu Lászlóim dolgozó paraszt felesége, Tóth Mihály 10 holdas középparaszt, Bíró Imre postás, Bagó Ignác pedig nagyszállási középparaszt, Munkás Nagy István, Somogyvári Ferenené pedig drágszéli termelőcsoporttag. — Mind a békét akarják. Saját testükön tapasztalták, hogy a háború csak a dolgozók húsából táplálkozik. Miért is akarnának háborút? A sok kifosztott lakás, az üszkös romok, az üres kamrák még ma is arra figyelmeztetnek, hogy a háború acélpatái a dolgozó népet tapossák formátlanná... Elhagyom az irodát és hazafelé indulok. A „szent-saroknál“ ezáguidva kanyarodik egy gépkocsi. Az utcán éppen áttipeg a kis Sándor, Olgica. Megpillantja a robogó kocsit... Megtorpan. A gépkocsi vezetője hirtelen a fékre lép. A fékszalagok nyikorognak, de sikerült elkapni a gyereket. Megmenekültünk. A kocsi gumija végigjajdol az aszfalton. — Kár lenne ezért a szegény árváért, hiszen eddig az ág is húzta — lélegzett fel mellettem az öreg Pálinkásné. — Olga úgyis olyan árva, mint az átszeli bogár. — Árva, árva... — A szavak kergetőznek agyamban. Beviszem a halálraijcdt Olgicát a legközelebbi cukrászdába. Ott hadd csillapodjék. A kerekarcú gyermek’ majszolja a krémest. Közben az elárusító elméséii Öleién szüleinek szomorú történetét. Elég volt Olgicáék sorsából! r 1945. Február. Kiürítik a komáromi hadikőrházat. Parancsban közük a sebesült katonákkal, közel az ellenség, el kell hagyni a kórházat. Mindenki mehet, amerre lát. Sándor Imre gyógyuló láblövésével, két mankóval nekivág a bécsi országúinak, Győr felé inai. Órákliosszat bukdácsol a lucskos hőiében. Előretörve talpal. Mellette robognak gépkocsikon a menekülő németek. 'Irhájukat hordják az országhatárból. — Vegyetek fel... Vigyetek magatokkal.. Mit — mitnéhmen... — nyög a sebesült Sándor Imre. De a kocsik nem állnak meg. Tovább száguldanak. A menekülő kocsikon. egymás iiegyén-liátán ülnek a katonák. Szuronyaik villognak a bágyadt napfényben. ’Sándor Imre tovább talpal. Szemei már reltentőon sajognak. Szája reszket. A fájdalom minden tagját marcangolja. Támolyog. Arcán iszonyú szenvedés. Gyógyuló sebe feltör, vér szivárog) ki belőle. De véres nyal csurog már torzonborz szakállára is. Győr után összeesik. Magyar motorkerékpáros szedi fel. A katona mögéje, a hátsó ülésre köti derékszíjával. így vágtatnak Magyaróvárra, a tábori kórházba. óvárott múlnak a napok. A kórház orvosai mindent elkövetnek, hogy megmentsék Sándor Imre lábát. Mindhiába. Annyira legyengült, hogy már élete is veszélybe került. Térde lelett amputálják. De rövidesen a tábori kórházat is ürítik. Az ellenség bombazáport zúdít Hegyeshalomra. Ezért a kór. liázvouat már nem tud óvárig eljutni, összetoborzott szekereken szállítják a betegeket. Sándor Imre az egyik győri városi szemetes kocsiba, amely óvárra menekült, kerül. Még két agysebesíil- tet fektetnek melléje. A szekerek lassan düeöguek Pozsonyba. De olt már nincs tábori kórház. A németek észnélkül lódultak Bécs felé. A sebesülteket visszahozzák ő várra.- Útközben a két agy sebesült meghal. Másnap Sándor Imre is átjajdult a másvilágra. Papírzsákba varrták és lecsúsztatták a hűvös földbe. • Abban as időben Kalocsán gz egyik ,szegényes ház szobájában gyertya pislog. Az ajtóból pongyolán ö törölt, kö- högös asszony lép ki. Nagyon beteg. A fal hosszában megy, kezével a fialnak támaszkodik, hogy el ne dőljön. Mikor köhög megáll. S olyankor az udvar piszokjában kaparászó tyúkok nagy zajjal szétrebbennek. Az asszony Sándor Imre felesége. A kis Pannika és Oig>a édesanyja. Pannika is súlyos beteg. Bent fekszik a szobában. Kevés a meleg ruhája, tüdőgyulladást kapott. Már csak a penici’iin mentené meg. De éppen ez nincs. A háború nem engedi karmai közül ezt a szegény áldozatot sem. — Kérek tejkót... Tejkót ke. rek... — nyöszörög a kis beI lég. Arcéin a láz rózsái viríts- j nak. Az anyja tejért átvonszolja ! magát a szomszédba. De a nagy- gazda nem ad tejet. Csak szövetért. Az asszonynak pedig szövetje nincsen. Üres kézzel tér vissza. Visszacsúszik az udvaron, leül minden ajtó k/üszöbén, beszél a sötét konyhák lakóival, minthabú- csúzna. Tán ő is érzi, hogy már nem bírja sokáig. A kis beteg szobájában halkan se-reeg a gyertya. Kint bőm - bot a téli szél, mintha óriási hárfa húrjain muzsikálna. Pannika az ágyban fel-felnyöszörög. Halántékára liuncutkai bodro- zódnak. De már a sir ólomfénye sugárzik az arcán. — Anyu, kelek tejkót... Ké- Iek tejkót... Kicsi tejkót kelek... Igen, igen szomjas vagyok. Az édesanyja ine1 Lét szakítja a fájdalom. Teát hoz a kicsinek. Csi'Jít(ja, majd mesél. Előkeresi az irkát, a mályvaszínűt. Rajzol és újra mesél. A mesélés közben fázik, de mégis izzad, mintha faragott képek táncolnának előtte. Néha el-elsápa’d. Annyi vér sem maradt benne, amennyit egy szúnyognak egyszerre elég 'enne. — Panka!... Szegény jó Pankám... Itt hagysz engeml Jó Pannikám! 'Szegény Pannikám. No, ne sirj, ne hagyj itt, Pannikám... Ne hagyj itt... — zokog az édesanyja és kislánya! becéző nevei rügvőgiban gunnyaszt. Édesanyja zokog az ügyi elölt. Majd ráül Pannika ágya szélére. Megfogja a kis beteg fonnyadt kezecskéjét, amely mint letört liliom hull a'á a pár- náról. ■Meghalt. Mint egy ki* féreg, ügy hullott a nagy némaságba. Halála U'iomhuUás volt. Estére összekongtak a harangok. Az édesanyát is a deszkák közé szegezték. Es pár nap múlva már a reggeli iharmatcsepp csillogott a friss sír hervadt virágjain. A kis Olga árván maradt. Édesapja Magyaróváron, édesanyja Kalocsán nyugszik a temető mártva,nyangyialai alatt, A háború szedte ezeket az áldozatokat. Sok millió áldozatot. Végtelen sztyeppék hómezői alatt, vad regényes fenyvesekben, az országúimén!,! koptjatfák alatt alusszák álmukat. A mohos hantokat vadvirágok takarják. A sírokat az árvák ezreinek könnyei áztatják. Sándor Imre árvájának könnvei is..i Ki akarja, hogy a háború gyásza megint ott feketéijen a kiégett falvak vak szemein? És ki azt, hogy a háború még a síró-rívó kisdedet is az anyjáról letépje. A dolgozó nép nem akarja. Ezért vá a szíják a tanácsokba a nép fiait, mert azok nem akarnak háborút. A háború csak a gazdagokat táplálja. A tőke ér. deke. Nálunk senki nem akar e'- árvu't Olgicákat, kopjafákat, amelyek alatt pihennek a vérz'- vata.r áldozatai. Békét akarj;.'; hogv építhessük ú.i hazánka .
