Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-23 / 141. szám

Bácsalmáson a délszláv anyanyelvű dolgozók lelkes örömmel lépnek boldogulásuk útjára

A csoportok őszi fejlesztése során a délszláv anyanyelvű dolgozó parasztok egész sora lépett a termelőszövetkezetekbe

Bácsalmáson dolgozó parasztságunk mind nagyobb érdeklődéssel fordul a termelőszövetkezeti csoportok felé. Az idei terméseredmények beigazolták, hogy a dolgozó nép felemelkedésének útja a nagyüzemi gazdálkodás. A községben nemcsak a magyar anyanyelvű dolgozók, de a délszláv anyanyelvűek is látják, hogy az egyéni gazdálkodás eredményei egy helyien topognak, mig a csoportok növekvő eredményei, fejlődésüket, életszínvonaluk állandó emelkedését, boldogulásukat biztosítják.

A község öt termelőcsoportja közül a Petőfi, Kossuth és az 1. Ötéves Terv egyesültek. Az egyesüléssel tagságuk száma 87- re, földjük pedig 042 hold szántó és 62 hold szőlőterületre növekedett. A tagtoborzás során az újonnan belépők jelentősen megnövelték a csoport erejét. Az egyesült csoportba 126 család lépett be, akik 223 taggal gyarapították a taglétszámot, míg a megmunkálásra váró földterület 765 hold szántóföldre és 05 ho'.d szőlőterületre növekedett.

De nemcsak az egyesült port növekedett meg tagságában. A Lenin- és Táncsics-csoportokba is az

új tagok egész sorát

vették fel. Az újonnan belépők sóimban jelentős számban vannak képviselve a délszláv anyanyelvű dolgozó parasztok is.

Stipán Berberovics 5 holdas kispjiraszt is most lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára.

— Megmondom nyíltan, hogy mi vezetett elhatározásomban. Az, hogy nekünk, dolgozó parasztoknak egyéni és társadalmi érdekei itt találkoznak a legteljesebb összhangban. Gépekkel dolgozhatunk és élvezhetjük a nagyüzemi termelés minden előnyét. Ezt mind nagyobb tömegei ismerik már fel délszláv anyanyelvű paraszttársaimnak is.. A termelő- szövetkezetek gondolata már nem idegenkedő, megnyerte már a dolgozó parasztok jelentős tömegeinek szivét.

Ez vitte a csoportba Titusz Viukoviesot is.

— Mi, délszláv anyanyelvű dolgozó parasztok, teljes egyetértésben magyar anyanyelvű paraszt- társainkkal, felismertük, hogy

csakis a szövetkezés erején keresztül építhetjük boldogabb jövőnket. Az ingadozók és kétkedők száma mind szűkebb körre zsugorodik. Az eredmények már nagyon sokunkat meggyőztek arról, hogy a Párt mutatta út a mi érdekeinket szolgálja, a mi gazdagodásunkat, gyarapodásunkat segíti elő. Nézzünk csak egy kicsit másfelé is. Tito országában a dolgozó népet mint zsákmányolja ki a szabadjára eresztett kulák- kapzsiság. Míg odaát a dolgozó nép szegéuykedik és összeroskaű a terhek alatt, itt nálunk a fel- emelkedés útján boldogabb jövőnket építjük.

Stipán Berberovics II. is ezt látta, amikor belépett a Lenin- csoportba. Tavaly még ő ott volt a kétkedők és húzódozók soraiban. Az idén

saját tapasztalatai

győzték meg, hogy melyik az az út, melyen haladnia kell.

— Amit tavaly elmulasztottam, as idén pótoltam. Hogyan is gondolhatjuk mi, egyénileg dolgozó parasztok, hogy a mi kis parcel- cso_! Iáinkon tervszerűen gazdálkodhatunk, Hiába igyekezünk, hiába iparkodunk. a társasgazdálkodás előnyeit mindez alig tudja biztosítani.

Andrea Urbanovszki is azok sorába lépett, akik felismerték a helyes útat és az elsők között volt, aki saját boldogulásának útjára lépett.

— Saját magamnak lettem volna ellensége, ha nem léptem volna a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A társasgazdálkodás az egyéni boldoguláson kívül országunk erejét is gazdagítja, erősíti.

A délszláv anyanyelvű dolgozók lelkesedése és öröme lendíti újabb sikerek felé a termelőszövetkezeti csoportokat. A jól végzett népnevelő munka meggyőzte a kis- és középparasztság sorait, hogy a munkásosztály, dolgozó parasztságunknak hűséges és élenjáró szövetségese, amely traktorokkal és más mezőgazdasági gépekkel, ruhával, cipővel és más iparcikkekkel segíti. Joggal bízik most abban, hogy a dolgozó paraszt is megteszi a magáét és a termelőszövetkezetekbe lépve, becsülettel teljesíti az őszi mező- gazdasági munkálatokat.

Ennek a lelkesedéssel vitt munkának lett az eredménye, hogy az egyesített termelőszövetkezet újonnan belépett tagjai között 71 kis- és 33 középparaszt szerepel. És ezek 40 százaléka délszláv anyanyelvű dolgozó parasztjaink sorából kerültek ki.

A katymári délszláv anyanyelvű kultúrcsoport tovább folytatja kultúr- munkáját Somogy -megye községeiben

Az

szívják

Mif várok e tanévfői?

iskola udvarán mélységes csend. A reggeli levegőt élvezettel tüdőnkbe. Az ablakba tett rádióból időnként recsegve hangzik a szó.

Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter beszel. Halkan, zümmögve hallatszanak a szavak: „Látom magam, amint csizmával a lábamon haladok édesanyám oldalán a tanítóképző felé...." —

hallom Darvas József hangját. A múlt sötét emlékeit önti elénk. Ecseteli szabad jövőnket.

Igen, előttünk a jövő, .„de mindenkinek képessége szerint, mindenkinek munkája szerint“ — vilik agyamba a jelmondat. Tehát küzdenünk, tanulnunk kell, hogy jövőnk olyan úton haladjon, mely biztos révbe vezet.

Ez évben elvárom tanáraimtól, hogy jól készítsenek el erre az útra.

Ez azonban természetesen nemcsak tőlük függ, hanem tőlem is.

Megfogadom, hogy ez évben Lenin jelszavával török előre a tudás terén: tanulni, tanulni, tanulni.

A rádióban most új, idegen fér fikán g jelentkezik, de én már nem hallom. Társam megránt és én elgondolkodva indulok az osztály felé.

Lázár Ferenc Miklós, mélykúti VIII. oszt. tanuló, úttörő.

A katymári kultúrcsoport útja Somogy-megve délszlá -lakta községeiben ünnepies diadal- últá fokozódott. Szentborbás és Tótújfalu községekben került legújabban sor a kultúrcsoport szereplésére. Szentborbásnak mindössze 320 lakója van, mégis, este az egyetlen nagyterem^ ben 400 néző szorongott. A környező falvakból jöttek az érdeklődők, akik lelkes örömmel vették körül a csoport tagjait. Szűnni nem akaró taps köszön-, lölte az est valamennyi scámát. Borbás Lukács könnyekkel a szemében köszönte meg az előadást. Darvas Vince pedig megfogadta, hogy végigkísér bennünket egész ólunkon. Valamennyien szeretettel gondollak

a Pártra és Rákosi elvtársra, akik számukra is bizlosítoílák nemzeti hagyományaik ápolását, kulturális felemelkedésüke*. Tótújfalubau az egész község délszláv anyanyelvű lakossága orommá,moirban úszol!. Az előadás után Josip Eskqtitv 70 éves dolgozó paraszt köszönte meg a Pártnak és Rákosi elv- társnak, hogy Népköztársaságunk minden dolgozónak egyenlő jogokat biztosított. Majd felperdült a színpadra és maga is elénekelt egy népi dalt fiatalos lendületiek Boldog örömmel folytatjuk úlunkat, mert tudjuk, hogy ezzel is fontos, harci feladatot teljesítünk.

Ispánomig Anasztázia, kultúrcsoport-tag.

Köszönjük a Pártnak és Rákosi elvtársnak

Nagy örömmel vették áf új tankönyveikéi a bácsalmási délszláv anyanyelvű iskola növendékei

A bácsalmási délszláv anyanyelvű iskola növendékei közölt nagy az öröm. Kiosztották az új tankönyveket. Tel jesen ingyen jutottak a tankönyvek minden kisdiákhoz. Féltve és ügyelve lapozgatják az oldalakat.

Papírlapok kerülnek elő és a tollak sorokat szántanak. A hála és köszönet szavait, melyek a délszláv anyanyelvű iskola faliújságján fogják hirdetni: a Párt és Rákosi pajtás segített bennünket a tanulásban, tanulmányi eredményeink megjavításában, az új tankönyvek megajándékozásával.

A kis Stipán Rudics a ÍV. osztályból ezeket a sorokat vetette papírra:

„Boldog vagyok. Alig tudom letenni kezemből a Nasa Cet- vrta Kufiga című olvasókönyvet. Szorgalmas tanulással kell, hogy meghálájuk Rákosi pajtás gondoskodását, aki tanulásunka!, ismereteink kiszélesítését lelte lehetővé az új tankönyvekkel. Népi demokráciánk így segíti a tanulóifjúságot, hogy az életben, — a munka, a termelés vonalán — derekasan megadhassuk majd a helyünket. Mi pedig megígérjük, hogy ha kikerülünk az iskolából, a szocializmus ■ lelkes építői leszünk, hogy bebizonyíthassuk Rákosi pajtásnak — érdemeseknek bizonyultunk bizalmára, szeretettre.“

Marko Petrics a VII. osztályból megírta levelét a faliújság számára. Megegyszer átolvassa, a sorokban egy nevet, — Rákosi pajtás nevét, — díszes virágkoszorúval övezi, melyben egy galamb pihen, a béke galambja.

„Rákosi pajlás köszönjük Neked, hogy új tankönyvekkel segítesz bennünket, hogy erős és harcedzett katonái lehessünk hazánknak. Meg- is fogjuk hálálni. Nyibva állanak előliünk az jskolák kapui és mi ezzel a lehetőséggel élni is fogunk. Tanulni akarunk, hogy méltóak lehessünk a Szovjetunió pionírjaihoz, akiknek példaadása hevít bennünket. Azelőtt az is gátolta a dolgozó iparasztok gyermekeit, hogy drága pénzen juthaiott csak tankönyvekhez. Milyen más ez népi demokráciánkban. Az alkotmányban biztosított jog így jut a gyakorlatban érvényre, melyet munkánkkal, szorgalmunkkal,, a haza megvédésével fogunk meghálálni.“

S. Nagy János dolgozó parasztot jelöljük...

Napszámba járó, ré ssesa rató,

alkalmi munkából tengődő ember volt a felszabadulás előtti években S. Hagy János. Apja. is, nagyapja is így tengette életét. Még nagyapja mondogatta, hogy: „kutyából szalonna, a grófból szolga és a szegény embernek becsülete soha nem lesz“. Abban as időben a szegény cseléd és napszámos embernek nem volt becsülete sehol. De nem volt becsülete az egyket hold földön kínlódó parasztnak sem. Naponta verték dobra a nehezen szerzett „vagyont", a kis házat, a beteg tehenet, a szegény ember izzadtsággal szerzett vagyonát. S. Nagy János nagyapja már régen a temetőben volt, de úgy látszik, igazat beszélt életében, mert a oróf gazdagodott, a szegény ember rongyosodon tovább. S. Nagy János élete végképp bele- süüyedt a szegénységbe, nyomorúságba. Hallott már sokféle paraszt- és munkásmozgalmakról és tisztán élt benne a tizenkilencet prolctárforadalom dicső emléke.

— Ha az sikerült volna akkor, ma más lenne az életjink — szokta mondogatni, de inkább csak magában.

Egymásután múltak el az évek egyhangú, egyforma szegénységben. A baj egyre gyakrabban látogatta. Egyik esz. Himlőben az asszony, a másikban a gyerekek betegeskedtek, azután az árvíz rongálta meg szegényes házát, később meg a. sok koplalással szerzett néhány baromfi pusztult el. Egyszóval, a bajból jutott, mindig a legtöbb. Persze, ezzel nem- hsak ö volt így. Hasonlóképpen éltek ff többi szegényparasztok is.

*

Azután kitört a háború. Bokán elmentek a faluból. Idegen földön idegen érdekekért hullott a magyar paraszt vére. A falu felett ezüstösen csillogó repülőgépek húztak el, útjukban szórták a halált. Riadtan futkostak az asszonyok és a gyerekek, egyre szaporodtak a temetőben a sirdombok. így ment ez mindaddig, míg a vöröscsillagos, vöröslobogós nehéztankok be nem vonultak a faluba. Végétért a háború. Hallották, hogy Debrecenben kormány alakult, és a. felszabadult országban megindult a földosztás. Solton is megalakult a földigénylő bizottság, melynek tagja volt S. Nagy János is. Gyógyultak a háborúütötte sebek, néhányon, de különösen az újgazdák már kint dolgoztak a földeken. Egyideig olyan volt a község, mint egy kormány nélküli hajó,

de. már alakult a Párt. S. Nagy János nem lépett be, még nem ismerte a politikát, azt hitte, anélkül is megél. A falu élete napról-napra változott, alakult. Htot t olyasfélét hangoztattak, hogy korai még az öröm, visszajöhetnek még az urak. Erre figyelt fel B. Nagy János. Ezt ö sem akarta. Attól a naptól kezdve olt volt mindenütt, ahol a szegény ember sorsát intéztek. Ö maga is hat hold földet. kapott— Ezt. nem engedem, ez már az enyém. A Párt adta — mondta erre 8. Nagy János. így vélekedett Otcva János és Molnár József is.

19jö-ban megalakult a földmüvesszöve.t- kezet és B. Nagy .láncul felügyélöbieottsági tagnak választották meg.

S. Nagy János keményen munkához látott. Közben arra gondolt, amit még nagyapjától hallott és arra, hogy lám, nem lett igaza. A gróf elfutott és a szegény embernek becsülete lett, és becsülete lett magának is. Nem volt kommunista, de ott volt mindig a kommunisták mellett és velük harcolt a nép ellenségei ellem. Tagja lett a községi képviselőtestületnek és mdsodbírónak választották meg. Ahogy becsülték, úgy növekedett szere- tete a Párt és a dolgozó nép iránt. Egyre nagyobb lelkesedéssel végezte munkáját, művelte földjét és intézte dolgozó paraszttársai ügyét. Úgy beszéltek róla, mint a becsületesség, kötelességtudás és a néphez való hűség példaképéről. S. Nagy Jánost Bolton mindenki ismeri, ezért jelölték öt tanácstagnak.

Amikor ezt megtudta, még inkább megnőtt szerctcte, bizalma és hűsege a Párthoz. A Párt szavát figyelte mindig és us Párt vezette öt a nehéz küzdelemben, a régi. úri világ felszámolásáért vívott harcban. Solton az egyszerű emberek örülnek annak, hogy maguk közül választhatnak tanácstagot,'örültek, hogy S. Nagy Jánost jelölték. De nem mindenki van ezzel igu, akadnak olyanok, akiknek ez schogysem tetszik. A kulákok összebeszélnek mindenfélét, hogy ne kerüljön a tanácsba. S. Nagy Jánost a. nép bizalmából jelölték és a nép mellette van, megvédi öt az ellenségtől.

S. Nagy János példaként áll a falu dolgozó parasztsága előtt, eddigi iá munkája c biztosítéka annak, hogy a helyi tanácsban is a dolgozó parasztság felemelkedéséért, boldogságáért, egész dolgozd, népünk jövőjének építéséért dolgozik majd.

*

Nehéas munka vár reá is, de

mellette vannak azok, akik nem félnek, hanem szeretik a nehézségeket: a kommunisták. De nem fél a nehézségektől 6 maga, sem. A község felszabadulása óta vállvetve harcol a kommunistákkal, fáradhatatlanul a végső győzelemig.

— Van értelme az életnek és van értelme a harcnak. Sokat szenvedtem, nélkülöztem cs harcoltam az életemért. Meg- edződtem. Most már elég erősnek érzemi magam ahhoz, hogy a Párt vezetésével harcoljak nemcsak magamért, hanem minden dolgozó társamért, hogy ne kelljen úgy élnünk, mint éltünk a múltban, hogy megvalósítsuk a szocializmust — így mondja ezt S. Nogy János és szemében lobog a lelkesedés, a hazaszeretet. így néz ki az az ember, aki a nép bizalmát élvezi, s így válik valóra alkotmányunk pontja, mely szerint ebben az országban minden hatalom a dolgozó népé.

— Mi S. Nagy János dolgozó parasztot jelöljük — mondják a solli dolgozó parasztok azoknak, akik azt híresztélik, hogy a tanácsba csak kommunistákat választanak be, egyénileg gazdálkodó szóba sem jöhet. S. Nagy János példáin igaze’j , hogy ez nem igaz, az ö példája bizonyítio hogy akár párttag valaki, akár nem, a tanácsban csak a. becsületes, népünk fe - eme kedéséért dolgozó parasztoknak és munkásoknak van helyük.