Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-23 / 141. szám

A kecskeméti Magasépítő N. V. szakszervezeti beszá­moló taggyűlésének legfőbb hiányossága az volt, hogy alig foglalkozott a tanácsválasztás feladataival A dolgosók lelkes felajánlásokat tettek Rákosi elvtárs kiszabadulásának 10. évfordulójára Az építőipari dolgozók a MÉ- MOSz-székházban tartották meg a szakszervezeti beszámoló taggyű­lést. A gyűlésen vagy 250 dolgo­zó vett részt, a dolgozóik 80—90 százaléka. Az előbDi taggyűlés ta­pasztalata alapján az aktívaérte­kezleten és a bizalmi csoportérte­kezleten keresztül' előre tudatták a dolgozókkal a taggyűlés jelen­tőségét és anyagát, hogy a dolgo­zók felkészülhessenek a hozzászó lásolkra. Ennek az előkészületnek eredménye volt, hogy a tagság majd te jes létszámban megjelent. Á titkári beszámoló helyesen, az önkritika alapján értékelte ki a Politikai Bizottság határozata óta eltelt időszak ered­ményeit és hiányosságait. Szabó elvtárs elsősorban rámutatott az üzemi bizottság munkájában je­lentkezett hibákra. Az üzemi bizottság a vezetést nem a dolgozók széles töme­geivel együtt, hanem függet­lenített funkcionáriusokon és körleveleken keresztül végezte, azaz, — amint a Politikai Bizott­ság határozata rávilágított, — az ü. b. munkája elbürokralizálódott. Ezen a vonalon úgy igyekeztek se­gíteni, hogy több társadalmi aktí­vát vontak be a munkába. A cél az, hogy a műhelybizottságokat önál­lóbbakká neveljék, hogy a munka- területeken belül teljes egészében ők végezzék a munkát, a központ irányításával és ellenőrzésével. A muakaversenymozgalom kiszélesí­tésénél ugyancsak mutatkozott a tömegektől való elszakadás, de a javulás is nyilvánvaló. Míg a Ko­reai Héten 800 dolgozó állt ver­senyben, ma a versenyzők száma 1500—1600 körül mozog. Az ered­ményt a műhelybizottságok akti­vizálásán és a dolgozók tömegé­nek bevonásán keresztül érték e1!. A versenymunkának azonban még ma is meglévő hiányossága az, hogy a versenyzés nem eléggé tu­datos. Még ma is van olyan dol­gozó, aki a versenykötés óta nem tudja, hogy milyen eredményt ért el. A beszámoló foglalkozott az egyéb téren fennálló hiányossá­gokkal! is. így a kulturmunka nem vett irányt a tömegnevelésre. Ja­vulás mutatkozik azonban, ha fi­gyelembe vesszük, hogy két tele­pen megszervezték a hangoshír­adót, a félegyházi és kalocsai kör­zetbe 70—70 könyvet küldtek ki. Félegyházán 4 kultűrbrigád ala­kult, az Izsáki-úton is szervezés alatt áll egy csoport. Az eredmé­nyekhez tartozik még a most vá­sárolt fiimvetrtőgép is. Szociálpo­litikai téren sem végezte e! a szakszervezet teljesen a feladatait. Az üzemi bizottság legeredménye­sebben dolgozó reszortja a sport- reszort, bár az MHK-mozgalom szervezésénél itt is vannak hiá­nyosságok. Október 22-re ne lesyen 100 százalékon aluli teljesítmény Kitért Szabó e:vtárs a szakszer­vezeti tagnyilvántartás és általá­ban a szakszervezeti tagság kér­désében mutatkozó hibákra, a hiá­nyos kádermunkára. Beszélt az ősz folyamán meginduló politikai sze­mináriumokról, a normarendezés tapasztalatairól. Ismertette a me­gyei bizottságnak azt a felhívását, hogy október 22-re, a tanácsvá- a-z'ásnk napfára szüntessük meg célját, ha a tagság hozzászólásai­ban kiegészítette volna a beszámo­lót és kritikájával, javaslataival se­gítséget nyújtott volna a vezető­ségnek. Ez azonban nem történt meg. A dolgozók terjes passzivi­tást árultak el a felvetett problé­mákkal szemben, és ez már a má­sodik taggyűlés alkalmával for­dul elő. Világosan rámutat ez a bizalmiak hiányos munkájára, akik egyáltalán nem fordítottak gondot arra, hogy csoportjukkal átbeszéljék a beszámoló anyagát. Eltompult az egyéni felelősség és maguk a bizalmiak azok, akik a legkevesebb érdeklődést tanúsítják a szakszervezeti ne­velőmunka iránt. Ez feszi indokolttá, hogy az üze­mi bizottság ezen a téren is sür­gős intézkedéseket tegyen. Javítsa meg a politikai munkát a bizalmiak körében és új, harcos szellemű dolgozókkal frissítse fel a bizalmi- hálózatot. Szeretet és ragaszkodás Rákosi elvtárs felé A hozzászólások értékes pozití­vuma volt, hogy a dolgozók ré­széről alulróljövő kezdeményezés­képpen több felajánlás hangzott el november 2-re, Rákosi elvtárs ki- szabadulásának 10 éves évfordu­lójára. A felajánlók összekapcsol, ták vállalálásaiikat a verseny foko­zásával és teljesítményeik több- százalékos emelésére tettek ígére­tet. így Molnár László, a Növéhy- sajtoló NV építkezésének dolgozó­ja vállalta, hogy csoportja 105-ről 115 százalékra emeli teljesít­ményét. Kulik László 120 százalékot, Katona János 115 százalékot Vállalt. Orosz János felaján­lotta, hogy 5 tagú brigádjával eddig elért 216 százalékos eredményüket továbbfokozzák. A felajánlások nagyrésze Vonatko­zott a fokozottabb anyagtakaré­kosságra, a még szervezetlen mun­kások között folyó felvilágosító munkára. A Magasépítő NV dolgozóinak taggyűlése megmutatta, hogy a jól összeáll ított titkári beszámoló nem tudja ellensúlyozni azokat a hiá­nyosságokat, amelyeket a tagság felvilágosítása terén e'követtefc. A tömegeikkel való kapcsolat terén mutatkoznak tehát még mindig a legsúlyosabb hibák a Magasépítő NV-nél és ezért a Politikai Bizott­ság határozatának erre vonalközé pontját kell most már hajléktala­nul megszívlelni. Ujj kocsihoz nem dukál a régi kerék így vélekednek, beszélgetnek a Téglagyár- utca dolgozói a választásokról A Téglagyár-utca már Kecské­mé! külvárosához tartozik. Nem­csak az árulja ezt el, hogy az utolsó házak már a szántóföl­dekre, a városvégi laktanyákra néznek, hanem sok egyéb is. A szomszédos utcákkal együtt a mű t rendszer várospolitikájának mostoha-gyermeke vö t ez a ne­gyed. Itt laknak jórészben az üzemek dolgozói, néhányholdas parasztok, akik csak vályogból és nádtetővel tudtak maguknak haj lékot ragasztani ilt, jó messze a város központjától. Mert a köz pont a múltban -a teltbukszájú nagygazdákat, városi urakat il lelte. A város belsejében terjesz­kedő kőházak, gazdáikkal együtt, kinézték volna maguk közül a Téglagyár-utca szerény, apró há zaif. A«1 az ötéves terv A hepehupás, kövezetlen jár dák, a poros, keskeny utcák, a csak itt-ott himbálózó, alig vilá­gító utcai lámpák még a mull e! nem zavart maradványai. Sokát ígértek itt az embernek, de ke­veset adtak akkor. Az adófiilé rekbőí sohsem lett egészséges kút, új járda. De nemsokáig viseli már a Téglagváff-u'ca sem a múlt szégyienbélyegét. Kecskemét öt­éves tervének beruházásai kő zött srerepel ez az utca és. Ku­tak, jól kikövezett járdáik, kibő­vített világítás tüntetik majd ei itt is a szakadékot a bel- és kül­város között. Külsőre nem sok változás tör­tént eddig a Téglagyár-utcában. De új lett, más lett az éiet itt is. A nádtetős házakba, a boldog, megelégedett családi körbe azok a dolgozók térnek haza estén­ként, akik jó munkával harcol­nak a Téglagyár-utcabeliek még szebb életéért is. Üzemi mun­kások, akik a közeli gyárak mun­kapadjai me.’ett naponta túltelje­sítik az új normát, dolgozó pa­rasztok, akik nem úgy fogják már az eke szarvát, mint régen, öl esztendő alatt új emberekké vá’1 dolgozók lakhelve lett ez az utoa Kovács Gcrgelyné véleményt mond Hogyan vélekednek a Tégla­gyár-utcában a tanácsválasztá­sok,ról? Mert a kapuk sűrűn csí- kordu'nak ezekben a napokban a házakat járó népnevelők után. A 10. szám alatt a kiskutya csi­pogó ugatására siet elő Kovács Gergelypé. A nvár'könyha kialvó- í-él-ben lévő tűzhelyén a kész ebéd gőzöl. Az urát várja, de le­het, hogy csak estére keveredik elő. Alkalmi munkás, hol ilt do'- gozik, hol ott. Ahol éppen mun­ka akad. De azért nem panasz­kodhatnak. Nemrég vették meg a fé! házat is. Hát bal. hián>- -»Art mindig akad. Dehát, amíg él az ember, mindig küszködik vala­miért. Azért élűnk, hogy töre­kedjünk. Csendesen folyik a szó az asz- szony szájából. Töprengve rán colja össze a homlokát arra i kérdésre, hogy mi a véleménye a választásokról. — Hát nekem úgy van jól, ahogy van. Nálamná okosabb embereknek kell dönteni úgyis ezekben a dolgokban. Ha odakerül a sor, leadom a szava­zatomat. Aztán várunk sorára hogy mi lesz. — Az is közömbös magának, hogy kire adja a szavazatát? — Megérti a kérdést, e’gondol- kozik. — Hát, az nem. Ha már vezetnek bennünket, legyen olyan a vezető, aki hozzánk húz, velünk érez. Mert a mi sorsunkat, sze- gényemberek sorsát csak a ma gunkféle tudja eUrányitani. Aki­nek néni fölt a feje a bajokban az nem is tudja, hogy mi az. A búcsúzáénál Kovács Ger- gelvné egy mondatban fogalmaz­za meg, ami .még beszélgetés köz­ben felötlött benne. — Nekünk az a fontos, hogy jobb legyen az élet. Ha erről van szó a válasz­tásoknál, akkor örömmel foga­dom én is. A szomszédban a nvitait nagv kapun kocsi fordul be. Szőlőt hord, az udvaron a présből csurgó must édes szaga terjeng. Szüret volt Szabó Istvánéknál. A másfél holdon bizony elég sokat leper­zselt a hőség, pedig a szőlőter­mésre számítottak. Egyéb föld nincs. Dehát jövőre majdcsak megfordul -az időjárás. Földmű­vesember is mindig a jobbat várja és reménykedik. Idffs Szabónak a fia magyarázza Idős Szabó kételkedve csóvál­hatja a fejét. — Választás, vá­lasztás... — Nem választás volt az régen sem, hanem becsapás. Valami félnadrágos tekergő el- bolondított bennünket. Egyik többet hazudott, mint a másik Mi meg valamelyiket megszavaz­tuk, hogy meglegyen a komédia. Azt már megtanultuk, hogy a sok ígéret csak bo'ondgomba volt. Úgysem a mi akaratunk döntött. Aztán a,megválasztott urak, akik a választás előtt kezet-fogtak ve­lünk, meg „édes urambátyám“- nak szólítottak, anrkor már a polcon ü'i'ek, le sem köplek vol­na bennünket. A fiatal Szabó kemény, ellen­zéki hangon szó! bele a szavába. De nem így áll már máma, apám! Nem úgy van most, m'nt régen. Magunkfajta emberek azok, ak k most a vezetfihelvre kerü’- cek. Olvastam az újságban, meg azok is mond'ák, akik a cédu'á- k3t hozták, hogy most már meg- változla! ják a hivatalokat és .minden,hova munkás, me.s mifajta parasztemberek kerülnek. Meg azok a tisztviselők, akik velünk tartanak. Ideje is már, hogy a régi népuyúzó urak teljesen el­tűnjenek. Ügy van rendjén, hogy­ha már mi vagyunk az ország gazdái, hát üljünk is be a ház minden szobájába. Uj kocsihoz nem dukál a régi kerék Szabó bácsinak kicsit furcsa a gondolat. Ot ugyan hiába ültetnék az íróasztal mellé, már csak úgy van vele, hogy a csizmadia ma­radjon a kaptafánál. Csinálják azok, akik értik. Ámbátor, igaza van a fiának. Ha már egy lá­bunkkal bent vagyunk a házban, lépjünk be a másikkal is. Uj ko­csihoz nem dukál a régi kerék. Ot év óta irányítják az ország kormánykerekét a kommunisták, a munkások és nem látta kárát sen.kisem. Több újat, több jót ka­pott a do'gozó ember, mint az­előtt harminc esztendő alatt. Meg­állják a helvüket a munkában, legyenek urak a hivatalokban is. Tovább, a Kereszt-utca sarkán, kicsi üzlet. Ajtaja fölött két réz-- tányér hirdeti a gazdáit, Tabár János borbéiymester. Üres az üz­let, koradélután van. De egyéb­ként sem sok a vendég — panasz­kod ik a mester. Néhány „kénye’- mesebb“ munkás járogat csak be, a legtöbben otthon vakarják le magukról szombat este a hetes szakállat. Még csak tercierére sem igen jönnek, mint régebben. A szabadidejükben olvasnak, ta­nulnak az utcabeli férfiak. Amit a Párt csinál, az jó A „választás“ szóra Tabár Já­nosban is rossz emlékek kelnek. Ki ne tudna mesélni az időseb­bek közül a régi, híres kortes­világról, a borba, pálinkába, csa­lásokba fulladó választásokról? A régi vezetőkről, akik a kecs­keméti városházán hej, de sok szór csináltak betyár-barlangot! A hintón járó, félhatár földekei uraló városatyákról, akik atya- istennek gondolták magukat és a földre se léptek volna, ha nem lett volna muszáj. De sok kis ember átkozza Bodri Bénit, b minden hájjal megkent spekulán- sot, meg a többieket. Ott volt például Liszka Béla, a hírhedt nyilas polgármester, aki előtt kutya volt a munkásember... A tükör előtti asztalkán újsá­gok sorakoznak, A Szabad Nép Ó9 a megyei lap. — Haladni keli az idővel — kapja el a pillan­tást Tabár mester. — A nagy dolog miatt ráérek olvasgatni. Az újságból tudom azt is, hogy mi­lyen nagy dolog lesz most ez a választás. Azok a munkások, akik mostanában idejárnak, sűrűn be­szélgetnek erről. Én azt mon­dom: amit eddig csinált a Párt, az mind jó volt. Ez is az fesz. Amit eddig megszavaztattak ve­lünk öt esztendő óta, annak mind. nek mi is láttuk a hasznát. Az a tanácsrendszer is csak jó lehet, hiszen a dolgozóké lesz benne a hatalom. A Téglagyár-utcában nem há­rom ember lakik, hanem sok. De valamennyien Kovács Gergelyné, Szabó István és Tabár János módján gondolkodnak. Hiszen egyformák valamennyien. A je­lennel megelégedett, de a jövőtől még többet váró dolgozó embe­rek. Tudják, hogy mire és miért fognak szavazni, A népnevelők szertehordja'k a Párt szavát, a világosságot. És a választáskor a Téglagyár-utca lakói is öntuda­tosan, bizakodva szavaznak majd az egész várossal együtt azokra a jelö’tckre, okik soraikból kiké. rülve, a dolgozók megbecsülésé­nek birtokában, a tanácsokban kifejtett jó munkájukkal siette­tik a jövő megteremtését. Orvosi továbbképző előadások Baján A bajai VBCs rendezésében or­vosi továbbképző előadások Indul­tak meg a kórházi és gyakorló orvosok számára a kórház előadó­termében. Az előadássorozatot dr. Buehwald Jenő vezette be, aki megnyitó beszédében rámutatott a szovjet orvostudomány alapjára, — a betegségek megelőzésére. A lényeg a dialektika győzelme — mondotta, — mely a jövő meglá­tásához képzelőerőt ad. A tudás nem az idealizmust, hanem a dia­lektikus materializmust igazolja. Az előadássorozat is ezt a célt kívánja szolgálni. Az első elő­adást dr. Cseh Imre egy. m. ta­nár, közkórházi főorvos tartotta „Vírusok és baktériumok1* cím­mel. Előadásában dr. Cseh Imre | rávilágított a szovjet orvostudo­mány, főleg a biológia, — hatal- . más fejlődésére, ismertetve Bos- ján és Lepesinszkája szovjet tu­dósok óriási -jelentőségű kísérle­teit, elért eredményeit. Az elő­adáshoz számos hozzászólás so­rán dr. Fodor László, dr. Mihály, dr. Horváth Géza, dr. Ujsághi Pál, dr. Buehwald Jenő, dr. To­kaj- és dr. Pataki szólották hozzá. Kérjük a hirdetőinket, hogy az újságba 'záut hirdetéseiket mindig a megjelenés e ott valc nap bjP-ÍB sziveakedienek te -dni- a 100 százalékon aluli teljesít- a ményt.-j A titkári beszámolónak, bár he- <- lyesen, minden pontban rámutatoti 3 a Politikai Bizottság határozaté- -1 bán foglaltakra, nagy hiányossága- j volt, hogy a szakszervezeti fe'.ada- -1 tok közé nem vette fel a közver k len, fontos, időszerű feladatokat- így például a soron következő választása­id kát csak éppen hogy megemlí- y telte, anélkül, hogy jelentösé­' güket és a választások sikere érdekében a tagságra Váró feladatokét Ismertette volna. A taggyűlés akkor érte volna el

Next

/
Thumbnails
Contents