Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-09 / 102. szám

r Dolgozó parasztok! Augusztus 12-ig minden mázsa beadott gabona után 4 forint jutalom jár! Siessetek a beadással! A kunszállási Surányi-cséplSgépnél nem, folyik népnevelőmunka, nincs versenytába és vándorzászló Nagyot mordult a cséplőgép, a szíjak még egyet-kettőt cselten- nek, majd Icául a búgás. Kunszálláson leáll a Surányi- fié'i'e gép. A dolgozók leteleped­nek az egyik fa árnyékába és kibontják a hazulról hozott cso­magokat. Előkerülnek a napfény* ben vihogó bicskák és az elfá­radt dolgozók hozzálátnak az uzsonnáihoz. — Ma csak 50 mázsát csepel­iünk el eddig — állapítja meg T-abóds Mihály elelő. Fekete. Ferenc cséplési ellenőr feláll, odábaktat a mázsához, összeadja a mázsakönyv oldalait és visszatér a csoporhoz. — Bizony ágaza van, Mihály bácsinak! A cséplési ellenőr zsebéből elö- kotorássza jegyzetfüzetét és a munkásokhoz fordulva hangosan felolvassa a lobbi gép teljesítmé­nyét. — T. Szabó Antal gépje elcsé­pelt 2891 mázsát, Korom Péter 2738 mázsát, az ÁMG gépje 1875 mázsái...-- Mi falán még ezret sem —- szól közbe Tabódi Mihály. — A mai napon elértük az 1204 mázsát. Surányi Imre gépje a legkisebb a többi közölt. Ezért maradtak le ennyire. De más körülmény is okozta, hogy ez a kis gép nem tudott teljes kapacitással dolgoz­ni. Igen rosszul osztották be a börzeieket. A nagyobb gépek gyakran kihagyták a kisebb osz­tagokat, ezért g Surányi-gépnek ide-oda tellett állnia, hogy" a ki­hagyott helyeken a cséplést elvé­gezze. A dolgozóknak nem tet­szett ez az eljárás, ezért otthagy­ták a munkát, A „bandát“ már harmadszor kellett feltölteni. két ellássák kellő írásos anyaggal a legfontosabb napi kérdésekről. A kunszállás! pártszervezetnek tehát nem sikerült megszervezni jő agitációt a cséplőgépeknél. De nőm vezették be a Surányi-féle gépnél, de mint hírlik, a többi három gépnél sem, a szemléltető agitációt. Nincsen versenylábla és nincsen vándorzászló a gépek­nél. A Surányi-féle gépnél mind­össze két plakátot ragasztottak a cséplőgépre. Ez helyettesíti az agitációt. Kunszálláson a párt­szervezet nem értette meg azt, hogy a munkát csak úgy tudják a gépek időben elvégezni, ha versenyben végezik a cséplést. A verseny az egyes gépek közölt csak papíron van. A gépek nem ismerték az eredményeket. így állhatott elő az az eset, hogy a község vezetősége a cséples be­fejezését a hét derekára ígérte, a cséplőgépek dolgozói viszont a munka befejezését csak a hét vé­gére tudják biztosítani. Ezeket a hiányosságokat ész­leltük a kunszállási Surányi-féle gépnél. Hasonló a helyzet több községben. Azokban a községek­ben, ahol még folyik a csépi és, a pártszervezetek küszöböljék ki a hasonló hibákat, bogy a cséplést minél előbb be tudjuk fejezni, 'hogy az utolsó szem felesleges gabona még augusztus 20-a előtt a gyüjtöraktárba kerüljön. Sztálin elvtárs műveinek 11. kötete A tudományos sajtó ötéves népgazdasági tervünk szolgálatában Nincs népnevelő munka Míg a töbßi gépeknél a csép'ő* munkások már 10—11 mázsát ke­restek fejenként, addig ennél a kis gépnél a munkáso-k alig ju­tottak még a fejadagjukhoz. Kunszálláson azonban nem­csak a cséplőgépek körzeti be­osztását szervezték meg nem ki­elégítően, ihanem a cséplőgépeknél folyó munkát is. A Surányi féle gépnél igen gyenge népnevelő munka folyik. Talán nem is lehel annak nevezd. Jelenleg népneve­lők nincsenek, újságot csak a cséplési ellenőr szokott néha-néha felolvasni. Mindezideig csak Sze­desd i Ferenc és Szik or a Péter voltak azok, akik a cséplési el­lenőr felvilágosító munkája nyo­mán a cséplőgéptől egyenesen a szövetkezetbe szállították a gabo­nát. A kun szállási párt-szervezet sú­lyos hibát követett el, mert na­pok óta népnevelő csoport nélkül hagyja a Surányi féle cséplőgé­pet. A cséplési ellenőr, aki a gépnél népnevelő munkát végez, nincsen alaposan felkészülve. A kunszállás! párt-szervezet nem látja, hogy a helytállás a gabo- nabegyiijtési versenyben nem megy önmagától, hogy ennek a nagyfonto-sságú feladatnak a vég­rehajtása csak a legszélesebb tö­megekre kiterjedő felvilágosító munkával biztosítható. A párt- szervezet nem látja, hogy a leg­eredményesebb felvilágosító mun­kát a községben a cséplőgépeknél végezhetjük, ahol a népnevelők közvetlenül beszélhetnek a esé- peltetö dolgozó parasztokkal. Nem sikerült megszervezni a gépeknél az agitációt fÄ kunszállá si pártszervezet pemosak hogy alapos gondosság­gal nem válogatta k'i és készítette elő a cséplőgépnél dolgozó nép­nevelőket, hanem az egyik gép­hez egyáltalán nem küldőit nép- Bumalő csoportot. De arról sem JfetufodkodLaík.. bogy a népnevelő- \ A -tudományos sajtónak első­rendű szerepe van a szakmai to­vábbképzésnél. Termelékenysé­günk emelése, iparunk fejlesztése, egész népgazdaságunk fejlődése csak akkor biztosítható, ha-dol­gozóink elsajátítják az új tech­nikát és azt a gyakorlatban is alkalmazzák. E feladatok meg­oldásához nyújt komoly segítsé­get a tudományos sajtó, melynek rendszeres olvasása révén meg­ismerhetjük az élenjáró szovjet technika és ipar eredményeit tapasztalatait és egyben tájékoz tatást nyerhetünk népgazdasá­gunk súlyponti kérdéseiről. Hogy milyen jelentősége van a tudományos sajtónak a szocia lizmus építése szempontjából azt bizonyítja az, hogy a -SZOT f. év március 11-éu határozatot hozott a tudományos folyóiratok olvasótáborának kiszélesítésére < ezzel kapcsolatban az egész or szág valamennyi üzemében szaksajtófelelösi hálózat kiépí­tésére. A szaksajtó felelősök fő feladata az üzemi munkásleve lező hálózat kialakítása. Eljuttat­ják a dolgozók észrevételeit, ja vaslatait az egyes folyóiratok szerkesztőségeihez. A levelekbö a szerkesztőségek megismerik az üzemek speciális műszaki problé­máit, a megoldásra váró gyakor­lati kérdéseket, amelyek megol­dása munkájukat könnyebbé, ter­melékenyebbé teszi. E mellett mód nyílik arra is, hogy szpiliá- novistáink, műszaki dolgozóink, akik a tudomány és technika al­kalmazásával érjék el magasabb teljesítményeiket, a műszaki sajtón keresztül adják tovább nagyobb termelékenységet biz­tosító módszereiket. A szakfelelősök gondoskodnak arról is, hogy az üzemek dolgo zói a műszaki folyóiratokat meg­ismerjék. Személyes agitációt fejtenek ki az üzemeik dolgozói között a szakmai továbbképzés érdekeit szolgáló folyóiratok pro­pagálása érdekében. A személyes agitáció mellett felhasználják az gitáció egyéb eszközeit is: fali­újságon, hangszórón keresztül, üzemi értekezletek alkalmával tudatosítják a műszaki sajtó fontosságát. A tudományos folyóiratok a tudományos egyesületek szer­kesztésében és a Tudományos Folyóiratkiadó NV kiadásában jelennek meg, E folyóiratok kö­zött az üzemek dolgozói is meg­találhatják a szakmájukhoz leg­közelebb álló folyóiratokat, mert valamennyi fontosabb iparágban külön folyóirat jelenik meg- Általános üzemszervezési és munka tudományi kérdésekkel foglalkoznak a „A Magyar Tech­nika’* és a „Több|ennelés‘‘ című folyóiratok, melyek a szocialista termeté« é« tervgazdálkodás fon­A kötet azokat a műveket "tar­talmazza, melyeket Sztálin elv­társ 1928 januárjától 1929 már­ciusáig írt. A bolsevik párt ebben az idő­szakban, a Szovjetunió szocia­lista iparosítása terén elért sike­rekre támaszkodva, megfeszített erővel látott neki annak, hogy előkészítse a parasztság dolgozó tömegeinek az egyéni gazdálko­dás áljáról a szocialista gazda­ság útjára való átállítását. A Párt ekkor előkészítette mindazo­kat a feltételeket, amelyek szük­ségesek voltak ahhoz, hogy a pa­rasztok tömegesen lépjenek be a kolhozokba. Amikor a Párt támadásba ment át a kulákság ellen, a jobb­oldali kapitulánsok ellenséges csoportja, nyíltan fellépett a Párt politikája ellen. Sztálin elviárs e kötetben fog­lalt müveiben feltárja a jobbol­dalt elhajlás ellenforradalmi ku- lák lényegét, leleplezi a jobbol­dali kapitulánsok és a földalatti trockista szovjetellenes szerve­zett aknamunkáját, rámutat ar­ra, hogy. két fronton kell en­gesztelhetetlenül harcolni, a jobb­oldali elhajlás ellen összponto­sítva a tüzet. Sztálin elytárs meghatározza a gabonaprobléma megoldásának, a kolhozok és szovhezok építésének, a város és a falu közötti össze­fogás megszilárdításának fő út­jait ős módjait. A nemzed kérdés marxista- leninista elméletét fejleszti. to­vább és a bolsevik párt nemzeti politikáját indokolja meg a „Nemzeti kérdés és leniuizmiis“ című mű, amelyben Sztálin elv­társ kifejti azt a tételt, hogy vannak új, szocialista nemzetek, amelyek első ízben a Szovjet­unióban alakultak ki, kimutatja az elvi különbséget a burzsoá nemzetek és a szocialista nemze­tek között, hangsúlyozza a szo­cialista nemzetek egybeforrotlsá- gát és életképességét. A kötetben szereplő művek túlnyomó íöbbsége magyar nyel­ven mosi jelenik meg először. A szerkesztőbizottság azért hatá­rozta el a tizenegyedik kötet megjelenését a harmadik kötet után, mert Sztálin elvtársnak ebben a kötetben felvett írásai fejlődésünk mai szakaszában számunkra döntő fontosságúak, Sztálin eMársnak azok az út­mutatásai, melyeket müveinek tizenegyedik kötete tartalmaz, hatalmas segítséget jelentenek a jobboldali szociáldemokraták el­leni küzdelmünkben, a szocialista mezőgazdaság győzelméért vívóit harcunkban. tos problémáit tárgyalják. Ko­moly segítséget nyújtanak a'ter­melőmunka helyes megszervezé­séhez a fizikai és az adminisztra­tív munka területén. Valamennyi dolgozónk részéről ál (alános érdeklődésre tarthatnak számot; a társadalomtudományi folyóiratok, melyek egész dol­gozó népünk kulturális igényé­nek megfelelő gazdag tartalom­mal jelennek meg. E folyóiratok segítséget nyújtanak dolgozó né­pünknek a kultúrforraűalcm te­rületén vívott osztály harcához, melynek végrehajtása nélkül a szocializmus építése nem lehet teljes. Ma a szakmai továbbképzés nem magánügp, vagy szűk szak­mai kérdés. A tanulás, a szaktu­dás fejlesztése a munkaverseuy egyik formája, melynek eredmé­nyei a munka termelékenységé­ben, a minőség megjavításában mutatkoznak. Sok függ a kije­lölt szaksajtófelelős munkájától. A tudományos sajtó propagálása, terjesztése nem adminisztratív feladat, hanem értékes társa­dalmi munka, melynek eredmé­nyes elvégzésével népgazdaságunk egyik döntő láncszemét, a szak­mai továbbképzés kérdését ra­gadjuk meg. Működésükkel elő­segíti azt, hogy a tudományos sajtó az üzemi dolgozók hasznos tanácsadója, segítője lesz, to­vábbképzésük mindennapi nél­külözhetetlen eszközévé válik és ezzel is segítik valamennyiünk közös ügyét, a szocialista Ma­gyarország mielőbbi megteremté­sét. unió közötti kultúrkapcsolatok társasága elnökének cikke a szovjet és a koreai nép közötti mély baráti kapcsolatokról, a kéj nép egymásiránti szeretetéről és a koreai nép eltörölbetetlen bá­lájáról ír, melyet felszabadítója, segítője, barátja, a nagy Szovjet, unió iránt érez. A brossura az Uj Korea 1050 április 1-i számá­ból közöl még egy cikket a Fel­szabadult Korea címmel. Ez a cikk szembeállítja a felszabadult Észak-Korea gazdasági és kultu­rális felemelkedését azzal a nyo­morral és pusztulással, amelyben Dél-Korea népét az imperialis­ták és lakájaik, az aljas koreai Li-Szin-Man klikk döntötte. A bro<ssura borítólapján 3 koreai tér­kép van. Az egyik Korea közigaz­gatási felosztását, a másik Ko­rea ásványkincseit, a harmadik Korea helyrajzi térképét tün­teti fel. A „Korea a felszabadulás út- ján*’ c. kiadvány nagy mértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar dolgozók megismerjék a koreai nép életét és még nagyobb lelkesedéssel és szeretettel támo­gassák hősi harcát az imperializ. mus ellen — a békéért. ABAJ DALAI Ezekben a napokban a ma­gyar dolgozók Korea népének hősi harca felé fordulnak min­den figyelmükkel. Feszült érdek- ; lődéssel várják a phönjangi fő­hadiszállás hadijelentéseit az j amerikai intervencionalisták bal­sikereiről, a koreai néphadsereg I feltartózbatatlan győzelméről. Dolgozó népünk meg akarja is­merni Korea népét, történetét, földrajzi viszonyait. Ezért hézag­pótló ez a 64 oldalas könyvecske. Kovizsenko szovjet szerző is­merteti benne Korea történetét a III. századtól egészen napjain, kig, különösen kiemelve a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság történetét. Megismerjük belőle Korea természeti viszo­nyait, adatokat kapunk Korea nagyobb városairól, statisztikát kulturális életéről, államigazgatási rendszeréről, mezőgazdaságáról és iparáról. A brossura továbbá közli Li-Szin-Ob és Li-Gi-En koreai politikusok cikkeit. Li- Szin-Ob az amerikai imperializ­mus délkoreai gyarmatosító po­litikájáról rántja le a leplet és megmutatja az amerikai rémura­lom aljas embertelen módszereit. Li-Gi-En a Korea és a Szovjet­MECtJELEXT Korea a felszabadulás útján A XIX. század második felében a kazah puszták felett még sötétség uralkodott. A vezérek, a törzsek között ellenségeskedést szítottak, hogy hatalmukat megszilárdítsák, ősi törvények, maradi babonák irányították a kazali nép életét. Ebben az időben kezdte felfűzni a népet a ka- zahok nagy költője: A'báj. Abáj Ibrahim Kunánbájev, — az elnyomott kazah nép lelkes harcosa, az orosz nép nagy barátja — emlékére készült ez a film. A kazah pusztákon korbácsos lovasok kerget­nek egy fiatal párt: Adjárt és Azsárt. Az üldözők élén Jenien áll, a tobitki törzs főnöke. A maradi törvényekhez ragaszkodó vezetők meg akarják jletni a szerelmeseket, mivel megsértették a ka- zab nép egy ősi törvényét, hogy az az asszony; aki­iek a férje meghal, köteles elhunyt férjének báty­jához menni feleségül. Azsár férje meghalt, de szerelme Ajdárhoz vonzza. Pártfogásába veszi őket és élesen szembeszáll a törzs vezetőjével, a haladóan gondolkodó Abáj. Megmenti őket a haláltól és biztosítja számukra, io.gy ügyüket bíróság tárgyalja Ic. A bíróság előtt Vb áj igazságot követel az ártatlanul üldözöttek részére és egyben leleplezi a nép egyik ál nők ve­lőjét, aki egyémi érdekeinek kielégítése céljából >s vagyongyarapításért üldözi a kazah puszták ízegóűv uénét. A bíró megérti Abáj szavaibau, hogy az idők változásával a törvényeken is vál­toztatni kell és szabadon bocsátja a fiatal párt. A nép rajongással veszd körül Abájt és lelke­sen ünnepük az igazságos ítéletet. Boldog örömmel készülődnek Ajdár és Azsár esküvőjére. /§ z* Abáj és Ajdár iránt megnyilvánuló sze- retet féltékenységet ébreszt Abáj egy má­sik tanítványában, — Báripbau. Barátai azzal bíz­tatják, hogy ölje meg Abájt és fordítsa maga felé a nép szeretetét. Báripot még jobban felingerli Ajdár ellen érzett költői féltékenysége, mert úgy érzi, hogy vetélytársának tehetsége is hozzájárul érvényesülésének gátlásához. Bárip a lakodalmon megmérgezi Ajdát, aki meghal. A nép Abájt kéri, hogy fegyverrel fordulhassanak embertelen vezető jük ellen, ö azonban nem fegyverrel, hanem élő szóval tiltakozik a vérontás ejlen. Jerden azonban a gyilkolás híve és Abáj ellen uszítja vérebeit. Abáj bátran és emelt fővel megy el a Jerden- nol való találkozásra és megpróbálja őt a békés életre és a közös munkára felhívni. A beszéd Jer- denben még jobban lángralobbantia a szenvedély: és parancsot ad, hogy öljék meg Abájt. Abáj egyik híve élete feláldozásával menti meg. Jerden| el­hagyják hívei, mert megértették aljas esolkedete;- nek céját. Bárip pedig, akinek szeméből Abáj ki­olvasta bűnét, a lelki szenvedés áldozata lett.

Next

/
Thumbnails
Contents