Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-09 / 102. szám

Kövessétek Kelemen András pirtói ujgazdát, aki kötelességének 56-szorosát adta be! Hatalmas békegyűléssel nyitották meg Baja dolgozói a Koreai Hetet Az üzemek és a dolgozó parasztság a munkaverseny fokozásával segítik a koreai testvérnép győzelmét A Duna felöl áradó korareg­gé.,! szó, harsogó indulók hangját viszi szót a város utcáin. A zárt rendben felvonuló heiyi dolgo­zók sorai között a sumári gép­ál. omás vontatói törnek úta,t, a környékbeli dolgozó parasztok százait hozva a nagygyűlésre. Az Uráma-filmszinlház előtt 10 óra­kor már feketéllik a tömeg, a fiatalság fáradhatatlanul zengi a lelkesítő indulókat, a „Megvédjüik a békét!“ kiáltást visszhangozzák a Tótih Kálmán-tér házfalai. A filmszínház nézőterén, a ve­títővásznon gyönyörű dekoráció fejezi ki a bajai doLgozók lelke­sedését. Lenin, Sztáiiin, Rákosi hármas képe fölött a villan \> íénybeu szikrázó ötágú vörös csillag hirdeti munkásnemzetkö- ziség jelszavát, középütt Korea térképe irányítja a figyelmet a most folyó nemzetközi béke- harcra. Jobb- és baloldalon jel­szavak: „A termelékenység eme­lésével, az. új normák túlteljesí­tésével biztosítjuk a koreai nép gyózehnél!‘‘ Emitt: „Augusztus 18-ra befejezzük a begyűjtést és ezzel biztosítjuk a békét, a szo­cializmus építését!“ A Pártot, Rákosi elvtársat él­tető tapsvihar között foglalják el helyüket az emelvényen Va­dász Ferenc elvtárs,, központi . előadó, Kántor Károly elvtárs, a bajai városi szervezet párttótkéra, Petrovát János és Vidákovics Dl el, a Posztógyár élmunkásai és Páncsics Ferenc, a „Zalka Máté“ termelőcsoport elnöke. Kántor Károly elvtárs üdvözli a Koreai Hét megnyúlása alkal­mából tartott nagygyűlés részt­vevőit, majd Vadász elrvtárs ün- népi beszámolója 'következik. Vadász elvtáss a második vi­lágháború óla eltelt időszak nem­zetközi eseményeinek vázolásával kezdi meg beszámolóját. — 1945-ben a Vörös Had­sereg kitűzte győze.mi zászla­ját a berlini Re.dhstag ho.rn.ok- zatára és a német fasizmus ször­nyetegét saját barlangjában zúz­ta porrá. Az amerikai imperialis­ták átvették Hitler örökségét és a fasizmust a tengerentúl újjá­élesztették. Ezzel a fasizmussal, a népeket leigázni akaró őrület­tel támadlak ezév nyarán az im­perialisták a koreai népre, me-v- nek története az elnyomókkal folylatplt hősies harcok szaka­datlan sorozata. A. beszámoló részletesen is­mertette a koreai nép százados harcát a környező imperialista államokkal fölként Japánná*. A szocialista Szovjetunió 45-ös nagy győzelme Korea népe szá­mára is meghozta a rabságból való szabadulást és a Bolsevik Kedves Rákosi Elvtárs! Párt tanítását követő koreai kommunisták veae lésével meg­indult a felemelkedés útján. Az amerikai imperialisták piacéhsé- ge és hata.mi törekvése előtt azonban gát voLt a szocializmus útján elinduló Korea, új világ­háborút kirobbantó őrületük első tűzcsóvájál ezért vetették a ko­reai népre. Vadász elvtárs ismertette a koreai harc mostani eredmé­nyiéit, a néphadsereg egymást követő diadalait majd a nemzet­közi béketábor szempontjából világosan rámutatott arra, hogy miért kell népünknek is támo­gatni a koreai szabadságharcot. A koreai nép győzelme a mi győ­zelmünk is, a világ békéért dol­gozók millió-inak ökölcsapása a népek szabadságát fenyegető im­perialistákra. A beszámolót percekig zúgó lelkes taps követte, s Baja do.- gozóinak egyöntetű lelkes elhatá­rozását az a távirat fejezte ki, melyet az alábbi szöveggel Rákosi elvtársihoz küldtek: Vér és dollár Baja város dolgozói Jánoshalmán önálló termelőszövetkezetté egyesült a „Szabadság" és a „Felszabadulás“ csoport Tizenöt uj belépő tag- jelentkezett eddigi a „Felszabadulás“ fiadal elnöke át nem ballagott Novákékhoz. Nem kevesebbet vitt, mint a cso­portja javaslatát; ba a „Szabad­ság“ csoportban is úgy látják jó­nak, tegyék össze a kenyeret és egyesüljenek egy önálló cso­porttá. Nem okozott sok fej'törést a válasz a ,,Szabadság"-belieknek. Sőt, a javaslattal éppenhogy csak^ megelőzték őket a másik csoport tagjai. Gondoltak erre már régen, hogy sokkal több haszna lenne az egésznek, ha a meglevő erő­ket összetennék. Másnap már össze is ült a két csoport tagsága. Ott azután kö­zösen bevallották egymásnak, hogy így külön mennyi nehézsé­gük volt. A' „Felszabadulás“ cso­port 14 emberénél- szó sem lehe­tett brigádmunkáról, munkacsa­patról, a munkákat csak együtt és egymásután tudták végezni. Ha kapáltak, nem volt, aki az állatokkal törődjön és egyebet végesben. Bizony, éjjel-nappal dolgozni kellett a nagy munkák idején, hogy szégyent ne vallja­nak. Megeggyt’xiüif! Ugyanezek a bajok, ha kisebb mértékben is , meg voltak a „iSzabsdság“ csoportban is. A földek sokfelé voltak, a 21 em­bert ped'g nem lehetet! harminc- fülé vágni. A megegyezés hamar megtör­tént a formaságokkal sem volt sok baj. Az önálló termelőszö­vetkezet- tagsága és az új belé­pők már együtt 'átogattúk mega bácsalmási lenmelöcsoportot. Va­sárnap a-bajai „Bokányi“ cso­portot néziik meg. hogy a fejlet­tebb csoportok példáiból tanulva otthon is alkamazzák a tapasz­talatokat' A világ minden haladó újság­ját bejárta egy fénykép, amely leleplezi az amerikaiak koreai agressziójának előkészítését. A fényképezőgép lencséje abban a pillanatban mutatja John Foster Dullest, amikor Észak- és Dél- kórea határán megszemlélte Li- Szin-Man amerikai báb csapatait. Nem kell kifinomult pszihológus- nak lenni, hogy elképzeljék, mi­lyen érzéssel nézett ez a béipró- bás háborús gyújtogató látcsövei a 38. szélességi fokon túlra. Hi­szen Dulles a legnagyobb new- yorki bankok, a „National City Bank of New-York‘ és az Ame­rican Bank Note Company“ fel­ügyelőbizottsági tagja. John Dulles politikáját miudig a dol­lár határozta meg. így volt ez a múltban is, amikor Dulles és a tulajdonában lévő ügyvédi cég támogatta Franco, a véres-kezű pojáca fasiszta karrierjét, láz a helyzet most is, amikor Dulles nem kisebb buzgalommal gyáino- lítja Li-Szi-Manit, a koreai nép nemzeti érdekeinek árulóját. Korea ipari bázisa mindig az ország északi fele volt. Oft össz­pontosultak o fő kohászati, ve­gyi-ipari üzemek, s ott voltak a főerőmütelepek. Mindez a szabad koreai nép tulajdona lett. A Szovjetunió, amely csapatait ki­vonta Koreából, következetes békeszerelő politikájával a ko­reai népnek lehetőséget adott, hogy maga döntsön saját sorsá­ról, ragyogó távlatokat nyitott a független, egységes, demokra­tikus koreai állam megvalósítá­sára. Az ország északi felében megvalósult a koreai nép régi álma: a föld a parasztoké lett, a föld mélyének kincseit, amelye­ket az idegen kapitalista raga­dozók fosztogattak, népi tulaj­donnak nyilvánították. Nem ez történt a 38. szélességi foktól délre. Az „Oriental De- vclopnet Co“ japán monopol társaságot, amelynek a koreai szén- és rézbányák, földek és bankok voltak a birtokában, az amerikai katonai hatóságok pa­rancsára „Uj Koreai Társaság“ néven átszervezték amerikai mo­nopóliummá. A „National City Bank of New-York‘‘ Morgan-lian- kot felhatalmazták, hogy az Uj Társaság pénzügyi ügynöke sze­repében tevékenykedjék. Lénye­gében ez azt jelentette, hogy Délkoreáuak és kincseinek teljes ellenőrzése a Morgan-bankLáz ke­zébe került. Az amerikai mono­polisták uzoubau nem tudtak be­lenyugodni abba, hogy mancsukat nem sikerült rátenni Észak-Ko- rea’ aranyára, s minden egyéb kincsére. Az, hogy Északkoren dolgozói nem akarják érvényes­nek elismerni azokat a népi va­gyonukra szóló részvényeket és kötvényeket, amelyeket a W'ull- 8 tree len bocsátottak ki, veszett dühre gerjesztette a mohó dollár­királyokat. De nemcsak erről van szó. Még a reakciós amerikai sajtó sem tudja elhallgatni azt a tényt, hogy a tengerentúli monopóliu­mok ázsiai kontinensen rendezett .agresszióval keresnek kiutat az egyre veszedelmesebben kibon­takozó gazdasági válságból. így például a „Journal oj Commerce'’ nyíltan beismeri, hogy a gépipar- bau és az amerikai ipar egyéb ágaibúu a túltermelés veszélye jelentkezik. Ha nem lenne az amerikaiak koreai agressziója, akkor — írja az újság — „a piac néhány hónapon bellii túltelítetté válna“. A koreai válság minden­esetre elodázhatja őzt a vissza­esést, amelyet várni lehetett a közszükségleti cikkek keresleté­nek megszűnése alapján.. A „Business Week“ hetilap czl mondja: „A koreai válság egy dolgot bizonyossá {ess, nem keit lártanunk az üzleti tevékenység bármiféle komolyabb csökkenésé­iül. A kereslet fegyverekben né­hány évig nyilvánvalóan növeked­ni fog.‘‘ ilyen példátlan az ame­rikai politika cinizmusa... A Ko­rában ömlő vér nem más a ten­gerentúli tőzsdések és üzérek számára, mint „biztosíték“ az „üzleti tevékenység“ hanyatlása ellen, A Koreában elpusztuló életek, elsüllyedő hajók, kigyulladó tan­kok és süvítő gránátok — minűez számukra csak azt jelenti, hogy biztosítva van az amerikai hadi. ipar termelésének kereslete. Egyébként az egyszerű amerikai ember, Jim, vagy Bob, aki égő tankban fejezi be életét, az acél­trösztöket sokkal kevésbé érdekli, mint maga a tank. Az elégett tank helyett újra van szükség. És ez új dollárokat jelent az üz­letembereknek. Lövöldözzön mi­nél többet, no sajnálja a gráná­tokat miszter MacArtbur — hi­szen dollárokat jelent! Költsön minél többet a háborúra, miszter Truman — ez sok dollárt hoz ne künk! Az amerikai gengsztereknek, akik egyszerűen „üzletembere k­nek‘* nevezik magukat, közvet­len érdekük, hogy minél tovább tartson a háború, hiszen minden egyes kibocsátott „légierőd“, minden egyes vadászgép, minden egyes tank — új dollárokat hoz. a Curtiseknek, Whitneyknek és n többi élősdieknek, akik az Egye­sült Államokat saját nyerészke­désükért véres kalandokba ta­szítják. Hogy Koreában az amerikai imperializmus valóságos hábo­rút folytat a kis szabadságszerető nép ellen, erről szemérmetlen nyíltsággal beszélnek az ameri­kai üzletemberek és politikusok maguk is. így például Morse sze­nátor egyenesen elvetette Tni- man formuláját, hogy „rendőri akcióról*4 van szó és kijelentette, hogy Korában „háborút folyta­tunk és a kongresszusnak ezt a tényt a nép tudomására kell hoz­nia’*. Ugyanakkor Bentsen, a kép­viselőház -tagja, azt követelte Johnson hadügyminisztertől, hogy ne adjon ki többé jelentést csa­patok és lőszerek útnakindításá- ról Koreába. Kz természetes is: a háború — háború és nincs ér­telme kiszolgáltatni a hadi titko­kat. Taft szenátor zord hangon felszólította a kormányt, hogy 3 katonai kiadásokon kívül csök­kentsen minden kiadást, Rablótámadásuk elleplezésóre ezt az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének kék lobogójába bur­kolják az amerikai imperialisták. Ezzel a zászlóval fügefalevélként szeretnék takargatni azt a ci­nikus tényt, hogy a Wall-Street katonái imperialista támadást kezdtek a szabadságszerető ko­reai nép ellen. A „Clima“ párisi hetilap az amerikaiakra és Li- Szin-Man katonáira célozva teljes joggal kérdezi: „Tudják-e miért harcolnak? ‘Tudják-e, miért kell meghalniok? Természetesen nem tudják/*’ I Az amerikaiak koreai agresz- ! sziója minden egyszerű ember . j előtt felveti a kérdést, amely elől 1 senki sem térhet ki: kivel tar- I i-asz, a békeharcosokkal, vagy a ‘háborús gyujtogatókkal. Min- ; Jenkinek meg kell kérdeznie ön­magától, kinek a javára ömlik a dollár zsoldoshadseregének vé­re? A kapitalista rendszer elát­kozott körforgása valóban félel­metes az egyszerű ember számá­ra : az adófizető azért fizet a monopolistáknak, hogy megöljék fiát és testvérét, azért, hogy nyomorékok eltartására kény. szeritsék, azért, hogy életszínvo­nalát a nyomor határáig siillyesz- szék! Az amerikai monopolisták, okik e^bervérrel kereskednek, azt remélték, hogy Koreában si­kerül nekik nyereséges üzletet csinálni. De a tények megcáfol­ják a dollárimádók számításait. A szabadságát és függetlenségét hősiesen védő kis Korea példája azt bizonyítja, hogyha az ameri­kai emberevők „nagy háborút" mernek kirobbantani, a népek ba. ragja lesöpri őket a föld színé- 3rJ ják meg a jánoshalmi piacon: „Aztán ki ne hagyjatok áml“ Gunda Mihály községi bíró Szili János . DÉFOSz-titkárral együtt jelentkezett, de rögtön harma­diknak csatlakozott Király .Mi­hály, a föidművesszövetkezet ügyvezetője is. Szili János nem­csak a 2 és fél hold földjét hoz­ta magával, hanem vagy haD dű­lőbeli társát is. Csinosát Meny­hért kisbérlő már azzaii adtá he kötelezettségén felül a 7 mázsa .,C“-jegyes gabonát, hogy , Jövőre ennek tízszeresét alkarom hozni, a csoportból. A 60 éves Ádáim József sem akar többé Fatidi Imre kulák istállójában telelni, no m'egwzsak nem marad el a veje, Sasvári mögölt. Fia, Antal a gépállomá­son dolgozik. Arca megfiatalodva mosolyog, amikor huncut szem- hunyorítással mondja: „Őszre majd én kommandirozom a gye­reket, hogy: le jól megfogd azt a traktorkercket, mert az apádét is szántod!“ — S az apai büszke­ség nem hagyja kimondatlanul art sem, hogy „olyan annak az esze, mint a borotva. Én Ilyen idős koromban „az anyád Istenit le, kanász“ — voltam, ő meg már előadásokat tart, oszt úgy ül azon a traktoron, mintha azon született volna!“ Vargac András ;s megelégelte már a napszámos- kenyeret, őzv. Müller József né a saját és bat gyermeke sorsát látja biztosítva a csoportban. Novák csoportéinak az édesapjá­nak, Novák Ferencnek őrül a legjobban. Együtt lesz most már a család. legyük iittaze u kenyere A sok új jelentkező azután el­gondolkoztatta mindkét csoport tagságát. Addig Lányták-vetetlék a dolgokat, míg Suták Kálmán. ) Az „El a kezekkel Koreától* Hét megnyitásának alkalmából tartott nagygyűlés résztvevői és a város dolgozói kommunista harcos üdvözlettel köszöntjük Ont. Fogadjuk, hogy Ipari Üze­meink termelését fokozni fogjuk az új uormák túlteljesítésével a jobboldali szociáldemokraták leleplezésével, dolgozó parasztsá­gunk ugyancsak a cséplésnek augusztus 10-ig, a begyűjtésnek augusztus 18-ig való befejezésével, a klerikális reakció és a ku- lákság leleplezésével. így kívánjuk segílenl a koreai testvérnép győzelmét és az amerikai imperialista agresszorok teljes megsem­misítését, szeretett nagy Pártunknak, a Magyar Dolgozóik Pártja vezetésével és a világ bckeőrének, a világproieláriálus bölcs vezé­rének, Sztálin elvtársnak úlmuta.ása alapján. / Baja város dolgozói A széles Fusenszki-dűlö vége már g „Szabadság*1 termelőcso­port tábláiba torkollik 'bele. 49 ősze óta ..csodáikat“ tett ezéken 0 földeken Is 3 nagyüzemi gazdál­kodás., A tanyacsoportöt körül­ölelő Dagv szalanakazlakból 8—9 mázsás holdanként! termést vert ki a borotai gépállomás cséplője, azelőtt a kispá^cellák felét, ha térin élték. 21 dolgozó paraszt kemény összefogásának és még szebb életiének bíztató jelei a jói munkált földek, a gazdag ter­méshozamot ígérő ősziek, az egvre szaporodó állatállomány. Egy a céljuk ••• Alig néhány egyéni mesgyével ■arrébb fekszik a másik csoport, a „Felszabadulás“. Egyidőben alakult a „Szabadsággal“, egyek voltak, a kezdeti nehézségek és egv a céljuk is: az egyénieknek példát mutató, erős szövetkeze­teit teremteni, bizonyítani a nagy­üzemi gazdálkodás minden fö­lényét és megépíteni a csopor­tokba tömörült dolgozó parasztok gondoktól mentes bp-ldog jövő­jét. S a két csoport eredményei uapróbnapra kedvezőbbek let­tek, a gúnyolódó kuiákok és a kételkedő, „várjuk ki a végét“ ■hangoztató egyéni kisparasziok érvei pedig egyre kisebbek, gyengébbek. A begyűjtési ünnep­ségen már a félfalu ott .-'tolon­gott a csoportok új búzával ra­kott kocsijai körül, nem .beszélve a cséplésről, amikor a harmadik dűlőből is eljöttek a kiváncsiak, megnézni a „táblások“ búzáját. Aztán ezek közül a látogatók kö­zül nem egy újra csak megje­lent- a csoportban, hogy felvéte­lét kérje. Sasvári István kísblrlő nyitotta meg a sort, aztán gyor­san szaporodtak a nevek No­vak Sándor csoportelnök füze­tében s ma már tizenőt-aa állít-

Next

/
Thumbnails
Contents