Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-22 / 113. szám

r „Mágnás Miska“ Bácshokodon A kultúra évszázadokon keresz­tül csak a várost kiváltságosok érdekeit szolgálta. Ha egy elő­adást, vagy színdarabot rendeztek, a dolgozók nem jelenhettek meg. mert .,a szegény paraszt az úr elébe nem mehet be 1‘‘ A felszabadulás óta gyökeresen megváltozott a helyzet. Az elma­radt falusi nép lehetőséget kapott arra, hogy kielégíthesse kultúrája igényeit. Egymásután épülnek a községi kultúrházak az ötéves terv keretében. Bácsbokod község dolgozói is érzik ezt. Az ötéves terv keretében 30 ezer forint költséggel kultúrhá- zat kap a község. Az ifjúsági szer­vezet azonban nem várja meg míg felépül, hanem a szervezet szék­hazában majdnem állandóan fog­lalkozik a kulturális élet kiszélesí­tésével Jól működő kuhúrgárdá- jának köszönhető, hogy megvaló­sul a DISz zenekar. A Párt segít­ségével beszerezték a szükséges hangszereket. Bizony rossz állapot, ban vohak. „Nem baj, majd meg­javítjuk’* — mondotta Szép Feri kultúrvezető. Most úgyis készü­lünk a „Mágnás Miská“-val, ki tudjuk fizetni. A legnagyobb do­logidőben, a cséplésj kampány a'att kezdték pl a tanulást. Fáradt­ságot nem ismerve lelkesen jár­tak a próbákra. Éjfélig tartó pró­bák, reggel a géphez, vagy egyéb munkahelyekre. Sokszor bizony A Párt és a román kormány nemzetiségi politikájának eredmé­nye a szerb lakosság kulturális színvonalának emelkedésében is megmutatkozik. Két évvel az ok­tatási reform után Temes-megyé- ben 32 szerbnyelvű állami elemi iskola működik. Az idén ez a szám négy újabb szerbnyelvű iskolával és hat szerbnyelvű óvodával bő­vül. Az ősszel megindult első szerbnyelvű tanítóképző most há­majdnem alva tartották a próbát. De legyűrték a fáradtságot. Fáradozásukat siker koronázla. Először 12-én, szomDaton este az Állami Gazdaságok és tszcs-k, va­sárnap pedig a nagyközönség néz­te meg. Az erkölcsi sikeren fel­buzdulva kedden megismételték. A terem akkor is znúfolásig megtelt. A szereplők nívós, szép játéka el. ragadtatta a közönséget. Várako­záson felül nyújtott Mártái Mária, Marcsa szerepében, Szép Ferenc Miska, Kreisz Margit Rolla gróf­kisasszony, Takács Antal Baracs mérnök szerepében. De dicséret illeti a többi szereplőt is jó és fáradhatatlan munkájáért. De az ifik nem felejtik el, hogy mindezeket a sikereket a Pártnak köszönhetik. A pártvezető­ségtől a legmesszebbmenő támo­gatást kapják minden téren. Tö­megesen kérik felvételüket a Pártba. Ha pártmunkáról van szó, szívesen vállalják. Tudják, hogy minden az ő érdekükben történik. Ezen a sikeren fellelkesedve máris újabb tervet készítettek. E'" határozták, hogy a szomszédos községeket is felkeresik, hogy megismertessék a színdarabon ke­resztül a múlt rendszer korhadt nagyravágyását. Állandóan új és új tehetségeket nevelnek, hogy be­bizonyítsák: Megszűnt a kiváltság, a kultúra ma már a dolgozóké. rom újabb előadóteremmel, két laboratóriummal és egy díszterem­mel növekszik. A tanítóképzőnek 72 paraszt és munkásszármazású hallgatója van, ezek közül 52 ösz­töndíjas, akik teljes ellátásban ré­szesülnek. A növendékek minden alkalmat megragadtnak, hogy a Párt és a kormány iránti szerete- tüknek kifejezést adjanak és megbélyegezzék Tito áruló ban­dáját. Kiváló eredmények az ágasegyházi állami gazdaságban Ipari do gozóink a Koreai Hét alatt úgy dolgoztak a gyárakban, úgy harcoltak a magasabb termelékeny, ségért, mint a katonák a koreai harcmezőkön. A magyar üzemek­ben győzelem-győze.met ért. De a mezőgazdaság dolgozói sem ma­radtak le. Az ágasegyházi állami gazdaságban a gazdaság minden ágában fokozódik a munkaverseny. A szeszfőzde dolgozói vállalták, hogy eddigi heti 380 liter pálinka főzési átlagukat a Koreai Műszak alatt 500 literre emelik, anélkül, hogy a minőségűén változás állna be. A vállalást Bukta József, Nagy György és Pintér György le'jesí- tették. A horolásban már a harmadik napon kiváló eredmények szület­tek. Id. Nagy Eszter, Szabó Teréz 262 százalékot ért el. Laczi János 247 százalékot. Ifjú Nagy Eszter 186-ot, Ladányi János 219-et. Bar- ta Ilona pedig 162 százalékot. Az üzemi átlagszázalék a horolásban 148 százai!ék. A hullott alma sze­désében M. Kiss Valér 156 száza­lékot, Klincsák Anna 132 száza­lékot és Hirt Katalin 129 százalé­kot ért el. Fejlődő irodalmi élet az új Kínában A kínai munkások, az új Kína építői, nagy tevékenységet fejte­nek ki az új kínai irodalom és népi művészet megteremtésében is. A gyárakban és üzemekben egyre nagyobb számban alakulnak meg az irodalmi, művészeti körök. A Népi Kína egyik legnagyobb üze­mében, az Ancsanszii Kohászati Gyárban, a dolgozóknak saját ki­adású illusztrált szépirodaTni fo­lyóiratuk van. Mukdenben 108 színjátszó-csoport működik. A színjátszócsoportok csupán a múlt év második felében 737 előadást tartották és kollektív munkával 156 rövid egyfelvonásos színmű­vet írtak. A kínai iroda’mi és mű­vészeti életet a Szovjetunió nagy­szerű példája lelkesíti. A bánáti szerb ifjúság kultúrmunkája Kunssentmiklason tértén í A kunszentmiklósi halárban tar­ka, ökörfogatok, prüszkölő lovak tapossák a porhanyós termőföldbe a lucerna magvait. Nap-nap után újabb darab földbe boronálják be­le a magvakat, hogy jövőre jó ta­karmány legyen. A mezőkön csil­log a napfényben a' kukoricatáb­lák levélzete. Bent a faluban a községháza az árnyékos fák lombsátra alatt hú­zódik meg. Előtte állították fel a versenytáblát. A dicsőségtáblán elhelyezett nevekről mintha zson- gana az élet lélekzetvátele. Itt ta­lálkozik Juhász László elvtárs Szabó Józseffel, a DÉFOSZ titká­rával. — Hogyan állanak a nyári lu­cerna vetési munkái? — A munkák. Juhász elvtárs? Mozgósítottuk magunkat. — És mit tett a DÉFOSZ? — Megtárgyaltuk a kérdést. — Na és azután? — Változás van a munkában. — Na de mégis? Hogy álltok a munkával? — .1 haladás jelei mutatkoznak. — Mennyire vagytok. — Egyenlőre niég, még.,. sem­mi . .. semmi... Pedig sok minden történik a községben, amiről a DÉFOSZ nem vesz tudomást. Itt van mindjárt Langé József, aki 2902 százalék­kal teljesítette beadási kötelezett­ségét. Gyárfás József ,j98 száza­lékai, Dercel István pedig 860 százalékkal teljesítette hazafias kötelességét. A DÉFOSZ erről nem vesz tu­domást. Szabii József és Takács Imre a versenymozgalom megindí­tására, kiszélesítésére nem lett semmit. De nem is csoda, ha Kun- szent.miklóson a versenymozgalom kiszélesítésénél nem sokkal ha­ladtak többre, mint a fent irl esetben. Mit is csinál a DÉFOSZ-titkár és az irodavezető? Alig, hogy Juhász elvtárs fa­képnél hagyta a tehetetlen DÉ­FOSZ funkcionáriust, Halász Fe- rencné, az MNDSZ ügyvezetője belebotlott a községháza küszöbén Szabó Józsefbe. — Hová megy? — kérdi Szabó Józsefné. — A jegyzőhöz. — Mit csinál a jegyzőnél? — Beszélgetünk.... a terme­lésről... meg mindenféléről. — A községben több gazda pá­rosversenyre hívta ki egymást. Végrehajtották ezek már a ver­senyfeltételeket? — Igen, nem, azt hiszem... — gagyog a DÉFOSZ-titkár. — Tudnak róla a falu minden részében? — Nem tudom, felrakták-e mái a versenytábldra? — fordul o jegyzőhöz. — Heg nem kaptam róla érte­sítést. Ilyen munkát végez a kunszen • miklósi DÉFOSZ. Néha papírra vetik az elvégzendő feladatokat Gyakran levélben kapják azokat. De ennél többet nem tesznek. Né­ha ugyan előfordult, hogy sürgős tennivalókat áobszó útján tettek közzé. Ha nem megy a munka ti a járástól kiutazott elvtárs szem­rehányást tesz, akkor a felelet a következő: — Ugyan elvtárs — méltatlan- kodnak. — Hiszen kidoboltaltuk A falu különböző részein érdek­lődtünk, hogyan áll a talajbnkta- tás, a begyűjtés, a másodnövc- nyék elvetései a munkaverseny, hogyan állanak a tassiakkal kő tött versenyszerzödéssel... Kide­rült, az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy egymással mun kaversenyben állnak, hogy le kell gyurniok a tassiakat. A hirtelené- ben megkérdezett szegény parasz­tok egynéhdnya a fejét ingatta arra a kérdésre: hallott-e a föld­művelésügyi miniszter rendeleté­ről, tud-e arról, hogy meddig kell elvégezni a mélyszántást és mikor kell vetni az őszieket. Tud-e köte­lező csdvázásröl? Nem, éppen erről nem tudnak a kunszentmiklósi dolgozó parasz­tok nemcsak kint az egyes dűlök vagy tanyák lakói, hanem még a falusiak sem. De honnan is tud fák volna? A DÉFOSZ élszuny- nyadt. Nem mozgásit, nem szer­vez, nem buzdít és nem lelkesít. Vájjon kinek a feladata ez? A „Kurpati“ szanatórium Jaltától nem messze, a Fekete­tenger festői szépségű partjain, » fák zöldjéből emelkedik ki a „Kurpati“ szanatórium épületei­nek fehér tömbje. Ide, a Krim mesebeli szépségű tájára, az or szág minden részéből érkeznek a mezőgazdaság dolgozói, hogy ki­pihenjék a munka fáradalmait és erőt gyűjtsenek a további mun­kára. A ÖREG BÁLLÁ BENEDEK ÜNNEPE Kinn ül a ház előtti kis padkán, Ősz haján megcsillan a nap fénye. Az embe­rek, akik elmennek előtte, hangosan kö­szöntik. Mindeki ismeri. Áltálában sokat beszélnek róla a faluban. Azt mondják rá, hogy igazi kommunista, Tizenkilences. Annakidején, mint vöröskatona, elszántan harcéit a fehérek ellen. Régen volt, az igaz, de emlékeznek rá sokan. Arra is, amikor egyszer a csendőrök elvitték és kékreverve engedték haza. BÁLLÁ BENEDEK házán két zászlót lenget a szél. A nemzetiszínüt és a vörös lobogói. Ma tette ki. Kis szobáját szépen /.•díszítette, a kapun Rákosi elvtárs képe felett felirat; „Éljen a Párt", „Éljen az Alkotmány/“ így várja a holnapi napot. Elkészült rá, akárcsak a múlt esztendőén is. Balta Be­nedek most 66 éves, ebből harminc esz­tendőt azzal töltött el, hogy várt. Harminc esztendőn át várta azt a napot, amikor megszületik az új Alkotmány. Csendőrök rugdosták, rendőrök verték, de Balta Be­nedek csak várt. ökölbeszorított kézzel, csikorgó fogakkal, betört fejjel, de vári. Bizonyos volt abban, hogy egyszer eljön ez a nap is. Nagy a készülődés a faluban. Fiatalok jönnek összefogózva, énekelve. (>k díszí­tik majd a falut, szemben pedig a párt- helyiséget. ügy néz ki a dolog, hogy a párthelyiségben nem sok dolguk lesz, de Bállá Benedek csak mosolyog titokzatosan a fehér bajusza alatt. KASS FÉRJ, a DISZ-titkár, bevezeti a fiatalokat a párt helyiségbe. Vannak úgy harmincán. A nagy terem ajtaján egymást lóivá tódulnának befelé, te össztorlódnak valamiért. Kass Feri, Fehér Marika, Ta­tár Bandi és még néhányon megállnak nz ajtóban és csudálkozva néznek az emel- nény felé. — Mi az? Miért nem mentek hát előre? Mit álltok az ajtóban? — kérdezik a há­tul ágaskodók egymásután. De az, ami odabenn van, az valami csudaszép, azt nem lehet csak úgy hamarjában elmonda­ni, azt végig kell nézni. így vélekednek azok, akik elöl állanak. — Menjetek már! — siirgöskldik hátul valaki. — Mindjárt, csak... — dörmög valamit Kass Feri, úgy, hogy még az sem érti, aki mellette áll. Nagysokára megindult, utá­nuk meg szinte zúdul a többi befelé. Ak­kora zajt csapnak, hogy szinte bvlesike- tül az ember. De ez csak egy pillanatig tart. Utána olyan csönd lesz a nagyte­remben, hogy még a légyzümmögést is meg lehet hallani. És mindez azért, mert hogy olyan gyönyörű a terem, hogy ilyen még tán soha sem volt. Ezen csodálkoznak hál annyira a fiatalok. — Ki csinálhatta ezt? — tanakodnak mind. * AMIKOR AZ UTOLSÓ ifi is eltűnt a gdi thelyiség bejáratán. Balta Benedek szép lassan felkelt a padkáról és megindult a túlsó oldal fcé. .'le ältesten gyorsan lép­ted, csak a bejáratnál lassít egy kicsit, mielőtt azonban bemenne, beles az ajtói:. Ijedten kapja vissza a fejét. A fiatalok még ott állnak egy csomóban a nagy te­lem ajtaja előtt. Vár egy cseppet. Csak okkor indul már befelé, amikor már mind benn vannak a nagy teremben. Megáll az ajíóbon és nézi a fiatalok meglepett arcát. le udvari ajtón a itárt titkár nyit be a leiembe. — Na, elvtársak, elkéstetek. Balta elv­társ még a délelőtt kidlszitctte a termet egyedül. Balta elvtárs gyorsan megfordul és már igyekszik is kifelé. Nem szereti, ha dicsé­rik. Nem is azért csinálta ő ezt a kis munkát, hogy dicsérjék, hanenij mert nagy ünnepre készítette. Vissza megy hát a helyére és tölti még ott az időt egy darabig. — Most jöhet az ünnep — mondja ma­gában az öreg. Kis idő múlva tódulnak kt a fiatalok, kezükben szerszám és a díszítéshez szük­séges kellékek. Mennek másfelé. Itt elvé­gezte a dolgukat más. Az öreg Bállá Be­nedek. Ahogy a ház előtt elvonulnak, va­lamennyien szembenevetnek az öreggel, az öreg is ezt teszi. Velük nevet, velük örül az ünnepnek. A falura azután lassan le­száll az este, meggyfának a kicsi lámpák és egyre több ember megy ki az utcára. Kis úttörők énekelnek az iskola előtt, azt hallgatja mindenki. Azután ennek is vége lesz, elcsendesedik az utca, a házak abla­kai sötétbe borulnak. Pihenni tér a falu, pihenni tér Balta Benedek is. * LASSAN REGGELEDIK, lehet az idő úgy fél öt. A fúvós-zenekar tagjai már ott gyülekeznek a községháza elölt, Bulla Be­nedek mezítláb suhan végig az udvaron. Utolsó simításokat végzi a kapudiszités- nél. Ezt meglepetésnek szánta azoknak, akik majd itt vonulnak el a kapu elölt. Úgy végzi a dolgát, mintha tiltott dolgot csinálna, közben állandóan mosolyog a ba­jusza alatt. Mire a zenekar rázendít, Balta Benedek fényesre subickolt csizmában, ün­neplőbe öltözve áll a kapu előtt. A zene­kar ott vonul el a ház előtt, az öreg meg csak egyre lengeti feléjük a nemzetiszinü szalaggal, vörösszel-füvei díszített kalap­ját. üzemében fiatalos lobogás, kifejezhe- iétien öröm. Az ünneplők között ott vannak a két termelőcsoport tagjai s köztük Bállá Be­nedek. Olyan most az öreg, mint egy boU dog, játékának örülő gyermek. A község­háza előtti téren tartják a nagygyűlést Az emelvényen Lenin, Sztálin és Rákosi elvtdr8ak színes képe. Bállá Benedek a húrom képet nézi, csillogó szemei kimod- hatafian szeretettel simogatják a három képet. * A FALURA MÁR leszállt az est« és színes lámpák világítanak a párthelyiség udvarán. Vidám zene ütemére ropják a táncot. Ott táncol az öreg Balta Benedek is. Később, a szünetben körülveszik, be­szélgetnek. — Hát ezt is megértem. Olyan Alkot­mányunk van, amiért érdemes dolgozni. Ezt a napot, az Alkotmányunk napját, úgy ünneplem, mint egy születésnapot. — mondja az öreg. — Hát az is. Születésnap — bólint rá Kass Feri. — Sokat vártam én erre a születésnap­ra, de megérte — folytatja az öreg Balta Benedek. Reggelig tart a táncmulatság. Néhá­nyon, az álmosabbak, elszdllingóznak haza­felé, de míg mennek az úton, harsányan énekelnek, öreg Bállá Benedek is elkészü- lödik. öreg már, nem bírja a reggelig tar­tó mulatozást, elmegy hát haza. Lassan, nehézkesen megy ál az utca túlfelére. A feldíszített kapu előtt megáll és kérges kezével végigsimogatja a képeket, közben hangosan olvassa.- — Éljen a Párt! Éljen nz Alkotmányi Még egy kis ideig áll a képek előtt, mintha tisztelegne, azután csendesen be­nyit a kapun. A szobában még sokat gon­dolkodik, gondolatai messze járnak, túl a falu halárán, a Kremlben és gondola'ban köszöni meg ezt a napot annak az ember­nek, akinek szabadságunkat köszönhetjük mindnyájan : Sztálinnak! (Fonyó) < O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents