Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)
1950-08-20 / 112. szám
BÁCSKISKUNMEGYEI Minél több dolqosó parasztot a termelőcsoportokba Előre a gabouabegyiijtés túlteljesítéséért ! Agó József beszél élményeiről «MkÉlh V. évfolyam, 112. szám Ara 50 fillér Augusztus 20 nagy ünnepe egész dolgozó népünknek. Az Alkotmány megszületésének évfordulója, hogyne tartozna a legnagyobb ünnepeink közé. Kecskeméten, de az egész megyében azonban különösen emlékezetes ez a nap. A felszabadulás után három éven keresztül ezen a napon Kecskemétről szólt népünk szeretett, nagy vezére, Rákosi elvtárs az egész ország népéhez. Kecskemétről mondotta el két évvel ezelőtt a magyar falu élete számára döntő jelentőségű beszédét, a termelőszövetkezeti mozgalom megteremtésével és fejlődésével kapcsolatosan. Nem vagyunk-e mi, báeskiskunmegyei dolgozók, különösen előnyös helyzetben akkor, amikor Rákosi elvtárs három éven keresztül megismétlődő beszédei után, az egy évvel ezelőtti augusztus 20-a, a szocializmust építő népi demokráciánk nagy vívmányát, Alkotmányunkat adta ajándékba, mely minden hatalmat a dolgozó népnek biztosít. Az idén ez a történelmi évforduló új, nagy győzelmek, hatalmas eredmények között ért bennünket. Melyek ezek? A begyűjtési terv túlteljesítése, az ötéves terv első félévének sikeres végrehajtása, a békeharc nagymértékű fokozódása, ezzel kapcsolatosan a Koreai Hét sikere s dolgozó parasztságunk újabb tízezreinek a termelőszövetkezeti mozgalom felé forduló figyelme. Ehhez tartozik, még mintegy ünnepi ajándékként, hogy kétszáztagú paraszt- külcjöttségünk, mely több héten keresztül tanulmányozta a szocialista mezőgazdálkodást, hazatért a vendéglátó nagy Szovjetunióból. Mindez együttvéve, Alkotmányunk megszületésének első évfordulóját különös jelentőségűvé tette és egészen biztosan , újabb nagy eredményeknek, szocializmusunk építése további Indiilefé- nek lesz a kiinduló pontja. Valamikor is ünnepnek nevezték ezt a napot, de mérhetetlenül megcsúfolták, jelentőségéből kiforgatták és nem mássá, mint az összefogott földbirtokosok, nagytőkések és az egyházi reakció demonstrációjává tették. Az elmúlt világ aug. 20-ikái megtagadták István király példáját, megtagadták, mert követése halálukat jelenítette volna. A Pártunk vezette magyar népi demokrácia bizonyult hű követőjének, folytatójának, a 900 évvel ezelőtti haladás, civilizáció, az ellenség elleni kíméletlen harc álláspontjának. Nem tagadjuk meg régmúltunkat, mely a haladást szolgálta, ellenkezőleg, továbbfejlesztjük és népünk érdekében beteljesítjük. Rákosi elvtárs mondotta: „Mi magyar kommunisták, akik büszkén valljuk magunkat az ezeréves Magyar- ország haladó eszméi képviselőjének, tanulunk István király tanításaiból. Megtanuljak... hogy ahol a dolgozó nép érdeALKOTMÁNYUNK ÉVFORDULÓJA, A GYŐZELEM ÜNNEPE keiről van szó, ott nem lehetünk puhák és engedékenyek. Ott azzal a keménységgel, szilárdsággal kell fellépni, amit a nagy cél, a köz érdeke megkövetel.“ Ez a tanulság ma is útmutató számunkra akkor, amikor kemény harcot folytatunk a békénket veszélyeztető imperialisták és belső megbízottai, a kuiákok, az egyházi reakció, a volt horthysta ezredes, nagy- patikus és egyéb csőcselék ellen. Az egy évvel előbb megteremtett Alkotmányunk egy sor történelmi győzelemnek volt a befejezője. De ugyanakkor — az elmúlt egy év eredményeiből láthatóan — új, nagy változásokat, győzelmeket hozott. Igazolódott az, amit Rákosi elvtárs mondott országgyűlési beszédében: „A már elért eredmények csoportosításából önként adódik bizonyos utalás a jövő fejlődésére, mint ahogy a fiatal fa is sejttett, hová veti árnyékát, ha kiterebélyesedik.“ Egy esztendő alatt nagyot terebélyesedtünk, azon az úton, ahová a tavaly még fiatal fa vetette árnyékát, amihez a Párt által megteremtett Alkotmányunk egész dolgozó népünknek új erőt, lendületet adott. Az egy év eredményei általánosan ismertek, hiszen népünk teljes összefogása harcolta ki, teremtette azokat meg. Egy esztendő alatt 1300-al növekedtek meg a termelőszövetkezeti csoportok az országban. Megyénkben is megsokszorozódott számuk. A gépállomások tovább szaporodtak. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok, egyszóval a szocialista mezőgazdaság megyénk földterületének viszonylag tekintélyes részét foglalja el. Refejeztük a hároméves tervet, sőt sikeresen teljesítettük az ötéves terv első évének hét hónapját. Tavaly ilyenkor még nem volt Sztahánov-mozgalom, a sztálini munkafelajánlás és a szovjet sztahánovisták segítsége ezt is megteremtette. Tavaly ilyenkor munkásosztályunk még nem volt munkaversenyekben megedzett, nem rendelkezett még gazdag tapasztalatokkal. Ma már a munkaverseny- sés négy nagy állomása, a sztálini felajánlások, április 4. május 1. és a Koreai Hét mögöttük van. Egy évvel ezelőtt a jobboldali szociáldemokraták, a >ércsalók még ott settenkedtek íz üzemekben, rombolták a nunkaerkőlcsöt, állandó ve- izélyben voltak eredményeink. Via már kiebrudaltuk nagyrétét, növekedett az éberség, nősödön dolgozóink öntudata, így évvel ezelőtt begyűjtési redményünk sokkal kUebb és üteme lassúbb volt a mainál Ma már a százezer vagonná tartunk az országban, megyéid parasztsága pedig 110 száza lókra telejsítette beadási köte lezettségét. Alá minden szem fe lesleges gabona népünk érdé keit szolgálja, nem a kulál spekulánsokét. Egy évvel ezelőt 100 tagú parasztküldöttségünl hozott gazdag tapasztalatoka a szocialista Szovjetunió mező gazdaságából, a napokban két százan tértek vissza, hogy i tavalyiakkal együtt harcosai le gyenek a termelőszövetkezet mozgalom nagyarányú fejlődé sének. De az elmúlt esztendc legnagyobb eredményének Pár• tunk hatalmas arányú megérő södését, fejlődését kell tekintenünk. Megerősödött Pártunknál! a tömegekkel való kapcsolata Pártunkon belül a kritika-ön kritika szelleme, a belső párt- demokrácia s ez a Szovjelunit dicsőséges Kommunista (bolsevik) Párt ja munkájából szerzett tapasztalatok és Rákos: elvtárs február 10-i bőszé dón éli eredménye. Minden vívmánya győzelme az elmúlt egy észtén, dőnek, hatalmasan megerősödött Pártunknak, a nagy Szovjetuniónak és Rákosi elvtársnak köszönhető. Mindezért az Alkotmány ünnepe a győzelem ünnepe. Megyénk minden dolgozójának nagy lelkesedése és öröme üdvözli az idei augusztus 20-át. Visszatekintve az elmúlt egy Î esztendőre, a közvetlen környe- j zetében és a saját életében be- ! állott változásokra milliók ál- 1 i ás pont ja az, hogy Alkotmányunk minden pontja betelje- ; sedett valóság. Népünk jól látja a különbséget a múlt és a jelen, a jogtalanság és az alkotmányosság, az urak alkotmánya és a nép alkotmánya között. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, minden dolgozó réteg, nők,✓fiatalok, délszlávok, fajra, feiekezetre, nemzetiségre tekintet nélkül egyformán meg- becsülijei népi demokráciánknak, államrendünknek. Ezérl féltve őrzött kincse Babily Alajos garai délszláv dolgozó parasztnak az Alkotmány. Azt mondja: ,;Ezért készülnek a mi délszláv anyanyelvű dolgozóink olyan nagy lelkesedéssel az Alkotmány évfordulójának megünneplésére. Le akarjuk róni hálánkat a Pártnak és Rákosi elvtársnak, akinek köszönhetjük az Alkotmángban biztosított jogainkat. Azelőtt mit jelentett számunkra a reakció hirdette nemzetiségi egyenjogúság? Teljes jogtalanságot. Nem voltak iskoláink, újságjaink, folyóirataink. Ma mindezt biztosította számunkra az Alkotmány és azt is, hogy a testvéri magyar néppel együtt építhetjük jövőnket, erősíthetjük a Szovjetunió vezette béketábor erejét.“ z Dolgozó parasztságunkat az Alkotmány ünnepe nagy munkában talál ja. A begyűjtés nagy feladatát október 2. helyett aug. 20-ra teljesítette. Megtartotta szavát, amit akkor tett, amikor elfogadta Mindszent és Szegvár versenyfelhívását. — Közben újabb felhívás hangzott el, ami/ a , nagyszén ás iák kezdeményeztek. A feladat: szervezzünk minél előbb, minél több termelőszövetkezeti tagot, a dolgozó parasztság soraiból, erősítsük, gyorsítsuk a falun a szocializmus építését. Az Alkotmány és parasztságunk új útra lépése között szoros a kapcsolat. Az Alkotmány kimondja: a Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy az önkéntes társulás és a közös n.unka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.“ Ez a szakasz új történelmi korszakot nyit meg dolgozó parasztságunk számára. Olyan szakasz ez. amely csak a proletariátus diktatúrája, a munkásosztály hatalmas törté- 1 uelmi körülményei között szü- j lelhetett meg. Ez az új út, me- j Ivet az országban már mintegy 70 ezer dolgozó parasztcsalád jár, a boldogulás útja. Az egyetlen helyes út, az egyetlen lehetőség parasztságunk magasfokú anyagi és kulturális jóléte felé. Ezt az utat. a termelőszövetkezeti csoportok alakítását, erősítését, fejlesztését Pártunk ajánlotta dolgozó parasztságunknak és az Alkotmányban ehhez jogokat biztosított. Rákosi elvtárs kecskeméti beszédéi) en mondotta: „Mi nemcsak a város, hanem a falu dolgozó népének életszínvonalát is fel akarjuk emelni. A mi célunk az, hogy ne csak a városban, de a falun is a dolgozó ember részesüljön a kultúra miínden áldásában: a háza legyen egészséges, emberhez méltó, legyen benne villany, vízvezeték.“ A termelőszövetkezeti mozgalom meggyőző előnyei az idén még jobban megmutatkoztak. Nagyon sok helyen á szövetkezetekben dupláját termelték meg, mint a környékbeli egyénileg dolgozók, de legalább jó néhány mázsával többet. Nagy tömegek már a szövetkezetben látják boldogulásuk útját s éppen ezért megyénkben máris több ezer az újonnan belépett családok száma. A dolgozó parasztság figyelme a társasgazdálkodás felé fordult és ennek alapja az, amit Rákosi elvtárs mondott: „A dolgozó parasztság ötéves tapasztalata 1950 augusztus 20, vasárnap alapján meggyőződött róla, hogy mi csak olyat ajánlunk neki, ami érdekében való, ami javára válik.“ Hogy javukra válik, arról a dolgozó parasztok maguk beszéljenek. Farkas .Tá- nos Kerekegyházáról mondja: „Mór régóta figyelem a csoport életét‘és munkáját és elmondhatom, hogy csak jót láttam Ezért elhatároztam, hogy belepek a termelőcsoportba.“ Szabó János Soltról: „Meggyőződtem arról, hogy a termelőcsoportban szabad emberként élhetek“ és ehhez mintegy »megelőző mondatul kínálkozik az, amit Zejler Antal mondott: „Egész életemben csak kínlódtam". Langó István Fiilöpházán azt mondta: „ha azt akarjuk, hogy hazánk gazdag és erős legyen, akkor a közös gazdálkodás útjára kell lépnünk. Ez hazafias kötelességünk.“ Langó István tényleg nagy igazságot mondott, ment ha arról van szó, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom erősödése parasztságunk boldogulását, jólétét, népgazdaságunk erősödését, a szocializmus építését jelenti, akkor nyilvánvaló, hogy a szövetkezetekbe való belépés hazafias kötelességet jelent. Hazafias és ugyanakkor nemzetközi kötelesség is, mert a termelőszövetkezeti mozgalom a kizsákmányolás elleni harcot, az ellenség gyengülését jelenti s ugyanakkor fokozza a békéért való harcunkat. A békehárc, az új háború megalkadályozása elsőrendű és közvetlen érdeke egész népünknek, dolgozó parasztságunknak. Minden belépő, minden aláírás a béketábort erősíti, támogatást jelent a koreai szabadságharcosoknak, csa- j pást az imperialista jeneuadak- i ra. ---D olgozó parasztságunk úgy védi hazáját. Alkotmányát, eddigi eredményeit igazán, ha a termelőszövetkezetek útját a maga útjának választja, a boldogulását, jólétét a termelőszövetkezetek megalakulásával, erősítésével sietteti, időben közelebb hozza. Az amit parasztságunk megismert és bebizonyí- íottan jónak lát, azt elfogadja, azt kedveli. Éppen ezért nagy feladat vár a Szovjetunióból most hazatért küldöttekre, a termelőszövetkezetek tagjaira, a kommunista népnevelőkre, hogy széles tömegekben magyarázzák meg, tudatosítsák a parasztság jólétének egyetlen útját, ügy van ahogy Rákosi elvtárs mondotta: „Nem igaz, hogy a mi parasztságunk maradi. A mi parasztságunk fürge, eleven, gyorseszű, szorgalmas és minden termelési formát örömmel megragad, amiből úgy látja, hogy magának és az országnak haszna van.‘‘ Alkotmányunk első évfordulóján dolgozó parasztságunk sorakozzon fel az új termelési formáért való harcra, meri ebből nagy haszna lesz magúnak és az egész országúik. Weither Diniéi.
