Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-02 / 96. szám

Egyénileg dolgozó parasztságunk

látogatása a bajai

Bokányi Dezső termelőszövetkezetnél

Katolikus kispapok nyilatkozatai a béke és a népi demokrácia meglett

A kérdés, hogy merre menjen a dolgozd parasztság, fel ran vetve és a válasz la világos. A dolgozó parasztság a szövetkezés, a kölcsönös segítés és a közös munka útját választja. (Rákosi elvlárs kecskeméti beszédéből.)

Termelőszövetkezeti 'mozgalmunk Rákosi elvlárs kecskeméti beszédének elhangzása óta győzelmes utat tett meg. Sikert sikerre aralott. A termelőszövetkezeti csoportok lelkes munkája mindenütt maga felé irányította dolgozó parasztságunk figyelmét. Az elért eredmények meggyőztök a kishi’tüeket, a kétkedőket, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fölénye út a további felemelkedéshez, életszínvonalunk további emelkedéséhez. Bebizonyosodtak Rákosi elviárs szavai: „Nem igaz, hogy a mt parasztságunk maradi. A mi parasztságunk fürge, eleven, gyorseszű, szorgalmas és minden termelési formát örömmel megragad, amiből úgy (álja, hogy magának és az országnak baszna van.“

Egyénitsg gazdálkodó parasztságunknak

a termelőszövetkezeti csoportok felé megnyilvánuló érdeklődését bizonyítja az a látogatás is. melyet a bajai Bokányi Dezső ter- íuelőszövetkezemél tettek Felső- szantiván dolgozó parasztjai Velük egyidőben látogattak el a termelőszövetkezethez Baja város szentistváni területrészének dolgozó parasztjai, az MNDSZ asz- szonyok és a DISZ fiataljai.

Meleg szeretettel fogadták az érkezőket a Bokányi Dezső termelőszövetkezet tagjai. A tanyaudvar árnyas fája alatt folyik az ismerkedés. A látogatás első perceiben már százfelé kutatnak a tekintetek, hogy az első benyomások képe tükrözz© a csoport életét, külső képét. Az épületek mögött traktor dübörög. Egy csoport máris annak munkájába szemlélődik. Berkovitg János, a »urnán gépállomás traktoristája,

1 áriét, bán"-, traktorához szerelt kettős ekével. Óránkénti teljesítménye 1 kát. holdon felüli t©rüle; felhántása. Eelfmann Péter, a csoport tagja magyarázza:

— Tegnap még Itt gyűjtötték a kaparékot. Ma már folyik rajta a munka.

— így igen, így lehet eredményeket elérni — állapítja meg Bischof Antal 7 holdas szentist- Tánl dolgozó paraszt.

A csoportlátogatók szerteszé- J*>dnek. Aprő csoportokba verődve Indulnak mindent megtekinteni. Egyformán érdekli mindnyájukat n munkamenet, a termelőszövetkezet belső élete, a Jószágállo- tnány, az újfajta növényféleségek termesztése és annak gyakorlati eredményei. Az asszonyokat, lányokat más ij érdekli. Most hallották, Az aratás és cséplés Idejére felállított közös konyhát. Bekukkantani és megnézni, milyen is az, hogyan szerekék fel?

Kiss István a csoportalnük,

Csillik István, Bclfmann Péter, Bálámon Ferenc, Létó József Indulnak az egyes csoportokkal. Figyelmesen hallgatják a szavakat, melyek a csoport kezdeti nehézségeiről ős az elért eredményekről szólnak.

1- Az Idén 11.50 mázsa búzánk lett, a tavalyi 8-50 mázsával szemben — mondja Cstilik István.

Elismerőleg csettint esyet Bor- sódl János felsöszentiváni 17 holdas középparaszt:

•— Ez igen. Ezt még én sem tudtam megközelíteni.

Pedig neki is jó termése volt, melyből 60 mázsát közvetlenül a géptől szájHtott a földmüvesszö- vetkezet raktárába.

— Hiába — fordul Saller József 5 holdas kisparasz: felé, — közös gazdálkodás előnyeit a mi kis parcelláinkon nem tudjuk megközelíteni.

■— Nem à — szól bele Felsőszenti vánről Sipos Mártom — így győződhetünk meg valójában, hogy mindaz, amit a termelőszöveikeze- zeti csoportokról suttognak, nem más, mint az ellenség áskálódása.

— A reakció, a kulák hangja,

— erősíti meg Boglacsik András 4 és fél holdas pártonkivüll dolgozó paraszt. Fáj nekik, hogy életszínvonalunk emelkedésével nem lehetnek tovább kisaipolyo- zóink, megrontóink.

Bisztricki Józsefné is négy hold földön gazdálkodik, ö is párton- kivüli.

— Már amennyit eddig láttam és tapasztaltam Is, meggyőztek, hogy a közös gazdálkodást, még a legjobban megdicsért egyéni gazdálkodás sem tudja megköze lítenl.

Hz egyes csoportok

mindent megtekintenek. Különösen nagy az érdeklődés a portu- láké iránt. Helfmann Péter ma gyarázza el. hogy ez a növényfaj ta a Szovjetunióban lett kitermelve — A legfinomabb főzelékféle.

— Az idén még csak a magtermesztés folyik, de jövőre már piacra is kerül belőle.

A mustár termesztést Salamon Ferenc magyarázza lelkesen. 40C négyszögölön próbatermelést végeztek* Nagyszerűen bevált. Már el is van csépelve. Mázsáját 8000 forintért lehet értékesíteni.

A látogatóknak minden nagyon tetszett. Látszott arcukról a meg elégedettség. Nem is egy közülük,

— mint Szűcs Tamás 7 holdas

Baja, szentistvánkeriileti, Mikó János 13 holdas felsőszentiváni pártonkivüli középparaszt, Szálé Gábor 11 holdas dolgozó paraszt elhatározták máris, az egyéni gazdálkodást felcserélik a társas gazdálkodással. Vörös Béla B’ég ifi. Apjának 6 holdja van Felső- szentivánon.

— Apám mondta, hogy jöjjek el és jól nézzek meg mind"nt. Hát én megnéztem. Meg is mondom, ha hazamegyek: — Apám, ha nyugodt, gondtalan jövőt akar, ha azt akarja, hogy soha többé vissza ne jöjjön a kizsákmányolás^ akkor lépjen be a termelőcsoportba. Mert hogy én belépek, azt már eldöntöttem.

Az ámulat csak akkor éri tetőfokát, mikor a gyapotföldhöz érnek a látogatók. Tegnap fejezték be ötödik kapálását. 30—40 cm magasra nőttek már, de van amelyik szár már elérte az 5C Centimétert te. Fehér virágzása a napsütésre éppen most fordul rózsaszínbe. Csak állnak, mintha gyökeret vertek volna lábaik és nem tudnak szabadulni lenyűgöző hatása alól az eléjük táruló képnek.

De mégis tovébb indáinak,

hogy megnézzék és megcsodálják a gyönyörű állatállományt. A növendékfélékkel együttes tehénálloBaja dolgozó parasztsága tudatában van annak, hogy a gabonabeadás minden dolgozó parasztnak hazafias kötelessége. Lelkesen is veszi ki részét a termény- begyűjtésből, mert tudj*, hogy minden szem gabonával a béke frontját erősíti. Közvetlenül a cséplőgépektől gördülnek az él- csépelt gabonával a kocsik a föld művessz öveik eret raktáraiba, hogy a terménybegyüj'tés sikerével, kötelezet lségeiik túlteljesítésével minél több kenyeret biz- tosHsáinak dogozó népünknek.

A város és a tanyák dolgozó parasztjai egymással versenyezve igyekeznek a tenménybegyiüj- tés sikerét biztosítani. Gergity Mátyás kisparaszt, akinek mindössze 86 kg. voM a beadási kötelezettsége, azt 474 kg. gabona beadásával 551 százalékra teljesítette. Amán Lipót 378 százalékos teljesítésével, 283 kg. hemány mind a 38 darabjár, a sertésállományt, mely az Idén mái 64 malaccal szaporodott. A tyúkfarmot, melyben több mint 100C apróbaromfi nevelődik.

Az asszonyok és leányok útja most a konyha felé fordul No- vák Antalné, Oláih Ferencné, Kálód Mária az MNDSz-től és Faddi Ilona a szentistváni DISz propagandistája lépnek be először a konyhába. De nyomukban ott vannak a többi látogatók Is. Forgács János a .Jkonyihafőnök“ magyarázza, hogy egyelőre csak az aratág és cséplés idejére minden csoporttag fejenként reggelire 1 liter kávét kap 5 deka cukorral. Hetenként háromszor hús és kétszer tészta ebéd van. Vacsorára is minődig meleg étel készül. Legújabban még a délutáni uzsonnát Is bevezették.

— A konyhát állandósítani akarjuk, mert olyan tetszést aratóit.

— Bizony nagyon jó, hogy van, — mondja a csoportból Oláh Ferencné, — mert a munkából hazatérve, megfürödve mindjárt pihenőre lérhetünk. Nem úgy, mint az egyéni gazdálkodásban, ahol még csak akkor kell nekiülni a vacsorafőzésnek.

Forgács János a Szovjoiunioban

látta a kolhozok tagjainak étkeztetését. így lesz nálunk is, mihelyt megvalósítjuk a csoport tagjainak együttlakását. A gazdag és változatos étrend oda- künn, felülmúlja az egyéni gazdaságok konyháit.

Az egyéni gazdákból álló látogatók csoportjai újból összekerülnek a tanyaudvaron. Elégedetten hallgatják, hogy a csoport, melynek eredményeit, munkáját megtekintették, a gyarapodás, a gazdagodás útján halad már. Ott áll már a csoport saját teherautója, mely a tagokat ki és beszállítja a városból és naponta 200 mázsa gabonát szállít a földmüvesszövetkezet raktárába. A kaszálóról a szénát is ezzel hordták, gyűjtötték be az istállók köré. Igafogattal nem győztük volna, — mondják a csoport tagjai.

A látogatás után a csoport vendégei útrakelnek. A viszontlátásra, — integetnek szeretettel. Arcukról látszik, hogy elhatározásuk, — mely idevonzotta őket a csoport megtekintésére, — máris dűlőre jutott. A társas termelés útjára lépni. Az egyéni gazdálkodás reménytelenségéből, a boldog fejlődés, előrejutás győzelmes jövőjét munkálni.

Azért is kiáltja bizakodón és a motor berregését is túlszárnya- lóan Vörös Béla:

— Éljen Rákosi elvtáns, a dolgozó parasztság atyai gondoskodója és úlmuitaliója!

lyett 1670 kg. gabonát szállítva a raktárba, példát és irányt mutatott parasrttársainak. Akárcsak Nagy János, aki 442 kg. helyett 1336, ifj. Acs János, aki 594 kg. helyett 1751, Fülek! István, aki 980 kg. helyett 2389 kg. gabonát szállítottak. Mellettük Gyuki'ty József 235 százalék, ifj. Szálai József 226, Nuszpl Mát v ás né 215, Novák Ferenc 209 és Folkmann János 189 százalékban 1 el j esílelHék terménybe«- adási kötelezettségüket.

Irafpáncélszekrényt

bérelne, esetleg venne

Nemzeti Vállalat

ajánlatot „Páncélszekrény“ jeligére

a kecskeméti kiadóba

TTHIW

Mayer tájon esperes plébános, mielőtt felutazott Budapestre, hogy részívegyen demokratikus államunkkal megegyezési kereső katolikus papok tanácskozásán, az izsáki békebizottság elnökének, Szabó Barnának nyilatkozott a tanácskozások jelentőségéről.

— Nemrégen olvastam a Bíes- kjiskunmegyei Népújság hasábjain a ka 1 y már i plébános nyilatkozatát, amelyben helyesli a meginduló tárgyalásokat. Örülök annak, — mondotta, — hogy Budapesten az alsópapság egybegyűl, hogy tisztázza azokat a problémákat, amelyek mindez- idcig megnehezít ették a közeledést az egyház és az állam köA sétaterei, körútja, fasorai ragyogó zöld színébe öltözött, 8 Moszkva különösen szép e I nyári napokban. A tiszta lég* S ben kirajzolódnak «vonalai: a Moszkva-folyó széles partja, gránitfalaival, a hidak kecses ive, a Gorkij-utca széles út' teste, a Leningrádi-út árnyas fái. S akár az utcáról nézi az ember, akár repülőgépen száll ei Tetette: mindenütt azt látja, hogy építenek, építenek, építenek.

Magasba nyúlnak a felhőkarcolók csipkézett vázai és a Metro építői új szakaszokon fektetik le a síneket, borítják be márvánnyal földalatti állomásainak új palotáit. Sorra épülnek az új lakóházak. A mellékutcákban, ahol tegnap még macskaköves volt az út- test, ma már hatalmas úthengerlő gépek simítják a friss aszfaltot.

Az üzletek kirakatai bőséget árasztanak. A színházak és

hangversenyek plakátjainak színes sokasága elborítja a hirdetőoszlopokat. Zsúfoltak a könyvesboltok. A múzeumok, kiállítások bejárata előtt hétköznapokon is hatalmas tömeg sorakozik. Bár forró nyár van, minden nap megtelnek a kerületi kultúrpaloták előadótermei.

A moszkvai üzemek sztahá- novistái csodálatos eredményeket érnek el a munka termelékenységének emelésében. Uj felfedezéseket tesznek a tudósok, — mindenütt lüktet az élet, amely még soha nem volt ilyen nyugodt, hatalmas és gazdag, mint most.

De az életörömmel teli, lelkes terveket szövő és terveit gyorsan megvalósító szovjet emberek soha nem voltak rö- vidlátóak; — örömmel teli életük és alkotó munkájuk melleit soha nem feledkeztek meg arról, hogy a szocialista világ halárain túl egy másik világ van, amelyet magával ragadott a háborús hisztéria. Ennek a másik világnak a miniszterei úgy hajlonganak az atombomba elölt, mintha istenség lenne cs tudósaik a japán mildtarista-szörnyegetek receptje szerint gyártják a ba- cillusokat az emberiség kipusztítására. Hitler nyomdokain járó hétpróbás méregkevierők szövik terveiket a békés városokban élő asszonyok, öregek és gyermekek kiirtására.

A washingtoni Fehér Ház kőszívű gnómjának „repülő- erődjei“ a bombák százait hajítják a koreai városokra; zuhanóbombázóik gépfegyvertü- zet zúdítanak a koreai parasztok házaira. Koreai anyák sírnak gyermekük holtteste felett, vér folyik az utcákon. S bár mindez Moszkvától távol történik, a szovjet emberek,

zBH. Helyeslem « tanácskozása kát és legelemibb kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a béke ügye mellett. Szerettem volna elvinni káplánomat te, de mivel nem találtam helyettest, ezért a budapesti tanácskozáson az ő nevében is reszt fogok venni.

Krasznai Lajos izsáki káplán a következőket mondotta s tanácskozások jelentőségéről:

— örömmel fogadtam a bírt, hogy megindulnak a tárgyalások. Szükségesnek tarlóm, hogy egymással karöltve dolgozzunk a demokráciáért és a békéért. A mostani tárgyalásokat a népek közötti béke alapjainak letételében Is fontos lépésnek tartom.

akik az emberiesség magasztos szocialista elveit vallják, nem nézhetik tétlenül.

E napokban, amikor amerikai bombák hullanak a koreai városokra és falvakra, a moszkvai gyárakban, üzemekben, hivatalokban és mindenütt viharos gyűléseket tartanak a dolgozók. Tiltakoznak az amerikaiak koreai fegyveres beavatkozása ellen. A szovjet emberek közös gondolatát fejezte ki Subin, a „Bor- jec‘‘-gyár esztergályosa a munkások gyűlésén: „A koreai események azt mutatják, hogy az amerikai imperialisták Hitlert majmoló viiáguralmi ábrándjukban a nyílt agresszió útjára léptek. A béke ellenségei új világháborút akarnak kirobbantani. Mi, egyszerű szovjet emberek, azt mondjuk nekik: — nem fog ez menni, uralmi Helytállunk a békéért és határozottan követeljük: azonnal vonják ki az amerikai csapatokat Korából! El a kezekkel Korától!“

„El a kezekkel Korától!“ Ez a követelés hangzik el a gyűléseken. Ezt mondta a legöregebb orosz színésznő, Olga Knipper Csehova, amikor aláírta a stockholmi békefelhívást; ezt jelentette ki Oparin akadémikus a Tudományos Akadémia békegyűlésén és Koasztantin Fegyin a moszkvai írók ülésén.

A szovjet emberek természetéhez hozzátartozik a béke és a békés alkotó munka vá- gyç, mint határtalan hazaszeretetük. Nem kishitűségből szeretik a békét. A stockholmi békefelhívás aláírásával azok a hősök követelik a háborús gyújtogatok megfékezését, akik csodálatos hőstetteikkel ámu- latba ejtették az emberiséget Sztálingrád és Leningrád falai alatt, Szevasztopol és Odessza védelmében. Azok az emberek követelik a békét, akik a győzelem vörös zászlaját kitűzték a szétzúzott fasizmus fellegvárának tornyára.

,.Ki az amerikai imperialistákkal a koreai félszigetről“ — ez a kiáltás a moszkvai gyárakból már szétáradt az egész hatalmas Szovjetunióban, visszhangra lelt minden szovjet ember szívében. S most. amikor Moszkvában illatoznak a hársfák, a moszkvaiak pedig lelkes munkával növelik hazájuk dicsőségét, egy pillanatra sem feledkeznek meg arról, hogy a távoli félszigeten az amerikai imperialisták a koreai munkások és parasztok vérét ontják. A moszkvaiak forró szolidaritással veszik körül a harcoló koreai népet és szavuk mégin- kább megszilárdítja a béke erőit.

Baja dolgozó parasztjai a terménybegyüjtés sikeréért

A hehe nagy ügyéért

Irtat Boris% Polevoj