Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-16 / 82. szám
KOREÁBAN HÁBORÚ VAN Irta : Kucxlta Péter Elvtársak, Koreában háború van, megírták, tudjuk, a lapok. Engedjétek meg, hogy a hírhez magam is fűzzek néhány mondatot. Nem, nem tudok én most hosszan beszélni. Az indulattól a szívem remeg. De ha nem szólnék, úgy érzem, a harag számba dagasztaná a nyelvemet. Mi dolgoztunk, pihentünk, szórakoztunk, vigyáztuk hazánk javát, mikor Phön-Jang fölött a nyári égen megjelentek a banditák. A bomba hullt a gyermekekre, az asszonyokra. Recsegett a csont. Lángok marják a házakat, kormos a horizont. A holtak görcsbeszorult kezét látom, a sikoly a torkokba reked. Légelhárító tüzérek Koreában, használjátok jól a lövegeket. Tanklsták előre! Az ország a tiétek! Legyen szabad! Tapossátok el, akár a férget, az amerikai csatlósokat. Gyalogos elvtársak, a kéz meg se rezdül, hiszen a szabadságért csatázik. A haza árulókon keresztül repüljön golyótok a Fehér Házig. A Wall Streeten a hirhedt pimaszok dörzsölgetik a markukat. Hát elöntheti földünket a mocsok? Nem szabad! Elvtársak, kik ma itt vagyunk s építjük a hazát, tegyük ezt úgy, hogy ezzel is segítsük Koreát. Koreát, hol az ágyúk feleselnek, hangjukat itt is lehet hallani, Koreát, ahol bombát vetnek a népre Truman gazember hóhérai. Koreát, ahol megvédi a békét a nép és szabadsága közelít, ahol Kim-Ir-Szen vezeti népét egészen a végső győzelemig. Miért vonják be Titóék nagysietve Dedijer „Naplóját“? A ba{ai Szakmaközi Bizottság. Uuttútoseot mozgalmat indított A bajai Szakmaközi Bízott, ság legutóbb foglalkozott a kulturális téren mutatkozó hiányosságokkal. A jól és szépen megindult kultúrélet fej. lődésében visszaesés mutatkozik. A kultúrfelelősök nem kapcsolódnak bele a kultúr- megmozdulásokba. Maga a Szakmaközi Bizottság kultúr felelőse: Papp Sándor, még a mai napig sem tudta össze, fogni a Szakmaközi Bizottság területén levő szakszervezeti kultúrfelelősöket. Ennek lett aztán eredménye, hogy a megindult kultúrmunka alábbhagyott, visszaesett, ellany- huit. A Szakmaközi Bizottság elhatározta, hogy kultúr- és ta- I pasztalatcsere mozgalmat indít a kultúrmunka megerősítésére és fellendítésére. A kultúr, és tapasztalatcserére Pécs Szakmaközi Bizottságának kuUúrcsoportjait kérték fel. Az ottani kultúrmunka tanulmányozására a bajai kuHúrcsoportok 250 főnyi szereplőgárdája is ellátogat Pécsre. A kultúrcsere mozgalomban résztvesznek a Gyapjúszövetgyár, a Közkórház színjátszó és népi tánccsoportjai, a DISz, az üzemek és vállalatok, a Szakmaközi Bizottság színjátszó, tánc- és ének együttesei. A nagyszabású kultúrcsere mozgalom lebonyolítására a Szakmaközi Bizottság különvonat indítását vette tervbe, mely a kultúrcsoportokon kívül 250 érdeklődőnek is helyet biztosít. A bajai Szakmaközi Bizottság kultúr- és tapasztalatcsere mozgalmát a pécsi Szakmaközi Bizottság kultúrcso- portjainak bajai látogatása fogja követni. A „Szocialista Jugoszláviáért" a Szovjetunióban élő emigránsok lapja leleplezi, hogy a népi felszabadító harcról szóló egész titóista „irodalom’* teljesen hazug s hemzseg a meghamisításoktól. Titó ,,történetírói" még közelében sem voltak a harcmezőnek és az egész háború ideje alatt Tito főparancsnokságának árnyékában húzódtak meg. Ezek a tehetségtelen firkászok nemcsak Ti- tót dicsőítik és dicsérik, nem csak az ő „kék szemeiről1’ vagy „császári gesztusairól" beszélnek, de dicsőítik kedvenc ételét, szokásait, sőt még kutyáját és hátaslovát is. Az olvasók, de különösen azok, akik résztvettek a népi felszabadító harcokban, rögtön észrevették, hogy az írások hamisak. De Titóék is igen kellemetlen helyzetbekerültek ezekkel az írásokkal, mert íróik gyakran leleplező adatokat fecsegtek ki a Titó- bandáról. Titóék most kivonják a forgalomból ezeket a könyveket. Erre a sorsra jutott Vladimir Dedijer, Titó tájékoztatási igazgatósága vezetőjének .Napló’* című fércműve is. Dedijer „Naplójában" gyakran írt olyan dolgokról, amelyek ma bizonyítékul szolgálnak Titó magatartására és az imperialistákkal való összejátszására a népi felszabadító háború idején. így például Dedijer elmondja, hogy Titó 1941 július 13-án, a montenegrói felkelés napján ,,Bel- grád központjában sétált1’ s nála volt ebéden, „tyúkhúslevest ettek" — írja Dedijer. Titó nem vett részt a monte- negrói harcokban, sőt még csak nem is tudott róla. Dedijer, könyvében egy másik helyen azt is elfecsegte, hogy Titó, Gyilasz és RamJkovics hogyan szöktek meg a szut- jeszkai harcok elől. A nagy sietség, amellyel Dedijer „Napló'‘-ját 1944-ben kiadták .megakadályozta Ti- tóékat abban, hogy gondosan átnézzék s kidobják a könyvből azt, ami ,,szükségtelen”. Most helyre akarják hozni hibájukat: Dedijer könyvét kivonják forgalomból és megsemmisítik. Helyette újabb „javított1’ kiadást bocsátanak forgalomba, amelyből természetesen kihagyják a „veszedelmes" és ,,felesleges’* epizódokat. A szovjet pionírok munkáját követjük — írják a bajaszentjánosl általános Iskola növendékei Mi, a baja-szentjánosi állami általános iskola úttörői boldog örömünket és hálánkat küldjük a Gyapjúszövetgyár dolgozóinak azért a jelentős összegű ajándékért, melyben bennünket részesítettek. Vezető pajtásunk részletesen ismertette velünk az ajándékképpen kapott ötszáz forint történetét. Tudjuk, hogy az ajándék dolgozó népünk áldozatos munkájának eredménye. Bizonyítéka annak, hogy a tervszerű szocialista termelésből nemcsak a gyár korszerűsítésére, kollégiumok fejlesztésére, sportra, egészségügyre és más fontos gondoskodásra telik, de jut abból nekünk is, hogy boldogabbá tegye nyári szünetünk örömét. Köszönetünket azzal az ígérettel fogadjuk, hogy a szovjet pionírok példáját követve, mi is jó tanulással, úttörő munkánk tovább fokozásává] fogjuk kiérdemelni a Gyapjúszövetgyár dolgozóinak előlegezett bizalmát és irányunkban megmutatkozott szerete- tét. Rákosi pajtás útmutatásait mindenben követni fogjuk, hogy az iskola padjaiban is dolgozó népünk fel- emelkedését, boldogabb jövőjét munkálhassuk. ígérjük, úgy fogunk tanulni, hogy szó- cialista hazánk hasznos építői, a béke elszánt védelmezői legyünk mi is, ha felnövünk. A dolgozó nép ügyéért min dig előre! Blah a Lajta cjapartparaaeiook Schaffer Mária, őrsveiető Sietik Emma, jótanuláe felelői Ltsaka Anna gpartfelel&s Vflrfls János fcultúrfeflielős Kiss Ildikó elindult E gyszerű az én életem, — csendül egy hang. Aki mondja, fiatal leány. Már az élet útjára lépett, amiről úgy beszél, mint büszke és boldog jövőjének első győzelmes határkövéről. Pedagógusnak készült. Még sem lesz az. — Felkészültségemmel a szocialista kereskedelmet akarom szolgálni. Képességeimet Itt akarom hasznosítani — mondja. Kiss Ildikónak hívják s amikor tanulóéveinek küzdelmeiről beszél, elhalkol a hangja a múlt nyomasztó emlékei alatt. Apácanővérekhez járj, a bajai zárdába. — Ez mindent megmagyaráz — szól, hogy emlékeit frissíti, gyűjtögeti. Hazulról nem került tandíjra. Könyvre, füzetre sem. Apja díjnok volt a városházán. Sovány kis fizetés, alig kerül valami Is belőle. Míg a többi kis diáklány gondtalan vidámságban, játékos jó kedvben éli napjait, ő másokat tanít, hogy meglegyen a pénz a tandíjra, könyvre, füzetre. Késő este van, amikor hazakerül. Fáradt és éhes. De nincs idő semmire. Tanulni kell. Megoldani a képleteket a kockásfüzetbe. Dolgozatot írni. Éjfél is van, mikor az ágyba kerül. hA ind végig tiszta jeles tanuló. Mégsem '*• kap tandíjmentességet. Még csak kedvezményt sem. — Nem jártam templomba és így nem volt igazolásom, —veti közbe keserűen. A nálánál sokkal rosz- szabb tanulók, még tanulmányi segélyben is részesültek. Miért? Mert szívgárdisták voltak, kongregánisták. — Ez volt a főszempont a zárdában. Voltak, akik ügyesen tudták ezt hasznosítani. Nemcsak tandíjkedvezményhez, de ingyen tankönyvekhez is hozzájutottak. Akinek még ez sem volt elég, az azt mondotta : apáca lesz. Akkor már nem is kellett tanulni. — Nem egyszer tapasztaluk, hogy az Ilyenekkel szemben az osztályozásnál elnézőek voltak. Persze az év végén a markukba nevettek — állapítja meg keserű gúnnyal. A zárdában alig hallott valamit Ady- ről, József Attiláról. Sík Sándor. Mécs László voltak a példaképek. — Mindent elködösíteni igyekeztek, hogy az egyház vezető szerepét kidomboríthassák. Visszaemlékezik egy történelmi órára. 1526, a mohácsi vész volt soron. Nem a Jobbágyok vérveszteségéről, pusztulásáról, a dolgozó nép áldozatairól beszéltek, hanem Tömöttről, az érsekről. Aki hős volt. Bátor. — Aki pedig még a királyt is bele- fullasztotta a Csele patakba — mondja mosolyogva, A z apácák kivonulásával az iskolából más lett a levegő, a légkör — mondja. Látszik rajta, szívesen emlékezik azokra az évekre, amikor már az iskolában megismerhette a neveléstanon, az ideológiai órákon és Makarenkó pedagógiai elméletén keresztül a felszabadult embert. Aki a szabadságért hálásan emlékezik a dicső Szovjet Hadseregre. Sztálinra, aki a dolgozó milliókat megszabadította a kizsákmányolás alól. — Megismerhettük a Pártot, motorját, lendí'.őjét minden eredményünknek — beszél, miközben a lelkesedéstől színes rózsák ülnek az arcára, ügy érezte már a megismerés első óráiban, hogy a szovjet ifjúság példaképe kell, hogy hevítse őt is munkájában, tanulási eredményeinek további fokozásában. Kiss Ildikó meg is indult ezen az úton. Most már köny- nyebben ment a tanulás is. Jó eredményei tandíjmentességet hoztak. Ingyen tankönyv is jutott a számára. Nem kellett többet a „tanácsos“ lányával vesződnie, akinek az esze máson nem Járt, mint a „zsúrokon“. Most már minden idejét a tanulásnak szentelhette. Megismerte azt az éltető energiát, amit az ember maga körül áraszt. Könyveket olvasott. Még ma is emlékszik két névre: Kharitonra és Tylhonra, akik a végtelen orosz mezőkön így aratás és cséplés idején őrt állottak a késő éjszakai órákban, hogy éberségükkel őrködjenek a kévékre, magvakra, amelyeket a szovjet dolgozók csodálatos teremtő erejű keze elvetett és most dús, gazdag terméssel fizetett. Mikor elvégezte az iskoláit, első útja az MNDSz-be vezetett. — Dolgozni akarok — mondotta határozottsággal. Máris ott van a kuliúrcsoport próbáinak szünetében: a szocializmus győzelmét az ország valamennyi belső ellenségével folytatott elkeseredett harcban vívhatjuk ki. Beszél a szocializmus győzelméről, mely a boldogabb és szebb életet biztosítja. Lelkesen ismétli Sztálin elvtárs szavait, aki a szocializmus győzelmének eredményeképpen a szovjet társadalom minden tagja számára megnyílt útról és a kulturált életről mondo.ta: „Az élet szebb lett, elvtársak. Az élet vidámabb lett.“ Ez lesz nálunk is. így lesz nálunk is — ismétli nem egyszer. B aján a VIII. körzetben kéri a tagjelölt-felvételét. Itf is azonnal munkához lát. Első útja a kultúrcsoport. Közben szakszervezeti szemináriumba kerül. A hathónapos szemináriumot kitűnő eredménnyel végzi. Jő tanulásával, elméleti tudásának gyarapításával, példamutatásával kiérdemli, hogy a bajai Szakmaközi Bizottság propaganda bizottságába kerül. Boldog öröm tölti el. Ifjúságunk minden gondolata Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak nagy vezére, — lapozgat egy könyvben, miközben szerényen beszél szemináriumi eredményéről. — Ahogyan a szovjet ifjúság esküje szilárd, mint a kőszikla, olyannak kell lennie a ml elhatározásunknak is a béke megvédésében. Kiss Ildikó Gorkijt idézi: „Csak akkor látjuk tisztán a hazának történetét, ha Ismerjük a dolgozó nép múltját és mindenkori életkörülményeit — ha megvizsgáljuk és mérlegeljük egész szellemi poggyászát, amelyet rabszolga élete keserves évszázadain keresztül összegyűjtött“. Kiss Ildikó mindezt már megismerte. Odahaza a szülői házban, nagyapjánál, a kétholdas zsellérnél, akit a nagybirtok zsákmányolt ki napszámos életében. Most felkészült új hivatására, — melyről azt mondja, egyike a legszebb feladatoknak. Tanítani, oktatni, nevelni. — Fel fogom keresni az üzemi bizottságokat, ahol megvitatva az időszerű kérdéseket, azon fogok munkálkodni, hogy szolgálhassam a dolgozók fokozottabb érdekeit. Növelni fogom dolgozótársaim elméleti és szakmai tudását. Azon leszek, hogy a szocialista munkaverseny kiszélesítésével növelhessük a szocializmust építő országunk gazdasági eredményeit. Meg akarom magyarázni azt is, hogy a sztahánovisia-mozgalom egyértelmű a felfokozott szocialista munkaversennyel. A verseny szó pedig népi demokráciánkban új értelmet kapott, hiszen miénk az ország, magunknak építjük. Í gy beszél Kiss Ildikó elkövetkezendő munkájáról. Építeni, termelni. Iiákosi elvtárs útmutatásait, tanításait követni. „Mi Marx. Engels, Lenül és Sztálin köve'ői vagyunk“ — ismétli Rákosi elvtárs szavait. Tudja, hogy a szabadságért harcolni és küzdeni kell. Harcoló, küzdő tagja akar lenni a Pártnak, a munkásosztály élenjáró csapatának. Tudja azt is, hogy fel kell szerelnie magát ehhez forradalmi elmélettel, a mozgalom törvényeinek ismeretével. A siker, mellyel a hathónapos szemináriumot elvégezte, nem teszi elbizakodottá. Tovább tanul, — mondja, — több tanulással a több munkáért, több termelésért. Kiss Ildikó elindult, hogy fiatalos lendületének minden füzével, a maga erejével is erősítse a békefron'.ot és az üzemek, vállalatok tömegéit az élcsapat színvonalára emelje.
