Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-14 / 80. szám
As elmélet fia r ci tégy ve r Unk Élenjáró homssomolistu Mit feien!, hogy a szegényparasztsáo a munkásosztály legfőbb támasza ? Lenin és Sztálin arra tanítanak bennünket, hogy a falu szocialista átaiakí ásáért folyó harcot nem vihetjük másként, csak úgy, ha az osztály harcban a lenini hármas jelszót valósítjuk meg: ,,Támaszkodj a szegénv- paraszlia, egyezz meg a közép- paraszttal, egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a kulák ellen'1. Még ma is előfordul, hogy vitatják: melyik elsőrendű, a legfontosabb a három közül? E hibás kérdés-felvetésnek az a forrása, hogy nem látjuk világosan, hogy ez a lenini jelszó „egységes és oszthatn i lan“ feladatot jelent. Nem lehet a három fel- udalot egymástól elválasztani, egyiket a másik után végrehajtani, nem lehet „részekre tépni“ és e „részeket elszakítani egymástól". Akadnak azonban olyan elv- társak, akik ezt még nem értik, s a kulák elleni, harcot és a kü- zépparaszt megnyerését úgy akart ják megvalósítani, hogy közben nem támaszkodnak- a szegény parasztra, elhanyagolják a vele való törődést, külön szervezését. Ezt a jobboldali, oppor.unista hibát követték el azok az elvtársak, akik a DÉFOSz megszervezésénél elhanyagolták a föld- munkáslagozat kiépítését és ez a jobboldali elhajlás mutatkozik meg olyan elvtársaknál is, akik kijelentik, hogy az ő területük középparaszt vidék és ezért ott „módosított'4 formában kell a lenini jelszót alkalmazni. Az ilyenfajta elhajlások, vagy ferde nézetek igen komoly károkat okoznak építő munkánkban és ezért világosan kell látnunk : miért a szegényparasztság a munkásosztály legfőbb támasza, leg- hübb, legmegbízhatóbb szövetségese a harc minden szakaszában, és miért különösen fontos ez a szerepe a szocializmus építésének idején? A szegén.vparasztság — a falusi proleiárok és kisparasztok — a falusi lakosságnak az a része, amely gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan leginkább érdekelt a kapitalizmus megdöntésében és a szocializmus felépítésében, ök — a „falu dolgozó és kizsákmányolt tömegei‘‘ — a kapitalizmusban hallatlanul megsanyargatott, szétforgácsol- és elnyomott csoportok. Nálunk is ők szenvedtek legtöbbet falun az elleDforradalmi Hórtliy-rendszer idején. Ennek a falusi szegénységnek, „a 3 millió magyar koldusának, akit kizsákmányoltak a múltban a városi tőkések, a földesurak és ku- lákok, — csak a munkásosztály élcsapata, a Kommunista Párt mutatott utat a felemelkedéshez. Ok vollak mindig a legfogéko- nyabbak a munkásosztály harca, a*Párt célkitűzései iránt; ez az a réteg „amely nemcsak a felszabadulás után, de azelőtt is vállvetve harcolt velünk.“ (Rákosi.) A felszabadulás után a Kommunista Párt azonnal jelentős szegényparaszt ré.egekre támasz, kodhatott. Falun a szegényparasztok alakították meg a párt- szervezeteket, ők víiték a Párt, a munkásosztály vezetésével és támogatásával a harcot a földosztás során a földigénylő bizottságokban, majd szervezeteik — a I’ÉKOSZ és UFOSZ — segf.sé- gével ők harcoltak a föld megvédéséért az újjáéledő reakció ellen. A Párt kezdeményezésére ők alakították meg a földműves szövetkezeteket, ők fogtak hozzá a termelőszövetkezeti csoportok megalakításához. A felszabadulás után akadtak „türelmetlen4' elemek — és elszórtan még ma is akadnak, — kétségbevonva a szegényparasztságnak, dé különösen a kispa- rasztnak ezt a szerepét, azt mondták a 45-ös választás után, vagy azt állítják még ma is, hogy „az újgazdák reakciósok'1, hogy „nem lehet velük bírni'4. Ez helytelen, opportunista nézet. Rákosi elvlárs mutatott rá tavaly — a márcisi K. V. ülésen mondott beszédben — arra, hogy „támaszunk és szövetségesünk a falun ekkor (19-iS) a földmun- kásság és a szegényyarasztok, új- gazdák voltak. Az a körülmény persze, hogy valaki földmunkás, vagy újgazda volt, magába véve még nem tette őt a Kommunista Párt támogatójává. Ezt mi a: 19'i5-ös válaszásokon, amikor t rétegeknek csak kisebbik fele szavazott ránk, tapasztalhattuk. A többséget csak politikai felvilágosítással, szívós aprómunkácal és példaadással, valamint mindennapi érdekeik szakadatlan védelmével tudtuk megnyerni.“ Rákosi elvtársnak ezek a szavai rávilágítanak arra, „hogyan vált egyre szilárdabb szőve.«égésünkké a szegényparasztság, hogyan lett ez a paraszti réteg — a Párt által kitűzött szocialista célokért folytatott harcban — a mnnkásoszály szilárd támasza a falun. Tény az, hogy a szegénypa- rasz.ság a felszabadulás óta, de különösen az utolsó két évben jelentősen megváltozott. A kulákok alkalmazásában álló mezőgazda- sági munkások ma már nem jogtalan páriák, hiszen a kollektív szerződés, a társadalombiztosítás helyzetükön hatalmasat javított, amellett, hogy ez a ré.eg a ku- lák-korlátozás során egyre csökken. A mezőgazdasági munkások jelentős része nem kizsákmányolt többé, hiszen a mezőgazdaság szocialista szektorához tartozó állami gazdaságokban és gépállomásokon a nép államának — tehát saját magának — dolgozik. Ugyancsak megszabadullak a kizsákmányolástól azok a „félprole- tárok44, akik cukorgyárakban, esetleg bányákban vagy más állami üzemekben idényseerü munkát vállalnak. Mindezek mellett pedig egyre növekszik a termelőszöve - kőzetbe tömörült — a szocializmus útjára lépett — szegényparasztok száma is. A fordulat, népi demokráciánk proletárdiktatúrává fejlődése és a szocializmus épi.ésének megkezdése falun a felemelkedés szinte beláthatatlan távlatát nyitotta. meg szegényparasz súgunk előtt, amely fő támasza Pártunknak falun, mind a kulák elleni harcban, mind a középpariisztsággail való tarlós szövetség megteremtésében. Mégis előfordulnak olyan nézetek, hogy a földosztás, a bizonyos mér.ékü „középparaszto- sodási folyamat“, az iparba való felszívódás következtében a szegényparasztság már olyan kisszámú réteggé olvadt le, hogy nem játszik döntő szerepet, hogy „el lehet hanyagolni44. Ez a néze- alapvetően helytelen s rendkívül káros, oporiunisía nézet. A szegényparaszitság — jóllehet számára nézve az elmúlt <H r-vben valóban jelentősen csökkent — még ma is a parasztság legnagyobb rétege. De — ezeu ,úl — jelentőségét még külön meg is sokszorozza a proletárdiktatúrában, általa be.öltött szerep. A Párt, a munkásosztály most a szocializmus építésének legbonyolultabb feladatát — a falu, a mezőgazdaság szocialista átszervezését — tűzte napirendre é- éppen ezért egyre fontosabbá vá Ük az élesedő falusi osztályharc- ban a legköve kezetesebben har coló paraszti réteg, a munkás paraszt szövetségen belül a „szilárd támasz“, — a szegénypn- raáztság — szerepe. Hogyan támaszkodjunk ma a szegényparasztságra és hogyan valósítjuk meg a — Lenin és Sztálin útmutatása nyomán — Rákosi elvtárs által elénk tűzött feladatot? „Gondoskodni kell róla, hogy a szegényparasztság, a földmunkásság lépten-nyomon, napröl-napra érezze, hogy az ipari munkásság 01 tartja legmegbízhatóbb harcostársának falun és ennek megfelelően bánik vele.“ Sztálin elvlárs — „Lenin három jelszava a paraszikérdésben“. c. cikkében — világosan megmutatja számunkra is a következő utat: meg kell k'ülön szervezni a szegényparasztság csoportjait, „hogy nyílt politikai harcot indíthassunk, a középparaszlság megnyeréséért és a kulákság elszigeteléséért.44 Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy feltétlenül szükség van a szegény-parasztság külön szervezeteire azért, hogy fokozottan ki lehessen irtani a szegényparasztsáig szétforgácsolt- ságál, hogy ki lehessen irtani a szegényparasztságból az önáMőt- lanság és passzivitás még megmaradt érzését, hogy a szegényparasztság önállló politikai erővé szerveződhessék. „Meg kell állapítani a szegényiparaszlságnak nyújtandó segítség feltételeit, módját és mértékét.44 — (A Szovjetunió agrárpolitikájából. Szikra, 1949. 11—12 old.) A szegény-parasztság önálló szervezése vonalán — kijavítva a DÉFOSz alakulása során elkövetett súlyos opportunista hibát — egyre nagyobb erővel folyik a LVlFOSz munkástagpzatának szervezése, különösen az állami gazdaságokban és a gépállomásokon. A szegény-parasztságnak nyuj- tott segítség vonalán — Pártunk irányításával — a kormány különös figyelmet tanúsít a szegény- parasztság irán-t, ami gazdasági téren megnyilvánult minden — a faluval kapcsolatos — akcióban. (Vetőmagakció, termelési szerződések, gépáilomási munka, tagosítás, iege.ökérdés rendezése, la- nyaközpontok kialakítása stb' Politikai és kulturális téren pedig nemcsak a Szovjetunióba menő parasztküldöttségek tagjainak többsége kerül ki közülük, hanem egyre nagyobb számban kerülnek be mezőgazdasági felsőbb iskolákba, egyetemekre, stb. A legnagyobb segítség azonban mindenképpen az, hogy a munkásosztály áldozatkész segítsége, Pártunk helyes vezetése és — elsősorban — a Szovjetunió tapasztalatai és támogatása megteremtették számukra -— az egész dolgozó parasztság számára — a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás útjára való rá térés lehetőségét. Az önálló szervezés és a fokozott támogatás nyomán a szegény-parasztság egyre inkább betölti azt a szerepet, amelyiről Sztálin elvtárs beszélt, amikor fellelte a kérdést, hogy „mit jelent a szovjet demokrácia a proletariátus vezetésével? Ez azt jelenti, hogy a proletáiriáfusnak ügyvivői keil, hogy tegyenek a faluban. S kik legyenek ezek az ügyvivők? A szegényparasztság képviselői.'' A gépállomások, állami gazda súgok, termelőszövetkezetek és tszcs-k üzemi pártszervezeteiben, a mezőgazdasági igazgatásban és más fontos falusi állami és társadalmi vezető pozíciókban a proleiáriáfus ma már biztosan lámaszkodhatik a szegényparasztságra, mint „ügyvivőjére“, ha nem feledkezünk meg egy percre sem a lenini hármas jelszó egységéről. Ha azonban elvtársaink megfe iedkeznek erről, ha a .szegénvpa rasziságra nem támaszkodnak sőt visszanyomják, tétlenségre kárhoztatják, akkor ezzel szabad teret engednek a kuláknak arra oogy a középparasztot befolyása alá vonja és ott tartsa. „A helyes vonaltól való ezen elhajlások eredménye az — mondja Sztálin elvtárs —, hogy megfeledkeznek arról a marxista tételről, hogy a középparaszság Ingadozó osztály, hogy a középparaszMa! való megegyezést csak úgy lehet tarlóssá lenni, ha határozott harcol folytatunk a kulákság ellen és fokozzuk a szegénytparasrtság közötti .unkát.“ (Lenin és a középparaszttal való szövetség kérdése.) Petrov komszomolista ifjúmunkás a moszkvai Kompresszorgyár egyik legjobb munkása. A fiatal sztaháuovisla már 3 év normáját teljesítene. Szecetftílc szakmunkás, ma(d (á munkám alapíátt a Páct tapj-a Unni — írja egy új üzemi munkáslány Néhány nap telt el csak azóta, hogy a Kecskeméti Cipőgyár NV dolgozója iettein, egyenrangú azokkal a dolgozókkal, akik a rombadönlött, háború sújtotta országot az üzemekben építe ték, 1945. április 4., az új éleinek a hajnalán Ezen a napon lett országunk teljesen szabad az elnyomó, kizsákmányoló fasiszta hadaktól. Akkor még nem tudtam megérteni, hogy mit jelent számunkra ez a nap, mert annyira tapasztalatlan, fiatal vol am, hogy csak a szenvedést és nyomort éreztem, osztályrészemül jutott, de nem tudtam, nem is kerestem soha az okát. Ebben az időben háztartási alkalmazott voltam dr. Matolcsiék nál. Hajnaltól késő estékig, de sokszor egész éjszaka is dolgoztam, de akármennyi munkát végeztem is el, sohasem volt elég. 1949 oklóherében megalakult áj szakszervezetünk. ELSŐK KÖZÖTT VOLTAM ' a beiratkozásnál. Jelentkeztem a megindult alapfokú szakszervezeti szemináriumra is. Itt kezdtem megismerni az előadások- ; bél, hogy mi a Párt, hogy mi a népi demokráciánk. Itt tudtam meg, hogy mit adott az országnak a Szovjetunió, a Párt és Rákosi elvtárs, és mi az, amit még adni akar. Legszívesebben minden nap elhallgattam volna egy-egy ilyen előadást. Kis see- : ni móri um-füzetünk minden nap ’ valami újat, előttem eddig isme- [ retient tárt elém. Beszéltünk a hároméves tervről, hogyan tel- : jesítették a magyar dolgozók, beszéltünk arról is, hogyan vál-j lalkoztak ötéves tervünk teljesítésére. Szinte láttam, hogy nőnek kl a földből a munkások keze alatt az új gyárak, iskolák, lázak, kórházak és egyebek. Beszéltünk arről Is, hogyan ajúnlotak fel dolgozóink Sztálin elv- társ születésnapjára több és jobb termelést, hogyan teljesítették túl felajánlásaikat. Mikor olvastam az újságokban, hogyan dolgoznak, HOGYAN VERSENYEZNEK az üzemek dolgozói, úgy vágytam közéjük. Egyszer ígéretet tettek arra, hogy aki jő ered- taénnyei végzi el a szemináriumot, azt elhelyezik majd valamelyik üzemben. Most még nagyobb igyejpzettel tanultam és most elmondhatom, hogy na- gyon-nagyon boldog vagyok. Bizony, nagyon féltem akkor, amikor először jöttem jelentkezni az üzembe, hogy vájjon, hogyan, is fogadnak majd. ÍBizony, a múltban egy munkással szőba sem állt a gyárgazgató. Bevezettek az Irodába és azt mondták, hogy várjak egy kicsit, azonnal jön a vállalatvezető. Én még sohasem beszéltem vállalatvezetővel; Nagyon jól esett nekem ez a közvetlen, barátságos szó, ahogy beszélt velem, hogy egyszerre elmúlt minden félelmem. Megígérte, hogy amint lehetséges, azonnal munkába állít. Azóta már heköve kezett az a boldog pillanat. Kagyon sokat akarok tanulni. Szeretnék szakmunkás lenni és ha lehet, akkor majd párttag is. ügy fogok iparkodni, hogy kiérdemeljem ezt a nagy kitüntetést. Az üzemvezető a munkahelyemre vezetett, ahol a munkás társaim szívesen és szeretettel magyaráz ák meg, hogy mit kell csinálnom. Mindezt köszönhetem Pártunknak, népi demokráciánknak és ígérem, hogy méltő leszek az előlegezett bizalomra. Kustor Ilona, a Cipőgyár KV dolgozója Elméieti színvona’unk emelését seqiti elő az Anyag- és Adatszolgáltatás rendszeres olvasása
