Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-14 / 80. szám

Gyorsítsuk meg zab aratását! MUNKAFEGYELEM, termelékenység, bérek A Központi Vezetőség legu óbb! ütésén Gerő elvtárs referátuma, majd nz elfogadott határozat jő időre megszabja a termelés te­rén feladatainkat. Hibás lenne azt gondolni, hogy a határozat oak ipari termelésünkké voon-- kozlk. Arra különösen, de végrehajtását nem n6!J*uwí!* népi gazdaságunk egyéb lo» sem: így mezög,azÍá11 «nk szocialista kereskedelmünk, hivatalaink, intézményeink A ha- lározat ereje, a jövőt alkotó len­dülete át kell, hogy hassa a szoem- I zmus öltésének minden vona­lát, hogy a hibák kijavításának feladataival megrakodva egy „agy cél felé teljes összhangban vigyük, oldjuk meg termelési « «•» *”•; Mily iparunkon van. Iparún v fejlődése. Üteme adja meg üte­mét, sebességét a szocm izmu- építésének Is, így hát csali ter­mészetes, hogy elsősorban .*«» , emelésünk vonalán Kük, magyarázzuk a feladatokat. Melyek is azok? A munk<!je^' ícm megjavítása, a termelékeny- ség emelése és ezzel kapcsolatosan o. béralap arányos növekedésinek .■Kcmmcltavtása, a jövő Jelfala ,a“ veszélyének megszüntetése és kíméletlen karc a joMoMali «0- eiál demokraták, a bér- és notmo- csalók ellen. , . Tapasztaltuk elvtársinknál Kaján, Kalocsán hogy c*y kicsit idegenül hangzik iy ..tudományos» színvonalon moz­gó termelési kérdéseknek, köz­vetlenül a dolgozókkal való meg­SS-ÄÄ «-£ sss rç: Ä s’sfttsJSTt kik is kell foglalkozmok. Az üzem, a munkahely, minden egy s munkás, vagy mühelyrész műn- kaja, szerkezete az egész nagy gépezetnek, melynek eredményűt az ötéves terv már eddig is el­ért nagyszerű produk urnáiban látjuk. - Ha a szerkezet rósz s-/ul szabálytalanul mozog, ha az egyes alkatrész között egyen­lőtlenségeket tapasztalunk, ki más . foglalkozhat vele, ki más javít hatja ki, mint mi magunk, mint maguk a dolgozók, az üzem, „vár felelős tulajdonosai. Így hát nem lehet idegen és nem tan bet feleslegesnek néhány fon.os szerkezeti kérdés, amelyen vég zendő szerelési és átalakítási munkálatok nélkül nem megy előre az egész gépezet. A munkafegyelem égető kér­désünk. Mint ahogy egyetlen tár­sadalmi rend sem lehetett meg valamilyen munkafegyelem nél­kül, úgy a mi új, most épülő -ár. sadalmi rendünk sem élhet, erő­södhet nélküle. De világot je­lentő a különbség a mostan szük­séges és akkor erőszakolt munka, fegyelem között. A kapitalista társadalmi vend munkafegyelme elviselhetetlen teher a dolgozók részére, mert az a kizsákmányo­lás egyik eszköze, a mi szocialista munkafegyelmünk a dolgozók ón. tudatán, a munkához való meg­változóit viszonyán és azon alap­szik, hogy nem a tőkésnek, hanem magának dolgozik, hogy munkájával nem az öt gyűlölő és rlnvomő tőkés gazdasági és poli­tikai hatalmát növeli, hanem el­lenkezőleg annak a hatalomnak ereiét, mely nem más, mint a pro- Ictáríd'us diktatúrája, annak ha­talomnak erejét, melynek saját- ma na is részese. Lenin elvtárs mondja: ,.A szo­cializmus gvózelmo elkerülheiet- len a tudatos proletár fegyelem '-.őzelme nélkül». Az idézét lé- m egét egy kicsit közvetlenebbé téve. azt kell mondanunk, a Kö'- ,lot)ij Vezetőség határozatának végrehajtása elképzelhetetlen a munkafegyelem terén való gyö­keres fordulat nélkül. A munka fegyelem kérdése egész nép­gazdaságunk és így egész ipa­runk tengelyében áll. Innen ága­zik ki minden. Enélkül nincs rermelékenység-emelkedés, mun­kaversenyzés, és semmi olyan, melyek egyenként is nagy jelen­tőségű emelői Ipari termelésünk­nek. A munkafegyelem megbon- tól egész ipari termelésünk elő­irányzatának, tervszerűségének a fel rugói. És itt nem lehet csak a nagy „esőtek“ leleplezésével elintézni a kérdést, hanem fi­gyelemmel kell lenni a legkisebb­re is, a percekre, a fillérekre is, mert az ellenség kutatja, lesi a fegyelmezetlenkcdőket, az ilye­nekre „rááll" és rendbontóvá, bér- és normacsalóvá teszi őket. A jobboldali szociáldemokraták, nehogy azt hig.vjlik: lemondtak aknamunkájuk végzéséről. Nem: Csupán arról van szó. bogy a megváltozott körülményeknek megfelelően végzik munkájukat. Döntő kérdés a munkafegyelem? liât majd teszünk ellene, meg­bontjuk! így gondolkodnak és így is akarnak „dolgozni“. A te. gyelmeze.len munkától egyenes az út egészen a bércsalásig, OTI- lopáslg.” Mindennek lápja az el­lenség és a jobboldali szociálde­mokraták. Nem ez bizonyult-e be minden ese ben, pl. a Bajul rosztógyárban az OTI- és bér­csalók ügyében, a kiskunhalasi építkezésnél és a Félegyházi Gép­gyárban? Az ellenség keze, a volt katonatisztek, csendőrök, szoc. dem. gyárigazgatók „su- gallata'1 fellelhető, kimntn ható A munkafegyelemmel szoro­san összefüggő kérdés a/termelé­kenység, amely egyedüli alapja az életszínvonal emelésének. Hogy ez mennyire égető és ! dolgozók számára közvetlen kér. dés, azt bizonyítja néhány üze­münk ezzel kapcsolatos figye­lemre méltó tevékenysége. A mi üzemeink munkája Is része an­nak, amit Gerő elvtárs áltáléi ban állapított meg: „Iparunkban a bérek gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység." Vannak üzemeink, ahol jól vit ték a munkát és így a bérek ét a termelékenység viszonya helye, sen alakult. A bajai Posztógyár- ban a teljesített órára eső ter­melési érték áprilisra 39 száza­lékkal emelkede't és ugyanakkor az egy teljesített órára eső mun­kabér 9.6 százalékkal. A Kees keméti Epületlaktosipnri N. V.- nál a termelési érték 47.7 száza lékkai emelkedett, ehhez viszo­nyítva a bérek is helyesen ala­kultak. Ezekben az üzemekben u dolgozók tudják, hogy ma nem chetik meg rántottesirkeként azt a tyúkot, amely jövOre aranyto­jást fog tojni. Nem fgy vélekednek erről n döntő kérdésről a Kecskeméti Konzervgyárban. Itt az előbb em­lített példákkal szemben a ' kö­vetkezőképpen áll az arány. Míg a kifizetett órabérek (munkabér) 34 százalékkal növekedtek, nd^ dig a száz forintra eső bruttó termelési érték 28 százalékkal csökkent. Mit jelent ez? Azt, hogy hozzáfog nk a jövő „meg- étkezéséhez". hogy egészen me redeken felugrott a kifizetett bér és csökkent zuhanásszerűen a termelési érték. Megengedhetetlen aránytalanság ez' és nyilvánvalóan nem másból fakad, mint a fegyelmezetlen munkából, a munkaverseny mel­lőzéséből, a fér de ségek, hibák el­nézéséből, az ellenség elleni harc klméletességéből. a bércsalók és jobboldali szociáldemokraták ga­rázdálkodásából. akik a. maguk kártevő munkáját tovább „szer­vezve" „az elmaradókra, a do­bogókra, az önzőkre, butákra és naplopókra veszik irányt■. Ehhez természetesen hozzájárul még az is, hogy a vállalat vese- tősége úgy tekintette az ellen­Á kecskeméti Cipőgyár Békebizottsága legfontosabb feladatának a felvilágosító munka megszervezését tekinti A falakon még ott vannak a stockholmi békekonferencia fel­hívása után kibocsátott plaká­tok: asztalon békcív. mellette kisfiú tollat nyújt anyjának: „Anyu, írd alá!“ Valamennyi­ünk gondolatát fejezi ki, bé- békés építésével gyermekeink kénk megvédésével, országunk boldog jövőjét biztosítjuk. A Cipőgyár gyönyörű, rendezett udvarán virágok nyílnak. Az üzem fölött ötágú vörös csillag hirdeti, hogy ez az üzem a dol­gozók tulajdona. A ragyogó tiszta ablakon keresztül látni, hogyan végzik munkájukat a dolgozók. Hétköznap van, s az üzemen mégis ünnepi han­gulat uralkodik. A béke jegyé­ben a békéért dolgoznak. A koreai eseményekről nem lehet elfeledkezni. — Ha eddig jól dolgoztunk, akkor most két­szer olyan jó munkát kell vé­geznünk a koreai szabadság­harcosokért. Mi, a Cipőgyár dolgozói vállaljuk a szolidari­tást a szabadságukért küzdő hős elvtársainkért — ez az álláspontjuk és ezzel a gondo­lattal kezdenek munkába reg­gel, ezzel a gondolattal teszik le a szerszámot esle. Vidáman, optimizmussal telve serényen végzik munkájukat. Tudják a béketábor hatalmas erejét és ez,j erői s biztonságot ad. „A béketá- 6or legyőzhetetlen, a béke útja biztos ú'.‘‘ — dúdolja a béke indulóját Ceiner Gyula üzem- mester is, miközben lad az üzemen. Szívesen világítanak rá egyes kérdések lényegére, jelentősé­gére. Deák József végigha­Ceiner Gyula j a Békebizottság tagja. A válasz­tásnál egyhangúlag szavaztak rá a dolgozók. Büszkén vállalja a megliszteltetéssel járó feladato­kat. — A békéért való küzde­lemben semmi sem nehéz. Különösen nem, ha arra gon­dolunk, hogy szép szabad éle­tünk helyett a régi, már csak­nem elfelejtett rabszolgasorsol akarják nekünk „visszaadni“ az amerikaiak, és tőkés csat­lósaik. Ugyanígy vélekednek a töb­bi bekebizottsági tagok is. Az üzem bizalma válaszlolta őket a békeharc üzemi katonái élé­re, meg kell szolgálniuk a bi­zalmat. Mozgósítani kell, harc­ra kell vezetni az üzem dolgo­zóit. Meg kell világítaniuk va­lamennyiek előtt az imperia­listák aljas terveit, be kell mu­tatni az igazi arcukat. Ebben a munkában különösen nagy segítséget nyújtanak a párt­tagok, akik elméleti képzettsé­gükkel világosabban látnak. * a fiatalok büszkesége. Őt is egyhangúlag választották az üzem legjobb dolgozói közül kiválasztott békebizottsági ta­gok közé. Deák József cvlkkoló az üzemben. DÍSZ-tag. Vilá­gosan látja, hogy az ameri­kaiak spekulációi legelsősorban a fiatalok ellen irányulnak, hogy legtöbbet a fiatalok vesz­tenének. Elvesztenék most épülő boldog jövőjüket. Ezért harcol ő a munkapad mellett, ezért harcolt, mint a békebi zottság tagja, minden monda' tavai, minden munkadarabjá­val az ellenség ellen, legyen az amerikai, vagy hazááruló magyar. A Cipőgyár minden egyes dolgozója előtt világosan áll­nak a háborús spekulánsok ter­vei. Lépésről-lépésre követik minden egyes provokációjukat és következtetést vonnak le az eseményekből. Tudják: nem véletlen az amerikaiak mes­terkedése: ,?ek gyűlölik a szov­jet nép és a népi demokráciák munkásainak szabad életét, — haszonért, újabb milliárdokért újabb tömeggyllkolást akarnak. Hogy semmisem kerülhesse el figyelmüket a külpolitikai eseményekből, minden szerdán külön a szokásos' újságolvasá­son ’vili külpolitikai beszá­molót tartanak; minden esti-- törtökön pedig béke-rőpgijiilést, a békebizotlság kezdeményezé­sére. Nem szólamokat ismétel­getnek ezeken a r&pgvűléseken, az élő valóságot mondják el. Valamennyiőknek vannak „em­lékei“ a két világháborúról. Ezt elfelejteni nem lehet. Az átélt borzalmak, a családtagok éleiéért való aggodalom, a sok gyász emléke újból és újból visszatér, megerősödik, ha az új háború előkészítőire gon­dolnak. A legutóbbi csütörtökön Erdei Sóndorné tartotta a röpgyűlést. Munka­társai feszült figyelemmel hallgatták. Valamennyien sze­retik Erdeinét. Jó munkás, nem húzódik a dologtól. Úgy megállja a helyét bárhová ál­lítják, mint akármelyik férfi. Ezért is választották a békebi- zottság tagjai közé. Ismerik a családi körülményeit is. Jól tudják, hogy a férje a máso­dik világháború, a kapitalisták áldozata lett. Erdeiné is erre gondol, mi­közben beszél. — Egészen fia­tal házasok voltak. Sok gond­dal és nehézséggel küzdöttek, mint minden proli akkoriban, de szerették egymást. Egyszer- csak megjött a behívó. Nem lehetett elkerülni. Eszébe jut­nak a várakozás hosszú hó­napjai, de a férje helyett az értesítés jön csak: ne várja vissza férjét. Akkor tudta meg, hogy férje elpusztult a „hazá­jáért“. Erre gondol most, mi­közben arcán végigfolynak a könnyek. . sorok közül is szipogás hallatszik. A kezek ökölbeszorulnak. Ke:’' 'ny el­határozás születik meg és erő­södik bennük századszor, ez­redszer, apáink elvesztek az imperialisták szolgálatában, a fiainkat nern adjuk oda. A mi fiánkra már szép, boldog élet vár: becsületes munkások, ka­tonák, tisztek, tanárok, tudó­sok, orvosok, felelős tisztséget betöltő vezetők, szabad hazá­jukat szerető, mindenki által megbecsült fiai lesznek szo­cialista hazánknak. Ezért végeznek kétszeresen jó munkát nemcsak a béke- bizottság tagjai, de az egész üzem, a béke harcos frontjának ezen a szakaszán. Sszegedi Imréné példái mutat Szegedi Imréné dolgozó pá­tosz asszony. A DtiFO&Z iroda­vezetője két községben fs. Felső- szentivdnon és a szomszédos Csd- volyon. Szervez, agitál, fel világo­sit. Állandóan úton van. Munka közben kérési fel a dolgozó pa­rasztság sorait. Rávilágít a kleri­kális reakció és a huták ok akna­munkájára. Mint törnek szabo'd- lásukkat, rémhírterjesztéseikkel, Zavart kenésükkel a cséplés, a lar- tóhántási munkálatok meggútld- sára, sikeres végrehajtásuk meg­akadályozására. A déli ebédszii- ne'ekben künn a földeken az ebédlök körébe telepszik. Kis korhatárúból újságokat tereget ki. Felolvassa a dolgozóknak a napi eseményeket. A háborúra gyújto­gató imperialisták patád aljassá­gait. Mint most is tették, ott messze. Koreában. — Minden dolgozónak a koreai Népköztársaság harcát a terme-, lés fokozásával, a versenyszellem kiszélesítésével, az ellenség elleni fokozott harccal kell támogatnia, A dolgozó parasztság a kizsák­mányoló földes urakon, papi birto­kon és a kalákákon kérész'ül ta­nulta, saját bőrén érezte a kizsák­mányolást, melyet az amerikai imperialisták akarnak a koreai dolgozók nyakába akasztani. Tő­késeik a koreai nép kizsákmányo­lásából akarják pénzészsáttjaikat kövérre duzzasz'ani. Ez a gálád orvtámadás intő példa kell legyen minden dolgozónak, hogy uszítá­saikkal mit is akarnak elérni. To. váhbfolytatni a rablást, a dolog- tálán életet. Munkánk fokozása- vöt, eredményeink növelésével se. rjítsük a koreai dolgozók szabad­ságharcát elnyomóik ellen. A dolgozók megértették, miről van szó. Tiltakoznak is a gyilkos testvérháború ellen. Gyorsabban 'endiil a kapa a kukoricaföldön. rlendületesebb az asztopbarakás i közös szérűn. ség, n bér- és normnesalók elleni harc kérdését, hogy „lehet, má­sutt vonnak ilyenek, de nálunk ez nem található“. S ime, Gero elvtárs beszéde után kibújt n szög a zsákból, lelepleződött, a még láthatatlan ellenség, mely bért és nem árut gyárt. A dolgozók figyelme tehát nem­csak alkalomszerűen, hnuem ál­landóan ezen a kérdésén kell legyen. Munkafegyelem, termelé­- j ken y ség és bérek szoros össze­- Ifüggése, helyes tartalmú szövet­sége feltétele a szocializmus épí- , ősének, a dolgozók életszínvonala emelésének úgy, hogy a jövőnket építhessük és ne úgy, hogy el­nyeljük. A kérdés figyelemmel artása azonban nagyban múlik a dol­gozók öntudatán, a kommunisták példamutatásán, az öntuda osító, nevelő munka fokozásán. Ez nen. máról-holnapra megoldható fel­adat, hanem fáradságos, szívó«, lankadatlan, hosszú munkát igé­nyei. Miért? Mert újról, egy új társadalmi rend felépí őséről von szó. A jelen és a múlt közölt :nég alig hat esztendő áll, ami yajnil kevés volt ahhoz, hogy minden feladatunkat általában, vagy csak ezen a tőrén is meg­oldjuk. A nevelő, példamutató kommunista munka a régi el­leni és az újért való harc leged­zettebb fegyvere. Ezt kell ne­künk forgatnunk, hogy a hibák kiküszöbölésével teljesíthessük ö - éves tervünk feladatait, megváló, síthassuk szocializmusunkat. á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents