Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-05 / 72. szám

Markó Sándor pártonkívüH középparaszt: Magam teszek népnevelő a községben a termelőszövetkezeti csoport mellett A bácsbokodi határ izzik a déli verőfényben. Kocsik fordulnak a mesgyiékröl a tarlókra. Villák emelik a petrencés kocsikra a kévéket. Feljebb még egy kis da­rabon folyik az aratás. A villanó kasza fénye tükröződik a nap sugarán. Markó Sándor 11 holdas közép- paraszt ott áll földjének szögletén. Kalapja szalagjában búzakalász. Feltűrt ingujja alatt barnára fes­tette a nap tüze a bőrét. Boldog elégedettséggel néz végig a föld­jén. Az aratás után most fejezte be a tiarióhántást. Holnap már el­kezdi a másodnövényféleségek elvetését. — Az idén gazdagabb termés lesz, mint tavaly volt, — mondja. Pártonkívüli vagyok, de meg kell mondjam őszintén, úgy ahogy van, a Párt mutatott utat számomra is a jó talajmunka el­végzésére és a gondos előkészítés fontosságára. Ennek köszönhetem eredményeimet. Markó Sándor megtörli verejté­kező homlokát. Nagyot húz a kő- korsóból. — Búzából lesz vagy 9—10 má­zsa. Markó Sándor még eddig nem kötött szállítási szerződést. De miért? Mert senki nem világosí­totta fel annak előnyeiről. Most hallja először, hogy a gabonák ei&re történő lekötése mint segíti elő készletgazdálkodásunk terv­szerű vitelét. Mint segíti a be­gyűjtés, szállítás, tárolás helye­sebb megszervezését. Továbbá a tervszerű értékesítés feié vezetett dolgozó parasztságnak magasabb alapár kifizetését is biztosítja. Még pedig 6 furint prémiumot má­zsánként. — Ha bemegyek a községbe, első utam a földmüvesszövetkezet- be vezet, hogy megkössem a szerződést, ősszel meg belépek a termelő» szövetkezeti csoportba Hiába, a termelőszövetkezetek eredményeit a kisgazdaságok nem tudják még csak meg sem köze­líteni. Itt alszom már napok óta a barázdában, hogy 3 órakor megkezdhessem a munkát, melyet este 10 óráig nem hagyok abba. ügy van, ahogyan mondja Mar­kó Sándor. Vannak ilyen Markók már többen is a községben, akik a saját tapasztalataik alapján is­merték fel a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit Akik meggyőződtek arról, hogy életszínvonaluk rohamos emelke­dését, csak a gépesítés tudja iga­zán szolgálni. A régi elavult mun­kamódszerek már csak arra jók, hogy erejüket szedjék. é — Magam leszek népnevelő a községben a termelőszövetkezeti csoportok mellett, melyek a szo­cializmus építésének megdönthe­tetlen bástyád a falun és a dolgo­zó parasztság felemelkedését szol­gálják. Markó Sándor elvégezte saját munkáját. Majd segíteni megy sógorának, apjának. — Mindez megszűnne, ha mind­nyájan dolgozó parasztok egyet látnánk. Jövőnket. Azt, hogy a gépek a mezőgazdaságban forra­dalmasították a munkát. A dol­gozóknak emberibb életet biztosí­tottak. Megszabadultunk a falu kizsákmányolóitól. A kulákoktól, kupecektöl Amit termelünk, ma­gunknak, a mi országunknak ter­melünk. Elég volt már abból a meséből, hogy „annyi legyen csak a búza, amennyi a kenyeremet biz­tosítja“. Többet kell termelnünk, hogy eredményeinket, vívmá­nyainkat tovább fejleszthessük. Magunknak építünk, teremtünk azzal, hogy a falut felemeljük és közelebb visszük a városhoz. Markó Sándor szava nemcsak fogadkozás, de eltökélt szándék, amit meg is valósít. Megmondja őszintén, nem máról holnapra ér­lelődött meg benne elhatározása. Hosszú hónapok tapasztalatai, felismerései tanították, vezették, irányították erre m útra. Elfogadjuk a nagyszénásnak versenykihívását... aratnak néphadseregünk katonái a kecskeméti Petőfi termelőszövetkezeti csoport búzamezőin Szárnyal a dal a kecskeméti határban. A tea-melőszövetkezeli csoport tagjai és a honvédség katonái vidáman, nőtázva vonul­nak ki a földekre. Boros főhad nagy elől a sorban. A nőtabeli elvesztett zsebkés helyett éles kasza hajlik a dolgozók válla fölé. A férfiak után jönnek a uiarokszedő lányok. Az országút két oldalán terül a csoport földje. Fend ülnek a kaszák. Majd kévékben si­mulnak össze a gabonaszárak. A várható jó termén aratása na­gyobb munkával jár mint eddig bármikor. Ezért jöttek segíteni a honvédek. A meleg nyári nap 'iizes sugarai gyorsították az érést. A csoport tagjai harcos / lendülettel vívják mindennapom győzelmes csatájukat a jövőévi ke­nyérért. De a nagy küzdelemben nem állnak egyedül. .Az üzem. dolgozók önkéntes rohamcsapa tai, ifjúságunk színe java, nép hadseregünk katonái is a falu segítségére sietnek. A kecske rnéti katonák nehéz harci ftv'y vérükét az aralás idejére kasza val cserélik fel. ágakkal a kocsikat, veszünk egy kis bort, dalolunk is, hadd lássák a kulákok, hogyan visszük mi a gabonát a beszolgáltatásra. Úgy készülünk erre a napra, mintha lakodalom lenne ... Vége az e&ádidönek Folyik tovább a‘munka. Gyűlnek a csoport földjén a keresztek. Messziről úgy sorakoznak egy­más mellett, mint néhány éve még a tankcsapdák. Amit a fa siszták itthagytak emléknek. De a búzakeresztek a béke „tank­csapdái“. Amikor megszakad az aranyló búzatenger, akkor az arató katonák is befejezik a munkát. Már alkonyodul kezd, amikor robognak vissza a lakta t-.yáha. Bent Kecskeméten az ipari üzemek kéményeinek ár íyékában, a népboltokban még mérik a kenyeret, a városi dől gőzök részére, akik munkájuk­kal gépeket, szövetet, cipőt kül­denek a falunak, a termelőcso­port tagjainak. így erősödik fo kozott munkával a munkás-pa t-aszt szövetség. A nagyszénás! „Dózsa“ termelő­szövetkezeti csoport az elmúlt va­sárnap begyűjtési versenyre hívta ki az ország összes termelőcso­portjait. Megyénkben a mélykúti „Hámán Kató“ termelőszövetke­zeti csoport volt az első, amely elfogadta a versenykihívást. Az­óta megyénk többi termelőszövet­kezeti csoporjai is foglalkoztak a versenykihívással és sorra érkez­nek azoknak az elfogadásai. így megyénkben nap mint nap elmé­lyül és szélesedik a termelőszö­vetkezeti csoportok versenymoz­galma. A garai „Fürst Sándor“ tszcs a következőképen fogadta el a ver­senykihívást. Mi a garai „Fürst Sándor“ termelőszövetkezet tagjai elfogad jut a nagyszénási termelőszövetkezet termény-begyűjtési versenyki­hívását és fogadjuk, hogy minden szem felesleges gabonánkat köz­vetlen a cséplőgéptől beszolgáltatjuk. Ezzel Is meg fogjuk mutatni ragaszkodásunkat Pártunkhoz, népi államunkhoz és szeretett ve zérünkhöz: Rákosi elvtárshoz. G. Szabó Lajos, elnök. A csátaljai „Budai Nagy Antal“ j a nagyszénási „Dózsa“ tszcs. 1er- termelőszövetkezet a következő j ménybegyüjtési versenykihivásá- táviratot küldte Rákosi elvtársnak i nak elfogadása alkalmával. Mi a csátaljai „Budai Nagy Antal“ termelőszövetkezet tagjai örömmel fogadjuk a nagyszénást „Dózsa“ termelőszövetkezet 1er ménybegyü jtési versenykihívását és minden erőnkkel azon leszünk, hogy ez alkalommal is bebizonyítsuk ragaszkodásunkat és szerété- tünket vezérünk és tanítónk, Rákost elvtárs iránt. A versenykihívást a kővetkezőképpen fogadták el: Mi a csátaljai „Budai Nagy Antal“ termelőszövetkezet tagjai örömmel üdvözöljük a nagyszénás! termelőszövetkezet lerménybe- gyüjtési versenykihívását és fogadjuk hogy a terménybeadásl köte­lezettségnek eleget teszünk. A jövő évi vetőmagon és a csoport fej­adagján felül 18 vagon gabonát a határidő előtt 10 nappal beadunk. A katyimári „Szlahánov“ a következő levelet küldte nekünk: Mi a katymári „Sztahánov“ termelő csoport tagjai üröminél fogadjuk a nagyszénási „Dózsa“ termelő csoport lerménybegyüj tési versenykihívását és fogadjuk, hogy kötelességünket teljesítjük,» jövő évi vetőmagon és a csoport fejadagján kívül minden szem kenyérgabonát beszolgáltatunk. Ezzel is elő kívánjuk segíteni népi demokráciánk fejlődését. Bíró Lajos sk. Simon Mihály elnök. tszcs, tag Pásztory József könyvelő. A kecskeméti határban a „Petőfi1* termüőcsoport föld­jén is megjelentek a honvédsap- Uás mosolygós ifjak és beáiliak a ringó búzatáblákba, kezükben megpendült a kasza. De nem csak a csoport tagjai örülnek a segítségnek, hanem az ország­úton elhaladó dolgozók is szere­tettel -tekintenek néphadseregünk ifjú tagjaira. Érzik, hogy vér a vérükből, hús a húsukból ez a hadsereg, amely megvédi a dől gozó nép államát, megvédi a békét... Dél van már. A csoporttagok és a katonák az egyberakott ke­resztekhez támaszkodva pihen­nek. Szekér Pál csoportéi nők a múltról mesél, amikor még pa­rányi földeken dolgoztak, és leg­többen elszegődtek a nagygaz­dákhoz. Vasárnaponként jöttek a kulákok, végigmustrálták őket, akárcsak a lovakat, aztán vitték egyiket-másikat magukkal, há­rom napra, egy hétre, éhbérért. — Sohase bírtunk volna eny- nyire felvergődni, ha Ids föl­dön dolgozunk — fűzi a gondo­latot Bárkái István. Hozzuk tnuttUásUstvéieiftk tzámáia az ktttyttei Á megye déli járásai közül elsőnek a vaskúfi Dózsa csoport szállította be az idei gabonát Fel virágozott kocsikon hozzák az első idei termést Lakodalomról is esik szó. A lakodalom szó visszhangot vet. Az egyik legény a mellette ülő lányra mosolyog. Az meg pirulva fordítja félre a fejét — Amikor kijön majd a gép­ből a gabona — beszél tovább Szekér Pál, — teleaggatjuk zöld — Munkástestvéreink számára az új kenyeret. Közös munkánk eredményei pecsételik meg a a megbonthatatlan munkás-pa­raszt szövetséget. Ssabari János elvtárs a su- mári gépállomás dolgozóinak testvéri kézfogását adja át. A DISZ nevében Kiss Jenő beszél. — Követni fogjuk példátokat. üseszlár Mátyás, a szövetkezet ügyvezetője szól. Re-ile' Géza, a vezetőjegyző pedig a község dől. gozóinak büszke öröméről ad hangot, hogy községük tesz ele­get a déli jársok községei kö­zül elsőnek a terménybeadásnak. A menet megindul, hogy a földművesszövetkezet Malom ut. c-ai raktára elé vonuljon. Már messziről feltűnik az épület. Vö­rös zászlók erdeje borítja. Le­nin, Sztálin és Rákosi elvtársak hatalmas mellképei körül, vö­rös drapéria fonja a falakat. Megáll a kocsisor. Kiss Imre, a „Dózsa1* csoport üzemi párttitkára kezd beszélni. Sácskiskunmegyei NÉPÚJSÁG kiadóhivatalát áfheiyeztük KECSKEMÉT Szabadság-tér 1/a. Uirrfgiésak és előfizetések felvétse Szikra üzlet mellett. Vaskó tnak ünnepnapja van. Dolgozó parasztok gyülekeznek az utcákon. A Dózsa termelőszö­vetkezeti csoport ma szállítja, a megye déli járásainak községei sorából elsőnek, gabonáját a íöiű- müvesszövetkezet raktárába. — Győzelmi ünnep a mai nap — mondják a dolgozók. — A jól végzett munka ünnepe. Hiába igyekezett a klerikális reakció és a kulákság zavar keltésével és rémhíreinek suttogásával az aratás és cséplés munkálatait megzavarni, akadályozni, — itt a méltó felelet számukra és gaz­dáiknak, a háborús gyujlogatók- nak. A zenekar pattogó munkásíntiuióinak hangjai vezetik a büszke felvo­nulást a községen keresztül. Fel­virágozott, feldíszített kocsik hozzák az első beadásra kerülő hO mázsa rozsot. A csoportnak átlagosan 17 mázsa termett be­lőle holdanként. Ezek az ered­mények máris sokakat meg­győzlek a falu dolgozó népéből, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a felemelkedés egyetlen járható útja. A „Retőfi‘‘ csoport mel- j lett újak megalakításáról is folytatnak már beszélgetést. I örömmel és csillogó szemek- j kel kísérik kocsijaikat a „Dézsa4' j csoport tagjai. — Éljen békénk védelmezője, a nagy Sztálin ! — (Éljen Rákosi elvtársi — zúgnak a vaskúti utcák. A községháza előtt megáífanak Vas József, a csoport elnöke De szél. Mellette ott állnak a bajai Gyapjúszövetgyár dolgozói. — Legdrágább kincsünket, az új gabonát hoztuk i—> mondja. A nattvüzemi gazdálkodás kimagasló eredményeinek termése kerül elsőnek abba. a raktárba, mely dolgozó népünk jövőévi kenyerét biztosítja, öröm tnel és lelkesedéssel dolgoztunk, mert tudtuk, hogy minden szem, amivel többet termelünk, a béke frontját erősíti. Éljen a Párti Éljen Rákosi elvtárs! Útmutatá­saiknak és tanításaiknak kö­szönhetjük elsősorban eredmé­nyeinket! Köller Jánosné, a bajai Gyapjúszövetgyár élmunkás szö­vőnője beszélt ezután, átadva az ipari munkásság üdvözletlét. — A csoport munkájával erő­sítette népgazdaságunkat, ötéves tervünk első tervévének mező­gazdasági sikerét. Hitet tett a munkás-paraszt szövetség mel lett, Pártunk melleti, hogy Rákosi elvtársat követve, építjük hazánk szebb jövőjét, a szocia­lizmust. A gépállomás üdvözletét Szol- lősi Dezső elvtárs, a gépállomás vezetője tolmácsolja. Az ÁMG javítóüzem nevében Tumó Ist­ván szól. Majd Sztankovics Má­tyás az MDP megyebizottságá­nak nevében köszönti a „Dózsa“ csoport dolgozói. — A szocializmust építő munka bástyái vagytok, akik eredmé­nyeitekkel ismételten útat és irányt mutattatok a szodalisfa termelés fokozásában. A DISZ két leánytagja búza­koszorút nyújt át a Gyapjúszö- vetgyár dolgozóinak, majd Buzi Lajos emeli vállára az első zsá­kot és viszi be a raktárba. ömlenek a zsákokból a rozs­szemek a raktárba. Erősödött a béketábor. Boldog építés a szebb, boldogabb jövőnek. Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzet olvasá s a

Next

/
Thumbnails
Contents