Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-04 / 71. szám
Ha minden holdon csak 10 kalász vesz el, az egész országban annyit tesz ki, hogy abból egy kisebb falu minden lakója egy egész évig megél Az ágasegyházi állami pénteken beszállította Példát mutatnak az aratás-osép- Lési munkák elvégzésiben az egyénileg dolgozó parasztoknál a szocialista szektorok. Egymásután kezdik meg és fejezik be a csáplésl munkákat. Ahol pártszervezeteink jó munkát végeztek, mindenhol szép ütemben haladnak a munkák elvégzésében. Kecskeméten a rozsot, őszi árpát mindenhol learatták, csak a búza aratása van hátra és azt is befejezik a mai napon. Teljes erővel folyik a behordás és a tarlóhántás. A határban mindenütt élénk mozgás tapasztalható, minden becsületes dolgozó paraszt igyekszik időre elvégezni a munkáját. Pénteken délelőtt befutott az első gabonaszállítmány. „Minden szem gabonával harcolunk a békéért“ — jelszóval szállították be az Ágascgyházá Állami Gazdaság dolgozói az első vagon gabonát Kecskemétre, a földművesszövetkezet .raktárába. Kecskemét dolgozóinak örömünnep volt ez a nap és rövid, de szép ünnepség keretében meleg szeretettel vették át az Állami Gazdaság dolgozóitól az első gabonát. Az ünnepségen résztvettek az üzemek dolgozóinak kiküldöttei, a Párt és a tömegszervezetek kiküldöttei. A Terményforgalmi NV kiküldötte üdvözölte az Állami Gazdaság dolgozóit, majd utána Harasztovics József, az Állami Gazdaság vezetője mondotta el, hogy a pártszervezet megalakításával tudták visszaverni a kulák- ság és klérus támadásait, hogy időben elvégezhessék az aratási munkákat. — A Párt volt az, amely utat mutatott mindig a munkánk elvégzésében és a munkásosztály segítségével tudták azt elérni, hogy most a Bábolnai gazdaság a gabonát Állami Gazdaság és a közlünk folyó versenyben mi lettünk az elsők. Majd utána Mészáros elvtárs a munkásosztály nevében adta át harcos üdvözletét. A Magyar Dolgozóik Pártja részéről Csontos elvtárs mondotta: — a magyar dolgozó nép tudja azt, hogy a Párt az irányító és /éltető erő, melyre mindenkor bizton számíthatunk. Majd az Állami Gazdaságok Megyei Központja részéről Opaurszki Mária elvtársnő a Szovjetunió mezőgazdaságát állította példaképül, mint a világ legfejlettebb mezőgazdaságát. Az ünnepség az Intern,acioná.lé elének lésével fejeződött be és utána „Zúgjatok csak traktorok“ éneklése közben bemázsálták az első gabonát. A dunatetétleni „Micsurin“ tszcs is megkezdte a cséplést és az első 20 mázsa gabonát már beszállította a földművesszövetkezet raktárába. arca es aiarca Bajaszentivánon a párfonkiviii dolgozó parasztság is tudja: minden szem gabona életszínvonalunk, népgazdaságunk erejét növeli A bajaszentistváni határban kövér keresztekben áll a gabona Napok óta fo.yik az aratás. Minden földtáblán sürögnek-forog nak. Széles mozdulatokkal kaszálnak a férfiak. Az asszonyok vidáman kötik kévékbe s hordják keresztekbe az életet, az új kenyeret. Ifj. Béri Antalnak mindössze 4 hold földje van. Ebből 1800 nszöl a búzavetés. Ma reggel kezdte meg aratását és a felével estére végzett is. Boldog örömmel mutatja a dús kalászok szemeit. Az elmúlt évben keresz- etenként 50 kilogramm búza voll a fizetség. — Az idén jóval több lesz, — mondja. Feleségével, fiával dolgozik. Az asszony markot köt, a fiú, a 14 éves Gyula a széles gereblyével az elmaradt kalászokat gyűjti. Ifj. Béri Antal pártonkívüh, de jól átolvasta a minisztertanács határozatát Meg is szívlelte annak minden sorát. — Jól áttanulmányoztam a minisztertanács határozatát. Megértettem belőle, hogy minden sora a mi érdekeinket szolgálja, dolgozó parasztokét. Követem is minden sorát. Ebinek köszönhetem, hogy nincsen szemveszteségem. Azon is dolgozom, hogy mielőbb készen legyek az aratással, mert az időben elvégzett jó munka biztosítja eredményeinket. Ezzel magam is hozzájárulok népgazdaságunk gyarapításához és ezen keresztül életszínvonalam emeléséhez. Ifj. Béri Antal még azt is megfogadta a minisztertanács határozata alapján: az aratás befejezése után elvégzi a tarlóhántást, hogy másodnövényféleségnek csa- lamádét ültessen. Flority István is itt arat a közelben. Négy hold földjéből 1200 négyszögölön van búzavetése. A rozs aratását már befejezte. Most a búzatáblán su- bog a kaszája. — Tavaly 4 és fél mázsa búzám termett. Az idén a nyolc is meglesz, — mondja boldog mosollyal. Meg is mondja, mi eredményezte gazdagabb termését. — Géppel vettettem. A Földmü- vesszövetkezet gépe dolgozott a földemen. Flority IstivAn kévéket rak a kocsira. Kötél készül belőle a holnapi munkához. — Nekem beszélhet a kulák, amit akar. Azt szajkózza, június 29 előtt korai az aratás. Tudjuk, mit akart ezzel elérni. Megkárosítani a dolgozókat, hogy a nagy szemveszteség csökkentse az eredményeket. Mutatja is a kalászokat. Ha még két napot késnek, megindult volna a szemkipergés. > — Ismerjük már „szaktanácsaikat“. Ellensége volt a kulák mindig a dolgozóknak, az is maradt. ISovák Stíndor í már befejezte a mai munkát. Örömmel nézi búzatábláját, me- I lyen a gabonakévék szorosan le vannak kötözve. A kaparák is ott van összegyűjtve a keresztek aljába. Három hold földjéből 1000 négy&zögö'néi alig több a búzavetése. — Ha talán nem is lesz több, mint tavaly, de minőségileg sokkal jobb lesz, — mondja. De azért, hogy a dús kalászokat vizsgálhatja, mégis úgy vé'-i, azért mégis több lesz. A felesége is úgy gondolja, jobban fog fizetni a búza. — Megfogadtuk és teljesítjük a minisztertanács határozatát. — De arra is nagyon ügyeltünk, — mondja Novak Sándor, — hogy alacsonyra vágjuk a tarlót, ne rázzuk a gabonát, hogy a harcot a minden szem gabonáért sikeresen meg is valósíthassam. Mert erre tanított bennünket a minisztertanács határozata. Suhannak a kassáé. az egész határban. Serénykednek a marokszedők. A dolgozó pa rasztság soraiból a partonkívüliek is felsorakoztak a Párt melé hogy a sikeres aratással és csépléssel maguk is erősítsék népgazdaságunk első tervévének eredményeit. így, adnak méltó feleletet az imperialista háború1 gyujtogatóknak, akik békéjük, boldogabb életük ellen törnek. I kecskeméti Dézsa tszcs-ben sztalinyec végzi a farláhántást Megváltozott a határképe a kecskeméti Dózsa tszcs földjén. Befejezték az aratást, a keresztbe rakott kévék pedig várnak a behordásra. Az aratág után a tarlón nincsen kipergett szem, a törött kalászok száma is a lehető legkevesebb. Becsületes munka volt ez, jó példa, miképpen kell időben és szépen betakarítani. A minisztertanács határozatának megfelelően a tszcs-nek 14 nap alatt kell elvégezni a tarlóhántást. A Dózsa tszcs- ben másodveteménynek akarják hasznosítani a földet, ezért kicsit mélyebben kell szántani, hogy megfelelő magágy legyen biztosítva. Öröm nézni, amint a sztalinyec könnyedén húzza a hozzákapcsolt ekéket. Hatalmas terhet húz ez a csodálatos gép. 10 nagy ekefejjel is könnyedén szalad, hatalmas lánctalpai nagy területen kapaszkodnak a talajhoz. Az első ekére dupla kapaszkodót raktak, hogy az első kerék minél nagyobb talajfelülettel tudjon érintkezni. Szükséges ez, mert ennek híján a kapcsolt második eke a talajellenállás révén megemelné az előtte haladó munkagépet. Tökéletesen működik a gép, a sztalinyecen dolgozók már ismerik a techikáját. Mészáros Imre felelős vezető, Lukács Mihály segéd vezető és Gulyás Erzsébet munkagép kezelő szorgoskodik a gépnél. Látszik rajtuk, hogy szívügyük a jó munka. Tudják, hogy ezzel a munkás paraszt szövetséget erősítik. Gulyás Erzsébet maga agitált, hogy az aratás után azonnal el kell végezni a tarlóhántást és hog^- ezt lehetőleg gépi erővel végezzék. Először szánt a sztalinyec a tszcs földjén és a tszcs tagjai izgatottan figyelik a gép munkáját. Ácsai József tszcs elnök nem is állhatja meg szó nélkül: „először azt hittem, hogy tíz ekefejjel nem létezik szántani, de ez a csodagép bírja a terhet.” Ácsai elvtárs ezután elmondja, mennyire siirgŐ3 harci feladatunk most a tarlóhántás elvégzése. így a talajból nem párolog el a nedvesség é$ a későbbi munka is jobb lesz. Éjjel nappal üzemben van a sztalinyec- Átlag 18 cm. mélyen szánt. Másodnövény lesz a tarlóba beültetve, és így tudja majd a föld tárolni a talajnedvességet, és így lesz elég tápanyaga. Keréktől-kerékig 3 méter 20 cm. szélességben szánt egyhuzamban a sztalinyec- A rögös darabok is szépen átfordulnak. Eső kell még és a sztalinyec által szántott földön el lehet végezni a hengerlést is. Tifóék /lisztet Desauii Uzssntä c. U&HpvébU 19f7 őszén Bukarestben, Maniu pőre alkalmából találkoztam a Reuter-ügynökség volt belgrádi tudósítójával, Ericsonnal. Ragyogó, tengeteg történetet ismerő, áradószavú újságíró, egy Manchesterben letelepedett kösépeurópai zsidónak a fia; fesztelen volt, lázadó és sznob, mint akik Oxfordban tanultak. Reménytelen szerelemmel szerette a román szeszesitalokat, s ez a szerelem este hét órától kezdve rendkívül különössé tette viselkedését. Fekete szeme csillogott göndör, kócos sörénye alatt. Mikor megérkeztem, hosszú, ellentmondó- sokkal teli politikai fejtegetésekbe kezdett. „Maga trockista?“ — kérdeztem, hogy megpróbáljam meghatározni. álláspontját. Felfortyanva, indulatosan válaszolt: — Hát már maga is/ Ez egy rögeszme... Én lelkesedem a kommunizmusért, de Romániában túlságosan leket érezni az oroszok jelenlétét. Maga erre nyilván azt válaszolja, hogy a románok nekik köszönhetik felszabadulásukat. Minden bizonnyal, de legalább legyenek egy kicsit jobban nacionalisták! Nézze csak, nyolc hónapot töltöttem Jugoszláviában. Azok ott legalább meg vannak győződve róla. hogy egyedül szabadították fel magukat. Persze ez nem igaz, — de rokonszenves. Megnyugtató. Parasztjaik bájosak, hagyománytisztelők, patriarchálisak. Senki nem piszkálja őket olyan dolgokkal, amelyeket nem tudnak megérteni... — Ericson, maga ügy beszél -Jugoszláviáról, mint egy turista, <1 ki Cook-körúton van. Látja, én nagyon csodálom a jugoszlávokat, de úgy találom, hogy egy kicsit kemények szavakban és egy kicsit puhák tettekben; és én éppen őket értem meg a legkevésbbé.. . Itt a népi demkratikus országokban nem igen államosítják a kis üzleteket, viszont többet dolgoznak azért, hogy a tömegeket a Kommunista Párt mögé tömörítsék, vagyis, hogy neveljék őket. Lehet, ez talán az egyetemi képzés eredménye: inkább hiszek a nevelésben és a cselekvésben, mint a rendőrségben. És a maguk jugoszlávjai rettenetesen rendőrködnek. Náluk minden beszélgetésnek vallató jellege van és minden bírálat merényletnek látszik... Ericson nevetett és újabb pohdrkát nyalt, be. A Palace-bár foteljeiben Bukarest aranyifjúságának maradványai ültek. Azon buzgói- leodtak, hogy a „feledés“ illúziójában ringassák magukat. — Kedvesem, maga nem töltött nyolc hónapot Jugoszláviában, mini én. Maga a felszínről ítél. Biztosítom, hogy valójában az ő rendszerük sokkal megnyugtatóbb. Nézze csak, Randolph Churchill tizennyolc hónapot töltött Titónál és ezen a nyáron titokban visszatért hozzá. Vagy figyelje meg Basil Davidson elragadtatását. Hírügynökségem szívesen fogadja a Jugoszláviát kedvező színekben beállító cikkeimet... Egyébként hosszú időn keresztül a jugoszláv partizánok szövetségeseink voltak. Még azt is megengedték nekünk, hogy egy rendkívül fontos állást elfoglaljunk. Görögország és Titó Jugoszláviája nélkül... Míg az oroszok a Donnál verekedtek, Titó tőlünk kért fegyvereket ; és összekötő tisztjeink jelentései alapján mi küldtünk is neki... Minthogy én nem ittam semmit, nem ringatóztam semmiféle holtág hangulatban, türelmetlenül mondtam: — A mi partizánjainkkal maguk kevésbbé voltak kedvesek:. Franciaországban a partizánok és szabadságharcosok soha nem kaptak ejtőernyős küldeményeket; más országok partizánjai, akiket azzal gyanúsítottak, hogy kommunisták, szintén nem; és az azóta közzétett okmányok bebizonyították, hogy ez nem vételen volt. — De nem, nézzük csak — csillapított Ericson. — De nem, hiszen mi küldtünk jócskán fegyvereket Titónak... Tudja, az én álmom az volna, hogy kommunista legyek anélkül, hogy állandóan a Szovjetnióval, a Vörös Hadsereggel és Sztálinnal törődnék. Ehl Nos, Titó... — Nos, Ericson és a hírhedt „védőbástya“/ És a „Kreml lakájai“/ Maga talán azt hiszi, hogy én soha nem olvasom a maga hírügynökségeinek a népi demokratikus államokról szóló táviratait1/ — Mondom magának, hogy Titó az más. Idehallgasson, én állandóan olvasom a svájci sajtót, dolgozom is nekik. (Egyébként nagyon jól fizetnek.) Olvassa maga a Schweizer Illustrierte Zeitung-tf Júniusban egy cikket közöltek „XJj balkáni szövetség a láthatáron“ címmel, Azt írják, hogy ennek a Déleurópai Államok Szövetségének Központja Belgrád lenne. Politikai és katonai központja ... — Mire akar ebből következtetni/ Ericson hosszú, piszkos ujjaival végigsimogatta kócos haját. Ragyogott a lelkesedéstől és a részegségtől. Ezt mondta: — Bizonyos vagyok benne, hogy Titó sohasem tudna jó, fegyelmezett kommunista párttitkár lenni. Titó, ö más: nagy kalandor, bandita, balkáni. Azok az emberek, akik ismerték Spanyolországban, egész csomó történetet meséltek róla, „Történeteket“, ahogyan mondani szokták, maga már tudja: baloldalisággal, trockizmussal vádolták, szemére hányták az „ideológiai szigorúság“ hiányát“----Látja, hogy mire gondolok. — Ericson megint hátravetette a fejét, neve. tett és elragadtatott tekintettel ismételgette: „Ideológiai szigor ... Haha!... Ez a bandita... Ideológiai szigor:“ Mindenütt, ahol jár, ő akar parancsolni, és hitemre, ha szívesen dolgozik a „nyugatiakkal“, ez azért van, mert a „nyugatiak“ hosszabbra engedik a pórázt. Titó maga a „Balkán lőporoshordója“. Maga tudja, hogy már Spanyolországban (sőt már előbb is) sok fejtörést okozott a kommunistáknak. Visszatért Jugoszláviába (ahol feloszlatták a Kommunista Pártot) és megígérte, hogy megszünteti a „klikkpolitikát“. De nyugodt vagyok : Titó pontosan egy klikkvezér... Még egy pohár „zujka“ (jellegzetes, szilvából készült román al- uohol), Ericson franciául, sőt zsargonban fejezte be: — Igen határozottan: Titó, ez a fickó az esetem. Kijelentem, hogy „titóista“ vagyok ... Abban az időben úgy véltem, hogy ez a beszélgetés lehetetlen és unalmas. Szemrehányást tettem magamnak, hogy Ericsonnal vesztegetem az időmet, ahelyett, hogy egy román balettet néztem volna meg. Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzet olvasása *
