Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-30 / 94. szám
A Megyei Tanács eitávolítotla a basáskodó bírót A Bácskiskunmegyei Népújság július 16-i számában leleplezte Gar am völgyi Antal császártöltés! községi bíró viselt dolgait. Felhívta a Megyei Tanács figyelmét az ilgy kivizsgálására. Ennek következtében, helyszínen ellenőriztük a~ említett cikkben foglaltak valódiságát. Jegyzőkönyvek tömege bizonyítja, hogy Garamvölgyi kezében tartotta a község dolgozó parasztságát; kit megnyer" magának, kit megfélemlített. Minden intézkedését egyéni érdekből tette. A községben mindenkit ismert és akivel nem volt jó viszonyban, hivatalos hatalmát éreztette vele. A jegyzőkönyvek tanúskodnak, fia valamilyen írás kiadását meg- tagadl«, indokolásul azt felelte, hogy „csak‘‘. A korpákul alást ,pofára1" intézte. A jelentkezők névsorát átnézte és aki neki nem tetszett, kihúzta. Ezért történhetett meg, hogy egyes tehéntartő gazdák nem kaptak korpát, míg « szűke,bb baráti köréből valók akkor is kaptak, ha történetesen egy malacuk volt. Önként jönnek az emberek és tesznek vallomást, hogy a Népújság fent jelzett számában közölt adatok megfelelnek a valóságnak. Hogy önkényesen járt el, amikor magánliáz udvarából elvitette az oszlopokat minden előzetes értesítés, vagy utólagos hivatalos írás nélkül pénzbeli kártalanításról nem is beszélve. Kitudódott, hogy gazdag kulákokkal barátkozott és a szegéuy ember köszönését cl sem fogadta, amíg Hitlerék csillaga ragyogott. A juttatott földjét nem maga és családja műveli, hanem a községi előfogatossal végeztette, vagy olyanokkal, akikuek fuvarral fizethette a munkadíjat. A telepeseket semmibe spm vette. A hozzáforduló emberekkel gorombán agresszíven viselkedett. A vizsgálat megállapította, hogy gazdag kulákokkal pineekiráudu- lást rendezett, ahol a frissen főtt Cene élvtdrs, szaktárs egy igen nagy vállalatnak az igazgatója. Rugalmas léptekkel teszi át lábát a telep küszöbén. Mindenünnen „jó reggelt”, „szabadság“ köszöntés. Mély gondokba, burkolózik, negyvenöt fok os szögben maga elé néz és ma reggel senkit sem vesz .észre. Akiknek viszonozatldn maradt a köszönésük, másra nem is mernek gondolni, csak arra, hogy sok gond, baj és nagy felelősség igazgatónak lenni. A nagy kulcscsomóban ideges, de rövid keresgélés után megtalálta o. megfelelőt. Az ajtót be sem csukta maga után, ezzel is azt hozta mindenki tudomáséira, hogy „most nem érek rá, azonnal indulok“ Ma nem írt alá, ma csukva maradt a páncélszekrény, ma nem tárgyalt, a telefonba csak annyit mondott; ,.a kocsit kérem“, A kocsi előállt. Rangidős helyettesének csak anyagit mondott: „az építkezésekre megyekEgy jó igazgató a helyszínen szerez tapasztalatokat, hogy az irányítás minél jobb, élettel telibb leguen. „Ilyen melegbe?“ — hangzik az udvariassági kérdés. — „Ilyesmire nem lehetünk tekintettel. A meleg ok a sörivásra, de nem ana< ttogy lassúbb legyen a szocializmus építése.“ — Erre a helyettesnek már nem volt mit felelnie. A kocsi halk csilingelő bugással elindult ellenőrző, tanácsodéi és nehézségeket megoldó kőrútjára. Jóleső, elégedett érzés járta át, mikor látta az építkezéseket az út mellett. Állványok ölelték körül és a munkások keze nyomán mind magasabbra emelkedett az épület. Latolgatja, hogy hol szálljon ki. „Na itt majd megállunk" — határozta el magát. A jó, gondos szakemberhez illően, összevont szemöldökkel nézegetett körül. Megvizsgálta a habarcs összetételét, keménységét, az állások fixek-e, vggy inognak, min- den tervszerűen megy-e, a tégla- stószólástól kezdve egészen a normarendezés hangulatáig. Néhány pattogós kérdés s mit sem törődve paprikás mellett késő éjszukáig mulatoztak. A házhelyeket, amelyeket még 1945-be0 kiosztottak, kisliaszonbérletbe adta ki és csak 19Jf8-ban adta át jogos tulajdonosainak. Ugyanekkor az adót a jut- tatottaknak kellett fizetni. Amíg másokkal ezt tette, addig a bérbeadott kovácsműhelyében dolgozó kwács, akinek iparengedélye sem volt, adót nem fizetett, ellenben a községi kovácsmunkákat vele végeztette el. Haragosa állal benyújtott lakásfellebbezés: nem továbbította. A kishaszonbéiietekei felbontotta és másoknak adta ki. Azon volt, hogy a kitelepítés! listán szereplők kapják a jobbminő- ségű földeket. Több mint 1200 új szerződést készítettek a volt vezetőjegyzővel, amiért 0 forintot kértek. Ez több mint 10.000 forintot tesz ki. Basáskodásával súlyosan ártott a kisembereknek. 5000 négyszögöl kertet ve[t igénybe sort'.elep részére, minden törvényes eljárás nélkül. A sporttelep mégsem készült el, de a tulajdonosoknak mégsem engedte meg, hogy kertjüket megműveljék. Szava törvény volt és senki sem merte a szemébe mondani az igazságot. De az igazság egy olyan valami, ami előbb- utóbb kitudódik, bármennyire el ! akarják nyomni. A Megyei Tanács Végrehajló- bizottsága gyors munkát végzett, amikor a leleplezett „kiskirály;!“ \ eltávolította a közéleti tisrtségé-1 bői. Ezzel még nem fejeződött be az ügy, mint ahogy a csá- Sízárlöltésiek sem térlek napirendre az események fölött. A község lidércnyomástól szabadult föl és mint ilyenkor szokás, gyűjtik az anyagot Garamvölgyi ellen, nehogy az a csoda történhessen meg, ho-gy visszatér előbb gy a ko rollt halaim álhoz. Császártöltésen ma nyugod- tabbak a dolgozó parasztok, mert látják, hogy ami eddig történt, az egy embernek az önkényes kedés-e volt és amikor ez hivatalos szerv tudomására jutott, változtatott rajta. Látják a császártöltésé dolgozó parasztok, hogy népi demokráciánkban nem lehet a hatalommal büntetlenül visszaélni és aki ezt mégis megteszi, számolnia kell a következményekkel. A muH rendszerben az ilyen ügyet eltussolta a hatalmi szervezet, ma pedig nyilvánosságra hozza, hogy lássa minden becsületes dolgozó, hogyt ez az ország nem a nép ellenségeinek 1 szabad prédája, hanem a dolgozók szabad hazája. A Megyei Tanács a dolgozók legjobbjait foglalja magába. Ebből következik, hogy a nép érdekeit védi, nem pedig a nép ellenségét. így van ez a jelen esetben is és így lesz mindenkor, amikor a dolgozó nép érdekeit sérelem éri. Rács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtóbiizottsága. Gyorsan telik a kockás papírlap a nevekkel A magyar parasziküldöHség csoportja Ukrajna kolhozaiban A Szovjetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttség egy csoportja Ukrajnában lévő Szarcsen. kovo kerületben történt látogatása után a Korszun-Sevcsenkovo-i kerületbe érkezett. A küldötteknek bemu atlák a Rosz-folyón épüli kolhoz-vízierőmíivet, amely 47 kolhozt lát el vlltamosáraminal- A parasztik llldöttség tagjai a Peremoga kolhozban megismerked tek az állattenyésztő tagok műn kájavai. Az állattenyésztő kolhoz tagok részletesen tájékoztatták í vendégeket az állattenyésztés fej lesz.Ősére kidolgozott hároméves terv sikeres megvalósításáról. A magyar parasztküldöttség tagjai munka közben megtekintették a villamos traktorokat. Megfeszített munkával folyik az új termés betakarítása a tisza. kécskei határban is. Tizenegy cséplőgép veri a szemet A Népfront Bizottság szoros összefogása, a jő munkamegszervezés'és a gépeknél folyó még jobb felvilágosító munka lehetővé teszi, hogy augusztus 3-ra a cséplést az egész halárban befejezzék. Igyekeznek is a cséplőbrigádok. A Ezij Gyula-féle gép éppen most végzett egy szérűvel. Míg a gépész a liuzatáshoz állítja a traktort, a munkások jólesően hevernek le. Bársony Balázs gépellenőr az utolsó mázsa eredményéi írja be füzetébe, majd kihasználva a pihenőt, a reggel érkezett újsággal a karéjban üldögélő munkások csoportjához tart. Azok figyelve néznek rá. Megszo kott dolog a gépnél a mindennapos újságolvasás és az események megvitatása, de Bársony Balázs arcán ma szokatlan izgalom látszik. Ki is derül mindjárt, hogy mi lelkesíti. — Szaktársak! Mindannyian tudjuk, hogy Koreában ‘most háború van. A koreai nép az imperialista betolkadókkal vívja harcát. Azt is olvastuk, hogy már napok óta folyik az országos gyűjtés a koreai szabadságharc megsegítésére. A mai újságban meg — és szétnyitja a lapot — bonne van, hogy a belsőnyíri csép- lőmunkások keresetükből ajánlottak fel. A segítésből mi sem maradhatunk ki. Én — s már tépi is ki a füzetlapot — Húsz kilogrammot ajánlok fel. A koreaiak mlériünk Is harcolnak, mert, ha ott győznének, aa imperialisták nekünk fordulnának. A többiek helyeslőén bólinta. nak. — Az már igaz — mondja Fehér József, — hogy La a szóin széd háza ég, bizony én is futok a vödörrel. Az én nevemhez is írj húsz 'kilót. Ezután már gyorsan telik a kockás papírlap a nevekkel. Eszes Ignác három apró gyermekére gondol, amikor íelajái.. . keresetéből. — Honda dolog er. a háborúi Nem is a szegény eiuh- rek találták ki, minket meg sem kérdeztek soha, akik kezdlék. 1« én is úgy gondolom, hogyha összefogunk, megvédj ük a békét. Ha Koreába beletörik a gazemberek bicskája, nem sok kedvük lesz új háborút kezdeni. Este Bársony Balázs 1)11 kiló gyűjtést jelentett a községházán. A hír szárnyon jár, másnap megmozdult a többi gép js. Tóth Mihály DÉFOSz-titkár éppen akkor ért ki a Berecki-géphez, amikor ott a népnevelők már magyarázták is a dolgot a munkásoknak. Nem is maradt ki egyetlen egy sem a felajánlásból. Szép példák voltak már előttük; Berecki Sándor géptulajdonos egymaga 100 kg-ot vállalt. Utána Bagi Gábor ellenőr, Eulák Balázs és Darabos Lajos népnevelők neve következett. A 10—10 kilök gyorsán felszaporodtak ennél a gépnél is 100 kilóra. Berecki egy mázsájával 290-re. Az állami gazdaság környékén három gép is csépel. Ezek munkásait a gazdaság 900 forintos gyűjtése indítói ta a példa köve- tésére. Gépenként 1—1 mázsa felajánlás gyűlt össze. íróasztalokat, irodai szekrényeket, székeket, gépíró- asztalt vósárolnánk. Nagy iratpáncélszekrényt bérelünk. Cím a kiadóhivatalban. ö (?) £ N E CLVTÁR s äz osiiopm a felelettel újabbakat tesz fel. Még egyszer fejét egy teljes körben elfordítja, újból belátta a* építkezést és környékét. Elégedett nyugalommal pillantotta meg a mindenhova elszaladó kis Skodát. Az már meg is fordult, menetkészen áll. Átgondol mindent; nevemet bejegyeztem a naplóba, minden után érdeklődtem, a munkások látlak. Kiszálltam, nem lehet belémkötni. Az út porát már éppen paskoltg ruhájáról, amikor az eddig szóhoz nem jutott Szöllősi, az építkezés- vezető megkockáztatta, hogy egy kérdést tegyen fel. Három lépés távolság pontosan megvolt, ha lemérnénk, talán még több is. — Cene igazgató kartárs — s egg pillanatra megáll, gondolkodnia kell, hogyan tudná jobban elmondani. Cene elvárs a porolást most fejezte be a nadrágmadzsctlüján. Lassan felemelkedett és végignézett a megakadt építésvezetőn. Széles gesztussal, felülről jövő atyai biztatással mondta: „csak bátran, ki vele“. Közben bal kezével megfogta a Skoda kilincsét. — Nekem egy javaslatom volna, igazgató kartárs. (Nem merte úgy mondani, mint a szakszervezetben: „szaktárs“ — ez mégis csak hivatalos érintkezés.) Cene elvtdrs unalmasan elnéz, nem vág közbe. — Van itten ez a két kiégeti oszlop. Fel tudnánk használni, ha kivésnénk és alátégláznánk. Ez azonkívül, hogy megtakarítást jelent, sietteti az építkezést is. Hm. Oszlopkivésés. Alárakás. — ügy tesz, mintha mérlegelne. Szöllősi fejében egyszerű dolognak tűnt az egész, de Cene elvtárs arcáról máris látja, hogy nem foghatnak neki a munkának. Már bosszankodik és korholja önmagát. — Miért is kérdeztem meg. — De nyomban meg is nyugtatja magát: Csak tanácsot akartam kérni és lám, most ügy lesz belőle, — Majd kiküldőm Szopránt, hoy vizsgálja felül az oszlopokat és a maga javaslatát. Tőle majd megkapja az utasítást. Szöllősi meghökkent a válaszon és csak akkor ocsúdott fel, mikor az autó felverte por, a csillogó Skodával együtt eltűnt. • Szoprán kiszállt a javaslat és az oszlopok felülvizsgálására. Lám, a gondos, semmit el nem felejtő igazgató intézkedett és már itt is van a szakbizottság az oszlop kivésése ügyében. Szoprán vizsgálódó szemekkel többször körüljárta a szabályos, karcsú téglafalat. — Eszel is eltelik a naP — gondolta. — Még is jobb itt a szabadban, az emberek nem figyelik minden lépését s ezért még na piái j is jár. Ennéi persze, nem kisebb jelentőségű az a tény, hogy elmondhatom: 1— Jó a viszonyom a külterületi építkezésekhez, a munkások között gyakran mutatkozom, foglalkozom minden apró-cseprő üggyel, még az ilyen oszlopkivéséssel is. Szoprán homloka izzad az erősen tűző nap alatt. Most vajúdik a szakvélemény. Az igazgató kartárstól közvetlenül kapott utasítási nem lehet elhamarkodni. Ez komoly dolog. Ki lehet hozni belőle még az önköltségcsökkentést is és ez a kővetkező minisztériumnak küldendő jelentésben föcseményként fog szerepelni. Az óvatosság, a megfontoltság — félsiker — gondolja. — Magam nem döntöm el a kérdést. másnak is meg kell nézni. Ezt a- önköltségcsökkentést' komolyan ki kell munkálni és ezt nem szignálhatja más, mint a vállalat vezetősége. — Gyorsan átgondolja a kérdés időszerűségét. Ez szoros összefüggésben van a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásával, a termelékenység emelésével. A múltkor úgyis kritikát kaptunk az újságtól, most majd — bizonyos lelkiismeretfurdalás- sal — diadalunkról fognak írni. Szöllősi türelmetlenkedve várja a választ. Biztos benne, hogy holnap hozzákezdhetnek a vésésnek. Az embereknek már szólt, hogy holnap reggel az oszlopnál kezdjenek. Néhány okoskodó pillantás és Szoprán megszülte a határozatot. — Végleges véleményt mondani, felelőtlenség lenne. Nem érzem magamat egy ilyen komoly kérdés eldöntéséhez eléggé szakavatottnak. Majd megbeszélem Tónivel — és ezzel sár kon fordult. Az oszlopok vésetlenül tovább meredtek az égnek, sohasem hitték volna, hogy ilyen nagy huzavona lesz velük. Három tikkasztó' nap telt el egymásután. Szöllősi egy kicsit mái szégyelte, hogy ilyen nagy fejtörést okozott a nagyon elfoglalt vdllalatvezetőségnck. De akaratlanul provokálta ki a vésést halogató összpontosított nagy figyelmet. Messziről újabb porcsik húzódik egy száguldó autó után. Megáll. Nyilván egy újabb szakértő, újabb napidij, újabb bizonyíték a „jó munka“ mellett. A kényelmes ülésből lassú lábmozgással kiszáll a beígért Tóni, vezetéknevén, Idái. Szakértő szemforgatóis, „Hm. Oszlopvésést Mi közöm nekem eh* hezt Nem tartozik a hatáskörömbe — jelenti ki határozottan. Az előbbiektől eltérően meg sem nézi az oszlopot. De hogy Szöllősi építésvezető szemmel látható felháborodását valahogy ellensúlyozza, ígéretet tesz: — El fogom intézni, hogy kijöjjön a főmérnök. — Egy főnökies kézfogás és tovább áll azzal nyugtatva meg magát: „nincs közöm a hatáskörömön kívül eső dolgokhoz, nem vagyok felelős érte.“ Nem tudni, hogy az adott ígéretre, vagy sem, de az autó újra megjelent és most már a főmérnökkel. Szöllősi nem várta he a szakszemrevételezést s kellő határozottsággal azt mondotta: — Sokat gondolkoztam ezen az oszlopbevésésen. Lehetetlen és lelkesen bürokratizmusnak tartom, hogy maguk csak egymásután ídkocsiz- nak ide, a kis dolgokból elefántügyet csinálnak és mi a munkát nem tudjuk végezni. Tudja meg, főmérnök szaktárs, hogy nem veszünk figyelembe semmiféle halogatást; az oszlopok rendbehozatalát mg elkezdjük. Nem késlekedhetünk, nem várhatunk ® maguk csigalassúsága jóváhagyására. Olvassa el a vállalatvezetőség Gerö elvtárs beszédét a tervfegyetemrOl és a többi fontos kérdésekről és ne utazgassanak minden kis ügyben öten öt esetben, hanem, adjanak jó tanácsokat, segítsék és ne hátra1- lassúk a munkát. A főmérnök el kellett tógád ja a határozott álláspontot és — reméljük. hogy őszintén — hozzátette: ,.tin ebből az esetből sokat tanultam. van nálunk nem egy ilyen oszlopkivésésl ügy.“ Reméljük, hogy Cene elr á, ,. Szoprán élviárs és a többiek is. most már ráveszik magúin' — még mindig nem későn — az a'’’ lázra. (—tvetiű" í
