Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-23 / 88. szám
őneki erről már régebb óta szilárd véleménye van. ö egyben a Vörös Csillag brigád vezetője is. Mondjuk meg őszintén. Még a darabbér bevezetésénél — a rossz munkánk miatt — napokon keresztül igen sok csüggedt dolgozót láttunk a gyár területén, addig most csupa derűs, vidám arccal találkozunk mert a dolgozók meggyőződtek arról, hogy Pártunkat célkitűzéseiben mindenkor az vezeti, hogy több ruha, több cipő, több élelem jusson dolgozóinknak. Most mi újabb munkaversenyt szervezünk újabb feltételek mellett, hogy ez zel lesújtson kemény öklünk ellenségeinkre, a jobboldali szociáldemokratákra és így is támogassuk a hős koreai nép harcát. Forgács Mihály az esztergaműhelyből izzik az ellenség elleni gyűlölettől, mikor beszél: „A minisztertanács határozata élő bizonyítéka annak, hogy nálunk is, mint a Szovjetunióban, ki menynyi munkát végez, annyit ér. Eddigi sikereinket a Pártunk és a nagy Szovjetunió segítségével értük el, nem engedhetjük, hogy most jó munkánk eredményeit a jobboldali szociáldemokraták megse minist lsek“. Mécs Balog Sándor arról beszél, hogy a szakmunkások a laza norma következtében nagy -különbségekkel termeltek. Míg az egyes műhelyben nevetséges könnyedséggel, kényelmesen 330—400 százalékot értek el. addig a kovácsműhely dolgozói —- bár újításuk és kitűnő munkaszervezésük volt — a legnagyobb erőfeszítés mellett s a legjobb esetben is legfeljebb 150 százalékot értek el, mégis a kovács-műhely volt az, ahol a normák lazasága ellen a legjobban küzdöttek. Nyitván itt vannak a legjobb kommunisták és a legöntudato- sabb dolgozók. Ha már a kovácsműhelyről van szó, akkor már Zsolnai elvtárs is felszólal. Zsolnai elv-társ különben a kovács,műhely Táncsics brigádjának a vezetője. Ha mi a laza normákat tovább is eltűrnénk, akkor mi magunk is az utált inflációs idők megismétlődését segítenénk elő. Éppen ezért nagy örömmel fogadom el Vízhányó elvtárs versenykihívását és a magam részéről szocialista egyéni és brigádversenyre hívom ki az új alapbérezés és norma szerint üzemünk minden dolgozóját augusztus hó 1-től. A mi műhelyünket követendő példaként állították a többi elé. Mi mégis azt mondjuk, hogy csak a dolgozó nép iránti kötelességeinket teljesítettük. Nem fogunk elbizakodni, hanem még fokozottabb munkával akarunk hozzájárulni a béketábor erejének növeléséhez. így lelkesedik a kiskunfélegyházi Gépgyár a norraarcndezé- sért: szebb jövőnkért. lazák a normák és ha ez így marad, akadályozójává válik fejlődésünknek. Régóta motoszkál fejünkben ez a dolog. Gerő elvtárs beszéde után tisztábban láttuk ezt a kérdést, de egy kicsit ezen a téren szemellenzővel folyt a harc. Leleplezték a bércsalókat s a jobboldali szociáldemokrata elemeket, de csak ezt tették. A laza normák kérdéséhez féltek hozzányúlni. Azt hitték, hogy ez -majd „népszerűtlen1- feladat lesz. De most bebizonyosodott, hogy nem így van. A laza normák kérdés« minden becsületes dolgozó véleményét elővette és ha nem is került az kellően nyilvánosságra, belül már formálódott. Csak bátor felvilágosító munka kellett volna, hogy minden előjöjjön. A népnevelőknek harcosabban kellett volna ezt a kérdést magyarázni. Ha mindenki tudta azt, hogy a laza norma az ellenség munkájának kedvez és fékje előbbrejutá- sunknak, akkor -miért nem vetették fel a népnevelők élesebben ezt a fontos kérdést. Egy bizonyos, defenzív hangulat ült rá a nép nevelőkre. A laza normák felvetésének a kérdését kinevezték „kényes“ ügynek. Azt hangoztatták, hogy „erről ne beszéljünk“, vagy azt, bogy „nem lesz normarendezés“. Ez akadályozta a Központi Vezetőség határozatának végrehajtását és annyit jelent, hogy a minisztertanács határozatának megjelenése után a végrehajtáshoz egy kicsit késve, bizonyos hátránnyal indulnak. A mai lelkesedés azonban ezeket a hibákat szinte kétségbevonja, eltakarja. Felszabadulnak a nem hangoztatott vélemények, álláspontok. Várják mindannyian a délutáni üzemi értekezletet, hiszen itt fog végérvényesen tisztázódni az üzem helyzete, itt fogják a dolgozók teljesen áttekinteni, miként is állanak a laza normák kérdésével. Eljölt a dé'után is. Már több mint kétszázan szoronganak. Még az éjszakások is eljöttek, pedig az ő munkájuk csak majd 10 órakor fog megkezdődni. Az ebédszü' netben kialakult vitatkozások során maradt néhány tisztázatlan kérdés. Abban maradtak, hogy az üzemi értekezleten majd feleletet kapnak rá. Nem mondható ez oly szabályos értekezletnek, aminek meg vannak a maga ismérvei és ezek most mind megtalálhatók. Nem. Inkább beszélgetés ez, egy nagyobb tárgyalás, ahol a dolgozók és -a vállalatvezetés közösen tárgyalták meg egy fontos üzem normarendezését és ezzel kapcsolatos ösz- szes fontos kérdéseket. Radies elvtárs. a vállalatvezető, különböző példákat hozott fel abból, a hogy normarendezésnek milyen visszhangja van általában és az üzemen belül. Beszélt arról, hogy máris megkezdte aknamunkáját s minisztertanács határozatává kapcsolatosan. Ez persze —■ mondja — megindult még a Központi Vezetőség határozatává kapcsolatosan. A tegnapi napon távolítottá! el az üzemből a féktelen ellenséget. Most csaptak csak a homlo kukra az el'vtársak, pedig mái régen tudták, hogy az ellen-séf dolgozik és nem is keveset, aa üzemben. Megtisztították az üze met Kutsa Szilveszter horthysta pilótafőhadnagytót, Bene Józsel hunyadi páncélostól, aki egyben a klérus beépített embere is volt, Tarjányi Mihálytől, ettől az aljas jobboldali szociáldemokrata, imperialista ügynöktől. Ezt az intézkedést a dolgozók lelkes hangulata és helyeslése kísérte. így hát eggyel több a feltétel ahhoz, hogy a normarendezés kérdése zökkenőm ente sebben, gyorsabban és sikeresebben lesz végrehajtva. A laza normák következményei — mint szög a zsákból — itt is kibújtak. Míg az üzem átlagos egy főre, eső teljesítményé 170 százalék volt, addig a termelékenység 130 százalék. A félegyházi dolgozók is ezzel hozzáfogtak a jövő elfogyasztásához. Est már rétien érezték a gvár öntudatos dolgozói. Víz- hánvó József éimunkás és Zsolnai Sándor a tnvácsmühe’.vi doisoJúlius 22: Lengyelország nagy ünnepe A Gyiapjuszövetgyár dolgozói előtt is világosan áll a laza normák tarthatatlanságának kérdése. A szőnyegszövődében beszélgetésük zajával telik meg a terem. Mndannyian egy helyire lyukadnak ki: az elavult normák helyébe új normákat kérünk, ami előre le'ndíti a termelékenységet, javítja a munkamorált, ösztönzi a műnk a verseny zést. Mi a helyzet a Gyapjúszövet- gyárban? Néhány adat világosan megmutatja. Amit Gerő elvtárs mondott arról, hogy az év első négy hónap jában az é’.etszínvo.nalunk 17 százalékra emelkedett, addig a termelésünk emögött messze elmaradt — ez teljes egészében vonatkozik erre az üzemre is. A munkabérek \*t is emelkedtek, de a termelés egyes üzemrészlegekben visszaesett annylira, hogy a 100 forint kifizetett munkabérre cső termelési érték most 98 százalékos. Az összes üzemrészlegekben a dolgozók 130—140, sőt 150 százalékos átlagteljesítményeket értek el, de emögött a valóságos eredmény jóval kisebb. A csomózó, targoncáló, centrifuga, felvető, ványoló, darabmosó és a szárító mind egy-egy részleget b laza normáknak. A dolgozók könnyen érték el általában a magas százalékokat, a laza normákat könnyen lehetett teljesíteni, de az üzem példája bizonyítja, hogy a termelést ez mennyire gátolta és mennyire • T engyelország július 22-én ünnepli feiszabadulúsú. na-k hatodik évfordulóját. Hat évvel ezelőtt ezen a napon léptek a győzelmes szovjet seregek az oldalukon küzdő lengyel kötelékekkel együtt Lengyelország földjére, Hitler megfutamított csapatainak üldözése közben. Július 22-e azonban nemcsak azt jelenti, hogy Lengyelország ezen a napon nyerte el a hitleri megszállás évei után önálló, független és szuverén életét, hanem azt is jelenti, hogy ezen a napon lépett Lengyelország történelmi fejlődésének új útjára. Ezen a napon született meg a népi Lengyelor- szág. Az elmúlt hat év alatt Len- ** gyelország élete hatalmas változásokon ment keresztül. Ezek az évek jelentik Lengyel- ország gazdasági életének soha nem látott arányú virágzását a hatéves terv keretében, jelentik a lengyel falu új, szövetkezeti alapon történő kiépülésének periódusát és a hatalmas arányú kul- túr-forradalom korszakát. Az elmúlt hat évben Lengyelországban megalakultak az egységes nemzeti tanácsok, amelyek átvették a eddigi területi önkormányzatok és vidéki állami közigazgatás feladatkörét. A népi Lengyelország életének hatalmas fejlődését bizonyítja az oktatásügy páratlan fellendülése is. A háború előtti Lengyelor- szágban évente mintegy félmillió gyermeket fosztottak meg az iskolábajutás lehetőségétől. Ma minden lengyel gyermek ingyen tanul. Nagy fejlődést tan- tat Lengyelországban az olvasó- mozgalom is. A háború előtt átlag 3—5 ezer példányban jelentek meg a regények. A népi Lengyel, országban 20—30 ezres példány- számú kiadások napirenden vannak, de nem ritka a százezres példányszám sem. A lengyel napi- és hetilapok összesített példánya 4.600.000 között mozog. A folyóiratok százai évente 400 ezer pél. dányban jutnak el az olvasóközönséghez. Az Egyesült Lengyel Munkáspárt tizenhét napilapja 3.875.000 példányban jelenik meg. A népi Lengyelország éle- téről igazi képet azonban akkor nyerünk, ha végigtekintünk a lengyel népnek a jobb jövőért, a haladásért és a békéért vívott harcán, amelynek hű tükre az, hogy több mint 18 millió lengyel, vagyis csaknem az egész felnőtt lakosság és ifjúság állástfogialt a stockholmi békefelhívás mellett. A lengyel nép soha nem múló szeretettel és hálával gondol a szovjet katonák véráldozataira, amellyel Lengyelország felsza. badulását lehetővé tették. A népi Lengyelország felszabadulása, óta is állandóan érzi a Szovjetunió és Sztálin elvtárs segítő kezét. A lengyel népet a munkásosztály és annak élenjáró pártja, az Egyesült Lengyel Munkáspárt vezeti. A felszabadult lengyel nép bizalommal tekint jövője elé, mint ahogy a szocialista építés útján pompás gazdasági és kulturális fejlődés távlatai nyíltak meg előtte. nem ösztönözte a dolgozókat a termelés növelésére, a termelékenység emelésére. A targoncáló iizemrészíeg a júniusi tervét 60 százalékra teljesítene, de kifizetésre 142 százalékos teljesítmény került, A ványoló 91 százalékra tel jesítette a tervet és 152 százalékos volt a bérkifizetés. így sorolhatnánk még a példák egész tömegét, ami végered menyben annyit jelent, hogy a kevés munka nagy teljesítmény, nek volt beállítva, a bér nagy volt, de kevés áruval a raktárban. Makk Ferenc is jól tudja mindezeket és éppen ezért mondja, hogy a régi elavult normák életszínvonalunk további emleke- dését veszélyeztetik. Köller Jánosné a szövődé dolgozóinak örömét fejezi ki a minisztertanács határozatáért. „Mindannyian emlékezünk az inflációs időkre, amikor nem volt áru és a pénz hihetetlenül értéktelenedett. Nem veszélyeztethetjük a jövőnket és ebben a kérdésben minden magyar dolgozó érdekelt, senki sem kivétel alóla. A bérek hajhászói a jobboldali szociáldemokraták, az imperialisták ötödik hadoszlopa, a dolgozók ellenségei, a klerikális reakció, amelyi dolgozó népünk építését akarja akadályozni, vagy gátolni, késleltetni.“ A Gyapjúszővetgyár dolgozóinak sem kevesek a feladatai a minisztertanács határozatának a végrehajtásával kapcsolatban. De sikerülni fog, mert a Párt vezeti ezt a harcot és a dolgozók szorosan sorakoznak mögé. A Magasépítő N. V. igazgatósága lebecsüli a normarendezés fontosságát A Minisztertanács határozatával kapcsolatban máris mutatkoznak hibák. Nem mindenütt értették meg nagy jelentőségét. Ilyen a kérdést lebecsülő magatartást találunk a Kecskeméti Magasépítő N. V. vezetőségénél. A kiskunfél egyházai építkezésen amikor a párttitkár elvtárs összehívta az üzem összes dolgozóit, hogy ezt a fontos kérdést megtárgyalják, akkor Bene és Szabó elvtársak megérkezésükkor dühös kitöréssel utasították a pártszervezet titkárát, hogy ők nem azt mondták, hogy az üzem összes dolgozóinak tartanak ma értekezletet, hanem az üzem aktíváinak. Közben Szabó elvtárs szerény, de csípős hangon kijelentette, hogy nem úgy néz ki az egyszemélyi felelősség kérdése, hogy „a mi ügyünkbe mindenki belckoDtárkodjon“. Ezzel kifejezte azt, hogy ő ugyan felelősségre vonhat másokat, de személyét felelősségre nem vonhatja senki. Az építkezés dolgozóit ezzel a megállapításukkal el is küldték haza és csak az üzemi aktívának tartották meg az ülést. A gyűlésen ki is tűnt az, hogy miért nem akarták megtartani az üzemi értekezletet. Bene elvtárs. a vállalat igazgatója egyáltalán nem készült fel, mindenről beszélt, csak a norma-kérdésről a legkevesebbet. Az üzemi értekezletre ez rá is nyomta bélyegét. A normakérdéshez az aktíva egyietilen tagja sem szólt hozzá addig, míg fel nem lett híva a jelenlévők figyelme az értekezlet súlypontjára, a normakérdésre. Ez a jelenség, ami ezen az értekezleten megnyilatkozott, egyáltalán nem tulajdonítható véletlennek. Már maga az « tény, hogy Bene elvtárs felelőtlenül kezelte ezt a fontos kérdést, mutatja a vállalatvezetőségnek a legfontosabb és a jövő szempontjából felbecsülhetetlenül nagy jelentőségű feladathoz való viszonyát. így tulajdonképpen nyílt teret hagyott az ellenségnek, hogy ő magyarázza meg a vállalat munkásainak 8 normarendezés kérdéseit. A normarendezés minden dolgozónak ügye. Ezzel nemcsak a vezetőségnek, hanem elsősorban is munkásainknak kell mélyebben és átgondoltabban foglalkozatok, hogy fokozatosan megvalósítsuk Népköztársaságunk alkotmányában minden állampolgár részére biztosított jogot, hogy munkáját a mennyiségnek és minőségnek megfelelően végezze. Megyénk üzemeinek dolgozói lelkesedéssel fogadták a Minisztertanács határozatát Kiskunfélegyháza, Gépgyár. Mindenki tudja már az újságot. Nemcsak a kommunisták, akik az előző este aktíva értekezleten tárgyalták meg az alap- béremelés és a normarendezés kérdéseit, hanem a dolgozók valamennyien. A Szabad Nép korán érkezik Félegyházára és már egész nap erről folgt a szó. A népnevelők ügyesen szóltak bele az itt-ott öszejött beszélgetésekbe, vitatkozásokba. A munka is jobban ment már ezen a napon. Miért? Hát azért, mert a dolgozók hozzá vannak már „szokva'* ahhoz, hogyha a Pártunk kezdeményezésére valami új történik, legyen az bármi: ez annyit jelent a munkások számára: a szebb, a boldogabb jövő. A Párt minden szava hiteles törvény a tömegekben. Győzelmeink adják ennek a megingathatatlan bizalomnak az alapját. Tudatosult szerte az országban, de az egész világon, hogy a kommunisták a dolgozókért vannak, hogy a fejlődést, az elöbbrejutást szolgálják, hogy Lenin, Sztálin útja: a jövő útja. Minden, amit a Párt intéz, szervez, kezdeményez, híven fejezi ki a dolgozók érdekeit, akaratát és ugyanakkor egy hatalmasat mindig előrelép, teljesíti történelmi hivatását. A Gépgyáriak újra ébredtek ezen a napon. Amit a Szabad Nép hasábjain olvastak, az sok mindent eszükbe juttatott. Tudatosult bennük egy döntő kérdés: a jobboldali szociáldemokraták és a klerikális reakció zőja -már régebben is, nem egy ízben ad'ták vissza normamegállapításukat, mert azt túl lazának tartották és szükebb normákat kértek. A Vízhányó József álláspontját, mely minden becsületes munkás véleményével egyezeti, most a minisztertanács határozata törvényerőre emelte. Így helyes ez. A dolgozók véleménye, kívánsága, mely a fejlődést, a szocializmus építését akarja, legyen a dolgozó nép törvénye. De Vízhányó elvtárs nem maradt szó nélkül akkor, amikor Hogyan mutatkozik meg a laza norma a bajai Gyapjúszövetqyár termelésében?
