Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-06 / 48. szám

),&Um HliUaittwics Szueidt&u A kiváló szovjet államférfi, a Munkás és Parasztküldöttek Oroszországi Végrehajtóbizottságának első elnöke, a Bolsevik Párt egyik vezető szervezője 1885 június Jj-ón született Nyizsnij-Novgo- rodban (most Gorkij). Apja vésnök volt. Szrerdlov már kora ifjúságától összekötötte sorsát a forradalmi harccal. Mindjárt kezdetben csatlakozott a bolsevikokhoz, erélyes szervezővé, agitátorrá és propagandistává vált. Élénk tevékenységet fejtett ki Nyizsnij Novgorod és más volgamenti városok munkássága körében, áz 1905-ös oroszországi forradalom az Grálban találta és T* Oroszország e nagy ipari központjában 0 lett a munkások vezetője. A forradalom leverése után letartóztatták és a pemi bör­tönbe zárták. 1909 őszén szabadult kt, Moszkvába ment és ismét a forradalmi küzdelembe vetette magát. Moszkvai tevékenységét újabb letartóztatása szakította meg. Ekkor a cári kormányzat a távolészaki nanmi területre száműzte. Néhány hónap múlva, 1910 nyarán, sikerült Szentpétervárra szök­nie, de ugyanez év novemberében ismét letartóztatták. Egyideig Szentpélervárott volt bebörtönözve, maid 1911 nyarán újra a narimi terület legtávolabbi pontjára száműzték. Szvcrdlov kiváló képzettségű forradalmár volt, a politikai gazdaságtan, történelem és filozófia kitűnő ismerője. Szerette az irodalmat. Több idegen nyelven irt és beszélt. Száműzetési helyén egy asszonycsoportot oktatott, a tanítói hivatásra készítette elő őket. Az 1912-ben, Prágában megtartott VI. pártériekezleten Ssverdlo- rőt távollétében a Bolsevik Párt Központi Bizottsága tagjává vá­lasztották. A győztes Októberi Forradalom a Központi Végrehajtó Bizottság elnöki tisztébe helyezte. az új szovjet állam építésében hatalmas munka hárult Szverd­7* lovra. Lenin és Sztálin vezetésével müvét sikerült biztos alapokra helyeznie. 1919 márciusában egyik ukrajnai utazása során tüdőgyulladást kapott és bár csak Si éves volt, szervezetét a fogságban, száműze­tésben töltött esztendők és a túlfeszített munka aláásta. Nem tu­dott megbirkózni a súlyos betegséggel és 1919 március 16-án meg- lialt. Szverdlov. élele és tevékenysége a nép szolgálatának nagyszerű példája. Hamvai a Vörös-téren nyugszanak, a Lenin-mauzóleum kö­zelében. Az Ural nagy iparvárosát, Jekaterinburgot róla nevezték el Ezverdlovszknak. A földmívelósügyi miniszter megdicsérte a kecskeméti „EI ő r e“ és a csátaljai „Budai Nagy Antal" termelőcsoportokat mölccsel való ellátását. Ezért lljabb feladatok előtt a bajai Gyapjuszövetgyár kulturcsoportja A földmívelésügyi minisz­ter értesítette a Mezőgazda- sági Igazgatóságot, hogy a téli gyümölcsfavédelem terü­letén a rábízott feladatokat szervezési és szakszempontból kifogástalanul és kimagasló munkateljesítménnyel végez­te el. A Mezőgazdasági Igaz­gatóság ezáltal elősegítette az ország dolgozó népének egész­séges és jóminőségű gyü­az Igazgatóság dicséretben ré­szesült. Dicséretben részesült még a kecskeméti (lElőre‘‘ és a csát­aljai „Budai Nagy Antal” ter­melőszövetkezeti csoport :s, továbbá a kecskeméti polgár- mester és Tiszakécske és Csi- kéria községek elöljárósága, valamint a lakiteleki Földmí- vesszövetkezet. Nagy csomó füzettel, ira­tokkal felpakolva halad át a bajai Gyapjuszövetgyár ud­varán Burai Gyula kuUurfe- lelős. Most fejezte be a man- kát, de már siet, mert este próba lesz a kultúrteremben és addig a szerepszövegeket szét kell osztani. Az üzem kulturfelelőse két éve áll ezen a fontos helyen. Nagy lelkesedéssefvégzi mun­káját. Nem most kezdte, már 1918-ban, is a leglelkesebb aktívája volt a Munkás Ott­hon színjátszó csoportjának. Mikor a dolgozók bizalma két évvel ezelőtt a kulturmunka élére állította, azzal kezdte munkáját, hogy az összehí­vott kuUuraktiva értekezleten tárgyalta meg a helytelen út­ra téved kulturmunkát. t*em mintha elődje, Nyit- rai Sándor nem végzett volna építő munkát. De sú­lyos kisiklások történtek, tel­jes egészében ezek azonban nem írhatók az ő terhére. Benne volt a keze ebben a jobboldali szociáldemokraták és egyéb kártevők befolyásá­nak. A çél világos és átlátszó volt. Az új és haladó színpa­di kultúrát elsenyveszteni. Cserháti ,,1000 holdas birtok1 ’ című giccsének bemutatójá­val akartak ezek a megalku­vók ,,utat mutatni" a kultúra újjáépítésében. Ennek a da­rabnak a múltból, átmentett figuráin keresztül igyekez­tek a kulturforradalmat tl- ködösíteni és az új embertí­pus ferde beállításával rom­boló tevékenységüket a kuUu- ra vonalán is érvényesíteni. Az új kulturfelelős első ténykedése: a kulturmunka vonaláról a kártevőket eltávo­lította. Az üzem dolgozói kö­A gyermek jövőjéért Szépen zőldelő kertele sűrűjébe bujt csinos há­zak mellett visz az út. Az utca végén, majdnem a legutolsó házban lakik Vízhányó József, a Félegy­házi Gépgyár sztahánovistája és családja. Az udvari nagy diófa sűrű lombozatdn keresz- tültörő napfényben vidáman gőgicsél a legifjabb Vízhányó, a két és fél éves Józsika. Édesapja büsz­kesége, fiatal édesanyja szemefénye az erős, szé­pen fejlett kicsi. „Ebből is sztahdnovtstát neve­lünk“ — szokta mondogatni az apa, amikor a napi munkából hazatérve ölébe kapja nevető kisfiát. A ragyogóan tiszta kis konyhából Vizhdnyóné edénycsörömpölés közben neszez az udvarra a gyerekkocsi felé. A piruló hagyma szaga fintorokat fest a dalolgató fiatalasszony mosolygó arcára, amint sürögve, urátevárva osztja meg figyelmét a készülő vacsora és gyereke között. 47 ben kerültek össze az urával. Gondokkal, örökös szegénységgel küzdő, hétgyermekes napszá­moscsaládból lett • asszony. Lcánykorában az 6 sorsa is az volt, mint a többi, hárommillió nincste­lené: állati robot a kulglc földjén, nyomor, keserű­ség otthon. Becsukja a konyhaajtót, hogy az ételszag ne járja át a szépen berendezett, újbútoros, feliér- függönyös szobát. Hiszen olyan büszkék erre a szép lakásra. Esténként sokszor mindketten egyre gon­dolnak: amikor még rozzant viskó, szalmaágy volt a szegényember „otthona“, ök is ilyen otthonból kerültek ki mindketten. A mostanit 45 óta rendez­ték be. A férje sem volt mindig ilyen megbecsült mun­kás. 10 éve dolgozik a Gépgyárban, de — amint mondani szokta — csak néhány éve érzem, hogy ember is vagyok. Elmosolyodik amikor eszébe jut: még a szive verése is megállt örömében, amikor megtudta, hogy sztahdnovista lett az ura. De nemcsak az urára büszke, hanem a többi dolgozóra is. Hiszen azok is azért törekszenek mindig többre és jobbra, hogy mindenki élete szebb legyen. Az órára tekint. Mindjárt jön Józsi. Olyan örömmel várja mindig, mint párnapos fiatalasszony korában. Olyan szépek az együtt töltött esték. Az ura fejébe vette, hogy tanítja. S amikor vacsora után leülnek az asztal mellé, kitárul előtte ura sza vaiból a világ. Valahogyan úgy van mindennel, hogy homályosan érezte mindazt az igazságot, amit most könyvek tárnak elé. Hiszen kézzelfoghatóan, a sa­ját életében érezte a múlt igazságtalanságát, amint most is érzi a jelen örömét. De más azért, ha ta­nul az ember, ha tudja, hogy mi, miért van. VÍ2- hányóné tudja már, hogy nem „isteni rendelésből•' kellett neki hét testvérével éhezni, hanem mert az urak, a kulákok az 0 verejtékükből csináltak itt maguknak földi mennyországot. Tudja azt is, hogy a mostani jobb élet sam a véletlen müve; a sza­badságot meghozta a Szovjetunió és száz- és száz­ezer munkáskéz építette föl az újat. Olyanok, mint az ö ura is, akik megelégelték már a töke elnyo­mását. De azt is tudja Vizhdnyóné, hogy mindez a Párt segítségével vált lehetővé. A gyerek sírásra hajló kiabálása riasztja fel gondolataiból; Józsika mgelégelte az egyedüllétet, követeli az anyját. Kisiet, karjaiba veszi. S mint a villám, csap agyába annak a népnevelőnek a szava, aki a békeív aláírásakor mondta neki: „Maga most a gyermeke jövőjére szavazott Vlzhányóné!“ Szenvedélyesen szorítja magához a csacsogó kisfiút. Igen, őérette dolgoznak. Békében akarják boldog, megelégedett emberré nevelni, üehát me­lyik anya nem ezt akarjafi Igen, fiz anyák ezt akarják! Csak azok, akiknek nem volt jnég elég az összeharácsolt mérhetetlen hatalom és vagyon, azok akarnak újabb vérontást! — Hát azt nem! — szólja el magát hangosan s elszántan szorul össze a szája. — Az én gyerme­kem nem lesz ágyútölteléke a gazoknak! Megvédem és körömmel! —- Ttidod-e, hogy hány százmillió anya mondja el ugyanezeket a szavakat mostanában az egész vi­lágon?/ — szólal meg mellette az ura hangja, aki megérkezve észrevétlenül melléjük lépett. — De nemcsak ti anyák, mi férfiak is, felemeljük sza­vunkat ezekért el — sa kapálózó kisfiút magához öleli. — Tettekkel is, nemcsak szóval: a munkában elért eredményekkel. Tudod-e, hogy a héten megint három százalék túlteljesítésem lesz?! — néz az asz- szonyra, S Vizhdnyóné boldog büszkeséggel karol az urába. Békés, boldog családok százai pihennek el nemcsak Félegyhuzán, hanem szerte az országban. Minden becsületes dolgozó nyugodtan hajtja álomra a fejét. Tudják: a jó munkával a békét védik. És o, béke felett éberen Őrködik a nagy Szovjetunió s szeretett vezér és tanító: Sztálin. Joggal zül felkutatta a színjászó és énekegyüttes mellé szervezett tánccsoport és zenekar tag­jait. így kiszélesítve a kultur­munkát, a Párt tanítását és útmutatását követve, olyan feladatokat tűzött a kultur­munka továbbfejlesztésére és kiszélesítésére, mely rövide­sen megmutatta eredményeit. A kulturcsoport tagjai új- ból szíwel-lélekkel vet­ték fel a munkát. Átérezték a kulturmunka területén is a Párt vezetőszerepét és hogy a kulturmunka fejlődésünket, életszínvonalunk emelkedését, eredményeink gyarapodását jelenti és segíti elő. Nagy lel­kesedéssel mutatták be Cse­hov Medve című színjátékát, majd ezt követőleg a Vetést, összekötötték a színjátszást agitációs munkájukkal és sor­ban keresték fel a bácsalmá­si, kisszállási. Baja—sumári, csátaljai gépállomásokat, ahol a gépállomás dolgozóinak, az egyes gépállomások körzetébe tartozó tefmelőszövetkezeti csoportok tagjainak és a dol­gozó kisparasztságnak is be­mutatták a darabot. De ezzel nem fejeződött be a munka. A színjátszó csoport tovább szé­lesítette kulturmunkáját ak­kor, amikor nagy sikerrel sze­repelt Kelebián, Nagybaracs- kán, Érsekcsanádon é9 Sükös- dön, hogy Mándi Éva darab­ján keresztül is megismertes­se a felszabadult nép harcát a kizsákmányolást továbbfoly­tatni akaró kulákokkal szem­ben. A munkát újabb bomlasztá- si kísérlet akarta akadályoz­ni. A kultúrgárda tagjai és vezetői híven követik a Párt és Rákosi elvtárs útmutatását. Eredményes munkájuk azt bi­zonyítja, hogy a szocialista kultúra megvalósítását tűzték ki maguk elé. A színjátszó csoport, a 35 tagú énekegyüttes, a 12 tagú tánccsoport és a ze­nekar számára nincs olyan megmozdulás, vagy ünnepség, melyen ne szerepelne. A ze­nekar és az énekegyüttes jól felszerelt hangjegykészlettel rendelkezik. Kerner György karnagy tanítja a zenekart fá­radhatatlan szogalommal. Az énékegyüttes Arató pedagó­giai gimnáziumi énektanár keze alatt forr egységbe. A színjátszó csoport tagjai Isz- keitz Márta, Kapitány Vilma, Forrásnyik Istvánné, Kovács Anna, Kátai Gábor, Maros Jó­zsef, Kővári Jáos, Krix And­rás, Lázity András és Dezső Béla most is szorgalmasan ké­szülnek az új darabra, melyet Földes Mihály nagysikerű színmüve, a Mélyszántás, kö­vet. A kulturmunka azonban az üzemben nem áll meg ezeknél az eredményekéi, ötszázköte­tes köyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Kedden és pén­teken, a könyvtárnapokon be­népesül a könyvtárterem és az olvasószoba a kulturház- ban. Az elméleti és politikai könyvek sorából egyetlen egy sincs a könyvszekrényben. Valamennyi kézben van. A szépirodalmi könyvek közül különösen a szovjet irodalom legkiválóbb alkotásai iránt mutatkozik a legnagyobb ér­deklődés. Az Ifjú Gárda, Az acélt megedzik, a Vihar, Tá­vol Moszkvától és a többi könyvek azok, melyek kézről- kézre járnak. ^kad még javítani való, ** melyeket az üzemi párt- szervezetnek kell megoldania. Főleg a színjátszó csoport munkáját hátráltatja az, hogy nem együtt dolgoznak. A kulturfelelős már tett is ilyen irányban előterjesztést a vál­lalat vezetősége felé, hogy a színjátszó csoport tagjait egy műszakba ossza be, hogy a próbákat ezzel eredményeseb­bé tudja tenni. A kulturcsoport tagjai kedv­vel készülnek újabb felada­taikra. Céljuk egy: az üzem dolgozói előtt még jobban megkedveltein! a kultúrát, hogy újabb kulturaktivák be­vonásával bővítsék eddigi ke­reteiket. (óírdj As új-Bulgária irodalma A felszabadított Bulgáriá­ban már 1945-től a figyelemre méltó irodalmi alkotások egész sora született meg. Ljudmil Stojanov „Zazoriava- he’’ című regényének hőse egy paraszt, aki ösztönös igaz­ságérzetétől, hazafiáságától és szabadságvágyától hajtva! fegyvert ragad az elnyomók ellen és bekapcsolódik a mun­kásosztály által vezetett anti fasiszta harcba. Ezt a harcot örökíti meg Daskalov „Uj el­beszéléseku című kötete is. Vesseline Gyeorgyijev ,,A ■par­tizánok dalai“ című könyvé­ben a kommunisták hősiessé­gét ünnepli. A bolgár írók is felismerték a szocializmus felé haladó rendszer korlátlan irodalmi le­hetőségeit és egyre nagyobb lelkesedéssel, egyre nagyobb számban kapcsolódtak bele az építés lendületébe, hogy sze­mélyes élmények alapján örö­kíthessék meg az új ország új embereit. A könyvkiadás az állam ég a társadalmi szervezetek ke­zében van. A felszabadulás előtt a burzsoá álirodalom termékei 8000—5000 példány­ban jelentek meg, ma a haladó bolgár írók könyvei és külö­nösen a szovjet irodalmi alko­tások 20.000-60-000, néha még ennél is nagyobb pél­dán yszámban kerülnek kiadás­ra és rövid idő alatt el is fogynak. Osztrovszkij: 200 ezer példányban, a Párttörté­net pedig négy kiadásban, 120 ezer példányban jelent meg eddig. Lenin és Sztálin mü­vei összesen kétmillió pél­dányban kerültek forgalomba. Négy és fél év alatt több mint harminc millió könyvet és huszonkét millió tanköny­vet adtak ki Bulgáriában. A bolgár írók a szovjet írók nyomdokain haladva, a béke tevékeny harcosai. Tudják, hogy az irodalom megnyitja és megvilágítja az utat a jövő felé. ' fi pártépíiés munkájának nélkiilazke eiisa ír ymi A Pártmunkás OLVASD! 1ERJE3ZD! \ ,h

Next

/
Thumbnails
Contents