Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-01 / 19. szám

Éljenek ötéves tervünk élenjáró harcosai, a magyar sztahánovisták!

A Párt politikai vonalától való az ellenségnek kedvez

Tiszakécskén a Szabadság tszcs, a DÉFOSz közvetítésével jogtalan szőlőn dolgozott

Tiszakécske, a neve megmutat. Ja, a Tisza mellett fekszik. Két községből nemrégen alakult: Uj- kécske, ókécske egybeolvadt, egy nagyközséggé. Nagy a forgalom. ,A keddi hetipiac az egész községet az utcára hívja. Helybeli, tanyai intézi ügyes-bajos dolgát a községházán, a DÉFOSz-ban. Be. mennek sokan a Pártba is tanácsot kérni, vagy elmondani a munka során szerzett tapasztalatokat A pártszervezet mindennel foglalkozik, ami a község dolgozóinak az ügye. Életet ad a köz.

ségnek, irányt mutat, segít a munka. során, vezeti a harcot az ellenség, a helyi gyülölködök, uszitók, kuldkok és mindennémü szövetségesük ellen. A pártszervezet fel. világosító, meggyőző munkája nyomán született meg két termelőszövetkezeti csoport: a Petőfi, már több mint egy éve és a Szabadság most januárban. A párt- szervezet végrehajtja a Párt falu. si politikáját és harcol annak mindennémü elferdítése ellen. — Akad ezen a téren Tiszakécskén

is tennivalója.

Az ellenség nem nyugszik, igyekszik a legkisebb lehetőségei kihasználni

gyan bitorolja a szőlőmet“. A DÉFOSz és a termelő szövetkezeti csoport helytelen intézkedése az ellenség malmára hajtotta egy ideig a vizet, megsajnáltatta magát és igyekezett a középparasztokban is félelmet kelteni.

Ez az alakoskodás azóta már lelepleződött,

arra, hogy támadjon, hogy egy- egy emberen, a falu életének egy- egy vezetőjén keresztül a maga számáré eredményeket csikarjon ki. Az ellenség befolyása és állás- foglalása igen sok csatornán tud érvényesülni, ha hiányzik az éberség, ha hiányzik az ismerete annak, hogy általánosságban a falu életével és falun a szocializmus építésével kapcsolatosan mi a Párt álláspontja. Ezért követelt el a tiszakécskei DÉFOSz vezetősége igen komoly hibákét.

Miben nyilvánult ez meg? Bőna Antalné kulák másfél hold szőlőjén a tavaszi fapucolási tennivalókat nem végezte el. Ezért helyesen eljárás indult ellene. Boros gazdajegyző únszolására a DÉFOSz arra utasította Bóna An- talnét, hogy a szőlőt adja ki irányhaszonbérbe. Bónáné húzódozott, majd nemsokára jelentkezett, hogy Tóth Istvánnal megköti a szerződést. Bizonyos, hogy megegyeztek a feles művelésre, ami Tőthnak előnytelen volt, de azért belement. Ez a szőlődarab ott fekszik a Szabadság termelőszövetke. sieti csoport földjénél és Boros újabb kezdeményezésére a DÉ- . FOSz javaslatot tett, hogy vegye a csoport a földdarabot művelés alá, majd Tóthnak adnak másutt, így is történt. A csoport gyorsan elvégezte rajta a szükséges munkálatokat. A csoport tudta azt, hogy

a földet csak Így a levegőben lógva használni helytelen,

szerződést akart kötni Bónánéval. Ez nem volt hajlandó aláírni a szerződést, a csoport iránti gyűlő, létéből, ragaszkodott a Tóthtal megkötött szerződéshez. A DÉFOSz „határozott‘ álláspontot akart elfoglalni és úgy gondolta, ilyen „formaságra“ nem adnák, de az ügyet mégis elfogadhatóvá, legálissá“ teszik.

Kiss Mihály a Bónáné és a Tóth között megkötött szerződést elővéve, onnan kihúzta Tóth nevét és mindenüvé a Szabadság tszcs nevét írta be. Ezt a „javítóit“ szerződést aláírták Darabos, Vá- radi és Zombori, az intéző bizott. súg tagjai. A kulák látta, hogy miről van sző. Ennek a helyzetnek kihasználásához esze is volt, hiszen Bóna Antal nem más, mint nyugalmazott MÁV főmérnök és így hát kijárta az „iskolát‘. Szaladgált mindenfelé, a többi kulákokhoz, az ismerőseihez és „elmesélte“, hogy mi történt vele. Egyszerű dolgozó parasztembereknek is elsíránkozta, magát, hogy a „termelőszövetkezeti csoport hoBőna nem tudott részvétet szerezni magának. A termelőszövetkezeti csoport a Párt politikájával szembehelyezkedő, attól merőben eltérő lépéséről önkritikát gyakorolt és ez még inkább megbecsült.

té és követésre méltóbbá tette.

Ez példa arra, hogy a

a Párt irányvonalától való legkisebb letérés

is milyen veszélyekkel jár, menynyire az ellenség munkájának szol gál kézzelfogható alapul. A DÉ FOSz vezetősége, de a község főjegyzője is nem jártasak Pártunk parasztpolitikáidnak a rész- teteibenr és egy egész sor hibás nézet, álláspont merült fel a kérdések tisztázása folyamán. A termelőszövetkezeti csoport vezetői, Jelenfi és Darabos elvtársak, pl. többek között olyan kijelentést tettek, hogy „a földhözjuttatottak közül, azok, akiknek 45-től született gyermekük, mindegyikre külön megkapják a földkvótát.“ — Nem kell hangsúlyozni, hogy ez mennyire az ellenség hangja, aki ezzel elégedetlen hangulatot akar szítani.

A tiszakécskei pártszervezet feladata, hogy jobban ellenőrizze a DÉFOSz és a többi szervezetek munkáját, nevelje a párt tagjtül és a tömegeket fokozottabb éber. ségre és harcoljon a párt politi kai vonalától való mindennemű eltérés ellen.

Jó fegyvere a félegyházi vasasoknak a kultúrmunka

A Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói nemcsak a termelésben törekszenek a minőség megjavítására, a mennyiség növelésére és a selejt csökkentésére. Kultúrmozgal- muknál is ugyanezek a szempontok vezetik őket.

— A kultúrmunkát fegyvernek tekintjük — mondja Dobált László elvtárs, kultúrfe- lelős. — És ezt a fontos fegyvert nem engedjük berozsdásodni, ezért fordítunk különös gondot rá.

Elmeséli, hogy még nem is olyan régen, igen komoly bajok voltak ezen a téren. A kultúrcsoportot olyanok vezették, akiknek nem a tömegnevelés harci feladatának teljesítése volt a céljuk. Rövid és értéktelen műsorokat rendeztek az üzemben, azokat is ^báli vonalon“. A bevételeket pedig rendszerint elbankettez- ték. Nagy László raktári munkás, aki most munkaellenőri beosztásban dolgozik, a továbbiakról így beszél:

— Könyvekben és újságok, ban is olvastunk arról, hogy a kultúra frontján ízlésünket, életszemléletünket megrontva támad az ellenség. A nyomtatott betűk a Párt figyelmeztető üzenetét hozták nekünk.

Dz üzem! pártszervezet

foglalkozni kezdett a dolgokkal és segítségünkre sietett ebben a kérdésben is.

Szocialista munkaverseny eredménye nagy választék

férfi, női szövet, emprimé ruhaselymek, kész ruha, cipő, férfi és női fehérnemű

ÁllUláRUÉ

Kecskemét

Többen közbeszólnak, egyszerre mindenki beszélni akar. Egy-egy kiragadott mondat megvilágítja a kérdést: A Párt kizárta a bűnösöket! Felismertük a helyes utat! Okultunk és éberen fogunk vigyázni ezután isj

De a Párt nemcsak felfedte a hibákat, hanem a helyes útra is rámutatott. A többi ■üzem példájára a kuUűrmun- kát szorosan összekapcsolták a népnevelők munkájával. Agi- tációik alkalmával a kultúr- csoport is szerepel. Április 4 óta keskenyfilm előadásokat is rendeznek a környéken. Pl. Móricgáton és Selymesen vetítették az ,.Egy életen át“ c- szovjet filmalkotást.

Legközelebbi feladataik során — mint az május 1-i félajánlásaikból kiderül — felfrissítik az üzemi kultúrbi- Zottságot, a csoportot újabb tagokkal bővítik, több gondot fordítanak eléggé elhanyagolt faliújságjukra és eddigi eredményeiket fokozzák. Ehhez — Papp László és munkatársai véleményét idézve — szükséges, hogy továbbra is tanuljanak, száz állandó olvasóval rendelkező könyvtárukat még többen olvassák.

Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a megye külön napilapot kap.

Ezáltal megyei és nemcsak országos viszonylatban, naponként figyelhetik az eseményeket, a jó példákból, de a hibákból is, mint eddig is, tanulhatnak. Ezért elhatározták, hogy a minden délben megtartott Szabad Nép-olvasóóra alkalmával a Népújság egyes, rájuk különösen fontos cikkeit is megbeszélik, kiértékelik. így akarják elérni azt, hogy termelésben is, kultúr- munkábap is újabb, értékes győzelmeik legyenek.

IGAZ SZÓ

Irta: Monori F. Dezső

A vonat megállt a kisváros állomásán. Mint ilyenkor szokás, az emberek sietnek, ki előre, ki hátra. Azok pedig, akik már az előző ál. lomásokon szálltak fel, az ablakon keresztül nézik a siető embereket. Még akkor is ismerőst keresnek az új felszállók között, ha történetesen a nevezett városban nincs is ismerősük.

Az egyik ablakból egy negyven év körül asszony nézte a sürgést- forgást. Mindenkit egyszerre Iá. tott és úgy tetszett, egyformák az emberek. így van az ember, ha sokat markol. Elvész a lényeg. De azért nem volt hiábavaló a nézdegélés. Ismerős hang szólítja meg asszonyunkat.

— Szabadság, Kilitiné elvtársnő!

Egy pillanat csak a megismerés és máris a viszontlátás örömének ad kifejezést.

— Szabadság, Hörömpő elvtárs! Jöjjön ide, van még hely.

Pillanat alatt fönntermett Hörömpő, aki külsejére nézve, 30 év körüli munkásembernek látszott.

— Hová lesz az utazás, így május 1-e előtt? Nem otthon ünnepelünk? — mondta, amikor kezet fogtak.

— Budapestre megyünk. Édes. apámnak volt a kívánsága, hogy a fővárosban töltsük a májusl-ét. Mindenáron látni akarja Rákosi elvársat.

— Most látom csak Kovács bácsit. Ilyen szórakozott sem voltam mostanában. Ne haragudjon, de hát nem gondoltam, hogy ilyen fiatal ember, Kovács bácsi legyen.

— Gúnyolódjonncsak Hörömpő elvtárs, majd maga is megöregszik.

Kezet fognak.

— Én ezt utoljára hagyom.

— Ez meg is látszik magán. Semmit sem öregedett, mióta nem láttam. Pedig sokszor emlegetjük, amikor a 45-ös évről beszélgetünk. Már alig van ismerős a régiek közül. Szétszélednek. Ha látni akar az ember belőlük, a megyeházára, vagy a minisztériumokba keli menni. De jó is, mikor ismerősökkel találkozik az ember... Hát maga talán ebben a városban dolgo* zik?

— Már egy éve lesz a nyáron. De még ez sem végleges. Most me. gyek három hónapos iskolára és megmondták, ne számítsak a régi helyemre. De ilyen a körforgás. Egyik megy, a másik jön.

— De hol van a férje, a hosszú Lajos?. Még mindig olyan sovány?

— ö is jön, de csak az esti vonattal. A mnkája nem engedte. A Földműves Szövetkezet ügyvezető igazgatója és sok a gondja, baja.

— Bár nekem leltek volna ilyen gondjaim, amikor annyi idős vol. tam, mint a vejem. De akkor egészen más gondok voltak, mint ma

— szólt közbe Kovács bácsi

Közben a vonat elindult. Az új

utsok elhelyezkedtek. A kocsi megtelt. Az ezután jövőknek csak állóhely maradt. Utasaink a négyes ülés három helyét foglalták el. A negyedik helyen egy idős parasztasszony kinézésű nénike ült. Az utasokat nézte s úgy látszott, nem érdekli a szomszédai beszélgetése.

— Igen, a gondok között különbség van — feleli Hörömpő.

— Bizony azok — bólint Kovács bácsi. — Régen az volt a gond, mikor lesz munka, ha pedig dolgoztunk: vájjon a hetet kidől, gozzuk-e még? Ma pedig a gond a dolgozók nagy többségénél az, hogyan lehet többet termelni és ezáltal többet keresni. Bárcsak 30 évvel volnék fiatalabb.

— Apának most a fiatalodás ével jönnek. Minden évben fiatalabb lesz. Mások is mondják neki és mégis azt hiszi, Viccelünk vele

— így a lánya.

— Igazat beszéltek ti, nem mon dóm. Érzem, hogy napról rapra fiatalodok. Gyerek leszek újra. Lassan már vezetni kell, hogy menni tudjak.

—- Hát az arca nem öregedett — feleli Hörömpő.

— De a lábaim. Azok már fölmondják a szolgálatot. Éppen ezért határoztam el, hogy amíg bírom valahogy, addig megyek fői Budapestre, hogy megláüiassam Rákosi elv társat, akit még 19-ből ismerek. Majd integetek neki, talán megismer.

— Sok embert látott már Rákosi elvtárs. Mindenkire nem emlékezhet. Több mint 30 éve már — feleli a lánya.

— Nem baj, ha nem is isme: meg, de látni akarom azt az embert, aki az egész életét annak ál. dozta, hogy a dolgozók lerázzák magukról az ezeréves biiiueset. Meg akarom neki köszönni a hol. dog öregségemet. Hogy rehabilitálták a 19-es működésem miaut elvesztett munka éveimet. Élőszó, val szeretném én ezt elmondani, de majd megérzi ö ezt, ha meg. látja, hogy sánta lábbal megyek el előtte. Ismer ő mindenkit, mint ahogyan mi ismerjük őt. Meglásd lányom, visszainteget Rákosi elv. tára.-=~ Jaj, apám. Hát persze, hogy integet. De nemcsak magának, hanem nekem, neki, másoknak, soksok ezer embernek.

— De én is köztük leszek.-— így már igen. De szép is lehet Budapesten a május 1-i felvo nulás. Eddig még csak filmhíradón láttam. Úgy izgulok, mini egy gyerek. Nem is értem, a múltban mért nem engedték megünnepelni ezt a napot? Ennél szebbet a mi községünk viszonylatában sen» láttam még.

— Ennek sok oka van — így. Hörömpő.

— Féltek a dolgozók erejétől. Együtt három embernél többet nem szerettek látni. Csendőr, rendőr, sok esetben katonaság szórta szét a tilalom ellenére az utcára kivonuló dolgozókat. Az utcákat az urak maguknak tartották.

— Ma pedig mienk a föld, a gyár, minden, ami az életet adja. A rendőrség, meg a honvédség nem azért vonul fel, hogy a dolgozókat kardlapozza, hanem azért, hogy velük együtt ünnepeljen. Lenin mondta a nagy Októberi Forradalom győzelme után, hogy a puskás embertől most már nem kell félni a népnek. így van ez most nálunk is. Eggyé forrt a dől. gozó nép. Egyik a munkahelyén építi a jövőt, a másik a határokon őrködik a szabadságunk felett — feleli Hörömpő Kovács bá. esi szavára, aki az ablakon át nézi az elsuhanó tájakat.

— Azért, ha visszagondolni azokra a május elsejékre, amikor verés nélkül alig úsatuk meg, mégis szépnek látom. Azért látom szépnek, mert a régiek nélkül, ma nem lehetne szabad május 1 — feleli Kovács bácsi. Maga elé nézett és látszott rajta, hogy a múltat látja szemei előtt.

— Az idei május elseje azért is szép, mert az én fiam is fölvonul, mint Petőit Akadémiát végzett főhadnagy — szólalt meg a negyedik útitárs, a parasztruhás néniké. Ismerőseink ránéztek, szótlanul. A nénike sem akart többet mondani. Gondolataiba mélyedt és hagyta, hogy útitársai is ezt tegyék.

A múlt, jelen és a jövő szövődött össze gondolatikban. A vonat, mintha szárnyra kapott volna, robogott a szabad emberek munkájától kizöldült határban. Szabadon vágtatott, mint a gondolat.

A kerekek taktusra verték: Sza bad a. föld, szabad a gyár, szabad a nép és szabad Május 1.