Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-01 / 19. szám
ÉLJEN MÁJUS 1 a világ munkásságának seregszemléje, f a proletár nemzetköziség tiarcos ünnepe Dolgozó parasztságunk egyre inkább példaképének tekinti a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát mondotta a tanulmányútra induló parasxtküldöttség egyik tagja A múlt esztendőben elsőízben járt magyar parasztküldöttség a Szovjetunióban. A tavalyi parasztküldöttség beszámolója nyomán ma már nincs hitele a kulákok elkoptatott hazugságainak, ostoba „csaj ka“ meséinek. Rákosi Mátyás elvtárs egyik beszédében megállapította, hogy a szövetkezeti kérdés már ott forr a faluban. — Kérelmünkre a szovjet kormány lehetővé tette, hogy a nyár elején 200 tagú parasztküldöttség utazhat a Szovjetunióba hosszabb tanulmányútra. Megyénk küldötteinek egy részét a dolgozó parasztok az elmúlt héten választották meg. . Dávod község dolgozó parasztsága lelkes gyűlésen választotta meg Keresztes Józsefet. Keresztes József a község bírája és a „Szabadság“ termelőszövetkezeti csoK ereszt es József, a dávodi „Szabadság,'‘ tszcs elnöke port elnöke. 1945 óta harcol az ipari munkásság oldalán a nép jobb jövőjéért, a szocializmusért. Négy és fél éven keresztül albíró volt. A község dolgozóinak bizalma emelte a mostáui tisztségébe. Kilenc holdján dolgozott ezelőtt és eisőneg lépett a termelőszövetkezeti csoportba, ahová bevitte földjét, állatállományát, teljes gazdasági felszerelését. Szemei meghatott örömtől ragyognak, amint elfogódott hangon köszöni meg dolgozó társai bizalmát, hogy ellátogathat a Szovjetunióba és saját szemével nézheti meg annak élenjáró mezőgazdaságát. Ágasegyháza népe G. Kiss Györgyné dolgozó asszonyt választotta meg a Szovjetunióba induló parasztküldöttségbc — Ez a kitüntetés, amely engem ért azzal, hogy meglátogathatom a Szovjetuniót, egyben községem kitüntetését is jelenti. ígérem, hogy nyitott szemmel járok mindenütt, hogy a tapasztaltakat idehaza tovább adhassam. Szerényen elhúzódik, amikor arról esik szó; miért éppen őt választotta a község dolgozó népe. Helyette megmondja XJrbán Mihály. — Mert mindig szivén viselte a dolgozó nép ügyét. — Pártunk harcos tagja, . aki mindenben élen jár. Hasonlóan folyt a küldöttek választása a többi helyeken is, Ágasegyházán G. Kiss Györgynénél, Tataházán Oláh Margit választásánál. De beszéljenek a megválasztott küldöttek. Oláh Margit így beszél: — Nézd meg, Margit, hogy a Szovjetunióban milyen a közös munka? A serény ember megkapja-e a több munka díját, vagy egyenlően részesül a jövedelemből a renyhével. Sok ehhez hasonló kérdést tettek még fel, hiszen sok probléma itt a falun még tisztázatlan■ Ezeket a kérdéseket nem lehet szegről-végre egykét előadáson tisztázni. Tudom, melyek azok a kérdések, amelyek a falun erjednek. Hogy ezek a kérdések ne maradjanak válaszolatlanul, arra fogok törekedni, hogy visszatérve beszámolómban minden kételyt eloszlassak ügy, hogy annak árnyéka is eltűnjön. G. Kiss Györgynél Ágasegyházán a községháza elő.t választották meg. A gyűlés végeztével hatalmas gyűrű veszi körül a hatgyermekes anyát. — Aztán jól nézzél meg mindent — szólal meg egy hang a gyűrűből — mert abból mi is tanulni akarunk ám. Kissné mosolyog és sorban jegyzi a kérdéseket. A kiskunfélegyházi gépállomás színjében, mint csatát nyert fegyverek, sorakoznak fel a tavaszi munkákat elvégzett traktorok. Naponta gördülnek be a gépállomás udvarára, ahol serény kezek veszik gondozás, javítás alá, hogy előkészítsék a soronkö- vetkező munkákra. Nagy téglarakományok hevernek az udvaron, kőművesek mozognak naphosszat. Épül, szépül a félegyházi gépállomás. Jobbról teljesen kész cséplőszín alatt készítik elő a cséplőgépeket a versenyben dolgozó brigádok, A műhelyépületről már csak a tetőzet hiányzik, emitt a raktár alapjait rakják. Szemet gyönyörködtető látvány már messziről a főépület _ Felszabadulásunk pillanatától kezdve a Szovjetunió ezernyi tanújelét adta annak, hogy segíti építeni új világunkat — fordult felénk Kissné. — A szovjet nép falun a Oláh Margit (Tataháza) Bács—Kiskunmegye egyik küldöttje szocializmus építéséhez önzetlenül és bőkezűen rendelkezésünkre bocsátja a szocialista mezőgazdaság építésének évtizedes gazdag tapasztalatait. Ezért van az, hogy a dolgozó példaképnek tekinti a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát. így lett példaképünk. a világ legjejlettebb mezőgazdasága. Kiss Györgyné gondosan zsebébe rejti a jegyfüzetét, amelybe a kérdéseket felírta. És nemsokára útnak indul a boldog küldöttséggel, hogy azután hazatérve hasznosítsa falujában a látottakat, tapasztaltakat s társaival együtt még tevékenyebben vegyen részt mezőgazdaságunk szocialista fejlesztésében. előtt fűvel és tarka virágokkal beültetett, szépen gondozott virágoskert. A dolgozók szabad idejükben készítették. Lakások is épülnek a gépállomáson még az idén. Sőt a kultúrtermet is átépítik:, kibővítik, hogy munka után minden dolgozó megtalálja itt a kedvére való szórakozást. Most, a tavaszi kampány befejeztével egyre több dolgozó van „otthon“ az állomáson. Sötétedés után, amikor már a javításokat is abbahagyják, a kultúrterembe gyülekeznek. Hangosán szól a rádió, újságolvasás, élénk viták, megbeszélések, asztaliteniszmérkőzés tölti ki a traktorosok estéjét. Jól végzett munka után megérdemelt pihenő, erőgyűjtés a további munkára. A FÉLEGYHÁZI GÉPÁLLOMÁS BEFEJEZTE A TAVASZI MUNKÁT Nagyarányú építkezés folyik a gépállomáson Két május Kovács Pá 1940 ALIG VIRRAD MÉG, de Fáradt József zslrosgazda földjén már ütemesen húzza a kapát a napszámossereg. Elnyűtt, fáradt- arcú, „minden mindegy“ tekintetű emberek hajlonganak gépiesen, rongyos ingük itt.ott takarja a fényesre csiszolódott kapanye. let mozgató izmokat. A tanya létől rikácsoló asszonyhang egy egy szavát kapja el a reggeli széli parázs szitokkal kergeti munkára az álmatlanságtól bedagadtszemü cselédeket a gazda felesége. Nyolc óra tá-jban előkerülnek a kenye- restarisznyák. Kovács Pál fáradtan telepszik le a többiekkel a mesgye végébe. Komótosan rágja a kockára- vágott szikadt kenyeret, borsszemnyit vágva hozzá a sárgára érett avas szalonnából. Nem tudni, honnan kerítette elő ma reggel édesanyja. Biztosan főzéshez tartogatta még az alig ujjnyi darabot. Dekát mégis csak fiának csomagolta, az dolgozik, annak enni kell. Kovács Pált valami halvány elégedettségféle fogja el, amint végigtekint a kapálatlan földdarabon. Megtart vagy három napig, az háromnapi kereset. Égető szükség is van rá. Az otthoni S00 négyszögöl akár volna, akár se. Avval csak a munka van meg, ami terem rajta, attól éhen lehetne veszni, ha itt-ott nem segítene a napszám. Mégis csak jó, hogy benézett Váradihoz. — Jöhetsz holnap reggel. A fizetésben majd megegyezünk. De kosztat hozz, azt nem tudok adni. Ezek az éhenkórász cselédek mindent megzabálnak — mondta neki a gazda. A KIFLI ALAKÚ UJHOLD már sárgán világit, amikor a fáradt csapat bekanyarodik a tanyaudvarra. — Hát mára készen v.ol- mink — jelenti a legidősebb napszámos. Holnap napfőkőttre gyűrűnk. Jóccakdt! — billenti meg zsíros kalapját. — No ne siesselek olyan nagyon. Volna még itt egy kis munka! — szól utánuk Váradi a vacsora maradékát piszkálva fogai közül. — Azt a csomó retket kel. lene még jelcsomózni. Holnap visszük a piacra. A tanyaszobdban tizenegyei kongat a falióra, mire kész a nagy kupac. Az ablakba kitett viharlámpa fénye mintha halottak arcára hullana. Kovács Pál is úgy érzi, hogy tovább már nem is bírná. Dehát hátha megtoldja maid Váradi a napszámot! Harmadnap estéjén felsorakozik a többiekkel a tornác alá a fizetségért. Vdradi tenyerébe számolja a csillogó pengőket. Kérges ujjaival lassan rakosgatja az izzadságtól, portól szennyes zsebkendő sarkába. De mi azt Hattal kevesebb, mint amennyit a többiek kaptak! Mégegyszer megforgatja, de csak annyi a híja! — Gazduram! Hibddzik ez nagyon. Hat pengővel kevesebb, mint ami jár! — Már akinek jár! —• csattan fel ingerülten Váradi hangja. — Csak nem gondolod, hogy neked is annyit fizetek, mint ezeknek. Ezek már régi embereim, ismerem a munkájukat. Csak nem számítod magad a meglett felnőttekhez, te kamasz! Kovács Pál elkeseredéstől ősz- szeszúküU torkában bukdácsolva indulnak kifelé a hangok: hiszen én ugyamnyit végeztem, mint az idősebbek. Nem most kapálok én életemben először, tudom, mi a munkabecsület. De amint rápil. lant Váradi dölyfös, kihívó arcára, már látja, hogy hiába minden. Kijátszotta a kutya. Szeme előtt vörös karikát vet az indulat; most két puszta kezével meg tudná fojtani. Előre lép, de Vdradi hangja megállítja: — Aztán holnapután újra jöhetnek, kapáljuk a másik táblát is. Te is I éleiében jöhetsz, ha akarsz — fordul felé. — Tudom, nagy szükség van nálatok a pénzre. Ne mondd, hogy nem segítek rajtatok! — PUSZTULJ EL, TE GAZ. EMBER! — mormogja kifelé fogcsikorgatva Kovács Pál. De már most tudja, hogy holnapután újra itt lesz és dolgozik a kevesebb napszámért is. Mert élni muszáj, hogy az a magasságos ég szakadna már erre az egész világra ! 1950 A FEHÉRRE MESZELT kis konyha küszöbén jóleső fdradl- sággaí fújja a füstkarikákul Kovács Pál. Hdtamögött a felesége sürög a tűzhely körül; serceyó szalonna pirul a készülő túrás tésztára. Kovács Pál az istállók felé ne szez. Nehéz szuszogással pihen nek a jóllakott tehenek. A kútnái csikorog a gém, Szilvási Mihály itat nyilván, a lovász, ű már el. látta a teheneit. Nem szeret sötétben vakoskodni. Meg ilyen későn már ember, állat pihenni vágyik. Nyújtózik egyet s befordul a konyhába. — A malacokat elláttad? — fordul az asszonyhoz. —- Persze — hangzik a válasz. — Úgy esznek azok, mint a sáska! Lesz is belőlük darabonkint vagy százötvenkilós. Az életünkben sem vágtunk olyant. Már a tál fenekén jár a kanál, amikor Kovácsnénak eszébe jut valami. — Te, éppen most nyolc hónapja, hogy beléptünk a csoportba. Emlékszelt Igen, emlékszik Kovács Pál. Olyan kopaszon jöttek, mint az ujja. Félesztendei szűk gabonafejadaggal, hátukon is könnyen elhozva a kevés holmit. S azzal a kételkedő, de mégis bizakodó érzéssel, hogy hátha jobb lesz. Sokat hallott már akkor a termelőcsoportokról. Kitől jót, kitől rosszat. Igaz, hogy a rosszat éppen csak az olyan Váraái-félék mondták, de azok aztán teliszájjal. Az ismerős, sorsbeli szegények biztatták: mi sem bántuk meg, neked is van ott hely. A magad embere leszel, nem a más. nak való robot eszi le rólad a húst! Próbáld meg! HAT MEGPRÓBÁLTA. S itt is maradt. Nyolc hónapja! Hogy röpül az idő! Éles villám fény csap be az ablakon. — Eső lesz — hajol ki Kovdcsné. •— Kell is. Hadd legyen jó termésünk. „Termésünk'< — visszhangzik a szó Kovács Pálban. Igaza van az asszonynak, ez az idei már a; 6 termésük lesz. Mindnyájuké Hiszen itt minden az övé is Nemcsak az egészévi kenyérfej adag, a több mázsa krumpli, ami) az újig kaptak a csoportban, nemcsak a két szép malac, ami lyeneket 6 eddig életében csak ' más óljában látott, nemcsak a ru ha, meg cipő, amit az asszony nak, meg a gyereknek tudati venni már eddig is. Minden, minden az övé. „A mienk “ — javítja ki önmagát gondolatban. De ez az „enyém“ és a „mienk“ valami' csodálatosan érthetően összeolvad egy fogalommá, Vacsora után átjönnek Sziled siék. A nagyobbik gyerek csa. csogva meséli: — Ma a tanító• néni azt kérdezte az iskolában, tudjuk-e, hogy kinek köszönhetjük, hogy most szabadon és boldogan élhetünk. Én nyújtottam legmagasabbra az ujjam, én mondtam meg!“ — Aztán tudod-e csakugyan? — kötődik vele Kovács Pál. — Hát hogyne tudnám! — csattan a gyerek hangja. — Édes. apám megtanított rá. Hát a Pártnak, meg Rákosi Mátyásnak — Igen. A Pártnak, meg Rákosi Mátyásnak! — mondja utána, messzenéző szemmel Kovács Pál s keze rásimul a gyerek tejére. G. K.
