Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-07 / 24. szám

Marhavészéit órák ! NYIKOLAJ ASZÉJEV: MÁJUS CSILLAGAI Májusban tündöklő napok gazdag pompáját láthatod. Sugár özönlik, árja ringó, szirmát pattantja már a bimbó, e mélyén gyöngéd hévvel piheg hazám, hü, dobband szived. Tekints a szép, új házsorokra; képed kitárul, drága Moszkva, megifjodott, megújhodott, mint büszke, nagy szovjethonodl Nagyobb, erősebb, jigyeledt Üzennek lombos ligetek, csemetefát küld zöld csalit, hogy feldíszítse útjaid. Nézd, arca friss a fiatalnak, kit nem gyötörnek bősz hatalmak, b ha riasztják is csontkezek — mégsem hajt térdet senkinek l Tekintetük elsőt virít, nézd benne újult éveid. Nézd, nő az ország, lép, halad szikrázó csülagfény alatt; « csillagjai közt csillog a harc s munka hősi csillagai \ Lenin sírjára nézz oda., — a dolgozó nép támasza, ■ * csókos zászlók közt a fény, időknek fénye és remény. B a nagy tribünön áll, aki évek, napok hullámai, arányló győzelmi tüzek között dicső úton vezet. (Békés István fordítás*) ■■■■■■■■■a* „ Magyar Festők “kiállítás Kecskeméten A Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága kritikát gya­korolt a VKM munkája felett. A kritika elhangzása után felszínre vetődött sok olyan dolog, mely elmulasztásáért a VKM-ben meg, húzódott reakció a felelős. Az a bürokrácia, mellyel a VKM az egyes ügyeket kezelte, nem egy­szer súlyos kihatással volt az egyén, vagy a kollektíva fejlődé­sére. i, A bajai mezőgazdasági gimná ziurn kollégistáinak (mintegy lt- tanulónak) naponta 2 órát kell gyalogolni, mivel az illető kollé­gium. melyben elhelyezést nyer. tek, 3 km-re van az iskolától. Ezt az utat naponta négyszer kell megtenni. Mezőgazdasági gimná­ziumokban az elméleti oktatáson kívül gyakorlati oktatás is fo­lyik. Általában a napi oktatás 7-t órát vesz igénybe, melyet a tanu­lóknak az iskolában kell eltölte­ni, mint szorgalmi időt. A szor­galmi időn kívül, ha a tanulók el akarják lökéleiesftesen mélyí­teni a kapott anyagot, feltétlenül át kel! azt beszélni tanulókörö­kön, szakkörökön. A napi elfog­laltságot fokozza az egyéb diák- s '.övetségi munka, melynek el­végzése feltétlenül szükséges. Ta­nulóink reggel 7 órakor mennek iskolába, délután 1 óráig rendes órát hallgatnak, 2 órára bemen­nek a kollégiumba ebédre, majd £ órára ismét az iskolában kell lenniük, hogy 6—7 óráig foglal­koztatva legyenek. Csak ezekután kerülhet sor a tanulókörök, szak­körök és egyéb munkák elvégzé­sére. mely sokszor 9—10 óráig is elhúzódik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azl, hogy a követ­kező napra 6—7 óra anyagából kell készülni minden tanulónak. így kollégistáink kénytelenek egészségük rovására éjjel 12—1 óráig tanulni, hogy a követel­ményeknek megfeleljenek. Kollégistáink látva azt, hogy ilyen körülmények között nem tudják a szakmát ágy elsajátíts ni, ahogyan azt megkívánja tőlük az ötéves terv, látták azt, hogy a sok gyaloglás a tanulást gátolja, akadályozza a jó szakember kine­velőd ését, kérvényben fordultak a VKM-hez, hogy az ősszel meg szünietett kollégiumot, mely az iskola telephelyén volt, a fenti indokolás alapján állítsa vissza. Annak ellenére, hogy a kérvény, ben határozottan leírták áldatlan helyzetüket, a VKM hallgatott és még eddig semmit sem intézkedett ezzel kapcsolatban. Újabb kér­vényt küldtek, melyet mindenki külön-külön aláirt, intézkedés azonban erre sem történt. Iskola- látogatóktól, kollégiumi előadók­tól kaptak ígéretet, de ez csak mindmáig ígéret maradt. Nem tudtuk elképzelni azt, hogy miért közömbös a VKM- nek az, hogy 19 kollégista — ma amikor a mezőgazdasági szakem. berekre (jól képzett szakemberek­re) olyan nagy szükség van — hogyan sajátítsa el a szakmáját. Bebizonyosodott az, hogy az a Iá kollégista sem szakmaiiug, - sem politikailag nem tudta magát kel­lőképen képezni, mert ideje nagy részét gyaloglással kellett eltöl- tenie. így sem a kollégiumban, sem az iskolában jó munkát vé­gezni nem tudott. Nem Közömbös az sem, hogy a fent említett okok miatt a kollégisták közül lemor­zsolódás is történt. Kérvényüket minden esetben ágy küldtük el, (az első még szeptember végén, vagy október elején), hogy az el­intézése sürgős, mert kollégisiá. ink nem bírják ilyen körülmé­nyek között a tanulást. Nyolc hó­napnak kellett eltelnie azóta, hogy sürgős kérdésünk felett na­pirendre térjenek, nyolc hónap­nak kellett eltelnie, hogy végre a VKM-ben is szó essék a kollé­gium felállításának fontosságáról. Ezt a kis cikket csak azért ír. tam, hogy lássák az elvtársak, hogy nem lehetetlent kívántunk. Lássák az elvtársak azt, hogy a VKM-nek feltétlen megérte volna az a többletkiadás, melyet a kol. légium visszaállítása jelenteti volna, mert ezzel megad'a volna az alapot 19 tanuló alapos ki­képzéséhez. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége kritikája után, tudva azt, hogy ez a kritika gyökeres változást hoz a VKM munkájában, reménykedünk és bízunk abban, hogy kollégistáink égető problémája rövidesen meg­oldódik. A bajai Mezőgazdasági Gimnázium kollégistái nevében: Kiss Andor kollégista. FélegyMzán a szakszer- vezet meiiulaimazta a legötletesebb felvonuló csoportokat Beszámoltunk arról, hogy Fél­egyházán a dolgozó nép tízezrei a ragyogó májusi ünnepen tüntet­tek a béke megvédéséért, győzel meink szervezője, a Párt és a bé. ke legfőbb őre, a Szovjetunió mellett A dolgozók számtalan öt lettel tarkították a felvonulási menetet. Tegnap a félegyházi szakszervezet oklevelekkel jutal­mazta a legötletesebben felvonuló csoportokat. A díjnyertesek név­sora a kővetkező: Dohánybeváltó, Toliüzem, Bölcsőde, Défosz, Kos­suth tszcs., Kinghegyi dolgozók, Pedagógus Szakszervezet, Álla­mosított Nyomda, Posta, Pedagó­giai Leánygimnázium SzIT tanu­lók. Az úttörők részére felaján­lott vándorserleget a Konstantin általános iskola úttörői nyerték el. Oklevelet kapott még a Kos suth-úti iskola úttörő csapata is. Uj pályaudvar Harkovban A németek által lerombolt pá­lyaudvar helyett Harkovban ha­talmas méretű, fényesen berende­zett pályaudvar építését kezdték meg. A munkálatok jelentős ré. szét nyár elejére befejezik. Meg­kezdték az állomás környékének planlrozását is. Az új vasútállo­más pompás, áj környezetbe ke­rül. Egyedülálló munRasiRer Minzaripov, északurall Sztálin, díjas vájár brigádja egyedülálló sikereket ért el a május elsejei munkaverseny során. Két hét alatt a brigád 135 folyómétert ha­ladt előre a tárnában. Ez csúcs­teljesítmény az ércbányászatban. Uj kikötő a Volgán Uljanovszk városában nagymé. retű hajókikötőt helyeztek üzem­be. A kikötőben gyönyörű váróhe­lyiségeket, különböző raktárhelyi­ségeket és a hajózás dolgozóinak lakását is felépítették. Az áj ki­kötő megnyitása a voigai folyam, hajózás egyre szélesebb méreteiről tanúskodik. A Kecskeméti yárosi Mú­zeumban ,,Magyar Festők“ címmel képkiállítást rende­zett a Múzeumok és Műemlé­kek Országos Központja és maga a múzeum. Akiállítást dr Bényi László elvtárs, a MMOK kiküldöttje nyitottá meg. Beszédében hangsúlyozta: Kecskemétre, az új megye székhelyére kü­lönleges feladatok várnak kulturális téren. Ezeknek az elvégzéséhez a múzeumnak is hozzá kell járulni. Ma már a múzeum sem a kiváltságosa­ké, nem zárjuk el a dolgozók elől, hanem a szocializmust építi a szocialista kultúrán keresztül. Dr. Bényi elvtársa MMOK nevében ígéretet tett, hogy a jövőben több kiállítást fognak rendezni a Kecske­méti Múzeumban. A magyar realista festé­szetet, illetve annak útját be­mutató, vidéken először ren* dezett képkiállítást a dolgo­zók teljesen díjtalanul, dél­előtt 10-től délután 6 óráig tekinthetik meg. Csoportos üzemi látogatás esetén a ren­dezőség tárlatvezetőről is gon­doskodik, 5( Jegor Kolbaszinnak közepes ál­lása volt és idomai is ehhez mér­ten szerények. Amikor aztán mcu- gasabb pozícióba került, hangja megváltozott, susogó tenorból, öblös, oroszlánbögésre emlékezte­tő basszussá, hízásnak indult ős még a járása is másmilyen lett. Mikor krákogva kikászálódott a kincstári gépkocsiból, a néhány lépést a bejáratig úgy tette meg, mintha ez igen nagy megerőlte­tésébe kerülne. Azelőtt fürge volt és szaporajárású, most meg lehízott testéből nagyokat fújt és lassan, méltóságteljesen cam­mogott fel az emeletre. E külső változások nem is len­nének nagy jelentőségűek, ha Je- yor Kolbaszin nem képzelte vol­na hozzá, hogy az új beosztással együtt a személyzeti osztály az eszéhez és tehetségéhez is adott volna valamit. Dolga megszaporo­dott és épp ezért gyakran kelleti volna. *'>néicskoznia aléirendeltjei- vel, de""agy vélte, mindannyiulcat felülmúlja és mindent tud már, amit tudnia keli. Képzettsége hi­ányosságait önbizalommal pó­tolta. De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernök el eredeti újítóké, pessépeit. Már az első hét végén új bútort vásárolt irodája ré­szére és mivel a bútordarabok mennyisége túlhaladta irodája méreteit, három másik osztály rovására kitérjesztele hatásköré­nél: területét. Kezdeményezőként lépett fel a levelezés terén is. Katkovnak, aki nála alacsonyabb beosztásban dolgozott, így cí­mezte az iratokat: „Katkov o.‘‘. cA mi ismerésünk A vele egyenrangú Szlonovnak így: „Szlonov Elvt.“ De a Te­rületi Végrehajtó Bizottság el. nőkének már ekként: „J. Sz. Na­zarov, Elvtársnak, a Végrehajtó Bizottság Elnökének“. Katkovnak borítók nélkül szabadon, Szlonov­nak kapoccsal fűzve, Nazarovnak borítékban küldte ki a leveleket. Volt, akinek csak másolópapírra íratott, a minisztériumba első­rangú minőségű, tömör, fényes­fehér papiroson küldte a jelenté­seket. Érthető, hogy e nagymérvű szervezési munkálatok ideje te­kintélyes részét elrabolták. Hogy a rendelkezésére álló „idő-tarta­lékokat“ mozgósíthassa, a hivatal látogatóit nem hetenként három­szor, csupán a hétfői napon fo­gadta, de rendszerint éppen hét­főn nem tartózkodott az irodái, ban. A fogadónapot át kellett vol­na tennie keddre, vagy szerdára, ám Kolbaszin kérlelhetetlen ma­radt: — Nem szeretem rendelkezései­met megváltoztatniI — De Jogor Kizmics, már ötö­dik hete óhajtanak tárgyalni ön­nel! — Nos, jöjjenek a jövő héten! Uhov és Peroplctkin hívei vol­tak. Mindkettő jószimatú egyén, tudták, hogyan kell ütni a vasat. Például jelentést kell készíteni. Az egyszerű, rendes hivatalnok ilyenkor elvonul szobájába, de a Irta: Arkadij Vassiljev munka estére simán elkészül. Uhov és Perepletkin éktelen zajt csaptak, hangosan megtanács­kozták a tennivalót, húszszor is bementek a főnökhöz, hogy csé­sze teák mellett vele is átvegyék a dolgot és a hét végére össze­tákoltak valami zavaros dolgot. Mindegy, tudták, miként kell Kolbaszint magukhoz idomítani és míg főnökük azt hitte, ura e hűséges beosztottaknak, nem vette észre, hogy ezek lassan be­kerítették és úgy forgatták, ahogy akarták. Mi ég két gyengéje volt Jegor Kolbaszinnak. Szerette, ha az újságok imák róla. Ezért nem mulasztott el egyetlen értekezle. tét sem, igyekezett mindig az el­nöki asztalnál ülni, hogy reggel kék ceruzával aláhúzhassa nevél a lapban. Azután kiolthatatlan szenvedélyt érzett a szónoklás iránt. Hiányzott belőle az a ké­pesség, hogy mielőtt beszédbe lógna, át is gondolja: miről kell szólnia — sajnos, — elméje nél­külözte a hajlékonyságot. No, de ott volt Nozlobnyi, a hivatal c kiváló beosztottja, aki pompás tollal rendelkezett és mindannyi­szor megváltotta a főnökét ne­héz helyzetéből. Nem akadt olyan súlyos értekezlet és nejn lehettek olyan részletes tézisek, amelye. két Nozlobny ne szállított volna időre a kényelcmszerető Kolba­szinnak. Megengedjük tehát, hogy a be­szédek nem voltak Jegor Kuzmics sajátja, de pont úgy szavalta cl ezeket és senkit sem kímélve, re­kedtre beszélte torkát az önkriti­káról. Legutóbb azután Fegyasin instruktor is szót kért az értekez­leten és némi célzást tett arra, hogy Kolbaszin igazán fogadhat­ná látogatóit. E megbocsáthatat­lan merészség hallatára a főnök arca vérpirossá vált és este ma­gához rendelte Fegyasint az iro­dába. — Nos — mondta, barátja va­gyok a kritikának, de nem bár­milyennek. Az ön kritikája, már bocsánatot kérek, nem kritika, hanem ellenségeskedés! Tjt * egyasint azután kiszállásra küldték egy távoli helységbe. A hivatalban egy időre elaludt a dolog, de nem hosszú időre, meri ismét hangok hallatszottak arról, hogy Kolbaszin nem felel meg a helyén. Különösen Prjahin heves, kedett, bár bölcsebb kartársai óva intették:. — Ne bolondulj meg, 'Aljosa! Kolbaszint úgy sem tudod átne- velni, de te elveszted az álláso­dat! S így is történt. Prjahint fel­mentették állásától a „főnökség bizalma hiányában“. De ezt mái a csend és a nyugalom legmeg- rögzöttebb fanatikusai sem bír­ták ki. Volt a hivatalban egy szelíd ember, Kúriáin, aki semmitől sem félt jobban, mint a bizottsá­goktól és vizsgálatoktól. 'Azt szokta mondani, ttom szereti az ilyesmit. Csakhogy, az ügy már olyan fordulatokat vett, hogy Kuricin epéje is felforrt és megkezdte a, folyosón a sugdosásokat; — Itt már bizottság nélkül nem lehet rendet csinálni! A bizottság nem sokáig vára tott magára. Kiderült, hogy Kol­baszint felülről sem kerülte el a kritika. Néhányszor már megin­tették, két ízben megfedték, sőt meg is rótták, de mindezt — a gőg okán — titokban tartotta hi­vatalában. A dolog rövid volt. rA bi­zottság kintjárt s miután azonnal találtak megfelelő jelöltet Kolba- szin helyére, Kuzmics Jegortól haladéktalanul megszabadították a hivatalt. A legkülönösebb: Uhov és Perepletkin örvendeztek a legjobban. Széltében-hosszában szavalták: — Nem megmondtuk?... De most végre szabadabban léleg­zőnk, más szelek fujdogálnak!... Ami Kolbaszint illeti, mikor, közölték vele, hogy bürokratiz­musa és saját személyének túl­becsülése miatt, továbbá önkritika hiánya miatt elbocsátják a szol­gálatból, módfelett csodálkozott: — Ugyan, miért lennék én bű. rokrata? Nem mondom,, néhány­szor előfordult, hogy megszédül­tem ... S azt beszélik, hogy rendkívül meglepődött. De senki sem saj­nálta.

Next

/
Thumbnails
Contents