Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)
1950-05-07 / 24. szám
Marhavészéit órák ! NYIKOLAJ ASZÉJEV: MÁJUS CSILLAGAI Májusban tündöklő napok gazdag pompáját láthatod. Sugár özönlik, árja ringó, szirmát pattantja már a bimbó, e mélyén gyöngéd hévvel piheg hazám, hü, dobband szived. Tekints a szép, új házsorokra; képed kitárul, drága Moszkva, megifjodott, megújhodott, mint büszke, nagy szovjethonodl Nagyobb, erősebb, jigyeledt Üzennek lombos ligetek, csemetefát küld zöld csalit, hogy feldíszítse útjaid. Nézd, arca friss a fiatalnak, kit nem gyötörnek bősz hatalmak, b ha riasztják is csontkezek — mégsem hajt térdet senkinek l Tekintetük elsőt virít, nézd benne újult éveid. Nézd, nő az ország, lép, halad szikrázó csülagfény alatt; « csillagjai közt csillog a harc s munka hősi csillagai \ Lenin sírjára nézz oda., — a dolgozó nép támasza, ■ * csókos zászlók közt a fény, időknek fénye és remény. B a nagy tribünön áll, aki évek, napok hullámai, arányló győzelmi tüzek között dicső úton vezet. (Békés István fordítás*) ■■■■■■■■■a* „ Magyar Festők “kiállítás Kecskeméten A Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága kritikát gyakorolt a VKM munkája felett. A kritika elhangzása után felszínre vetődött sok olyan dolog, mely elmulasztásáért a VKM-ben meg, húzódott reakció a felelős. Az a bürokrácia, mellyel a VKM az egyes ügyeket kezelte, nem egyszer súlyos kihatással volt az egyén, vagy a kollektíva fejlődésére. i, A bajai mezőgazdasági gimná ziurn kollégistáinak (mintegy lt- tanulónak) naponta 2 órát kell gyalogolni, mivel az illető kollégium. melyben elhelyezést nyer. tek, 3 km-re van az iskolától. Ezt az utat naponta négyszer kell megtenni. Mezőgazdasági gimnáziumokban az elméleti oktatáson kívül gyakorlati oktatás is folyik. Általában a napi oktatás 7-t órát vesz igénybe, melyet a tanulóknak az iskolában kell eltölteni, mint szorgalmi időt. A szorgalmi időn kívül, ha a tanulók el akarják lökéleiesftesen mélyíteni a kapott anyagot, feltétlenül át kel! azt beszélni tanulókörökön, szakkörökön. A napi elfoglaltságot fokozza az egyéb diák- s '.övetségi munka, melynek elvégzése feltétlenül szükséges. Tanulóink reggel 7 órakor mennek iskolába, délután 1 óráig rendes órát hallgatnak, 2 órára bemennek a kollégiumba ebédre, majd £ órára ismét az iskolában kell lenniük, hogy 6—7 óráig foglalkoztatva legyenek. Csak ezekután kerülhet sor a tanulókörök, szakkörök és egyéb munkák elvégzésére. mely sokszor 9—10 óráig is elhúzódik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azl, hogy a következő napra 6—7 óra anyagából kell készülni minden tanulónak. így kollégistáink kénytelenek egészségük rovására éjjel 12—1 óráig tanulni, hogy a követelményeknek megfeleljenek. Kollégistáink látva azt, hogy ilyen körülmények között nem tudják a szakmát ágy elsajátíts ni, ahogyan azt megkívánja tőlük az ötéves terv, látták azt, hogy a sok gyaloglás a tanulást gátolja, akadályozza a jó szakember kinevelőd ését, kérvényben fordultak a VKM-hez, hogy az ősszel meg szünietett kollégiumot, mely az iskola telephelyén volt, a fenti indokolás alapján állítsa vissza. Annak ellenére, hogy a kérvény, ben határozottan leírták áldatlan helyzetüket, a VKM hallgatott és még eddig semmit sem intézkedett ezzel kapcsolatban. Újabb kérvényt küldtek, melyet mindenki külön-külön aláirt, intézkedés azonban erre sem történt. Iskola- látogatóktól, kollégiumi előadóktól kaptak ígéretet, de ez csak mindmáig ígéret maradt. Nem tudtuk elképzelni azt, hogy miért közömbös a VKM- nek az, hogy 19 kollégista — ma amikor a mezőgazdasági szakem. berekre (jól képzett szakemberekre) olyan nagy szükség van — hogyan sajátítsa el a szakmáját. Bebizonyosodott az, hogy az a Iá kollégista sem szakmaiiug, - sem politikailag nem tudta magát kellőképen képezni, mert ideje nagy részét gyaloglással kellett eltöl- tenie. így sem a kollégiumban, sem az iskolában jó munkát végezni nem tudott. Nem Közömbös az sem, hogy a fent említett okok miatt a kollégisták közül lemorzsolódás is történt. Kérvényüket minden esetben ágy küldtük el, (az első még szeptember végén, vagy október elején), hogy az elintézése sürgős, mert kollégisiá. ink nem bírják ilyen körülmények között a tanulást. Nyolc hónapnak kellett eltelnie azóta, hogy sürgős kérdésünk felett napirendre térjenek, nyolc hónapnak kellett eltelnie, hogy végre a VKM-ben is szó essék a kollégium felállításának fontosságáról. Ezt a kis cikket csak azért ír. tam, hogy lássák az elvtársak, hogy nem lehetetlent kívántunk. Lássák az elvtársak azt, hogy a VKM-nek feltétlen megérte volna az a többletkiadás, melyet a kol. légium visszaállítása jelenteti volna, mert ezzel megad'a volna az alapot 19 tanuló alapos kiképzéséhez. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége kritikája után, tudva azt, hogy ez a kritika gyökeres változást hoz a VKM munkájában, reménykedünk és bízunk abban, hogy kollégistáink égető problémája rövidesen megoldódik. A bajai Mezőgazdasági Gimnázium kollégistái nevében: Kiss Andor kollégista. FélegyMzán a szakszer- vezet meiiulaimazta a legötletesebb felvonuló csoportokat Beszámoltunk arról, hogy Félegyházán a dolgozó nép tízezrei a ragyogó májusi ünnepen tüntettek a béke megvédéséért, győzel meink szervezője, a Párt és a bé. ke legfőbb őre, a Szovjetunió mellett A dolgozók számtalan öt lettel tarkították a felvonulási menetet. Tegnap a félegyházi szakszervezet oklevelekkel jutalmazta a legötletesebben felvonuló csoportokat. A díjnyertesek névsora a kővetkező: Dohánybeváltó, Toliüzem, Bölcsőde, Défosz, Kossuth tszcs., Kinghegyi dolgozók, Pedagógus Szakszervezet, Államosított Nyomda, Posta, Pedagógiai Leánygimnázium SzIT tanulók. Az úttörők részére felajánlott vándorserleget a Konstantin általános iskola úttörői nyerték el. Oklevelet kapott még a Kos suth-úti iskola úttörő csapata is. Uj pályaudvar Harkovban A németek által lerombolt pályaudvar helyett Harkovban hatalmas méretű, fényesen berendezett pályaudvar építését kezdték meg. A munkálatok jelentős ré. szét nyár elejére befejezik. Megkezdték az állomás környékének planlrozását is. Az új vasútállomás pompás, áj környezetbe kerül. Egyedülálló munRasiRer Minzaripov, északurall Sztálin, díjas vájár brigádja egyedülálló sikereket ért el a május elsejei munkaverseny során. Két hét alatt a brigád 135 folyómétert haladt előre a tárnában. Ez csúcsteljesítmény az ércbányászatban. Uj kikötő a Volgán Uljanovszk városában nagymé. retű hajókikötőt helyeztek üzembe. A kikötőben gyönyörű váróhelyiségeket, különböző raktárhelyiségeket és a hajózás dolgozóinak lakását is felépítették. Az áj kikötő megnyitása a voigai folyam, hajózás egyre szélesebb méreteiről tanúskodik. A Kecskeméti yárosi Múzeumban ,,Magyar Festők“ címmel képkiállítást rendezett a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja és maga a múzeum. Akiállítást dr Bényi László elvtárs, a MMOK kiküldöttje nyitottá meg. Beszédében hangsúlyozta: Kecskemétre, az új megye székhelyére különleges feladatok várnak kulturális téren. Ezeknek az elvégzéséhez a múzeumnak is hozzá kell járulni. Ma már a múzeum sem a kiváltságosaké, nem zárjuk el a dolgozók elől, hanem a szocializmust építi a szocialista kultúrán keresztül. Dr. Bényi elvtársa MMOK nevében ígéretet tett, hogy a jövőben több kiállítást fognak rendezni a Kecskeméti Múzeumban. A magyar realista festészetet, illetve annak útját bemutató, vidéken először ren* dezett képkiállítást a dolgozók teljesen díjtalanul, délelőtt 10-től délután 6 óráig tekinthetik meg. Csoportos üzemi látogatás esetén a rendezőség tárlatvezetőről is gondoskodik, 5( Jegor Kolbaszinnak közepes állása volt és idomai is ehhez mérten szerények. Amikor aztán mcu- gasabb pozícióba került, hangja megváltozott, susogó tenorból, öblös, oroszlánbögésre emlékeztető basszussá, hízásnak indult ős még a járása is másmilyen lett. Mikor krákogva kikászálódott a kincstári gépkocsiból, a néhány lépést a bejáratig úgy tette meg, mintha ez igen nagy megerőltetésébe kerülne. Azelőtt fürge volt és szaporajárású, most meg lehízott testéből nagyokat fújt és lassan, méltóságteljesen cammogott fel az emeletre. E külső változások nem is lennének nagy jelentőségűek, ha Je- yor Kolbaszin nem képzelte volna hozzá, hogy az új beosztással együtt a személyzeti osztály az eszéhez és tehetségéhez is adott volna valamit. Dolga megszaporodott és épp ezért gyakran kelleti volna. *'>néicskoznia aléirendeltjei- vel, de""agy vélte, mindannyiulcat felülmúlja és mindent tud már, amit tudnia keli. Képzettsége hiányosságait önbizalommal pótolta. De igazságtalanok lennénk, ha nem ismernök el eredeti újítóké, pessépeit. Már az első hét végén új bútort vásárolt irodája részére és mivel a bútordarabok mennyisége túlhaladta irodája méreteit, három másik osztály rovására kitérjesztele hatáskörénél: területét. Kezdeményezőként lépett fel a levelezés terén is. Katkovnak, aki nála alacsonyabb beosztásban dolgozott, így címezte az iratokat: „Katkov o.‘‘. cA mi ismerésünk A vele egyenrangú Szlonovnak így: „Szlonov Elvt.“ De a Területi Végrehajtó Bizottság el. nőkének már ekként: „J. Sz. Nazarov, Elvtársnak, a Végrehajtó Bizottság Elnökének“. Katkovnak borítók nélkül szabadon, Szlonovnak kapoccsal fűzve, Nazarovnak borítékban küldte ki a leveleket. Volt, akinek csak másolópapírra íratott, a minisztériumba elsőrangú minőségű, tömör, fényesfehér papiroson küldte a jelentéseket. Érthető, hogy e nagymérvű szervezési munkálatok ideje tekintélyes részét elrabolták. Hogy a rendelkezésére álló „idő-tartalékokat“ mozgósíthassa, a hivatal látogatóit nem hetenként háromszor, csupán a hétfői napon fogadta, de rendszerint éppen hétfőn nem tartózkodott az irodái, ban. A fogadónapot át kellett volna tennie keddre, vagy szerdára, ám Kolbaszin kérlelhetetlen maradt: — Nem szeretem rendelkezéseimet megváltoztatniI — De Jogor Kizmics, már ötödik hete óhajtanak tárgyalni önnel! — Nos, jöjjenek a jövő héten! Uhov és Peroplctkin hívei voltak. Mindkettő jószimatú egyén, tudták, hogyan kell ütni a vasat. Például jelentést kell készíteni. Az egyszerű, rendes hivatalnok ilyenkor elvonul szobájába, de a Irta: Arkadij Vassiljev munka estére simán elkészül. Uhov és Perepletkin éktelen zajt csaptak, hangosan megtanácskozták a tennivalót, húszszor is bementek a főnökhöz, hogy csésze teák mellett vele is átvegyék a dolgot és a hét végére összetákoltak valami zavaros dolgot. Mindegy, tudták, miként kell Kolbaszint magukhoz idomítani és míg főnökük azt hitte, ura e hűséges beosztottaknak, nem vette észre, hogy ezek lassan bekerítették és úgy forgatták, ahogy akarták. Mi ég két gyengéje volt Jegor Kolbaszinnak. Szerette, ha az újságok imák róla. Ezért nem mulasztott el egyetlen értekezle. tét sem, igyekezett mindig az elnöki asztalnál ülni, hogy reggel kék ceruzával aláhúzhassa nevél a lapban. Azután kiolthatatlan szenvedélyt érzett a szónoklás iránt. Hiányzott belőle az a képesség, hogy mielőtt beszédbe lógna, át is gondolja: miről kell szólnia — sajnos, — elméje nélkülözte a hajlékonyságot. No, de ott volt Nozlobnyi, a hivatal c kiváló beosztottja, aki pompás tollal rendelkezett és mindannyiszor megváltotta a főnökét nehéz helyzetéből. Nem akadt olyan súlyos értekezlet és nejn lehettek olyan részletes tézisek, amelye. két Nozlobny ne szállított volna időre a kényelcmszerető Kolbaszinnak. Megengedjük tehát, hogy a beszédek nem voltak Jegor Kuzmics sajátja, de pont úgy szavalta cl ezeket és senkit sem kímélve, rekedtre beszélte torkát az önkritikáról. Legutóbb azután Fegyasin instruktor is szót kért az értekezleten és némi célzást tett arra, hogy Kolbaszin igazán fogadhatná látogatóit. E megbocsáthatatlan merészség hallatára a főnök arca vérpirossá vált és este magához rendelte Fegyasint az irodába. — Nos — mondta, barátja vagyok a kritikának, de nem bármilyennek. Az ön kritikája, már bocsánatot kérek, nem kritika, hanem ellenségeskedés! Tjt * egyasint azután kiszállásra küldték egy távoli helységbe. A hivatalban egy időre elaludt a dolog, de nem hosszú időre, meri ismét hangok hallatszottak arról, hogy Kolbaszin nem felel meg a helyén. Különösen Prjahin heves, kedett, bár bölcsebb kartársai óva intették:. — Ne bolondulj meg, 'Aljosa! Kolbaszint úgy sem tudod átne- velni, de te elveszted az állásodat! S így is történt. Prjahint felmentették állásától a „főnökség bizalma hiányában“. De ezt mái a csend és a nyugalom legmeg- rögzöttebb fanatikusai sem bírták ki. Volt a hivatalban egy szelíd ember, Kúriáin, aki semmitől sem félt jobban, mint a bizottságoktól és vizsgálatoktól. 'Azt szokta mondani, ttom szereti az ilyesmit. Csakhogy, az ügy már olyan fordulatokat vett, hogy Kuricin epéje is felforrt és megkezdte a, folyosón a sugdosásokat; — Itt már bizottság nélkül nem lehet rendet csinálni! A bizottság nem sokáig vára tott magára. Kiderült, hogy Kolbaszint felülről sem kerülte el a kritika. Néhányszor már megintették, két ízben megfedték, sőt meg is rótták, de mindezt — a gőg okán — titokban tartotta hivatalában. A dolog rövid volt. rA bizottság kintjárt s miután azonnal találtak megfelelő jelöltet Kolba- szin helyére, Kuzmics Jegortól haladéktalanul megszabadították a hivatalt. A legkülönösebb: Uhov és Perepletkin örvendeztek a legjobban. Széltében-hosszában szavalták: — Nem megmondtuk?... De most végre szabadabban lélegzőnk, más szelek fujdogálnak!... Ami Kolbaszint illeti, mikor, közölték vele, hogy bürokratizmusa és saját személyének túlbecsülése miatt, továbbá önkritika hiánya miatt elbocsátják a szolgálatból, módfelett csodálkozott: — Ugyan, miért lennék én bű. rokrata? Nem mondom,, néhányszor előfordult, hogy megszédültem ... S azt beszélik, hogy rendkívül meglepődött. De senki sem sajnálta.
