Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. május (5. évfolyam, 19-43. szám)

1950-05-07 / 24. szám

Az elmélet harci fegyverünk Pártdemokrácia - pártfegyelem „Az a felismerés, hogy a kom­munista jó munkájának próba­köve, a termelés eredménye, hogy a jól végzett politikai munkát az emelkedett termelés száma ellen­őrzi, egyre inkább átmegy Pár­tunk köztudatába és vele együtt erősödik az a tudat, hogy most már — mint az ország gazdáinak — megnőtt a felelősségünk. Min­denért, ami ebben az országban politikai, gazdasági, kulturális téren történik, mi vagyunk a fe­lelősek. Minél jobban átérezzük ezt a felelősséget, minél jobban áthatja ez a felelősségtudat napi mun­kánkat, annál jobban tudjuk el­végezni a rdnkháruló feladató- kát, annál inkább meggyorsul a szocializmus építése, dolgozó né­pünk felvirágzása.' Rákosi elvtárs február 10-i be­szédének e része is hü tükörké­pét adja Pártunk jelenlegi hely­zetének, szerepének és legköz­vetlenebb célkitűzéseinek. Termelni, építeni a szocializ­must, erősíteni a béke bástyáját csak a Párt vezetésével lebet. Pártunk tömöríti a magyar dol­gozók legjobbjait, azokat, akik mindenütt ott haladnak az élen, akik a legtöbbet, a legjobbat nyújtják a társadalmi rend ki­építésében, akiknek vezetése alatt nap-nap után szinte ugrásszerűen emelkedünk mind feljebb és fel­jebb a régi, az elhaló, a pusztuló társadalmi rend fölé. Ahol jól megértették átgondolták Rákosi elvtárs be- szádét elvtársaink és ahol ennek szellemében végeztek jó politikai munkát, — a termelés számai is emelkedtek. így például a Ha­jai Posztógyárban a brigádok száma 34-ről 52-re, az egyéni ver­senyzők száma 290-ről 480-ra emelkedett, a Szabad Nép előfi­zetői 50-nel szaporodtak. A mi Pártunk erős, de mi ez­zel nem elégedhetünk meg! A feladatok nőnek, szétágaznak, a Pártnak is tovább kell nőni, erő sódul, hogy a mindinkább növekvő feladatokkal megbirkózni képes legyen. A tétel így szól: amilyen mértékben erősödik a Párt, olyan mértékben erősödik a népi de- mokrácia, a szocializmus építése. Terpiészetes, hogy a kettő között szoros függőviszony van. Miben áll ez az erő, a Párt ereje? Hogyan tudja ezt az erőt kifejteni? „A Kommunista Párt csak ab­ban az esetben teljesítheti fel­adatát — tanította Lenin, — ha a legeentralisztikusabb módon lesz megszervezve, ha a katonai fegyelemmel határos vasfegyelem fog uralkodni benne és ha a párt­központ széleskörű, teljhatalom­mal felruházott, nagy tekintéllyel rendelkező szerv lesz, amely a párttagok általános bizalmát él­vezi.“ „Egy ilyen Pártban gondoskod­ni kell arról — írja a Párttörté- nei, — hogy a kisebbség a több­ségnek, az egyes szervezetek a központnak, az alsóbb szervezetei, a felsőbbeknek alávessék magu­kat.“ Csak Ilyen módon lehet biztosí­tani n legszigorúbb egységet a Pártban. Csak ez a szigorú egy­ség képes biztosítani a legna­gyobb harcképességet, a legne­hezebb feladatok megoldására. Csak ez a közpön'osítás, a fegye­lemnek ez az intézményesített felfnkozása adja meg a lehetősé get n kommunista pártok számá­ra, hogy az ostzályellenség, az Imperializmus minden erőfeszí­tése ellenére mozgósítani tudja a tömegeket a szocializmus épí­tésére. De a pártszerű központosítás­nak ez a kifejlesztése a kommu­nista pártokban csupán a Párton belüli demokrácia érvényesítésé­vel képzelhető eL ,J/i úgy értelmezzük a demo­kráciát — tanítja Sztálin elvtárs, — mint a Párt tömeg-aktivitású nak és tudatosságának fokozását, mint a párttömeg rendszeres be­vonását nemeseik a kérdések meg­vitatásába, hanem a munka ve­zetésébe is." Nemcsak arról van sző, hogy a pártagság választja a vezető­szerveket a legalsóbbaktól a leg. felsőbb szervig, nemcsak arról, hogy ezeknek Időnként be kell számolni működésükről pártszer­vezeteiknek, nemcsak arról, hogy a kisebbség alárendeli magát a többségnek. Arról is van szó, hogy a tagság a kérdéseket meg is vitatja, a feladatok Intézésé­ben nem csupán végrehajtó sze­repet játszik, hanem veaetősze- repet is tölt be. A mi megyénkben is nem egyszer súlyosan megsértet­tük a pártdemokrácia elvét. Alapszervezieti vezetőségeink, de járási, városi bizottságaink is a legtöbb esetben kinevezettek ét nem választottak. De számtalan példát lehetne még ezenkívül fel­sorolni arról, hogy járási, városi bizottságaink, de maga a megyei bizottság is nem egy esetben megsértette a párton belüli de­mokráciát. A kiskunhalasi párt- szervezetekben például nem tar tottak taggyűléseket, nem tartót tak beszámolókat. A Bajai Posztó­gyárban maguk a párttagok jöt tek és mutattak rá arra, hogy hónapok óta nem hallottak be­számolót a vezetőségtől, akik nem kérték ki a tagság vélemé­nyét és nem mondtak kritikát munkájuk felett. Dunavecsén pél. dául a járási titkár elvtárs ad­minisztratív eszközökkel Irányí­totta a pártbizottság és pártszer. vezetek munkáját. Kiskunhalason a párttitkár elvtárs egyenesen zaklatásnak vette, ha a dolgo­zók, párttagok felkeresték, hogy tanácsot, útmutatást kérjenek tőle. „A pdrt'demokrdcia érvényesí­tése és kifejlesztése, fokozása — tanítja Sztálin elvtárs, — kérdé­sek megvitatásának lehetősége, fejleszti a kritikát és önkritikát, együttvéve pedig növeli a tömegek aktivitását és öntevékenységét, ideológiai és politikai felké­szültségét emeli. Mindez szüksé­ges ahhoz, hogy a kommunisták­ban kinevelje a Párt gazdájának érzését. (A. Kosztyin: A demo­kratikus centralizmusról.) Ez az érzés ma még a párttag­ság nagyrészében hiányzik. Ez lülsőségekben is megnyilvánul olyképpen, hogy tagságunk nagy része a Pártról úgy beszél, mint valami harmadik személyről, mint valami idegen testről. Mint- ha „Ö“, akiről éppen szó van, nem is tartoznék a Párthoz. Mintha „6“ nem alkotná a Párt egy részét, mintha „5“ nem a Párt lenne. Pedig enélkül az érzés nélkül, a Párt gazdájának érzése nélkül, a párttag csak párltag, de nem lehet olyan kommunista, aki szer­vezetten, szívvel és lélekkel, tel­jes meggyőződéssel dolgozik a Párt céljainak megvalósításáért. Aki ugyanakkor éber az ellenség­gel szemben, aki fegyelmezettel, hajtja végre a határozatokat, ak. a Pártért minden áldozatra kész, azért a Pártért, amelynek törté nelmi hivatása, hogy vezesse a dolgozók új világának megtoló sildedért folytatott küzdelmet. A pártdemokrácia minden feltételének következetes meg valósítása és kifejlesztése vi­szont elengedhetetlen feltétele a pártfegyelem megszilárdításá­nak. A pártfegyelemnek, amely lehetővé teszi, hogy a Párt min den erőt és érzést, minden szán­dékot és célkitűzést összefogjon és maradéktalanul hasznosítsa a feladatok megoldásában és a ne­hézségek leküzdésében. „Erről már több Ízben is meg­állapítottuk nézetünket a fegye­lem jelentőségével és a munkás párton belüli fegyelem fogalmá­val kapcsolatban — írta Lenin. — Cselekvési egység, a megvita. tás és a bírálat szabadsága. Ez a mi meghatározásunk. Csal egy ilyen fegyelem méltó az1 élen járó osztály demokratikus párt jához. A munkásosztály ereje, — o szervezés. A tömegek szervezési nélkül a proletáriátus — semmi. Mint szervezett osztály — min­den. A szervezettség, a cselekvés, a gyakorlati felépítés egysége.“ A pártfegyelem alapja tehát s cselekvés, a végrehajtás eredmé­nyességének, célravezetőségének Nézzük meg, hogyan viszo­nyult a pártfegyelem a pártáé- mokráciához. íme Lenin mégha tározása: Cselekvési egység, a megvitatás és bírálat szabad sdga" — tehát a pártdemokrá cia tényezői egyben a pártfegye lem alkatelemei, tényezői is. Mit jelent es? Azt jelenti, hogy a pártfegye lem csak akkor valósulhat meg. ha a pártdemokrácia érvényesül Ha a párttag jogai a gyakorlat­ban érvényesülhetnek. Ha a kérdések megvitatása, a kritika szabadsága, tehát a vezetéshez való jog érvényesül. Ilyen szer vezetben, ahol mindez érvényesül, a pártfegyelem sem marad papi ron, hanem eleven tényezővé vá lik. Ahol viszont a pártdemokrá cia nem érvényesül, ott a párt­fegyelem sem szilárdulhat meg. Erre vonatkozóan sem nehéz példát találni megyénkben. Az ÁMG vezetője, Mészáros István elvtárs írta lapunk március Í9-5 számában megjelent cikkében ... Nem egy ízben száraz, kimért főnöki hangon beszéltünk az elv. társakkal. Ezzel a magatartásunk kai meggátoltuk azt, hogy az elv társak bírálatot gyakorolhassa nak felettünk. A pártdemokráciának ez a fi gyeimen kívül hagyása természe tesen magával hozta azt, hogy a pártfegyelem sem valósulhatott meg és nem egy olyan jelenség volt tapasztalható gépállomásain­kon, amelyek erről világosan ta­núskodnak. Rendkívül találó esetet mond el Sztálin elvtárs a SzK(b)l- Központl Bizottságának plénu­mán 1937-ben tartott beszédében, az egyszerű párttagok jogainak, a bírálatnak semmibevevéséről, a pártdemokrácia megsértéséről: „Nyikolajenko elvtársnő példá­jára gondolok. Ki az a Nyikola- ieitlco? Nyikolajenko egyszerű párt- tag. Közönséges „kisember". Egész éven át küldte a jeladáso­kat, hogy a kievi pártszervezetek­ben nincsenek rendben a dolgok, leleplezte a sógorság-komaságot, a kispolgári és nyárspolgári ma­gatartást, a pártmunkások irá­nyában, az önkritika elnyomását, a trockista kártevők erőszakosko­dását. Elhessegették, mint valami szemtelen legyet. Végtére, hogy lerázzák magukról, fogták és ki­zárták a Pártból. Sem a kievi szervezet, sem az Ukrajnai Kom­munista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága nem segített neki ki­verekedni a maga igazál. Csak a Párt Központi Bizottságának beavatkozása segített kibogozni ezt az összekuszált csomót. És mi derüli ki az ílgy kivizsgálása illán? Kiderült, hogy Nyikolajen- konak igaza volt, a kievi szer. vezetnek pedig nem volt igaza. Se több, se kevesebb. Pedig hát ki az a Nyikolajenko? Persze, nem tagja a Központi Bizottságnak. Nem népbiztos, nem a kievi ke­rületi szervezet titkára, még csak nem is valamelyik sejt titkára, csak egyszerű párttag. Amint látják, az egyszerű em­berek néha sokkal közelebb jár­nak az igazsághoz, mint egyes magas intézmények. Ilyen példákat még tucatjával Magyar kormányküldöttség utazott a cseUszt&vákiai (dszabadutási ünnepségbe A Csehszlovák Köztársaság május 7-én ünnepli felszaba­dulásának ötéves évfordulóját. Ebből az alkalomból a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának képviseletében kül­döttség utazott a prágai ün­nepségre. A küldöttség vezetője Far­kas Mihály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkár- helyettese, honvédelmi minisz­ter, tagjai Kállai Gyula elv­tára, külügyminiszter, Drahos Lajos elvtárs, az országgyűlés elnöke és Kakuk Józsefné elv­társnő, textilmunkásnő, or­szággyűlési képviselő. Ötiálié Uitntl'ászavetítezetek létesítésétől fogadott el icnddetet a HtiftistUeUaftács A minisztertanács pénte­ken délelőtt Dobi István el­nökletével ülést tartott. A minisztertanácson Rónai Sándor elvtárs, külkereske­delmi miniszter bejelentette, hogy miniszteri állásáról le­mond, mert a Függetlensági Népfront elnöksége a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökévé javasolja megválasz­tani. A minisztertanács Rónai Sándornak a népi demokrácia, érdekében öt éven át kifejtett eredményes munkájáért elis­merését fejezte ki és elhatá­rozta, hogy felmentése iránt javaslatot terjeszt az ország­gyűlés elé. A minisztertanács elhatá­rozta, hogy Szijjártó Lajos csoportfőnöknek építésügyi államtitkárrá való kinevezésé­re javaslatot terjeszt elő az Elnöki Tanácshoz. Az igazságügyminiszter elő­terjesztésére a miniszterta­nács az országgyűlés elé ter­jesztendő törvényjavaslatot fogadott el a büntetőtörvény- könyv általános részéről. A minisztertanács a föld­művelésügyi miniszter előter­jesztésére rendeletet fogadott el önálló termelőszövetkezetek létesítéséről. és százával lehetne felsorolni. Kiderült tehát, hogy ügyeink vezetéséhez tehát a mi tapaszta­latunk, a vezetők tapasztalata egymagában koránt sem elegendő. Ahhoz, hogy helyesen vezessünk, a vezetők tapasztalatát ki kell egészíteni a párttagság tömegei­nek tapasztalatával, a munkás, osztály tapasztalatával, a dolgo­zók tapasztalatával, az úgyneve­zet „kisemeberek“ tapasztalatá­val.“ Mi a helyset nálunk? Rákosi elvtárs február 10-1 be széde erre a válasz: „lépten-nyo mon tapasztaltuk a parancsolga­tást, a tömegek véleményének semmibevételét, az ellenség le­becsülését a pártszervezeteken be­lül is. Nem tartanak rendszere­sen taggyűlést. A vezetőségek nem számolnak be munkájukról. Sőt, ha a tagság részéről kriti­kai hangok hallatszanak, akkoi ezt a Párt egysége elleni táma­dásnak, frakciózásnak minősítik és a bírálót ledorongolják. Az önteltség eredményeképpen az éberség is eltompul. ......Nem egyszer hallani, ami­kor elvtársaink meggyőzés he­lyett kényszert alkalmaznak az­zal indokolva, hogy most prole­tárdiktatúra van." M ajd megállapítja Rákosi elv­társ : „... Ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tagságnak nincs módja bírálatot mondani a veze­tőség munkájáról, igazi pórtéléi­ről szó sem lehet. .. . Ezek a módszerek odavezet­nek, hogy egyre gyakrabban hal­lunk kis klikkekről, csoport üld sok­ról, állásvadászat:ól...“ Végeredményben tehát mindez a pártfegyelem súlyos megsérté­sét eredményezi. Kétségtelen, hogy Rákosi elvtárs beszéde, illetve a Központi Veze tőség határozata óta komoly ja­vulás mutatkozik. Pártszerveze­teink taggyűléseinek lefolyása, amelyek Igen sok helyen a kri­tika és önkritika útján szinte gátszakadás szerűen tárták fel a bajokat, a sok helyen ennek kö­vetkezményeként felélénkülő párt- élet, a tagság növekvő aktivitása és azon túlmenően a termelés síkján Is megmulafkozó nagyobb teljesítmények azt igazolják, Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzet olvasása hogy Pártunk azon az úton ha­lad, amely a pártdemokrácia, ez­zel egyidejűleg a pártfegyelem erőteljes megjavulásához fog ve­zetni. így például megyénk egyik községi pártszervezetének tag­gyűlésén elhangzott felszólalások alapján derült ki a vezetőség egyes tagjainak korrupciója, amelynek alapján ezeket ki is zárták a Pártból. A félegyházi Gépgyárban a taggyűlés óta csők. kent a selejt, emelkedett a terme, lékenység, az Ifjúmunkások ak­tívabbak a versenyben. Ugyan­akkor azonban meg kell álapíta- ni, dacára a Központi Vezetőség határozata óta eltelt majdnem két hőnapnak, még tekintélyes számban vannak pátszervezeteink, amelyek nem értették meg Rákosi elvtárs beszédében, a Központi Vezetőség határozatá­ban foglalt elvi és gyakorlat! Je­lentőségi megállapításokat. Még nem kezdték el pártéletünk terén megmutatkozó fogyatékosságok és hibák, a pártdemokrácia és egy­ben a pártfegyelem megerősödő sének útjába álló akadályok ki küszöbölését. így történt Úszódon ahol a titkár elvtárs azt mondot. ta, hogy „csak az kritizáljon, aki ismeri a marxizmust.leninizmust, az kritizáljon, aki maga kritika nélküli.“­Rákosi elvtárs leszögezte, hogy komoly fordula­tot akarunk a pártdemokrácia, a tagok jogainak érvényesítése te­rén. Ellenkező esetben meglnsul a Párt fejlődése. A javítás mun. Icája nem lehet kampányszerű. Nem lehet rohammunka, hanem szívós, kitartó, állandóan ható és szakadatlanul folyó munka, amelyet a taggyűlésekkel, a veze. tőségek újraválasztásával csu­pán elindítottunk. Pártunk lega­litásának közel hat esztendeje alatt megnőtt, a feladatok Is megnőttek és ezek a megnöveke­dett követelményeket állítanak a Párttal szemben. Ezek a megnövekedett követel­mények az eddiginél még fuko- zottabb fegyelmet Igényelnek pártszervezeteinktől, a tagságtól és funkcionáriusoktól egyaránt. A Központi Vezetőség február 30-1 határozatának végrehajtását ott is haladék nélkül meg kell kezdeni, ahol ez nem történt meg. Ahol megkezdték, ott folytatni kell. Ez ma egyik legfőbb fel­adatunk. A pártdemokrácta meg­valósítása és kifejlesztése ezen keresztül a pártfegyelem további megerősítése előfeltélele legfőbb céljaink elérésének, a szocializ­must építő ötéves terv végrehaj­tásának, a tartós béke kiharcold, sának, további győzelmeink ki­vívásának.

Next

/
Thumbnails
Contents