Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-19 / 8. szám

B ácskiskun megyei

NBPUJSÁG

Rákosi elvfárs beszéde újabb lépéssel visz bennünket előre

a szocializmus felé vezető úton

Erősítsük Pártunk kapcsolatait a tömegekkel, fejlesszük a pártonbelüli demokráciát,

a kritikát és önkritikát

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége február 10-én teljes ülést tartott. Az ülésen Rákosi Mátyás főtitkár elvtárs beszámolt a politikai helyzetről és a Párt feladatairól. A Központi Vezetőség a beszámolót egyhangúlag jóváhagyta és meghozta a szükséges határozatokat,

Rákosi elvtárs beszéde

Rákosi elvtárs beszéde elején megállapította, hogy a nemzetközi helyzetet a béketábor hatalmas erögyarapodása jellemzi. Ugyanakkor nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy a béke erőinek minden győzelme veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyújtogatok körében, akik annál kétségbeesettebb erőfeszítéseket tesznek agresz- szív terveik megvalósítására.

— A magyar népi demokrácia — folytatta Rákosi elvtárs — nem kíméli erőit, hogy a maga országában

a béke összes becsületes hívét, tekintet nélkül politikai felfogásukra, vagy vallásukra, tömörítse az emberiséget fenyegető, új háborús veszedelem ellen folyó harcra.

Mi ennek a harcnak gyakran kerülünk az első frofttszakaszába. Ott álltunk a Rájk-perrel kapcsolatban, ott állunk, amikor a nyugali imperialisták fenyegető jegyzékeket küldenek,_ vagy_ az imperialista befolyás alatt álló hágai nemzetközi bíróság elé idéznek bennünket.

— A Rajk-per óta nyilvánvaló, Hogy ä Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmába került. Ezek a gyilkosok és kémek Titóval és bandájával az élén, napról napra nyíltabban térnek át az imperialisták szolgálatában a fasizmusra. A megvetett kémeknek és árulóknak ez a bandája egy időben megkísérelte, hogy kenyéradó gazdáinak, az amerikai-angol imperialistáknak utasítására, kommunista mezben dolgozzon. A budapesti bírósági tárgyalás lerántotta az álarcot erről a kém- és provokátor-bandáról.

— A Rajk-per a háborús uszítok Hatalmas veresége és a béke nagy győzelme volt E per után Titóék a leleplezett csalók és provokátorok gyűlöletével, fokozott dühvei támadnak bennünket és mindent, ami szabad, demokratikus és szocialista.

A Tito-banda terroruralma

<— Amerikai gazdáik utasítására — és mert saját uralmuk meghosszabbítását remélik tőle — Titóék óriási hadsereget tartanak fegyverben. Ebben a hadseregben féktelenül folyik a soviniszta, szovjetellenes, kommunistaelle- nes uszítás. Minden eszközzel megkísérlik a rosszul táplált, kényszermunkára fogott katonák elkeseredését a szomszéd népi demokráciák és a Szovjetunió ellen fordítani. Ezt az óriási hadsereget Tito nemcsak azért tartja fegyverben, mert azt hiszi, hogy a katonaruhába öltözött dolgozókat jobban tudja terrorizálni, hanem azért is, mert

a bevonultatottak jelentékeny része különböző ingyenmunkát végez. Ugyanilyen kényszermunkára fogják „önkéntes munka" címén különösen a jugoszláv ifjúságot.

— Az amerikai imperialisták tudják, hogy Titóék uralma ingatag alapon áll, nem lesz tartós és a kínai tapasztalatokon okulva, emiatt nem - nagyon törik magukat, hogy Tito-bandájának, az ígéreteken kívül, komoly gazdasági segítséget nyújtsanak. Tito janicsárjai ezért, hogy pénzhez jussanak, kíméletlenül letarolják a jugoszláv erdőket. Rablógazdaságot folytatnak Jugoszlávia bányakincseivel és a kényszer- munkával termelt árukat, melyek az ország gyarmati helyzetének megfelelően, szinte kivétel nélkül nyersanyagok, gazdáiknak, a nyugati imperialistáknak küldik. Tito janicsárjai, akik tejben-vajban íürödnet s akik közt egyre több a háború alatt kitűnt fasiszta, a rekvirálásokat, a _ kényszer- munkát még külön az éhező, elkeseredett lakosság felé gúnyolódva úgy állítják be, mint a szocializmus építését.

— Minél több hírünk van Jugoszláviából, annál nagyobb méretűnek mutatkozik az üldözés, melyet a jugoszláv demokratáknak el kell szenvedniük. Tito és bandája kezdetben igyekeztek azt a benyomást kelteni, hogy velük szemben az országban nincs komoly ellenállás. Ma már világos, hogy a jugoszláv nép legjobbjainak tízezrei sínylődnek a börtönökben, az internálótáborokban, vagy esnek áldozatul a Tiio-fasiszták pribékjeinek. Arról is szaporodnak a hírek, hogy a dojgozó nép egyre erőteljesebben, egyöntetűbben utasítja el ezt a bandát, hogy no velük szemben az ellenállás. Ennek megfelelően Jugoszlávia egyre inkább fasiszta rendőrállamá alakul át, melyben néhány tízezer, Titóhoz hasonló rendőrspicli, provokátor, Gestapo-ügynök, amerikai gazdái segítségével és utasítására bilincsben tart egy jobbsorsra érdemes, hősi népet.

— A magyar népi demokrácia, élén a magyar kommunistákkal, a legnagyobb figyelemmel és rokonszenvve! követi a jugoszláv hazafiak harcát azzal az aljas kalandor kémbandával szemben, amely most idegen segítséggel a jugoszláv nép vérét szívja. Az egész haladó világ rokonszenve és támogatása kíséri azt a harcot, melynek eredménye nem kétes. A jugoszláv dolgozó nép visszatér oda, ahonnan aljas, fasiszta vezetői, a nyugati imperialistákkal összejátszva, kiragadták őket: a haladó, a demokráciáig és szocializmust építő népek családjába.

Gondoskodunk, hogy az imperialista kémek mestersége ne Segyen veszélytelen

— Uj konfliktusunk támadt az Egyesült Államokkal s Angliával, miután

a Standard-gyárban sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni egy jelentős kéhl- és szabotáló-bandát. melynek vezetője egy amerikai ezredes és egy angol százados.

Az Egyesült Államok imperialistái, akik nem felejtették el azt a vereséget, melyet számukra a Rajk'-banda leleplezése Jelentett, elkeseredett dühvei feleltek erre a leleplezésre Követelték a „szabadság", az „emberi jogok“ nevében, hogy kémüket azonnal bncsássuk szab- 'W és nagvohb n vom at ék kedvéért bezárták az Egyesült Államok

ban lévő két magyar konzulátust, azon kívül fenyegetésekkel igyekeztek ké műket megmenteni. Az csak természe tes, hogy az angol, úgynevezett mun káskormány mely az amerikai tröszt vezérek, hadigyárosok és imperialis ták utasítását gyorsan és engedelmesen végrehajtja, csatlakozott ehhez az akcióhoz.

— Miről van itt szó? Az amerikai imperialisták — és hozzátehetem, az amerikai hivatalos körök — nem tagadják, hogy a világ legnagyobb kémhálózatát tartják fenn. Az elmúlt év őszén az Egyesült Államok szenátusának egy tagja azt javasolta, hogy a kémkedésre fordított összeget emeljék fel egymilliárd dollárra. Ezek a kémek ott nyüzsögnek szerte a világon és természetesen Magyarországon is.

Ezeket a kémeket az Egyesült Államok kormánya az új világháborús hadsereg előőrseinek, előkészítőinek tekinti és ha közülük egy* egy horogra kerül, természetesen a megmentésükre siet.

Az ilyen mentőexpedicióknak többek közt az a célja, hogy lelket öntsön világszerte, így hazánkban is, az angolamerikai kémekbe, hogy megmutassa nekik, hogy az Egyesült Államok nem hagyják őkét cserben.

— Mi tehát megértjük, hogy az amerikai sajtó és az amerikai kormány minden egyes kémének segítségére siet.

De megvetéssel utasítjuk el azt az álláspontot, hogy amerikai,, vagy angol kémek ártalmatlanná tétele a szabadságjogok megsértése, vagy a demokrácián ejtett sérelem. Ellenkezőleg: ezeknek az imperialista háborút előkészítő kémeknek lefogása a béke, a demokrácia, a szabadság elemi érdeke.

— A magyar népi demokráciának ezek a kémek még külön a legaljasabb és legveszedelmesebb ellenségei, akik kormányuk megbízásából igyekeznek gazdasági felemelkedésünket gátolni, a lehető legnagyobb károkat okozni dolgozó népünknek a jelenben és megkönnyíteni azt a véres munkát, melyet kenyéradó gazdáik a harmadik világháború kirobbantásával terveznek.

— E kém-gentlemanek minden munkája arra irányul, hogy egy harmadik világháború kirobbantása esetén minél több dolgozó magyar, minél több anya, gyermek pusztuljon el, minél

több vér és szenvedés zúduljon a magyar népre. Mi azelőtt népünknek ez aljas és veszélyes ellenségeivel szemben, akik mint gazdasági szakértők, vagy diplomaták jöttek hazánkba, meglehetősen elnézőek voltunk, nem egyszer futni hagytuk őket, vagy megelégedtünk a kiutasításukkal.

— Most azonban az Esésűit Államok kormánya az emberi jogokra és szabadságjogokra hivatkozva, már nem kevesebbet követel tőlünk, minthogy tűrjük nyugodtan és megtorlás nélkül kémei garázdálkodását. Mi nem egyszer kijelentettük, hogy bennünket

azok az urak, akik gőzerővel támogatják a görög nép lemészárlását, akiknek a véres keze- nyoma mindenütt ott látható, ahol a népek szabadságát fojtogatják, akik éppen most Franco és bandájának udvarolnak, nem taníthatnak demokráciára és szabadságra.

Most még hozzátehetjük, hogy népünk, szabadságunk és demokráciánk jogos érdekeinek védelmében semmiféle fenyegetés bennünket meg nem gátol.

Gondoskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik amerikai- angol, vagy egyéb megbízóik utasítására Magyarországon kémkednek, ezt a mesterséget ne találják olyan veszélytelennek és könnyűnek, mint régente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, melyet a magyar törvények kiszabnak.

— Mi egyébként megértjük az angol-amerikai sajtó, a hivatalos körök dühkitöréseit és hisztérikus megnyilvánulásait. Ez a kémügy — a Rajk-per- hez hasonlóan —

az imperialisták gépezetének egy nem eléggé ismert részét világítja

meg, az amerikai militarizmus és állami bürokrácia összefonódását a hadiiparral és rávilágít a háborús uszítok működésének egy olyan részletére, melyet egyébként igyekeznek gondosan jótékony homályban tartani.

A Standard-ügy tanulságos lecke azon jóhiszemüek számára, akiknek a jelenlegi amerikai és angol „szabadságról” még illúzióik volnának. Lenin már 1917-ben rámutatott arra:

„Anglia is. Amerika is, az egész földkerekségen legnagyobb és legutolsó képviselői az angolszász „szabadságnak" — abban az értelemben, hogy náluk nem volt militarizmus és bürokratizmus — egészen elmerültek az általános európai szennyes, véres mocsárban, a mindent maguk alá gyűrő, mindent elnyomó, bürokratikus — militarisztikus — intézmények mocsarában".

— Az amerikai bürokratikus, milita. risztikus intézmények szennyes mocsarát tükrözi vissza — mint egy csepp- ben a tengert — ez a Standard-ügy. Ezért, ismétlem, mi megértjük a hisztéria és a düh kitörését.

— Mi békés, szocializmusunkat építő kis ország vagyunk és semmi örömünk nincs abban, hogy hol Tito-banditák miatt, hol az angol-amerikai agresszió, val és kémkedéssel kapcsolatban vannak konfliktusaink. Mi ezeket a konfliktusokat nem keressük, de szembenézünk velük, fis ha az Amerikai Egyesült Államok vagy Anglia azt hí- szí, hogy fenyegetéssel vagy nyomással szabad garázdálkodást biztosíthat nálunk kémeinek, akkor tapasztalni fogja, hogy tévedett.

— Ami a hágai bíróságot illeti, mely a nyugati imperialisták utasítására illetéktelenül be akar avatkozni belső ügyeinkbe, oda természetesen nem megyünk.

Népi demokráciánk helyzete

— A nemzetközi viszonyok értékelésénél megállapíthattuk, hogy a béke tábora, élén a Szovjetunióval, erőteljesen fejlődik. Ez a fejlődés természetesen hazánkra is vonatkozik. Gazdaságilag legfontosabb eredményünk a hároméves terv időelőtti befejezése, az ötéves terv kidolgozása és megkezdése volt. A hároméves terv befejezésének, a gazdasági eredményeken kívül nagy a politikai jelentősége. Amikor ezt a tervet 1947 nyarán népünk elé tártuk, célkitűzései olyan nagyméretűeknek látszottak, hogy nemcsak ellenségeink, de a velünk rokonszenvező!: egyrésze sem tartotta kivihetőnek. Különösen valószínűtlennek látszott a tervnek az a része, amely termelőerőink nagymérvű megnövelésével párhuzamosan, dolgozó népünk életszínvonalának emelését is célul tűzte ki.

A terv végrehajtása azokat Igazolta. akik tántoríthatatlanul bíztak felszabadult dolgozó népünk teremtő erejében. A terv-végrehajtás sikerének egyik fő összetevője, hogy maradéktalanul megkaptuk hozzá felszabadítónk és nagy segítőnk, a hatalmas Szovjetunió teljes segítségét.

Es ami nem kevésbhé fontos, korlát- lanu' menthettünk a Szovjetunió példájából és mindabból a rengeteg ta- oasztalatból, amelyet a Szovjetunió a tervek megvalósítása terén összegyűjtött. Dolgozó népünk áldozatkészségén és szorgalmán kívül, cbősorbán a Szovjetuniónak tartozunk hajával az elért sikerekért

— Bár ötéves tervünk tőkebefektetésekre több mint 50 milUárd forintot irányoz elő, már nem tafátkozunk a kételkedésnek, vagy éppen gúnynak

azzal a megnyilvánulásával, ami a hároméves terv megjelenését kísérte. Ellenségeink a hároméves terv végrehajtásából megtanulták nemcsak azt, hogy a szocialista tervgazdálkodás kidolgozói reális, józan számítók, hanem azt is, hogy a dolgozó nép felszabadulása, a Szovjetunió segítsége és szocialista munkamódszereinek hazánkba való átültetése olyan erőforrásokat nyitott meg, amelyekre a régi Magyar- országon — és a kapitalista gazdálkodás mellett — egyáltalán gondolni sem lehetett, ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseinek megvannak a mága reális biztosítékai. A szabad magyar dolgozó nép magáénak tekinti a tervet, a szocialista munkamódszerek, a munkaverseny, a munkásújítók, a szocialista munkásbrigádok és nágy segítőnk, a hatalmas Szovjetunió támogatása, a népi demokráciák gazdasági együttműködése, biztosítják végrehajtását. Ezért végződött nagy sikerrel első tervkölcsőnünk. Ezért üdvözölték az államosítás befejezését is, mórt a 10 munkásnál többet foglalkoztató üzemek kézbevételével, a tervgazdálkodás jelentékeny akadálya hárult el.

— A szocialista munkamódszerek meg. gyökei esedése — egyike népi demokráciánk legnagyobb sikereinek. Nem véletlen, hogy

a frontáttörés ezen a téren, felszabadítónknak, a magyar nép

nagy barátjának, Sztálin elvtársnak nevéhez fűződik.

A Sztálin eivlárs születésnapjával kapcsolatos munkafelajánlás, az új, biztató jelenségek egész sorát mutatta A munka feldíszített műhelyekben, ünnepélyes keretek közt folyt A munkások nem egvszer legjobb ruháikat öltötték magukra. A sztálini műszak

nemcsak a szocialista munkamódszerek győzelmes megnyilvánulása volt, de egyben először mutatta mindenki számára érthetően és kézzelfoghatóan, hogy a munka a régi robotból, nálunk is a becsület és a dicsőség dolgává vált. Rajta leszünk, hogy a magyar Sztahánov-mozgalotn erőteljesen fejlődjön tovább és segítse nagy vállalkozásunkat, az ötéves tervet minden részletében megvalósítani.

Dolgozó parasztságunk a társas termelés (elé fordul

— Nem kevésbé jelentős sikereket ért el népi demokráciánk a szocializmus építésének megkezdésével a falun. Számszerűleg ezek a sikerek nem olyan mutatósak, mint az iparban elértek, de jelentőségüket nem lehet eléggé aláhúzni. Az, hogy szántóterületünk kb. 8 százaléka már a szocialista szektorhoz tartozik és ebből több mint 300 ezer hold szántón már a termelőszövetkezetek, a szocializmus e falusi képviselői dolgoznak, magában véve nem fejezi ki a nagy változást.

Sokkal jelentősebbnek tartjuk e számnál magánál, azt a változást, amely a dolgozó parasztságon belül, a termelőszövetkezetek, a társas gazdálkodás kérdésében létrejött.

Húsz esztendőn át rendszeresen és szívósan terjesztették a szocialista mezőgazdaságról, a kolhozokról a leg- elrettentöbb hazugságokat és rágalmakat Hozzátehetjük — nem siker nélkül. A magyar dolgozó parasztságban komoly ellenszenvet tudtak ébreszteni a kolhozokkal szemben Ezt a hangulatot sikerült Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának másfél esztendő