Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-19 / 8. szám

B ácskiskun megyei NBPUJSÁG Rákosi elvfárs beszéde újabb lépéssel visz bennünket előre a szocializmus felé vezető úton Erősítsük Pártunk kapcsolatait a tömegekkel, fejlesszük a pártonbelüli demokráciát, a kritikát és önkritikát Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége február 10-én teljes ülést tartott. Az ülésen Rákosi Mátyás főtitkár elvtárs beszámolt a politikai helyzetről és a Párt feladatairól. A Központi Vezetőség a be­számolót egyhangúlag jóváhagyta és meghozta a szükséges határo­zatokat, Rákosi elvtárs beszéde Rákosi elvtárs beszéde elején meg­állapította, hogy a nemzetközi helyzetet a béketábor hatalmas erögyarapodása jellemzi. Ugyanakkor nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy a béke erői­nek minden győzelme veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyújto­gatok körében, akik annál kétségbe­esettebb erőfeszítéseket tesznek agresz- szív terveik megvalósítására. — A magyar népi demokrácia — folytatta Rákosi elvtárs — nem kíméli erőit, hogy a maga országában a béke összes becsületes hívét, tekintet nélkül politikai felfogá­sukra, vagy vallásukra, tömörítse az emberiséget fenyegető, új hábo­rús veszedelem ellen folyó harcra. Mi ennek a harcnak gyakran kerülünk az első frofttszakaszába. Ott álltunk a Rájk-perrel kapcsolatban, ott állunk, amikor a nyugali imperialisták fenye­gető jegyzékeket küldenek,_ vagy_ az imperialista befolyás alatt álló hágai nemzetközi bíróság elé idéznek ben­nünket. — A Rajk-per óta nyilvánvaló, Hogy ä Jugoszláv Kommunista Párt gyilko­sok és kémek hatalmába került. Ezek a gyilkosok és kémek Titóval és ban­dájával az élén, napról napra nyíltab­ban térnek át az imperialisták szolgá­latában a fasizmusra. A megvetett ké­meknek és árulóknak ez a bandája egy időben megkísérelte, hogy kenyéradó gazdáinak, az amerikai-angol imperia­listáknak utasítására, kommunista mez­ben dolgozzon. A budapesti bírósági tárgyalás lerántotta az álarcot erről a kém- és provokátor-bandáról. — A Rajk-per a háborús uszítok Hatalmas veresége és a béke nagy győ­zelme volt E per után Titóék a lelep­lezett csalók és provokátorok gyűlöle­tével, fokozott dühvei támadnak ben­nünket és mindent, ami szabad, demo­kratikus és szocialista. A Tito-banda terroruralma <— Amerikai gazdáik utasítására — és mert saját uralmuk meghosszabbítá­sát remélik tőle — Titóék óriási had­sereget tartanak fegyverben. Ebben a hadseregben féktelenül folyik a sovi­niszta, szovjetellenes, kommunistaelle- nes uszítás. Minden eszközzel megkí­sérlik a rosszul táplált, kényszermun­kára fogott katonák elkeseredését a szomszéd népi demokráciák és a Szov­jetunió ellen fordítani. Ezt az óriási hadsereget Tito nemcsak azért tartja fegyverben, mert azt hiszi, hogy a ka­tonaruhába öltözött dolgozókat jobban tudja terrorizálni, hanem azért is, mert a bevonultatottak jelentékeny része kü­lönböző ingyenmunkát végez. Ugyan­ilyen kényszermunkára fogják „önkén­tes munka" címén különösen a jugo­szláv ifjúságot. — Az amerikai imperialisták tudják, hogy Titóék uralma ingatag alapon áll, nem lesz tartós és a kínai tapasz­talatokon okulva, emiatt nem - nagyon törik magukat, hogy Tito-bandájának, az ígéreteken kívül, komoly gazdasági segítséget nyújtsanak. Tito janicsár­jai ezért, hogy pénzhez jussanak, kí­méletlenül letarolják a jugoszláv erdő­ket. Rablógazdaságot folytatnak Jugo­szlávia bányakincseivel és a kényszer- munkával termelt árukat, melyek az ország gyarmati helyzetének megfele­lően, szinte kivétel nélkül nyersanya­gok, gazdáiknak, a nyugati imperialis­táknak küldik. Tito janicsárjai, akik tejben-vajban íürödnet s akik közt egyre több a háború alatt kitűnt fa­siszta, a rekvirálásokat, a _ kényszer- munkát még külön az éhező, elkesere­dett lakosság felé gúnyolódva úgy ál­lítják be, mint a szocializmus építését. — Minél több hírünk van Jugoszlá­viából, annál nagyobb méretűnek mu­tatkozik az üldözés, melyet a jugoszláv demokratáknak el kell szenvedniük. Tito és bandája kezdetben igyekeztek azt a benyomást kelteni, hogy velük szemben az országban nincs komoly ellenállás. Ma már világos, hogy a jugoszláv nép legjobbjainak tízezrei sínylődnek a börtönökben, az internáló­táborokban, vagy esnek áldozatul a Tiio-fasiszták pribékjeinek. Arról is szaporodnak a hírek, hogy a dojgozó nép egyre erőteljesebben, egyöntetűbben utasítja el ezt a bandát, hogy no velük szemben az ellenállás. Ennek megfe­lelően Jugoszlávia egyre inkább fa­siszta rendőrállamá alakul át, melyben néhány tízezer, Titóhoz hasonló rendőr­spicli, provokátor, Gestapo-ügynök, amerikai gazdái segítségével és utasí­tására bilincsben tart egy jobbsorsra érdemes, hősi népet. — A magyar népi demokrácia, élén a magyar kommunistákkal, a legna­gyobb figyelemmel és rokonszenvve! követi a jugoszláv hazafiak harcát az­zal az aljas kalandor kémbandával szemben, amely most idegen segítség­gel a jugoszláv nép vérét szívja. Az egész haladó világ rokonszenve és tá­mogatása kíséri azt a harcot, melynek eredménye nem kétes. A jugoszláv dol­gozó nép visszatér oda, ahonnan al­jas, fasiszta vezetői, a nyugati impe­rialistákkal összejátszva, kiragadták őket: a haladó, a demokráciáig és szo­cializmust építő népek családjába. Gondoskodunk, hogy az imperialista kémek mestersége ne Segyen veszélytelen — Uj konfliktusunk támadt az Egyesült Államokkal s Angliával, mi­után a Standard-gyárban sikerült lelep­lezni és ártalmatlanná tenni egy je­lentős kéhl- és szabotáló-bandát. melynek vezetője egy amerikai ez­redes és egy angol százados. Az Egyesült Államok imperialistái, akik nem felejtették el azt a vereséget, melyet számukra a Rajk'-banda leleple­zése Jelentett, elkeseredett dühvei fe­leltek erre a leleplezésre Követelték a „szabadság", az „emberi jogok“ nevé­ben, hogy kémüket azonnal bncsássuk szab- 'W és nagvohb n vom at ék ked­véért bezárták az Egyesült Államok ban lévő két magyar konzulátust, azon kívül fenyegetésekkel igyekeztek ké műket megmenteni. Az csak természe tes, hogy az angol, úgynevezett mun káskormány mely az amerikai tröszt vezérek, hadigyárosok és imperialis ták utasítását gyorsan és engedelme­sen végrehajtja, csatlakozott ehhez az akcióhoz. — Miről van itt szó? Az amerikai imperialisták — és hozzátehetem, az amerikai hivatalos körök — nem ta­gadják, hogy a világ legnagyobb kémhálózatát tartják fenn. Az elmúlt év őszén az Egyesült Államok szená­tusának egy tagja azt javasolta, hogy a kémkedésre fordított összeget emel­jék fel egymilliárd dollárra. Ezek a kémek ott nyüzsögnek szerte a vilá­gon és természetesen Magyarorszá­gon is. Ezeket a kémeket az Egyesült Ál­lamok kormánya az új világhábo­rús hadsereg előőrseinek, előké­szítőinek tekinti és ha közülük egy* egy horogra kerül, természetesen a megmentésükre siet. Az ilyen mentőexpedicióknak többek közt az a célja, hogy lelket öntsön vi­lágszerte, így hazánkban is, az angol­amerikai kémekbe, hogy megmutassa nekik, hogy az Egyesült Államok nem hagyják őkét cserben. — Mi tehát megértjük, hogy az amerikai sajtó és az amerikai kor­mány minden egyes kémének segítsé­gére siet. De megvetéssel utasítjuk el azt az álláspontot, hogy amerikai,, vagy angol kémek ártalmatlanná tétele a szabadságjogok megsértése, vagy a demokrácián ejtett sérelem. Ellen­kezőleg: ezeknek az imperialista há­borút előkészítő kémeknek lefogása a béke, a demokrácia, a szabadság elemi érdeke. — A magyar népi demokráciának ezek a kémek még külön a legaljasabb és legveszedelmesebb ellenségei, akik kormányuk megbízásából igyekeznek gazdasági felemelkedésünket gátolni, a lehető legnagyobb károkat okozni dolgozó népünknek a jelenben és megkönnyíteni azt a véres munkát, melyet kenyéradó gazdáik a harmadik világháború kirobbantásával tervez­nek. — E kém-gentlemanek minden mun­kája arra irányul, hogy egy harmadik világháború kirobbantása esetén mi­nél több dolgozó magyar, minél több anya, gyermek pusztuljon el, minél több vér és szenvedés zúduljon a ma­gyar népre. Mi azelőtt népünknek ez aljas és veszélyes ellenségeivel szem­ben, akik mint gazdasági szakértők, vagy diplomaták jöttek hazánkba, meg­lehetősen elnézőek voltunk, nem egy­szer futni hagytuk őket, vagy meg­elégedtünk a kiutasításukkal. — Most azonban az Esésűit Álla­mok kormánya az emberi jogokra és szabadságjogokra hivatkozva, már nem kevesebbet követel tőlünk, mint­hogy tűrjük nyugodtan és megtorlás nélkül kémei garázdálkodását. Mi nem egyszer kijelentettük, hogy bennünket azok az urak, akik gőzerővel tá­mogatják a görög nép lemészár­lását, akiknek a véres keze- nyoma mindenütt ott látható, ahol a népek szabadságát fojtogatják, akik éppen most Franco és bandá­jának udvarolnak, nem taníthat­nak demokráciára és szabadságra. Most még hozzátehetjük, hogy né­pünk, szabadságunk és demokráciánk jogos érdekeinek védelmében semmi­féle fenyegetés bennünket meg nem gátol. Gondoskodni kívánunk arról, hogy azok a gentlemanek, akik amerikai- angol, vagy egyéb megbízóik utasítására Magyarországon kém­kednek, ezt a mesterséget ne ta­lálják olyan veszélytelennek és könnyűnek, mint régente és ha horogra kerülnek, megkapják érte azt a szigorú büntetést, melyet a magyar törvények kiszabnak. — Mi egyébként megértjük az an­gol-amerikai sajtó, a hivatalos körök dühkitöréseit és hisztérikus megnyilvá­nulásait. Ez a kémügy — a Rajk-per- hez hasonlóan — az imperialisták gépezetének egy nem eléggé ismert részét világítja meg, az amerikai militarizmus és állami bürokrácia összefonódását a hadiiparral és rávilágít a háborús uszítok működésének egy olyan részletére, melyet egyébként igye­keznek gondosan jótékony homály­ban tartani. A Standard-ügy tanulságos lecke azon jóhiszemüek számára, akiknek a jelen­legi amerikai és angol „szabadság­ról” még illúzióik volnának. Lenin már 1917-ben rámutatott arra: „Anglia is. Amerika is, az egész földkerekségen legnagyobb és leg­utolsó képviselői az angolszász „sza­badságnak" — abban az értelemben, hogy náluk nem volt militarizmus és bürokratizmus — egészen elmerültek az általános európai szennyes, véres mocsárban, a mindent maguk alá gyűrő, mindent elnyomó, bürokratikus — militarisztikus — intézmények mo­csarában". — Az amerikai bürokratikus, milita. risztikus intézmények szennyes mocsa­rát tükrözi vissza — mint egy csepp- ben a tengert — ez a Standard-ügy. Ezért, ismétlem, mi megértjük a hisz­téria és a düh kitörését. — Mi békés, szocializmusunkat építő kis ország vagyunk és semmi örömünk nincs abban, hogy hol Tito-banditák miatt, hol az angol-amerikai agresszió, val és kémkedéssel kapcsolatban van­nak konfliktusaink. Mi ezeket a kon­fliktusokat nem keressük, de szembe­nézünk velük, fis ha az Amerikai Egyesült Államok vagy Anglia azt hí- szí, hogy fenyegetéssel vagy nyomás­sal szabad garázdálkodást biztosíthat nálunk kémeinek, akkor tapasztalni fogja, hogy tévedett. — Ami a hágai bíróságot illeti, mely a nyugati imperialisták utasítására illetéktelenül be akar avatkozni belső ügyeinkbe, oda természetesen nem me­gyünk. Népi demokráciánk helyzete — A nemzetközi viszonyok értékelé­sénél megállapíthattuk, hogy a béke tábora, élén a Szovjetunióval, erőtelje­sen fejlődik. Ez a fejlődés termé­szetesen hazánkra is vonatkozik. Gazdaságilag legfontosabb eredmé­nyünk a hároméves terv időelőtti be­fejezése, az ötéves terv kidolgozása és megkezdése volt. A hároméves terv befejezésének, a gazdasági eredménye­ken kívül nagy a politikai jelentősége. Amikor ezt a tervet 1947 nyarán né­pünk elé tártuk, célkitűzései olyan nagyméretűeknek látszottak, hogy nem­csak ellenségeink, de a velünk rokon­szenvező!: egyrésze sem tartotta kivi­hetőnek. Különösen valószínűtlennek látszott a tervnek az a része, amely termelőerőink nagymérvű megnövelé­sével párhuzamosan, dolgozó népünk életszínvonalának emelését is célul tűzte ki. A terv végrehajtása azokat Iga­zolta. akik tántoríthatatlanul bíztak felszabadult dolgozó népünk te­remtő erejében. A terv-végrehaj­tás sikerének egyik fő összetevője, hogy maradéktalanul megkaptuk hozzá felszabadítónk és nagy se­gítőnk, a hatalmas Szovjetunió tel­jes segítségét. Es ami nem kevésbhé fontos, korlát- lanu' menthettünk a Szovjetunió pél­dájából és mindabból a rengeteg ta- oasztalatból, amelyet a Szovjetunió a tervek megvalósítása terén összegyűj­tött. Dolgozó népünk áldozatkészségén és szorgalmán kívül, cbősorbán a Szovjetuniónak tartozunk hajával az elért sikerekért — Bár ötéves tervünk tőkebefek­tetésekre több mint 50 milUárd forintot irányoz elő, már nem tafátkozunk a kételkedésnek, vagy éppen gúnynak azzal a megnyilvánulásával, ami a hároméves terv megjelenését kísérte. Ellenségeink a hároméves terv végre­hajtásából megtanulták nemcsak azt, hogy a szocialista tervgazdálkodás ki­dolgozói reális, józan számítók, hanem azt is, hogy a dolgozó nép felszabadu­lása, a Szovjetunió segítsége és szo­cialista munkamódszereinek hazánkba való átültetése olyan erőforrásokat nyitott meg, amelyekre a régi Magyar- országon — és a kapitalista gazdálko­dás mellett — egyáltalán gondolni sem lehetett, ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseinek megvannak a mága reális biztosítékai. A szabad magyar dolgozó nép magáénak tekinti a ter­vet, a szocialista munkamódszerek, a munkaverseny, a munkásújítók, a szo­cialista munkásbrigádok és nágy se­gítőnk, a hatalmas Szovjetunió támo­gatása, a népi demokráciák gazdasági együttműködése, biztosítják végrehaj­tását. Ezért végződött nagy sikerrel első tervkölcsőnünk. Ezért üdvözölték az államosítás befejezését is, mórt a 10 munkásnál többet foglalkoztató üze­mek kézbevételével, a tervgazdálkodás jelentékeny akadálya hárult el. — A szocialista munkamódszerek meg. gyökei esedése — egyike népi demo­kráciánk legnagyobb sikereinek. Nem véletlen, hogy a frontáttörés ezen a téren, fel­szabadítónknak, a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtárs­nak nevéhez fűződik. A Sztálin eivlárs születésnapjával kapcsolatos munkafelajánlás, az új, biztató jelenségek egész sorát mutatta A munka feldíszített műhelyekben, ünnepélyes keretek közt folyt A mun­kások nem egvszer legjobb ruháikat öltötték magukra. A sztálini műszak nemcsak a szocialista munkamódszerek győzelmes megnyilvánulása volt, de egyben először mutatta mindenki szá­mára érthetően és kézzelfoghatóan, hogy a munka a régi robotból, nálunk is a becsület és a dicsőség dolgává vált. Rajta leszünk, hogy a magyar Sztahánov-mozgalotn erőteljesen fej­lődjön tovább és segítse nagy vállal­kozásunkat, az ötéves tervet minden részletében megvalósítani. Dolgozó parasztságunk a társas termelés (elé fordul — Nem kevésbé jelentős sikereket ért el népi demokráciánk a szocializ­mus építésének megkezdésével a fa­lun. Számszerűleg ezek a sikerek nem olyan mutatósak, mint az iparban el­értek, de jelentőségüket nem lehet eléggé aláhúzni. Az, hogy szántóterü­letünk kb. 8 százaléka már a szocia­lista szektorhoz tartozik és ebből több mint 300 ezer hold szántón már a ter­melőszövetkezetek, a szocializmus e falusi képviselői dolgoznak, magában véve nem fejezi ki a nagy változást. Sokkal jelentősebbnek tartjuk e számnál magánál, azt a változást, amely a dolgozó parasztságon be­lül, a termelőszövetkezetek, a tár­sas gazdálkodás kérdésében létre­jött. Húsz esztendőn át rendszeresen és szívósan terjesztették a szocialista mezőgazdaságról, a kolhozokról a leg- elrettentöbb hazugságokat és rágalma­kat Hozzátehetjük — nem siker nél­kül. A magyar dolgozó parasztságban komoly ellenszenvet tudtak ébreszteni a kolhozokkal szemben Ezt a hangu­latot sikerült Pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának másfél esztendő

Next

/
Thumbnails
Contents