Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-19 / 8. szám

BACSKISKUNMEGYET NÉPÚJSÁG

1950 fibril ír 19.

átgondolt, következetes munkájával megváltoztatni.

— Az elmúlt esztendő folyamán

a termelőszövetkezeti csoportok úttörő munkája megmutatta a szövetkezeti termelés fölényét és ezzel rést ütött a régi előítéleteken.

Felbecsülhetetlen szolgálatot tett e téren újra az a segítség, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk. Az a 80 tagú parasztdelegáció, amely á múlt év nyarán 5 hetet töltött a Szovjetunióban és tövéről-hegyére megismerte a szocialista mezőgazdaságot, visszatérése után a dolgozó parasztok százezrei előtt, közvetlen, tapasztalat alapján, megtudta cáfolni a kolhozokra szórt rágalmakat és egyben hirdetőjévé vált a szovjet mezőgazdaság óriási fölényének. Mint az iparban, úgy a. mezőgazdaságban is a Szovjetunió segítsége és tapasztalatainak Magyarországra való átültetése adott számunkra felmérhetetlen támogatást.

— Közrejátszott ebben a hangulat- változásban Pártunknak és a magyar kommunistáknak nagy tekintélye is.

A dolgozó parasztság ötéves tapasztalata alapján meggyőződött róla, hogy mi csak olyat ajánlunk neki, ami érdekében való, ami javára válik.

Ezek a tényezők odavezettek, hogy ősszel ugrásszerűen megnőtt a termelőszövetkezeti mozgalom, hogy nincstelenek és szegényparasztok mellett, egye fokozódó számban jelentkeznek a középparasztok. Most már az ország falvainak több mint egyharmadában vannak ilyen termelőszöveikézetek és megjelentek az első fecskék: az olyan falvak, ahol a földterületek nagyobb részét már termelőszövetkezet keretében művelik meg.

A dolgozó parasztság érdeklődése a társas termelés felé fordul és ami nem kevésbbé fontos, a ter- melöcsoportok tagjai — fellelkesülve a szövetkezés eredményein és kézzelfogható fölényén — öntudatosan, magabiztosan, jövőbe vetett bizalommal dolgoznak tovább. A kezdeti tétovázást és bizonytalanságot elfújta a tapasztalás, a siker szele.

— A termelőszövetkezetek és gépállomások első országos tanácskozása, amely két héttel ezelőtt volt, megmutatta, hogy ezen a téren is, a szocializmus építése terén a falun milyen változás történt.

— Gazdasági eredményeink között meg kell említeni állami pénzügyeink szilárdságát, erőteljes fejlődését. Ez a fejlődés biztosítja a forint vásárlóértékének növekedését. Ez tette lehetővé, hogy állami alkalmazottaink fizetését több mint negyedmilliárd forinttal emelni tudtuk.

Eredményeink az ideológiai fronton

— Jelentékeny sikereink vannak szellemi téren. Első ízben

sikerült a középiskolákban, a felsőiskolákban a dolgozó nép fiainak megfelelő helyet biztosítani.

A széles tömegek mohón szívják magukba a szocialista kultúrát. Két-há- rom évvel ezelőtt például az amerikai, vagy burzsoá filmeken nőtt mo- ziba-járók jelentékeny része idegenkedve, vagy éppen értetlenül állott a szovjet filmekkel szemben. Most már itt is megtört a jég. A szovjet filmek végre kivívták maguknak a megérdemelt elismerést. Ugyanez vonatkozik a szovjet színdarabokra'és a szocialista kultúra minden egyéb termékére. Nem győzzük kielégíteni azt a feltámadt kultúrszomjat, mely nemcsak a marxista-leninista klasszikusokat, de a szépirodalom termékeit is egyforma hévvel és lelkesedéssel követeli.

— Sztálin elvtárs műveinek kiadásakor az első kötetet 50 ezer példányban nyomattuk. Amikor ezt napok alatt elkapkodták, 25 ezer példányt nyomattunk utána, de ez is kevésnek bizonyult. Ezért elhatároztuk, hogy

a sorozat minden kötetét egyelőre 100 ezer példányban fogjuk kiadni. Ugyanez a jelenség nyilvánul meg az orosz nyelv tanításában, melynek egvik legnagyobb akadálya a jó nyelvtanitok és nyelvkönyvek hiánya. Az irodalom, a költészet, színház, film frontján is megjelentek az első komoly kísérletek, a szocialista kultúra magyar hajtásának első eredményei. Megujhodott tudósaink és a dolgozó nép összefogásának jegyében a Tudományos Akadémia. A sztálini .munkafelajánlás megmutatta, hogy a műszaki értelmiség zöme is a szocializmus felé fordul.

Az egész papság felesküdő» a demokráciára

— a izatotikus püspökök

csak Horlhyra

— Az ideológiai fronton eléri első eredmények népi demokráciánk legbiztatóbb sikerei közé sorolhatók Ennek a szocializmus felé fordulásnak egyik eredménye, hogy az állam és az egyház elválasztása simán és különösebb súrlódások nélkül folytatódik.

— A népköztársasági alkotmánynak megfelelő esküt az összes felekezetek

papjai rendben tetették a római katolikus püspökök és rendfőnökök kivételével. Ezek a püspökök és rendfőnökök arra hivatkoztak, hogy ilyen eskü letételéhez feletteseik külön engedélye szükséges és ennek beérkeztéig függőben hagyják az eskületételt. Mi utánanéztünk ennek a dolognak és megállapítottuk, hogy az összes magyar katolikus püspökök

annak idején nyugodtan felesküdtek Horthyrp.

Előttem van az esküszöveg, mely így kezdődik:

„Eri dr. Hamvas Endre, mint püspökhöz illik, esküszöm a szent evangéliumokra, hogy Magyarország főméltóságú kormányzójának híve leszek",

Az esküt Horthy kezébe tették le és

— Népi demokráciánk helyzetének- ismertetésénél ezúttal szándékosan eltekintettem azoknak a' nehézségeknek és hibáknak részletes taglalásától, melyek egy sor területen mutatkoznak, de amelyeknek jelentősége és méretei nem haladják túl az egészséges szervezet gyerekbetegségeit és a növekedéssel járó bajokat. Elég, ha rámutatok államgépezetünk növekvő bürokratikus

az esküszöveget sajátkezű aláírásukkal erősítették meg.

Az utolsó három ilyen eskütétel

nem egészen hat évvel ezelőtt, 1944 március 25-én történt.

Ezekután kézenfekvő a gyanú, hogy a katolikus főpapoknál az eskü le nem tételében nemcsak formai okok játszanak szerepet. A demokrácia azonban^ erejének és igazának tudatában, i*t is nyugodtan néz a fejlemények elé.

Megszilárdult népünk egysége

— Népi demokráciánk sikereként

könyvelhetjük el fővárosunk és az elővárosok egyesítését. Ezzel a lépéssel is fél évszázad adósságát törlesztjük ie. Budapest környékének dolgozói,

Pártunk helysete

tendenciájára, a túltengő szervezésekre, a felesleges központokra, gazdasági és adminisztratív vízfejek létrejöttére és bizonyos pazarlásra, mely jó gazdasági helyzetünk következtében a közületek- nél jelentkezik. A kritikai részt azonban ezúttal népi demokráciánk motorjára és vezető erejére, saját Pártunkra tartottam fenn.

Pártunk együtt nőtt a feladatokkal

— Előre kell bocsátánom, hogy a népi demokrácia sikerei elsősorban Pártunk sikerei is.

Ezek a sikerek igazolják, hogy Pártunk

egészséges, jól fejlődik és meg tudja oldani mindazokat a feladatokat, amelyeket a történelem, a szocializmus építésével kapcsolatban eléje áhított. Ennek a fejlődésnek volt egyik legjobb és legsikeresebb bizonyítéka az a fordulat, melyet Pártunk az utolsó hónapokban a termelés felé tett. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az a fellendülés, mélyet az elmúlt négy-öt hónap folyamán a szocialista építés terén tapasztalunk,

elsősorban annak köszönhető, hogy

Pártunk figyelmét a termelés kérdéseire összpontosította.

_ Az a felismerés, hogy a kommunista jó munkájának .próbaköve a termelés eredménye, hogy a jól végzett politikai munkát az emelkedő termelés számai ellenőrzik, egyre inkább átmegy Pártunk köztudatába és vele együtt erősödik az a tudat, hogy most már —

kiknek életviszonyait fokozatosan a fő városhoz fogjuk emelni, ebből a tény bői is meggyőződhetnek róla, hogy a népi demokráciában a szó és a tett egybeesik.

— Végül népi demokráciánk számok ban ki nem fejezhető, de jelentőségé ben felmérhetetlen erősödése, hogy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjá nak vezetése alatt megszilárdult népünk egysége. Ennek egyik megjele nési formája, hogy eltűnőben van hazánk keleti és nyugati területei közt a gazdasági és politikai különbség.

Ez az egység segítette elő az újjáépítés sikerét, a hároméves terv időelőtti befejezését, ez új erőforrása és bizto sítéka jobb jövőnknek és boldogulá sunknak.

mint az ország gazdáinak — megnőtt a felelősségünk. Mindenért, ami ebben

az országban politikai, gazdasági, kulturális téren történik, mi vagyunk felelősek.

Minél jobban átérezziik ezt a felelősséget, minél jobban áthatja ez a felelősségérzet mindennapi munkánkat, annál jobban tudjuk elvégezni a reánkháruló feladatokat,

annál inkább meggyorsul a szocializmus építése, dolgozó népünk felvirág zása.

—_ Annak a tudata, hogy a politikai felelősség mellett legalább olyan mértékben reánk hárul a gazdasági felelősség is, kiszélesítette, elmélyítette a kommunista munkát, közelebb vitte a gyárak esztergapadjaihoz és a szövet kezetek földjeihez. Egyben mutatója ez a jelenség annak, hogy

Pártunk a feladatok sokoldalúságával és terebélvesedésével együtt nő és fejlődik.

A tömegektől való elszakadás jelei

— Amikor egészséges Pártunknak ezeket az eredményeit, amelyek elmélyítették és megszilárdították nemzetvezető szerepét, ilyen élesen kidomborítom, ugyanakkor rá kel! mutatnom egy sor hibára, mélyeknek kiküszöbölése sürgős, mert tűrésük veszélyeztetné Pártunk további egészséges fejlődését.

— Hogy miről van szó, azt bevezetésül azokkal a tapasztalatokkal szemléltetem, melyeket a Viharsarok vármegyéinek pártszervezeteivel kapcsolatban nyertünk. A Viharsarok vármegyéi tudvalevőleg megalakulásuk első napjaitól kezdve a kommunista mozgalom legerősebb bástyái voltak. Csanád, Csongrád, Békés megyékben már 1945-ben a kommunista szavazatok száma 20 és 30 százalék között váltakozott és messze meghaladta az országos átlagot. Ez természetes is volt, mert hiszen ezeknek a vármegyeiknek a parasztsága évtizedes, sőt évszázados harcos múltra tekintett vissza.

— De már az 1947-es választásoknál észrevettük, hogy mozgalmunk ezekben a megyékben egyhelyben topog és hogy valami nincs rendben. Az elmúlt évben újra arra figyeltünk fel, hogy ezek a megyék mindenütt az utclsó sorba kerültek a vetéskampánynál, a gabonabeadásnál, a terv- kölcsönjegyzésnél és egyebütt. Ezért három hónapja alaposan megvizsgáltuk az ottani pártszervezetek munkáját.

— Az első tapasztalatunk az volt, hogy Pártunk országosan látható sikere pártszervezeteink vezetőségében fokozatosan erősödő önteltséget eredményezett. Elvtársaink egyre jobban

lebecsülték a tömegek felvilágosításának és megnyerésének szükségességét és ami ezzel összefügg,

lebecsülték az ellenség munkájának jelentőségét is.

Addig, amíg a Dunántúlon pártszervezeteink nagyrésze tíz-huszas taglétszámmal, egy-egy akció végrehajtásánál rá vojt kényszerítve, hogy igyekezzen a többi pártok, tömegszervezetek, pártonkívüliek támogatását megnyerni, addig a Viharsarokban az elvtársak a sikerektől elbizakodva úgy érezték és ma is úgy érzik, hogy a feladatok megoldásához elegendő a pártszervezet ereje.

— Amikor például felvetettük a kérdést, hogv a szabotáló kulákokat miért nem leplezik le erőteljesen a dolgozó parasztság előtt, miért nem igyekeznek őket meggyűlöitetni a falu lakosságával, a medgyesegyházi ter- pielőbizottság egyik tagja ezt válaszolta: „Nincs nekünk szükségünk az ilyesmire, nem mer senki a védelmükre kelni, legfeljebb az orruk alatt morognak." Ez a jelenség a „fordulat éve' óta országosan is tapasztalható, de a Viharsarokban különösen élesen mutatkozik. A kulákok kérdésében néhol messze előreszaladnak, a Párt vonalától balra eltérő terveik vannak a ku- iáknk likvidálására. Másutt meg virágzik a „jó kulak“ elmélet, néhol még a Pártba is beveszik őket és a

termelőszövetkezetek kérdésében hallgatólagos egységfrontba is kerülnek a kulikkal. •

— A felszabadulás előtti mozgalmakban résztvett idősebb elvtársak részéről tapasztalható, hogy igyekeznek a fiatalokat távoltartani a pártvezetőségtől és mindenféle pártmunkától azon a címen, hogv: „A fiatalokat a Horthy-rendszer nevelte”. — „Hol voltak ők akkor, amikor mi már har~. coliunk?". Ennek eredményeként párt- szervezeteink egy része elöregedett. Orosházán például a Párt átszervezése után is 513 pártmunkásból 431 35 éven felüli, nagyrészt 50 év körüli elvtárs. A fiatalabb elvtársak háttérbe- szorításának egyik fő oka az, hogy az idősebb elvtársak látják, hogy a fiatalok jobban fejlődnek, pártiskolába mennek, bátrabban kezdeményeznek.

— Tapasztalhattuk a felsőbb párt- szervezetek intézkedéseivel kapcsolatos ellenállást. Amikor a csanádmegyei bizottság 4—5 községben női bíró megválasztását javasolta, régi elvtársaink megbotránkozva kérdeztek: „Micsoda világ lesz itt, amikor a nők fognak nekünk parancsolni?" Amikor a pár- tonkívüii tömegek megnyeréséről van szó, ezek az elvtársak úgy teszik fel a kérdést: „Azoknak hízelegjünk, akik nevettek rajtunk, amikor a csendőrök vittek bennünket? Azokat agitáljuk,

akik mostanáig nem találták meg az uiat a Pártunkhoz? Ki van hatalmon hát, nem mi? Ha nem tetszik nekik valami, hát nem tudjuk őket kényszeríteni?"

— Lépten-nyomon tapasztaltuk a parancsolgatást, a tömegek véleményének semmibevételét, az ellenség le becsülését a pártszervezeteken belül is Nem tartanak rendszeresen taggyűlést, a vezetőségek nem számolnak be munkájukról. Sőt, ha a tagság részéről kritikai hangok hallatszanak, akkor ezt a Párt egysége elleni támadásnak, frakciózásnak minősítik és a bírálót ledorongolják. Az önteltség eredményeképpen az éberség is ef- tompult.

— Azt hiszem, kedves elvfársak, hogy ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy- a Viharsarok vármegyéi, melyek 1945-ben az élen jártak, párt- szervezeteink rossz munkája következtében visszaestek és a legrosszabb megyék közé kerültek. Amikor párt- szervezeteinkben elharapózott az a szellem, mely meggyőzés helyett diktált nemcsak az ellenségnek, de a tömegeknek, végül saját elvtársainknak is, amelyben nincs pártdemokrácía,

ahol nem hallgatják meg, sőt elnyomják a tagság kritikáját és ahol még kevésbbé lehet szó önkritikáról, ott az út lefelé vezet.

A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, a dolgozó népnek

Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a Párt és a tömegek egészséges kapcsolata, Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől. A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, osztályának, dolgozó népének. Ez sikereink titka. De, ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, állásvadászás, korrupció keletkezik, háttérbe szorítják az ifjakat, a nőket és tompul az éberség az ellen' seggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok a bajok, melyekkel szemben, ha kíméletlenül fel nem vesszük a harcot, előbb, vagy utóbb, de lejtőre viszik a Pártot.

— Mindjárt hozzá kell tennem, hogy ezek a jelenségek, melyeket a Viharsarokban tapasztaltunk, többé-kevésbbé a legtöbb szervezetünkben fellelhetők, ha nem is ilyen tömör formában. Különösen megnőtt a számuk, mióta a harc a reakcióval szemben lényegében eldőlt, mióta biztosan ülünk a nyűgben, és mióta elméletileg is megmagyaráztuk, hogy a népi demokrácia lényegében proletárdiktatúra. Azóta nem egyszer hallani, amikor elvtársaink meggyőzés helyett kényszert alkalmaznak, azzal indokolva, hogy „most proletárdiktatúra van".

Lenin és Sztálin a Párt és a tömegek kapcsolatairól

— Mielőtt a hibák részletes taglalására rámennék, idézni akarom azt, amit nagy tanítóink, Lenin és Sztálin erről a kérdésről mondottak:

„A Párt taktikáját — tanítja Sztálin elvtárs — a munkásosztály bizalma támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erőszak szerzi meg — ellenkezőleg, az erőszak megöli azt —% hanem a Párt helyes elmélete, a Párt helyes taktikája, a Pártnak az osztály iránti odaadása a munkásosztály támogatásával kapcsolatban és ama készsége és képessége, hogy a tömegeket jelszavai helyességéről meggyőzze.“

— Sztálin elvtárs felveti a kérdést: „Mi a kölcsönös viszony a Párt és osztálya és a munkásosztályon belül a párttag és a pártonkívüliek

között?"

Lenin ezt a viszonyt úgy határozza meg, mint „kölcsönös bizalmat" a munkásosztály élcsapata és a munkás- tömegek közt. Sztálin elvtárs ehhez megjegyzi:

„Ez azt jelenti, hogy a Pártnak napról-napra ki kell vívnia a proletártömegek bizalmát, hogy oolitl- kájával és munkájával ki kell kovácsolnia a maga számára a tömegek támogatását, hogy nem parancsolnia, hanem mindenekelőtt, meggyőznie kell, megkönnyíteni a tömegeknek azt, hogy saját tapasztalataik alapján felismerjék a Párt politikájának helyességét, hogy tehát az osztály irányítójának, vezérének, tanítójának kell lennie

És Sztálin elvtárs még hozzáteszi:

„1. A Párt tekintélye és a munkásosztály vasfegyelme ... nem a félelmen, vagy a Párt „korlátlan" jogain alapul, hanem a munkásosztály bizalmán a Párthoz, azon, hogy a munkásosztály támogatja a Pártot;

2. A Párt a munkásosztály bizalmát nem egyszerre és nem a munkásosztály elleni erőszakkal szerzi meg, hanem zi tömegek közötti huzamos munkájával, helyes politikájával, azzal, hogy a tömegeket saját tapasztalataik révén meg tudja győzni politikája helyességéről, hogy biztosítani tudja magának a munkásosztály támogatását, hogy magával tudja vinni a munkásosztály tömegeit;

3. A Párt helyes politikája nélkül, melyet a tömegek harcának tapasztalata támaszt alá s a munkásosztály bizalma nélkül a Párt igazán nem vezet és nem vezethet".

— Sztálin elvtárs e megállapításai a parasztsághoz való viszonyunkra is ér. vényesek s Pártunkra mindenben illenek. Az a helytelen nézet például, hogy most már, az ellenség megverése után, nincs szükség nálunk meggyőzésre, hanem elég a kényszer alkalmazása, országszerte el van terjedve. Elfelejtik Lenin tanítását, aki azt mondotta:

„Akkor alkalmaztuk helyesen és sikerrel a kényszert, ha előbb megteremtettük számára a meggyőzés alapját".

— Nem csoda, hogy olyan helyeken, ahol a kulákkal szemben a népi demokrácia jogos megtorlást alkalmaz — de Pártunk nem törődik azzal, hogy ez intézkedések jogosságáról a dolgozó parasztságot meggyőzze —, helyenként a megrendszabályozott kulákok felé fordul a parasztság egy- részének szimpátiája.

Elrettentő példák a pártdemokrácía megsértéséről

— Még súlyosabb azonban az eset, ha saját elvtársainkkal szemben alkalmaznak a pártszervezetek vezetői kényszert, ha meggyőzés helyett diktálnak, parancsolgatnak nekik. Hogy ilyesmi nemcsak a Viharsarokban, hanem egyebütt is előfordul, azt itt a pártközpontban, nem egyszer tapasztaljuk. Egy-két gyakorlati példát em- lítek meg. Az edelényi járásban Ziliz község párttitkára, aki egyben községbíró, postás, szövetkezeti ügyvezető, a kritikát elnyomja és diktatórikusán intézi a pártügyeket.

— A győri megyebizottság a rajkai termelőszövetkezeti csoportban hibákat észlelt. A hibák kivizsgálásánál kiderült, hogy a csoport pártszervezetének titkára diktatórikusán vitte a dolgokat. Nem engedett s.enkit beleszólni a vezetésbe. Úgy a párttagságot, mint a pártonkívülieket -a legkisebb hiányosságért az Államvédelmi Hatósággal fenyegette. Ordítozott az emberekkel és emellett még állandóan részegeskedett. Megtette, hogy a csoportnak a jó munkáért kapott könyveit nem engedte kiosztani azzal, hogy ha olvasni fognak, nem járnak el szemináriumra.

Es ez nemcsak eldugott falvakban fordul elő, hanem nagy gyárakban is.

1 Sok a panasz a pártdemokrácia megsértése miatt. Egyes szervezetek egyszerűen nem tartanak taggyűlést, vagy nem rendelkeznek választott szervekkel. Nagyon sok a panasz arra, hogy hiányoznak a választott szervek. Előfordult például, hogy az abonyi járási bizottságtól a pestmegyei bizottság kérte a választmányi tagok jegyzékét. Erre a járási titkár elővette a régi választmány névsorát, ki. irta belőle a még megtalálható választmányi tagokat és a hiányzók helyére önkényesen újakat írt be, hogy a hiányos szám meglegyen.

— És hogy ez nemcsak kis falvakban van így, arra jellemző, hogy a borsodmegyei nagyüzemi pártbizottságok mind kinevezettek. A borsodmegyei bizottság egyetlen tagja sem választott és a pártválasztmány nagy többsége már nem tartózkodik a megyében.

Nem szorul magyarázatra, hogy ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számót a tagságnak és a tagságnak nincs módja bírálatot mondani a vezetőség munkájáról, igazi pártéietről szó sem lehet.

Még kevésbbé lehet szó önkritikáról. Rengeteg panaszt hallottunk arravonat- kozólag, hogy nem tűrik funkcionáriusaink a kritikát. De senki ném panasz-