Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-12 / 7. szám

BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG 1950 február 12. mnswax Sztálin elvtárs a szovjet nép első képviselőjelöltje Múlt hét szombatján tartották a Szovjetunió városaiban és falvaiban az első jelölt-állító gyűléseket. A szovjet népnek hálája és szeretete kifejezése jeléül Sztálin elvtárs az első jelöltje. Sztálin elvtársat jelölték Moszkva, Leningrad, Kiev, Minszk, Tbiliszi, Riga. Vilnjusz, Szverdlovszk és sok más város dolgozói is. A moszkvai, Sztálin nevét viselő kerületben ünnepélyesen feldíszített műhelybe gyűltek össze a villamos­mű dolgozói, hogy megnevezzék kép­viselőjelöltjüket. A gyűlésen Vla­gyimir Maszlov pártonkívüli szta- hánovista lakatos szólalt fel és a je­lenlévők hosszú, lelkes tapsa köze­pette tette meg javaslatát. — Én ezt a drága nevet mondom *— mondotta Maszlov sztahánovista lakatos —, mert Sztálin élvtárs hősi életét teljesen a népnek., a mi bol­dogságunknak szentelte. Minden, ami életünkben jó, összefügg Sztálin nevével■’ A választógyűléseken az ország legjobb fiait jelölték. Forró lelkese­déssel jelölték Sztálin elvtárs hűsé­ges küzdőtársait, Molotov, Bérija, Vorosölov, Kaganovics, Malenkov, Mikoján, Andrejev, Svernyik, Hrus­csov elvtársakat. Nem hiányzanak a jelöltek sorá­ból az ország legjobb sztahánovistái, írói, művészei, kiváló tudósai sem- így például a moszkvai „Kalibrr‘ üzem a Sztálin-díjas Nikoláj Roszij- szkij művezetőt jelölte. Képviselő- jelölt lett Vavilov, az Akadémia el­nöke, M. Stirova moszkvai szövőnő.. A Pravda hétfői számában így emlékezik meg a választás előké­születeiről, a jelölésekről: „A szovjet nép hazánk élenjáró embereit jelöli, azokat, akik becsü­letes munkájukkal, hazájuk iránti odaadásukkal kiérdemelték a nép bizalmát. Mindannyian a nagy Bol­sevik Párt neveltjei. A jelölések vi­lágosan mutatják, milyen magasra emelkedett országunkban a munka embere és milyen óriási alkotóerő­ket ébresztett fel Lenin és Sztálin pártja a néptömegekben.‘‘ Francia riokiunnüitás levele Sztáliniid Egyre fokozódik a francia mun­kásosztály harca a békéért. A fran­cia dolgozók megértették, hogy a jelenlegi körülmények között, ami­kor az imperialisták harmadik vi­lágháborúba akarják sodorni a vi­lágot. konkrét ellenállásra van ■szükség. A francia munkásosztály álláspontját világosan kifejezi az a levél, amelyet egy St.-nazarei dokk­munkás írt Sztálin elvtárshoz. „A reakciós kormány arra akar engem és társaimat rávenni — írja levelében —, hogy rakjuk ki a kikö­tőbe érkező amerikai hadianyagot. Mi erre azt feleljük, hogy nem ké­rünk ebből a piszkos munkából- Tudjuk nagyon jól. kire és ki ellen akarják ezeket a fegyvereket fel­használni: a szocializmus hazája és a dicsőséges Vörös Hadsereg ellen- Soha, de soha nem fogunk hozzá­nyúlni ezekhez a szállítmányokhoz. Ha ezeket a fegyvereket idejében a kezünkbe adták volna az ellen­állási harcok során, akkor meg tud­tuk volna akadályozni St. Nazaire- nek a németek által való bekeríté­sét. Persze, akkor nem küldtek fegyvereket, mert akkor a fasizmus ellen harcoltunk. Ma küldenek,, mert a béke és a szocializmus ellen szeretnének bennünket harcba kül­deni. Mi azonban a béke és a szocializ­mus hívei vagyunk és csak a szo­cializmus érdekében vagyunk haj­landók dolgozni.. A francia munkásosztály rendület­lenül folytatja a békeakcióit és semmi sem kényszerítheti arra a francia dolgozókat, hogy egy tapod­tat is hátráljanak a háború elleni küzdelemben. Beismerő vallomást lett Roiiiieau francia fsém Hétfőn kezdték tárgyalni Szcze­cinben, a katonai bíróságon a Ro- bineau francia kém vezetésével Lengyelországba küldött kémbanda ügyét- A vádirat megállapítja, hogy a francia kémszolgálatnak száz em­berrel dolgozó hálózatát göngyölí­tették fel Észak-Lengyel országban. A nyomozás kiderítette, hogy Fran­ciaországnak egyes Lengyelország­ban működő diplomáciai megbízottai diplomáciai tevékenységük ürügye alatt kémszolgálatot folytattak az imperialisták részére. Ez a kémke­dés a lengyel. állam biztonsága és leg­fontosabb létérdekei ellen irányult és az új háború előkészítését szol­gálta és így sértette minden nem­zet, így a francia nemzet érdekeit is. Robineau bűnösnek vallotta ma­gát a tárgyaláson és beismerte, hogy egyik ügynöke volt a kémszolgálat­nak. Vallomása megerősítette a vád­irat minden részletét. Robineau részletesen elmondotta,- hogy mennyi időt töltött Lengyel- ország egyes városaiban. Bevallotta, hogy konzuli munkát egyáltalán nem végzett, idejét teljesen a kémtevé­kenységnek és a kémszervezet irá­nyításának szentelte. A SZÍNI-ÉVAD MÉRLEGE Három hónapig szerepelt Kecs­keméten az állatni színtársulat, s mint ilyen először. Munkája úttörő kezdeményezés volt: eredményeit és hibáit ennek figyelembevételével kell mérlegelni. Eddig a Katona József színház dolgozók számára megfizethetetlen páholysorókra s olcsó „kakasülőkre” szakította szét az „úri” polgári ré­tegből s a kevésszámú dolgozóból álló közönségét. Az, amit adott, vagy sablonoperett volt, vagy leg­jobb esetben negyedház előtt leját­szott „történelmi dráma”. A jelen kérdéseire nem kapott és nem Is kaphatott választ az a dolgozó, aki ilyen igényekkel kereste fel a szín­házigazgató és színészek szem­pontjából is töbnyire csak üzletnek tekintett színházat. Gyökeresen változtatott ezeken az állami színtársulat. Az évadra bér­leteket bocsátott ki háromhavi rész­letre ötvenszázalékos kedvezmény­nyel. így a nézőtér képe is átala­kult: többségét a dolgozók adták, akik az eddig előlük anyagi akadá­lyokkal elzárt páholyokat és föld­szinti helyeket is elfoglalták. Jó mű sorpolitika biztosította őket arról, hogy a szocialista-realista színmű- irodalom alkotásaiban legyen részük s ne holmi giccsekben. Ezek a szín­művek nem puszta szórakozást nyújtottak, hanem a való élet és napjaink problémáinak megismeré­séhez is hozzásegítették a közönsé­get. Emellett a „Filmcsillag’’, Moszkvai jellem” és a bemutatás* ra kerülő „Szabad a pálya” c. szín­művek különösen alkalmasak arra, hogy példaképünket, a szovjet em-' bért megismertessék velünk. A szovjet ember alakításai körül azonban hibák voltak. Gondoljunk csak vissza például Bérei Pál mér­nök-tisztjére. Az egész megjelenítés jobban hasonlított a hagyományos bécsi operettek tengerésztisztjére. Oka többek között az lehet, hogy a színészek könyvből és filmből sé'm ismerték meg eléggé azt az ember­típust, amely a régi elleni harcban gy°­edződött vaskeménnyé, amely zelemre vitte a haladás ügyét és amelynek egyetlen, felemelő célja a nép szolgálata. Helyenként visszatükröződtek a régi ;,iskola” tanításának nyomai is. Pethes időszerűtlen túlzásainál és Gozmánynál lehetett ezt legjob­ban megfigyelni. Ezeket a rendezés hibájának is tekinthetjük. Jól elő­készített daraboknál ilyesmi nem fordulhatott volna elő. De olyanok sem, hogy a „János vitéz” igaz ha- zafisága a zászlójelenetnél naciona­lizmussá ferdüljön, vagy a „Tündér - jelenet” kasszasikert célzó polgári beállítása. Az üzemlátogató csoportok mun­kahelyeiken keresték fel közönségü­ket. ^ Eddig ehhez hasonló még nem történt. -Ezzel a színpad és nézőtér elengedhetetlen kapcsolatának elmé­lyítéséhez nagyban hozzájárult. Ugyanezt a célt szolgálták a két ruhatárnál elhelyezett közvélemény­kutató köíiyvek. , Az egyik szinházi látogató így irt a „Kárhozó” c. színműről: „A „Kárhozó” kifejezi, hogy a kutak­nak mindennél nagyobb kincs a va­gyon, sem család, sem más nem játszanak szerepet.” Egy másik vé lemény így hangzik: „A Kárhozó megnyerte tetszésem, kérem, hogy a „szórakoztató” műsorok helyett több tanulságos bemutatót játsszanak!” íme, a dolgozó véleménye arról, hogy mit érnek a giccsek. Világos és érthető állásfoglalás ez a szocia­lista-realista színműirodalom mel­lett, ami elítéli a polgári-burzsoá giccseket, amelyek a színpad kö­zéppontjába a rózsaszín illúziókat állítják, hogy elvonják a dolgozók figyelmét a való élet problémáitól. Hibákat és eredményeket egybe­vetve megállapíthatjuk, hogy az ál­lami színtársulat nagyjában és egé­szében betöltötte szerepét, megol­dotta azokat a feladatokat, amelyek előtte állottak. A hibák feltárása, amelyek az évad alatt felmerültek, nyilván megadják annak a lehető, séget is, hogy azokat kiküszöböljék és újabb lépésekkel vigyék előre a magyar színjátszást, amelyhék fel­adata az, hogy kpmoly alkotó erővé váljék a szocializmus építésének nagy munkájában. Az évad legnagyobb kecskeméti sik ere: a „Filmcsillag“ egyik jelenete (Márki Géza, Kelemen Éva) Kína felszabadulása lé munkával fogjuk bizonyítani, hagy mlilék vagyonka Szovjetunió barátságára MSZT-szervezet alakult a halasi MÁV-nál Izgatottan gyülekeztek a halasi MÁV dolgozói az üzemi pártszerve­zet székhazába, ahol az a feladat várt, rájuk, hogy megalakítsák az MSZT üzemi szervezetét.- Nagy lelkesedéssel fogadták az emelvényre lépő Hatházi Imrét, az MSZT halasi titkárát és nagy ér­deklődés méllett hallgatták beszé­dét: — Dolgozó népünk látja érzi és értékeli a Szovjetunió baráti se­gítségét s a hála, szeretet, ragaszko­dás számtalan megnyilvánulásával bizonyítja ezt. A nagy Sztálin 70- születésnapjára küldött ajándékok, a sztálini műszak kiemelkedő ered­ményei, a Sztahánov-mozgalom tér­hódítása, mind-mind azt bizonyítják: Lenin és Sztálin méltó tanítványa, Rákosi elvtárs vezetésévei biztosan haladunk a szocializmus építésének útján. —- Az MSZT feladata, hogy ezt a ezeretetet még jobban elmélyítse dolgozó népünkben a Szovjetunió iránt, megismertesse a szovjet em­berek életével, munkájuk eredmé­nyeivel, a Szovjetunió élenjáró ipa­rával, szocialista kultúrájával és művészetével. — A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja igazolni fogja — mondotta — a magyar dolgozó nép fejlődését, amelyet Pártunk és Rákosi elvtár­sunk vezetésével, a nagy Szovjet­unió baráti támogatásával értünk eh Ünnepeljük a Magyar-Szovjet Ba­rátság Hónapját azzal, hogy váro­sunkban és üzemeinkben ne legyen egyetlen becsületes dolgozó sem, aki ne lenne tagja a Magyar-Szov­jet Társaságnak! -— fejezte be beszé­dét Hatházi elvtárs. majd Borsodi elvtárs köszönte meg az értékes be­számolót­A dolgozók közül Madách Kálmán fogadalmat tett, hogy jó munkával fogják bebizonyítani, hogy méltók * Szovjetunió barátságára, de elsősor­ban meg kell ismernünk a Szovjet­uniót. hogy tapsztalatait felhasznál­hassuk« „Az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film“- (Lenin) A filmen gyors egymásutánban változnak a képek. Elvezetnek ben­nünket a felszabadult Kína váro­saiba, a kínai nép közé és megis­mertetik velünk azt az országot, amely sokáig úgy élt az emberek képzeletében, mint a finomkodó mandarinok, feaházak a titokzatos mosoly és a sokfedeles pagodák országa. A film most elsöpri ezt az álromantikus beállítást, lerántja az exotikum és a titokzatosság leplét és látjuk, hogy a japán és az ame­rikai zsoldban álló Csang-Kai-Sek fasiszták minden „titokzatosság” nélkül zsákmányolták ki a véglete­kig a kínai munkást és parasztot egyaránt: a kínai elnyomók rombo­lása semmiben sem különbözik az angol-amerikai imperializmus rab-' szolgatartó gyarmati politikájától. Ezt a rendszert töri meg a Ki- nai Kommunista Párt vezetésével harcoló néphadsereg. A rombolást hamarosan eltüntetik a rohammun­kával dolgozó kínai munkások. A hátország tudja, hogy mindenegyes lefektetett vasúti talpfa, minden meginduló bánya és villanyturbina a nép győzelmét segíti elő. „A had­sereg vérrel, a dolgozók verejtékkel áldoznak a győzelemért“. Ez a jel­szó lelkesít-' a kínai munkásokat és parasztokat. Szinte hihetetlen az a lendület, amelyet a film megmutat­Bemutatják a kínai operatőrök a néphadsereg díszszemléjét, amelyen Mao-Ce-Tung elvtárs, a kínai nép vezetője szemlét tart a csapatok fö­lött. Itt is megnyilatkozik az a forró szeretet, amelyet a kínai nép a Kommunista Párt és annak vezetője iránt érez. Mindenfelől feltűnik Lenin és Sztálin képe, bizonyítékául annak, hogy Kína tudja: a Szovjet­unió létének köszönheti a forrada­lom győzelmének lehetőségét. Az egész filmen végigvonul az a győzelmi diadal az elnyomók, rab­szolgatartók, kizsákmányolok felett. A film minden kockája ismerősnek tűnik előttünk: saját építőmunkán­kat látjuk, a nép harcát, amely a Kommunista Párt vezetése mellett, a nagy Szovjetunió példája, Lenin és Sztálin bölcs útmutatása nyomán halad­meghűlés és fájdalmak ellen gyors és kitűnő hatású szer a régbevált ®ASPIRIN w unni« n {fecskémén MSzT hírei ♦ A Magyar-Szovjet Társaság kecs­keméti csoportja „A Szovjetunió a szocializmus országa“ címmel kiállí­tást rendez a városháza közgyűlési termében. Rózsa József elvtáre, a Bács-Kiskúnmegyei Népművelési Központ vezetője nyitja meg feb­ruár 9-én, csütörtökön délután 6 órakor. A kiállítás anyaga vidéken most kerül először bemutatásra. MSZT-bál lesz február 11-én, szombaton a Katona József gimná­zium dísztermében. Előtte kultúr­műsor. Meghívókat a központi iro­dában (Koháry-u. 4. Telefon: 25-08) lehet igényelni. Folynak az előkészületek a ..Sztá­lingrádi csata” második részének kecskeméti díszbemutatójára. E’őre- láthatólag február 16-án kerül be­mutatásra­A Magyar Szovjet Társaság kiskúnfélegyházi csoportja nagysza­bású munkával készíti elő a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapjának eseményeit, amelyek Félegyházán is ugyanazt a célt szolgálják: közelebb vinni a dolgozókat a Szovjetunióhoz, annak fokozottabb megismertetésé­vel ^ elmélyíteni a magyar-szovjet barátságot- A csoport előkészítő munkáján meglátszik, hogy tudatá­ban van ennek a feladatnak nagy- szerűségével és jelentőségével. Kis- kúnf élegyházán a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját február 12-én, d. e. 11 órakor a Petőfi filmszín­házban műsoros dísztaggyűlés kere­tében indítják be­A kalocsai Szit-<f!úsáq falujáró csoportja rendszeres látó* gatásai_ során legutóbb Fok őn, Szakmáron és Úszódon rendezett színvonalas kultúrelőadást. A fal­vak dolgozói mindenütt nagy szere­tettel és örömmel fcsadják a vi- dám fiatalokat, akik jól megszerve­zett kultúrmunká jukkái erősítik a munkás-paraszt szövetséget.

Next

/
Thumbnails
Contents