Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-12 / 7. szám

J950 február 12. _______________ BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG „ Köszönjük népünk legnagyobb tanítójának" Szélesedi munkaversen?, — fetlődő brliádmoz^’oia a kecskeméti Magasépítő MV-nél A Bende ácsbrigád 208 °|0-os leljesilményével vezet a versenyben Mint egyházi tanító, 1937-ben kezdtem a tanítást. Fizetésem akkor havi 40 pengő volt. Három eszten­deig tanítottam, aztán segélydíjas lettem és 94 pengőt kaptam havon­ként — s ezt is csak tíz hónapon keresztül, mint tanyai vándortanitó- A felszabadulás előtt annyi fizetést kaptam, hogy alig volt elég a puszta létfenntartáshoz. Abban az időben többször emelkedett a fizetésem, azonban amikor a mi fizetésünk emelkedett, az árak sokkal maga­sabbra szöktek és így tulajdonkép­pen csak az összeg növekedett, az életszínvonalunk csökkent. Mint általáacsiskolai igazgatót ért most az a megbecsülés, amely az illetményrendezésben is kifejezésre jut. Havi fizetésem 540 forintról 1045 forintra emelkedett. Eddig sem a fizetésért tanítottam és neveltem, de végtelenül jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy népi demokráciánk így megbecsüli a pedagógus munká­ját is. Gondtalan megélhetésem ez­zel biztosítva van és így még job­ban megvan az a lehetőségem, hogy a, néphez hű, becsületes dolgozókká neveljem a rám bí­zott gyermekeket. Tudom, hogy a fizetésrendezés épp­úgy, mint minden más eredmény, a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar nép legnagyobb tanítójának, Rákosi Mátyásnak köszönhető. Én. harminc pedagógus-munkatársam és a magam nevében megígérem, hogy munkánkkal méltóak leszünk a Párt szereíetére és a most már gondtalan életünkben úgy képezzük magunkat ideológiailag és szakmailag, hogy becsülettel el tudjuk végezni azt a munkát, amivel népünknek ezért a megbecsülésért tartozunk. Jenei Jenő igeizgató, Kiskunmajsa. ,Segítünk egymásnak..." Mindig csodálkoztunk azon, hogy ■miért látogat egyik gyári vezetőség a másik gyárba és miért tartanak közös értekezletet. Most megértet­tük, mert a mezőgazdasági vonalon ugyancsak szüksége mutatkozott ennek, A napokban felkeresett ben­nünket a hajósi Maxim Gorkij ter­melőcsoport vezetősége- Jókedvű, munkára kész parasztok voltak, akik a hajósi kadarkából hoztak egy kis kóstolót és arra kértek bennünket, mutassuk meg azt a paprikát, amit mi termeltünk Miskén. Nem tudtuk először, miről van szó, de hamar kiderült. — Mi, a hajósi termelőcsoport —■ mondták — értünk a bortermelés­hez. De paprikával még ezideig nem dolgoztunk Arra kérünk bennete­ket, adjatok tanácsot a paprikatel- mesztés dolgában. Rövid beszélgetés után így hatá­roztunk: Mi, a miskei Táncsics-cso- port, megígértük, hogy a paprika- termesztés kezdetétől egy szakértő tagunk állandóan a Maxim Gorkij- csoportnál fog tartózkodni és segít a paprikatermelésben, amir a hajó­siak bele nem jönnek. A hajósiak pedig azt ígérték, hogy az ősszel, mint szőlőtermelők, küldenek cso­portunknak a szalonna és a paprika mellé hajósi kadarkát. Megígértük egymásnak, hogy ál­landóan kapcsolatban leszünk a lö­vőben és nem nyugszunk addig, amíg az ország első csoportjai közt nem leszünk. A miskei Táncsics-csoport nevében: Kiss András párttitkár. „Rólunk vesznek példát..." Csoportunk 1948 őszén alakult meg 10 taggal, 130 hold földön, amit azelőtt a kulákok béreltek. A múlt esztendő az időjárás miatt nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de semmi okunk sincs panaszra- Szembeszálltunk a kezdeti nehézsé­gekkel és ál'attenyésztésünket fej­lesztettük. Ez szép eredményeket hozott részünkre. Tavaly ősszel már terteezkedtünk ist 412 holdra nőtt a területünk, a tagság 26-ra szaporo­dott. A község dolgozó parasztsága rólunk vesz példát. Belátják, hogy a szétszórt, kis par­cellákon nem lehet okosan gazdál­kodni. Ezért a mi példánkra több csoport kezd alakylni- Ezt mi magunktól elérni nem tudtuk volna. Ha nem segít a párt, akkor nem állnánk ilyen jól. Rákosi elvtárs tanítása nyomán kezdtünk alakulni és nem bántuk meg. Ellen­kezőleg- Rákosi elvtárs legutóbbi be­szédében is sokat segített nekünk. Látjuk már, hogy meg kell erősíteni politikai tudásunkat. A Gépállomás segítségével ősszel 30 holdnyi gyümölcsöst szántatunk ki és állítunk be. Vannak réteink is, amelyeket fel fogunk szántani és így jóval több takarmányt tudunk termelni- Csoportunk fejlődéséhez Rákosi elvtárs minden szava nagy értékű volt, mert minden szóból le­hetett, tanulni. Antal Menyhért, Kiskunma jsa, Micsurin termelőcsoport. Kedves Nfépu/ság! Az elmúlt pénteken a Népújság első tartalmas sajtóértekezletén nagy őröm­mel vettem részt. Különösen megra­gadta a figyelmemet a Népújságnak az a fejtegetése, amikor a mi kommu­nista sajtónkat, amely az igazságot hirdeti, szembeállította a kapitalisták érdekeit védeni próbáló, hazug impe­rialista sajtóval. Jómagam is, de az elvtársak nagyrésze ugyanígy —• a hozzászólásokra .adott kimerítő válasz­ból tanultunk legtöbbet Azt is meg akarom írni. hogy általános nálunk az a kíván­ság, hogy hasonló sajtóértekezletet tartsunk legalább havonta egyszer. Szeretném azonban észrevételeimet is közlni. Azt hiszem, hogy általában dolgozóink véleménye az, hogy az ál­talános politikai, gazdasági és kultu­rális nevelőhatású cikkeken kívül fon­tosak a rendeletek is. Kérem a Nép­újságot, hogy a fontosabb rendeletek ismer­tetését ne hanyagolják el, mert ezek a rendeletek nagyon érdek­lik dolgozóinkat. Tóth Miklós, Kiskunfélegyháza, III. kér. titkár Tizenöt percre megváltozik a szo­kott kép a kecskeméti gépgyár öntö­déjében. A műhelyekből összegyűlt dolgozók röpgyülésen választják meg azt a két munkást, akik az üzemet, mindannyiójukat képviselni fogják a budapesti sztahanovista értekezleten. Nem kis feladat előtt állanak. A két küldöttnek méltónak kell lenni erre a megtiszteltetésre. Kis csopor­tok alakulnak s a többiek megérkezése és a rőpgyűlés tulajdonképpeni meg­kezdése előtt vitatják; hogy kik azok, akik eddigi munkájukkal a leg­jobban megérdemlik ezt. Nevek hallatszanak és hozzáfűzött, gyors megjegyzések. Mikor mindannyian megérkeznek, egyúttal a várakozás percei is véget- érnek: Rados Mihály elvtárs, az Üzemi Bizottság tagja szól a dolgo­zókhoz Közli velük, hogy az UB négy személyt javasolt s a döntést rájuk bízza. A javasolt négy dolgozó a termelésben élenjárt, példaadó ma­gatartásával és a többiek tanításával az üzem eddig elért, eredményeihez nagyban hozzájárult Rövid csend kö­vetkezik ezután. A döntés nem köny- nyű. Senkisem akar elhamarkodott álláspontot elfoglalni. Előbb halk megjegyzések, majd nevek hallatsza­nak. A közös vélemény ki is alakul: a kecskeméti gépgyárat és dolgozóit. Bevia Imréne és mészáros Verette fogják képviselni az értekezleten. A közös vélemény döntéssé alakul. Ez­után Vörös János ifjúmunkás kéri két megválasztott munkástársát, hogy a sztahánovista értekezleten szerzett ta­pasztalataikat, amikor visszajönnek majd, hasznosítsák a műhelyekben és különösen az ifjúmunkásokról ne fe­ledkezzenek meg, hiszen belőlük lesz­DCedoes Qálh előtár3 ! Javaslatait örömmel fogadtuk. A ja­vaslatokat a szerkesztőség értekezle­ten megtárgyalta és úgy döntöttünk, hogy a Népújság foglalkozzék a fonto­sabb rendeletek ismertetésével. A havi rendszeres sajtóértekezlet megtartását is bevettük munkatervünkbe. Elvtársi üdvözlettel: NÉPÚJSÁG „Elvégezzük a ránk váró munkát!" Az utóbbi hónapok és hetek esemé­nyei nem maradtak hatás nélkül a MNDSZ félegyházi szervezetére sem. A sztálini műszak, ötéves tervünk első napjaiban és heteiben elért jó eredményeink, a termelőszövetkezeti csoportok és gépállomások országos kongresszusán született határozatok mind, mind azt mutatják, hogy Rákosi elvtárs útmutatásai nyomán újabb győzelmek felé haladunk. < A félegyházai MNDSZ legutóbbi tag­gyűlésén lelkes hangulatban tettek hi­tet a dolgozó asszonyok, hogy fárad­hatatlanul fognak dolgozni a nőszerve­zet fejlesztéséért és harcolnak a tar­tós békéért, amely egyedüli biztosítéka családunk, gyermekeink boldogságá­nak. Elvégezzük a mi területünkön ránk­váró munkát. Egyéni versenyben ál­lunk egymással és az MNDSZ-t a dol­gozó nők összefogásával erősítjük. így akarjuk szolgálni a szocializmus ügyét. Özv. Pór Jánosné, Kiskunfélegyháza „Ígérem, hogy fokozottabb lendülettel dolgozom.“ Én azelőtt éveken keresztül nap­számbéres kisegítő voltam a városhá­zán és most büszke vagyok arra, hogy a népi demokrácia államában megkaphatom dolgozó népünk megbecsülését. Ígérem, hogy ezután még fokozottabb munkával dolgozom és ezen keresztül segítem, hogy az ötéves tervet is győ­zelmesen befejezzük Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével. nek a jövő sztahánovista élmunkásai. Oláh Katalin is erről beszél. Felhívja Beviz Imréné figyelmét Ott Józseí- néra, a győri sztahánovista magké­szítőre és arra, hogy az ő munkamód­szereiről szerzett ismereteit, az eddi­giekhez hasonlóan ad ja ma jd át A magkéssitők műhelyében a rőpgyűlés határozata után még megelégedettebben folyik a munka. — Nagy megtiszteltetés ért bennün­ket — mondja Varga Balázsné él- munkásnő. — Az, hogy Bevizinét^ kül­döttnek választottuk, az egész műhely eddigi, eredményes munkájának meg­becsülését is jelenti. Legjobb közülük: 170.& százalék a félévi átlagteljesítmé­nye. Tudjuk, hogy méltóképpen fog képviselni bennünket. Alig várjuk már, hogy az értekezletről visszaérkezve, az ott tapasztaltakról beszámoljon s ezzel hozzájáruljon eredményeink továhbi javításához. Ezek a gondolatok foglalkoztatják Beviz Imrénét is munkája végzése közben. Nem kis feladatra kapott meg­bízást. Varga Balázsné véleményéhez csak ennyit fűz hozzá: Nem fognak csalódni bennem-... Természetesnek tartom azt és meg is fogom valósítani, hogy tapasztalataimról beszámoljak. Az öntödében meg mindig tart a rőpgyűlés lelkes hangulata. Mészáros Ferenc, az öntöde művezetője személyében mindenki bí­zik. Eddigi példaadó munkája,, 148.3 százalékos átlaga, a legjobbak közé emelte. Az öt és félhónapos munka- versenyben elért eredményéért, selejt- mntes minőségi teljesítményéért kapta 'üzemvezetői megbízatását is, A kecskeméti Magasépítő NV köz­ponti telepéről építőanyaggal megra­kott teherautók, kocsik sora dübörög naphosszat a szélrózsa minden irá­nyába. A tervszerű munkamenet^ foko­zatosan megszünteti az építőipar idényjellegét is; a téli fagyban sem szünetel a munka. A 49 nyarán foglal­koztatott ezerfőnyi munkásságnak 80 százaléka dolgozik most is. A falvak­ban — mint Lakiteleken, Helvécián — orvoslakás, községháza, óvoda, iskola épül, új gépállomások, tanyaközpontok nőnek ki, a városban szerte középüle­tek, munkáslakások készülnek. A szocialista munkasaellem az építő­iparban is megtette hatását. A ver­senymozgalom itt is egyre szélesebb alapokra helyeződik. A kecskeméti Ma­gasépítésnél egyéni versenybe és bri­gádba tömörülve fejlesztik tovább a dolgozók a hároméves terv eredmé­nyeit, a munkatempó fokozásával, újí­tások, észszerűsítések bevezetésével látnak hozzá az ötéves terv még na- gyobbszabású feladatainak teljesítésé­hez. Így például a munka észszerű megszervezésével oldották meg egy a múltban „lehetetlen problémát“: a két­emeletes MAV-ház munkálatai még a legszigorúbb hidegben sem szünetel­nek, az ácsok, festők függetlenítve a kőművesektől, a belső munkálatokat végzik. |AZ EGYENI VERSENYBEN I kásokon kívül — mint a sztálini mű­szakban 826 százalékot elért Varga József és a 290—300 százalékra dol­gozó Szegedi György — a brigádokká alakult munkacsoportok alapjai a jó a munkának. A szállítmányozó, gépmu- helyi és egyéb jól dolgozó brigádok 'Között a 208 százalékos Bende ács- brigád vezet. Tagjai: Bende László és Nagy István segédek és Farkas Elek átképzős. Három hete dolgoznak brigádban és a teljesítményük 120-ról máris 208-ra emelkedett. A szekercék ütemes csattogása már messziről elárulja, hogy a közelben ácsok dolgoznak. Az Útfenntartó NV épületének famunkálatait végzi a bri­gád. Most éppen ajtókat ácsolnak. A frissen gyalult, vastag deszkák lassan formát kapnak a szöget, kala­pácsot forgató kezek alatt. A három ácsmunkás három felől figyeli éles szemmel: „passzol-e“ az összeeresztés, elég erös-e szőgelés? Kész. Ez az utolsó. A többi már a sarokvasakra szerelve sorakozik a hosszú garázsépü­let oldalán. — Mára vége a munkának. — No, szaktársak, holnap kezdhetjük a hida- jást — telepszik le elégedetten a sarok­ban lévő deszkahalmazra. Társai követik példáját Előkerülnek a dohányosdobe- zok s a napi munka utáni jóleső pihe­nőben megered a beszélgetés. I ha a hetet ,gy j SKÍ jük az eddigi százalékot — állapítja meg Bende László. — Erre sem gon­doltunk még ezelőtt pár héttel, hogy megduplázzuk a százat. Farkas Elek átképzős elgondolkozva rugdalja a lába alatt heverő forgácsot. — Csak sikerüljön a vizsgám! — önti szavakba töprengését. — Nincs is más vágyam. Még egy hónapom van Olyan jó szakmunkás akarok lenni, aki a mesterségét értve, mindig többet és jobbat ér el. — Tudjátok, arra gondolog mcst — néz társaira Bende László —, hogy milyen érdekes is ez az egész. Az, hogy például éa és te, Nagy szaktárs, vagy 30 éve dolgozunk már ebben a szakmában. A múltban is tudtunk annyit, mint most. És mégis, soha, de soha nem fordult elő, hogy ilyen telje­sítményeket elértünk volna. Pedig a képesség megvolt hozzá. 1 - CSAK A KEDV NEMI \ Nagy István. — Miért is akartunk volna többet? Hiszen ha szakadásig dolgoztál is, egykutya volt: neked csak annyi jutott belőle, hogy éppen éhen ne halj. A tejfölt a tőkések, a vállalkozók szedték le mindenről. Az­tán ma itt, holnap másutt. Emlékszel, amikor együtt vándoroltunk munka- helyről-munkahelyre, kilincseltünk kis alkalmi nukáért s ha nem tetszett a képünk, hát fel is út, le is út. Otthon aztán az asszony meg a gyerekek szé- delegték a sok koplalástól. I-NO DE «OST | “f HÄt — jegyzi meg Farkas Elek. — A múlt héten is 200 forintot vkt haza a borítékban. Ezen meg yiég többet 'is. ha így haladunk a munkával — Hja, most máskép van! — bófint Nagy István. — Most a demokráciá­ban nemcsak hogy megbecsülik a munkánkat, de meg is fizetik. így persze, hogy van kedve az embernek dolgozni, többre törekedni. Meg vala­mivel meg is kell hálálni azt a sok jót, amit nekünk ez a rendszer adott. Mert én a hároméves terv alatt szed­tem össze magam úgy, hegy nyugod­tan elmondhatom: gondtalanul fekszem, gondtalanul ébredek. Ruházat, élelem megvan bőven és attól sem kell félnem, hogy egy hét múlva utcára tesznek. Mint az alkot­mányunk mondja: jogom van a mun­kához. Nekem viszont becsületbeli kö­telességem, hogy minél többet és ion­ban dolgozzam. Bende László kikapcsolódik a beszél­getésből. A Népszava aznapi számát húzza ki zsebéből. Ebédszünet alatt éppen csak átfutotta, most újra el akarja olvasni, ami akkor megragadta figyelmét. — Országos Szövetségünk is foglal­kozik a Központi Vezetőség határoza­tával — tájékoztatja társait az egyik cikk alapján. — Az építőipar sem akar elmaradni a más iparágak mögött: a munkaverseny megerősítésével, az ed­digi eredmények fokozásával, a Szta- hanov-mozgalom kiszélesítésével doD gozik az ötéves terv sikeréért. Munkánk megjavítására minden téren szükség van — olvassa a MEMOSZ határozatának szövegét —, mert ipa­runk az ötéves tervben kulcsiparrá fejlődik és a terv beruházásainak több mint 40 százalékát fordítja népköztár­saságunk kormánya gyárak, intézmé­nyek, lakóházak építésére... szak. tár­sak! — Csukja össze az újságok — Nagy feladatokat kell megoldanunk^ az ötéves tervben. Ránk, kecskeméti építő­iparosokra különösen sok munka vár. Megyeszékhellyé lett városunkat éa környékét mi építjük széppé, újjá. — Én benne vagyok — csapja fe­jére a sapkát, hazafelé készüledv« Nagy István. — Az ötéves terv mind­annyiunk terve, így az enyém is. Persze, hogy dolgozom érte! A nagy udvar elnéptelenedett. A Bende-brigád is elindul haza, hogy másnap új lendülettel fogjon munkába a verseny győzelméért, az ötéves tért sikeréért. Mészáros László, Kiskunfélegyháza Megválasztották küldötteiket a kecskeméti vasasok A Bende-ács-brigád az utolsó símításo kát végzi az Útfenntartó NV garázs­épületének kapuin | — HAT ÍGY ALL A DOLOGÉ |

Next

/
Thumbnails
Contents