Délpestmegyei Népújság, 1949. december (3. évfolyam, 50-52. szám)
1949-12-21 / 52. szám
4 DÉLPESTMEGYEI NÉPÚJSÁG I9#9 deeetrríheT 81. 11 ■.■MiBii.jiBiiiw...I_____ I "II 11 ..................■■■— i..— i A NÉP ÉS SZTÁLIN Egy öregasszony zsebkendője sarkával. törölgeti könnyeit. —- igen, igen, ezt mondta mindig az én fiam is — sóhajtja. — Vladimír Golomidov gárdafőhadnagy a fiam. Ott volt Sztálingrádnál. Egyszer csak jött a hír, hogy megsebesült, egy kazáni kórházban fekszik. Rögtön vonatra ültem. Felgyógyulására nem volt remény: ö ezt tudta. Százhúsz napig viaskodott a halállal, százhúsz napig! De minden nap megkérdezte, mi van Sztálingrádnál? Anyám, mondta, Sztálin megment bennünket!... Élete utolsó pillanatáig erről beszélt!... — így van ez még ma is — szól közbe egy mérnök. — Sztálin bennünk él. Éjjel, ha felébredsz, ö jut. eszedbe. Tetteidben ő irányít... Sztálin! Bent, a teremben kigyúlt a fény ■— az első előadás közönsége még mindig a látottak hatása alatt, tódult kifelé. Egy őrmester hangosan így szólt: — Az én Sztálinomat láttam most. Alekszej Dikij alakításában valóban az a Sztálin öltött testet, aki a Még frissek vagyunk. S oly korán van Alomra hajtani fejünk. Bor csillan színig telt pohárban, Hazánkért kell ürítenünk! Azért, hogy serkenjen a lomha, S termővé törjük a hegyet S hogy népeinket egybefonja A csillagos, hű szeretett Hogy irtatlan, bozóti tájon Uj, ifjú város nőne fel, Hogy Moszkva ősi tornya álljon. És Tiflisz, új tetőivel! Hogy minden szívben lenge hintát Leljen az öröm, szállani; Igyunk, hogy éljen szép Leningrád S a Néva kék hullámai. Hol sarki kutatók a fóka Szalonna-bőrét perzselik. Onnan le délig, hol a móka Csobog és dörög Családid, Minden kolhozt és minden várost, Kezönk nyomában felnövőt Köszörűsünk, minden rózsaszálat És moccanatlan jégmezőt! És gyárainkat! És a munkát! Felzúg a kürtök erdeje — Erő és büszkeség! Igyunk hát! Poharaink színültig tele! A szívünkért, mely csupa vadság! A lángért, melyet szerte hint! Világraszóló, szép szabadság! Csodálatos mestereink! Igyunk az édes ifjúságért, Veszélyes zerge-utakért, A napsütött virágos ágért, A csobbanó, mély kutakért, A vitorlázó lassú gépért. Jégvágók jó baltáiért, A viharért, a szörnyű-szépért, Halért, folyóért, mindenért! Asszonyainkért, lányainkért — S akiknek nem tudjuk talán Nevét se, jó elvtársainkért. Munkában, harcon, iskolán. Nem ittunk eddig soha értük, Igyunk! övék a tisztelet! Lángoljon ifjan, hősi éltük, S legyenek boldog öregek! néző gondolataiban, szívében él. A filmben van egy jelenet, amely központja ^mesterien felépített műnek. Sztálingrád védőinek helyzete egyre súlyosabb. A lövedékek ott robbannak Csujkov tábornok fedezékénél. Az ellenség tankjai áttörték a védelmet. A parancsnok kemény arca fájdalmasan megrándul. „Nehéz helyzet. Elképzelhetetlenül nehéz. Ha Sztálin ezt tudná!” Sztálin ekkor Moszkvában van. De valóban távol van-e? Nem. Ott van a sztálingrádiakkal, együtt harcol velük. Mintha a tábornok kérdésére adna választ a következő jelenet: — igen, mintha Sztálin meghallotta volna Csujkov felkiáltását — parancsot ad, irányítsák haladéktalanul a fenyegetett állás megsegítésére Rogyimcev 13. gárdahadosztályát. Sztálin meghall mindent, Sztálin lát mindent, Sztálin szereti és ismeri népét, ahogy a nép is szereti és ismeri őt. A nép és Sztálin elválaszthatatlan. A kazáni kórházban Sztálin nevével ajkán hal meg Sztálingrád Míg dáridózunk jó melegben, S köszöntő kedvünk kacarász, Fagyos, sötétlő reng'egben Topog a hü határvadász. Futna a csempész, de megingva Eldől, a jó fegyver talál — Kik fodrozó határainkra Vigyáznak, értük e pohár! Ezt meg a boldog kolhozokra. Hol berregnek a traktorok. S ahol a rengő tőgyű csorda Legelve, mélán kóborog. Az új bányákra, új olajra, A hajógyárakra, ahol A gép, kohó, motor zsivaja Fáradhatatlan zakatol! Rajta, fiúk! Még egy pohárra!! Ezt most az orosz vizekért! A flottánkért, mely küzd az árra!! Cirkáló-ágyútüzekért! Csattogó vörös lobogókért Az ismeretlen tengeren. A makacs jégtörő-hajókért Fagyott lapályon, messze fenni S érettetek, szárnyas pilóták A szovjet égboltozaton, Kik sírna, könnyű szárnyakon Zümmögtök messzi, tompa nótát, S kik zászlóink szép pirosát Röpítitek halálba-rontón, Túl minden háborús sorompón. Az ellenséges égen át. Él a pohárral! Itt a serleg! És ez a serleg körbe jár: Vörös Hadsereg, ünnepellek. Ezer harc diadalma vár! Ezt meg a Pártra! Nőjön, éljen! Ezt meg a komszomol-csaták füzére s minden csatatéren Rátok, tirátok, katonák! Ilyen az én pohárköszöntőm, Telesüvöltöm a határt, A fellegekig felüvőltöm: Éljen a Szovjet és a Párt! S igyunk érette, aki nekünk Ujjászülte a föld színét, Csillagokig emelte népünk: Érette igyunk, Sztálinért! Fordította: KARDOS LÁSZLÓ hőse, Vladimír Golomidov. Sztálinra gondol Zoja Kozniogyomjanszkája is élete utolsó pillanatában. Zója anyja, amikor végignézte a „Sztálingrádi csatá”-t, ezt mondta: — Most már tudom, Zójámat ez a ragyogó gondolat szabadította meg a halálfélelemtől. A nép és Sztálin eiváJaszthaiaíían A sztálingrádi munkásfelkelők is azzal a gondolattal mentek a frontra: Sztálin mindig velük van. Mind a saját oldalán érezte őt, ahogy mindnyájan ott voltak ve'e a a Kremlben,,miközben a hadászati térkép fölé hajolt. A filmben megelevenedik a híres ,,Pavlov-ház” védelme. Mi lelkesítette a hősöket példátlan tettekre? Sztálin, az a tudat, hogy Sztálin a győzelem. így nyernek mély értelmet a nagyszerű sztálini szavak: „A nép huíhalatlan!” Én meghalhatok, de mi halhatatlanok vagyunk! — mondja a szovjet hős. A sztálini embernek ez az új érzése élt a sztálingrádi gárdistákban akik nem hátráltak meg, hősként estek el Sztálin városáért. így nyilvánul meg a szovjet ember félelmet nem ismerő elszántsága. Erre kell gondolnunk,' amikor a film megeleveníti Roosevelt hangját: „Az egész emberiség megszenvedi, ha köztünk és Oroszország között bárki ellentétet szít." Az ellentét szítói nem félemlithetik meg a szovjet embereket, mert van Sztálinjuk és mert Sztálin az örök győzelmet jelenti. Sztálin a mnuliásosztály rezére £n a nagykó’rösi Gschwindt-gyár dolgozója vagyok. Munkámat nem gépiesen végzem, mint az elmúlt korszakban, hanem átérzem munkám fontosságát. Megtanultam, hogy a nagy Sztálin irányítása mellett az ő nevére gondolva dolgozok állandóan. Öt tekintem vezetőmnek s reá keil néznie a világ összes dolgozóinak. S z t á- i i n elvtárs a világ minden dolgozójának a legigazibb barátja, a munkásosztály legnagyobb vezére és a munkásság legnagyobb tánmasza. Szárnya Ferenc kádársegéd. IGAZ BARÁTOK Lenin- álandóan a legnagyobb gon. dosságof tanufitíotta legközelebb! küzdötársa, és barátja, Sztálin iránt. A polgárháborúban az ellenség lelett aratott, megsemmisítő győzelmek után Sztálin e.gy időre kiragadhatta magát a munkából, hogy üdil'ési szabadságra utazzék. Ezt egészségi 41. iapota is megkövetelte. 1921 júliusában volt ez-Alig néllány napon belül hrr érkezett arról, hogy Sztálin félbeszakította üdülését. Lenin azonnal táviratban érdeklődött Ordzsonikidzetől: miért történt ez és orvosi jelentést kért Sztálin áln pofáról. Júljus végén Ler.’in ismét táviratozott Nalesikba, ahol Sztál’-n üdült Újra az történt, hogy Sztálinnak napokra be kellett kapcsolódnia a munkába. Lenin sürgette a választ: hány napra foszt, iták meg legkedvesebb harcostársát a pihenéstől. Ez alkalommal azt is ké.rte, értesítsék Sztálin kezelőorvosának címéről. Azt a ragaszkodó rt és figyelmességet, amely Lenit.' és Sztálin baráti kapcsolatát jellemezte, leginkább az 1921. év végéről fennmaradt néhánysoros feljegyzés bizonyítja. E soro. kát Ler.in a titkárához intézte; tudta, hogy Sztálin csak késő éjszaka szokta befejezni munkáját. Ezért írta: .yAmíkor Sztálin felkei {ne zavarfák fel!), m0ndfCk r zg neki, hogy 11-től bizottsági ülésen vagyok (ná. lünk) és hogy kérem Sztálint, adja meg telefonját (ha elmegy), mert beszélnem kell vei'’ “ hJyilcolkj Tyih onov Pohárkőszöoíő Kubánbam forró, száraz a nyár. Minden nap, minden óra drága az aratáskor. A kolhozparasztok el is követnek mindent, nehogy kiperegjen a széni. Egy percre sem áll le a hatalmas kombájn, mert amikor megtelik gabonatartálycu a vezető zászlólengetésére egy tehergépkocsi robog mellé és menetközben veszi át a -kombájnból a kicsépelt gabonát. így halad a munka könnyebben és gyorsan, ezt hozta Kubánnak a szocializmust építő sztálini ötéves tet'v. A rombadöntött Donbássz üzemeit a háború utáni ötéves terv építette újjá. Ebben a munkában együtt dolgozott az ifjú, az aggastyán, a mérnök, az építőmunkás és a bányász. A SZTÁLINI ÖTÉVES TÉR VEK „öt év tervét, négy év alatt!” Szerte a szovjet hazában általánossá vált ez a mondás és általánossá lelt beteljesülése is. A sztálini ötéves tervek négy év alatt való megvalósításával épül a boldogabb holnap; így épül a világ egyhatodán a kommunizmus. Sztálin útján/ Rákosi Mátyás vezetésével előre az ötéves terv sikeréért A fiam oif volt Sztálingrádnál — „A sztálingrádi csatá"-1 játszszák, ezt a nagyszerű alkotást, amely feleleveníti azok élményeit, akik személyes közreműködői voltak. A fiatal ezredes halkan beszélni kezd, gondolatai felgyúlnak, szava is hangosabbá válik —: elmondja, hogyan élt Sztálin minden egyes sztálingrádi harcos szívében, mint érezte minden sztálingrádi, hogy Sztálin vele van, éppen vele! A filmszínház előcsarnokában várakozók között ál) egy fiatal ezredes, aki résztvett a sztálingrádi harcokban. Jelenleg a Sztálin Akadémia .'hallgatója'. Nemsokára nyílnak a tprem ajtajai, kitódul az első előadás közönsége. A következő előadásra várakozókat, akiknek száma mind sokasodik, lassú izgalom tölti el. Nézegetik a filmről készült felvételeket, olvasgatják a feliratokat.
