Délpestmegyei Népújság, 1949. december (3. évfolyam, 50-52. szám)
1949-12-18 / 51. szám
4 DÉLPESTMEGYEI NÉPÚJSÁG 1949 december 18. ’ Fehér Lajos könyve a Szovjetunióban járt parasztküldöttség tanulmányútiáról Íme a szocialista-munka, a gépest és, a pártszerűség a Jó talajmüveics egyik eredménye: ilyen gyönyör«, t.sZía, eijé szségcs iskoiapan tanulnarnak a „Sziaunkolhoz“ dolgozóinak gyermekei. A PÁRT ÚTMUTATÁSA1 megkönnyíti harcunkat Eredményesen dolgozik az Állami Gazdaságok Délpestmegyei Alközpontja „Bn, Czelter Sándor nagyszénás! lakos, kérem, hogy e levelem eljutna a nagy szovjet szeretett, ismere len barátaimhoz, hogy tájékoztatást kap. nék, miként alakul a kolhoz parasztok keresete, vagyis az, ami őnekik ju . És kedves szovjet barátim, Írjátok meg, hogy miként tudtok megegyezni a termelésben és végül miből tud ok megélni egész nyáron? Van-e házatok é3 a családot hogy iskoláztatjátok és az asszonyok és lányok milyen mun-ká végeznek és hogy fizetitek ez.eket? Kérlek benne. teke1, írjátok meg mindezt, hogy idehazh, nálunk Magyarországon. Nagyszénás községben tudjak a többi elvtársit inának és a dolgozó munkásságnak jó, hasznos tanácsot adni, mer; nálunk még ismeretlen. Nálunk is vannak már termelőszövetkezetek, de még azért nálunk nagy a húzódozás J ele és vannak, akik félnek, hogy a földjük el fog veszni, ha a szövetkezetbe lépnek, Ezó't kedves szovjet tes‘véreim, írjatok meg nekünk- min. den , amit jónak láttok, hogy hasznát vetessük itt minálunk. Persze, az lenne jó, ha mi magunk személyesen láthatnánk, amit szépet és jót, hosszú évek alatf csináltatok és építetteket magatoknak a kolhozok, ban.” Czeller Sándor és a többi haliadni, boldogulni akaró dolgozó paraszt kívánsága hamarosan teljesült. Rákosi Mátyás ismeretes angyalföldi beszédében örömmel jelentette be; — Mi minden módot megadunk arra, hogy a parasztság maga, közvetlen apasztal:;t útján meggyőződhessen a szövetkezeti munkával elért eredményekről. Módot adunk arra is, hogy kimenjenek a Szovjetunióba és ott nézzék meg a kollektív mezőgazdaságot. Épp a napokban kaptunk értesí ést arról, högy a Szovjetunió földművelésügyi minisztere meghívott 80 magyar dolgozó parasztot, hogy jöjjenek a Szovjetunióba és ott egy hónaipon át mint vendégek tanulmányozzák az o tani mezőgazdaságot és trakforáll.omásokai. Mi örömmel te. szünk eleget ennek a meghívásnak és meg vagyunk győződve róla, hogy ez hozzá fog járulni a. szövetkezeti mozgalom megerősödéséhez, ti A dolgozó parasztok kívánsága hát hamarosan teljesült. Miként az Rákosi Mátyás megígérte, május 28-án nyolcvanon indullak el a dolgozó parasztok legjobbjai, bogy a szemtanú hitelességével nézzenek körül és hazatérve lelkes gyűléseken számoljanak be mindarról, amit taaulmányútjuk során tapasz attak. A nyolcvan szemtanú sok helyre eljutott. sok ezer dolgozó parasztnak adta át tapasztalatait, de igen sok olyan dolgozó kis- és középparaszt — alán azj ’’s mondhatnék, hogy dolgozó parasztjaink zöme -— érdeklődése kielégítetlen maradt, mert vagy nem juío.faik el arra a vidékre paraztküldöttek, vagy az illető: akadályozta valami az előadások meghallgatásában. A Magyar Dolgozók Pártja azonban mindenre gondol: így azzal is számot vetet1, hogy a dolgozó pa. rasz'ok érdeklődése a közös, társas gazdálkodás iránt nemhogy csökkenne, hanem növekszik. Ezért küldte el a Szovjetunióba utazó parasztküldöttséggel — a Szabad Föld szerkes-tőjét: Fehér Lajost, akt a tanulmányúiról könyvet írt. A könyv hatalmas, 320 oldalas munka, most hagyta el a saj'ó*, A címe: öt hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságában. Mint a könyv bevezetőjében E-dei Ferenc földművelésügyi miniszter írja, Fehér Lajos munkája, olyan, min1 amikor homályos szobában kigyullad a fény és minden, ami a homályban ijesztő, nyugtalanító árny volt, egyszerre Iá hatóvá, tapint, hatóvá és megnyugtatóvá válik. Csak meg kell dörzsölni szemünké1 és Fehér Lajos könyve u án mindent tisztán és világosan láthatunk: a nagy Szovjetunió kolhozainak, szovhoza.im.ak, gépállomásainak, a világ legfejlettebb mezőgazdaságinak csodálatos új világát. A Szovjetunióról, a szocialista mezőgazdaságról elég sokat ijesztgették, riogatták parasztságunkat, mint a gyermeket a sötét szoba mumusaival. A Szovjetunióban járt paraszt kü'döttség és ennek az útnak az élményei ufán ez a beszámoló most közvetlen közelről, mindenki számára érthetően, világosan és eáfolhatatlanul hiteles képet ad a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságáról. A könyv, hála a pompás és bő képanyagnak, melyeken a küldöttségeket kenyérrel és sóval fogadó koL ho parasztoktól a szovje'mezögazdaság hatalmas gépcsodáiig mindent Iá hatunk, amire kíváncsiak voltunk, hasonlatos egy izgalmas, tanulságos filmhez. A magyar parasztküldötteég útja és ú juk során a szociális a nagyüzemi gazdálkodás, a kolhoabeliek szabad, boldog élete, a gépállomások, az állami gazdaságok, a növénykísérleti állomások izgalmas, érdekes világa elevenedik meg elö*tünk olyan e övei, min ha mi magunk is a küldöttség tagjai lét ünk volna. A szemünk láttára alakul ét a természet. lesznek virágzó völgyekké homoksivatagok, alakulnak ki új álla fajták, ringának az ágasíbúza súlyos kalászai. Akinek eddig kételyei voltak a föld közös, társas megmunkálásának előnyeiről, aki el sem tudta képzelni, mit jelent a szocialista mezőgazdaság. most a szemtanú elbeszéléséből győződhet'k meg arról, hogy az út, melyen da’gozó parasztságom. ka1- a Párt vezeti, az egyedül helyes, célravezeiő út. S még egy előnye a könyvnek, hogy mindenki számára hozzáférhető. Nagy terjedelme és gazdag képanyaga ellenére is ára csak 3.— forint. Minden helyi párt- és DSFOSZ-szervezetben, valamint a földművé« szövetkezeti boltokban is kapható. Aki a boldogulás útját keres; s nem akar öregapám módjára kin. lódva élni, gondok közöt1 gazdálkodni — olvassa el Fehér Lajos könyvét. Minden bkon nyal kedves. ű+muta‘6 társa lesz a szovjet paraszl életének megismerése. 1 Alié néhány hete alakult meg Kecskeméten az „Állami Gazdaságok Délpestmegtiei Alközpontja”, amely összefogja Délpest- és Bácsbodrog megye állami gazdaságait. A terület hatalmas, az ország legnagyobb alközpontja, a feladatok nagyok, hiszen a mezőgazdaságban csak most indul meg a fejlődés a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtése felé Sztálin elvtárs születés« niipjjnrn készülünk A folyosón, ahogy belépünk, képek hosszú sora ütközik szemünkbe. A Szovjetunió szovhozairiak életét, a szovjet ember nagyszerű, hősi munkáját mutatja be. íme a cél: mely felé a Délpestmec-"ei Alközpont állami gazdaságai is törekednek. Az irodákban nagy munka folyik. — Magában az alközpontban is munkauersenyben dolgozunk — mondja Horváth elvtárs főkönyvelő —, de versenyben állunk a többi alközpontokkal is. Sztálin elvtárs születésnapjára készülünk. Nem nagy szavakkal, hanem tettekkel. Elhatároztuk, hogy az év végéig feldolgozzuk az egész restanciát, hogy az önálló gazdaságoknak készen átadhassuk a könyveket és az első negyedévi pénzügyi mérle get. Nagy munka, de megcsináljuk. Ezzel megkönnyltiük üzemegységeink munkáját. Mí irodai dolgozók így csatlakozunk ahhoz a hatalmas mozgalomhoz, melyet a Ganz-guár öntudatos munkásai indítottak el, hogy méltóan ünnepelhessük annak a férfiúnak születésnapját, akinek bölcs tanításai és útmutatásai nélkül sehol sem tartanánk ma. Kreil Vilmos elvtársat, az alközpont vezetőiét iratok fölé hajolva. lázas munkában találjuk. Megszaporodott u gazdaságok száma — Hatalmas munkát kell elvégeznünk az alközpont szervezésével — magyarázza. — .4 régi ÁMK központ ugyanis nem tudta összefogni a vállalatokat. Megszaporodott a gazdaságok száma, szükségessé vált a decentralizálás. Most gazdaságaink önálló gazdaságokká váltak. Ez nagymértékben előmozdítja maid a gazdaságok fejlődését, a termelés fokozását. — Mint az iparban, úgy itt az állami gazdaságokban is a legfoniosabb feladat a versenymozgalom kiszélesítése, az egyéni verseny kialakítása. Gazdaságainkban már az utóbbi hónapokban kezdett kibontakozni az egyéni verseny s most a DEPOSZ felhívása fokozta dolgozóink körében, a lendületet. A cél, hogy az egyéni versenyen kérésziül a mezőgazdaságban is kiemelkedjenek az élenjárá szakmunkások, a munka hősei s ezáltal iokozódiék a termelés Tudjuk. mit köszönhetünk Sztálinnak Az üzemegységeinkben egymással versenyben állnak a gnlv-ások, juhászok, a ,£zakma Legjobb Munkása" címéért. S a versenyben máris komoly eredmények mutatkoznak. A sztálini felajánlások során pl. Bugaoor 10 százalékkal emelik a feiésl átlagot, ami azt jelenti, hogy a tehenész, aki eddig például 10 tehenet gondozott, most tizenegvet vállalt. Ezzel munkamegtakarítást ér el. amit máshol tudnak hasznosítani. Ugyanakkor emelkedik a dolgozók életszínvonala is, mert több munkájukkal magasabb teljesítményt érnek el, tehát többet is keresnek. Hasonló felajánlások történnek a baromfitelepeken és a sertésnevelőkben is. Most még csak a kezdetén állunk a versenymozgalom kialakulásának, de egy-egy kiemelkedő nagyszerű teljesítményünk máris biztató ígéret, hogy az állami gazdaságok dolgozói sem fognak lemaradni az ipari munkásság mögött. Gazdaságaink dolgozói, akik a múltban kisemmizett zsellérek voltak s most az énülő szocializmus, emberhez méltó ő'nlpt hrztnv't szémuhra., fgdtfifr, mit köszönhetnek Sztálinnak. Ez mutatkozik meg lelkes munkájukban is. Ideológiai nevelés Az alközpont most alakult csal? meg, máris napv eredményeket ért e! a verseny szervezése, a dolgozóit kulturális és politikai nevelése terén. Kéthetes iskolákat indítottak be a gazdaságokban, ahol a dolgozók szakmai és ideológiai képzésben részesülnek. Hild-pusztán most zajlott lé a tanfolyam, rövidesen Bugacon is megindul. Ezenkívül szemináriumot? folynak az egyes üzemegységekben, sok állami gazdaságban már komoly pártszervezeti élet van. Jól bevált a tapasztalatcseremozgalom is. — Nehéz feladatok előtt állunk — nondja Kreil elvtárs búcsúzóul. —‘ Sok még a tennivaló a gazdaságokban. de a Párt útmutatása megkönynyiti harcunkat. JllÁríez Í3.$iqm(md: A kaplonyf ménes nagyhírű volt abban az időben. A gróf Károlyiak tisztavérű angol méneket tartottak s ezek messze földről csalogatták a lószerető urakat, meg a lókötő parasztokat. Sós Gyurka uralkodott akkor a felsőtiszaháti síkon; ez a parasztbetyár néha esztendőkig nem adott hírt magáról, mindenki tudta, hogy kisari féltelkes gazda; máskor meg egy hónap alatt úgy fellovalt három vármegyét, hogy esztendőkig zúgott tőle a világ. Sós Gyurka egyszercsak elszánta magát, hogy megkerít egyet a csődörök közül. Első próbálkozásra nem sikerült, de legalább egy pompás, esztendősforma csikót, vagy ahogy Kisarban mondják: „lófiót” elkaníározott. Jókedvűen kocogott hazafelé, mikor egyszerre csak két pandúr akadt szembe a betyárral a harmatos mezőn. A verespántos legények rögtön megismerték a csikót, hogv nem a görbe, száraz kis parasztló ellette, hát űzőbe vették Gyuri gazdát, aki hamarosan befordult a szomszédos „halvány”-mocsárba. Jóidéig gázolták a sarat, nádat, gyékényt, szittyót, a sulymos vizeket s a pandúrok egyre közelebb érték az embert. Mert a betyár nagyon sajnálotta a csikót. Gyenge az még ilyen hajszára, azt is csak meg ne bánja, hogy ilyen éktelen nagy utat tett meg egyhuzamba. C nem teszi tönkre a jószágot. Ki'tóncolt egy tisztásra, megállóit, ieszállt a lóról s bevárta üldözőit. Lesz, ahogy lesz! Meg is csutakolta a reszkető csikót, mire a két pandúr odaért felvont puskával. Aggyisten! — köszönt nekik barátságosan, ahogy azok kievickéltek a pocsétából. j — Aggyisten! — fogadta a két pandúr. Már látták, hogy itt ésszel kell élni, a betyár nem akar ökölre menni. — Hun járnak erre keemetek? — kérdezte a betyár. — Ezt a csikót kerülgetjük — vetette oda hegyesen a nagyobbik pandúr. — Ezt? .. Hajsz e bion megérdemli. Jó vér. — Hunnan való a? — E? Bíz e nem kis helyrül. A Károlyi gróf ménesibül — szólt természetes hangon a betyár. — Ügyi mondtam! — rikkantott a kisebbik pandúr a társára. A nagyobbik pandúr vállra akasztotta a puskát, elővette a koréból a dohányzacskót, meg a pipát s megtöltötte, csendesen szemlélte a csikót. — Meg fogja ütni a tizenhat markot! — mondta. — Meghiszem azt, — szólt öntelten a betyár, a gazda. — Megér három darab százast esztendőre, — vélte a pandúr. — Meg egy ezereset, — eresztette a szót a foga közül a tulajdonos. Elhallgattak. Nézték. A lent ácsorgó, bámészkodó pandúrnak valami ötlött az eszébe. — Hunnan sajdít kend így a lúhoz? A betyár félszájjal mosolygott. — Láttam mán egyet-kettőt. — Nohát az isten az atyám, meg is mondom kicsoda kend. — Meg-e? — Meg én___ Itt sillyedjek el, ha kend nem Sós Gyurka. A híres ember csendesen mosolygott. — Tagadja? — Én? Má minek tagadnám. A másik kettő hallgatagon rámeredt. A szemüknek alig mertek hinni, hogy szemtül-szembe állanak a hírhedt betyárral, akit még pandúr nem látott ilyen közelről. Meg is .villant a szeme mind a kettőnek, mint a réti farkasnak, pénz van ennek a fejére kitéve, mégpedig nagy summa. Héj, ha ezt ma be lehetne vinni Gyarmatra! A kisebbik pandúr azonban hamar lehiggadt s egy ujjával odaintett a kalapja karimájához. — Én vagyok az Erzsi ura. A betyár összekapott szemöldökkel mustrálta végig. Erzsi az ö nénjének volt a lánya. — Te vagy, ecsém?... Be csúnya mestersiged van. — Hát! mit csináljak, — pironkodott a pandúr, s hamarosan másra terelte a beszédet. — Be sokat emlegeti Erzsus az idesannya testvérit. — Él még a néném, Mari? — Most hótt meg a tavaszon, szára zbetegségbe. Mán nagyon elköhögősödött a múlt ősszel. Mindig hajtogatta, hogy csak még azt adná neki az isten, hogy eccer hazamehetne a születési földjire, osztán látná a testvéröccsit, mert hogy úgy sincs neki senkije, semmije ez világon. Jó, hogy meghótt szegin — nem kívántam neki sose, — de ű maga is tudta, hogy teher ű mán a fődnek is. — Osztán van családok? — Két gyermekem van, meg egy kislányom. A betyár bólogatott. A nagv pandúr ott a lóháton maga is elgondolkozott. Most már mit csináljon, ha ez az 6 cimborája ilyen sógorságba van a betyárral. Csak nem cudarkodik velük, nem is bírna meg magában a kettővel... No, vigye a patvar. Döglött neki már másszor is lova az árokba. Uev sincs haszon, istenáldás az ilyen pénzen, amit ezért kapna. Először is felét se kapná meg... Ö keressen a csendbiztosnak? Intett a pajtásának, hogy jó lesz továbbindulni. A kis pandúr könnyen felvetette magát a nyeregbe. — Mán mentek? — szólt a betyár . — Muszály, mentegetőzött a sógor, — délére Gyarmaton kell lenni. — Akkor jó lesz igyekezni. —- Istennek ajállom kendet Gyuri bátvám. Elparoláztak. — Isten álgyon Öcsém... A pandúr mégegyszer visszanézett. — Osztán sok szerencsét a csikóhoz! Egyem meg a formáját, micsoda jószág. * A másik pandúr már belegázolt a latyakba, hogy kifelé menjen, de 0 is visszaszólt. Ismerős, természetes, megbékélt hangon. — Hát formája, a van. A van neki! A betyár öntelten mosolygott, megveregette a csikaja pofáját s így szóit kisarias konok szóval: — Hoát joo kis loofijoo! l:
