Délpestmegyei Népújság, 1949. december (3. évfolyam, 50-52. szám)

1949-12-18 / 51. szám

T9Í9 (feeerrfher TS.

DPLPEST'MEGYET NÉPÚJSÁG

Sztálin elvtárs nevével

Napről-napra újabb és újabb árleszállításokról ad hírt a magyar sajtó, a magyar rádió. A hároméves terv utolsó hónapjaiban gyors egymásutánban olcsóbbodnak a különböző közszükségleti cikkek. Csak egy pár héttel ezelőtt szállították le a sertéshús árát mintegy 3 forinttal, ,a napokban az újságok újabb 2 forintos árcsökkenést jelentenek. Még alig cserélték ki az üzletek kirakataiban a féríiruhák régi árait, már újabb, olcsóbb árjelző cédulákat kell a mostaniak helyére rakni. Olcsóbb lett a libazsír, a dióbél, leszállították az árát a férfi fehérneműnek, a női fehérneműnek. Szinte minden nap újabb árcsökkenésekről adnak hírt a magyar újságok.

• Dolgozó népünk parlamentje, a magyar országgyűlés, a napokban fogadta el az ötéves terv törvényjavaslatát Törvényerőre emelkedett az a terv, mely a még soha nem látott fejlődést biztosítja hazánk dolgozó népe számára. Törvényerőre emelkedtek azok a hatalmas számösszegek, melyek mögött ott rejlik az életnívó még nagyobb mértékű emelkedése, melyek mögött új gyárak, új gépállomások ezrei állnak, melyek utakat, új hidakat, közlekedésünk óriási méretű fejlődését, a szocialista Magyarország megvalósítását jelzik. És a parlament ma már újabb törvénnyel foglalkozik. Az ötéves terv első évi költségvetését az 1950. évi költségvetést tárgyalja. Kossá István eivtárs pénzügyminiszter jelentése számot ad az 1949- évi költségvetés zárásáról is. — A hároméves terv uolsó évének költségvetése felesleggel zárult — hangzott a pénzügyminiszter

eivtárs jelentése. Ez a jelentés és az olcsóbbodási hullám szinte aláhúzza tervgazdálkodásunk eddigi eredményeit. Dolgozó népünk nagy örömmel és lelkesedéssel készül az ötéves terv teljesítésére. Üzemekben, földeken, az íróasztalok mellett, de az iskola padjaiban is az ötéves tervről folyik « szó. És a terveztetések mellett számot vet mindenki eddigi munkája felett. — Mi volt a jó a munkámban, amit hasznosítani lehet a jövőben és mi volt a rossz, amit feltétlen ki kell küszöbölnöm, hogy sikerre vigyem az ötéves tervet. — így és hasonlóképen gondolkozik ma minden becsületes, hazáját és népét szerető magyar ember. A gyárakban és a gépállomásokon, a termelőcsoportokban és az íróasztalok mellett nagy munka folyik most. Munka, Sztálin elvtársért, munka, a békéért, munka, hazánk függetlenségéért, ^országunk felvirágoztatásáért. Szinte percenként születnek az újabb és újabb sztahanovista eredmények. Egymással versengve dolgozik a kecskeméti gépgyári öntőmunkás és az ózdi öntőmunkás. Az ország minden dolgozója nagy lelkesedéssel vesz részt a versenyben és figyeli annak percrőlpercre történő változásait.

A magyar sztihánovista mozgalom megindulása Sztálin elvtárs nevével fűződik össze. Sztálin elvtárs tanításait, útmutatásait valósítják meg a Muszka Imrék, a Langó Eszterek és a többiek.

Sztálin elvtárs neve hat lelkesítőig a dolgozók tíz- és százezreire. Sztálin elvtárs neve buzdít az újabb harcokra és Sztálin elvtárs nevével kezdjük meg a magyar nép felemelkedésének hatalmas tervét; népgazdaságunk ötéves tervét.

Kalocsai Fűszerpaprika Termeltető és Feldolgozó HÍV S'£ TÁ r, iIVÉlt T

Sztálin elvtárs 70. születésnapját a

Fűszerpaprika Termeltető és Feldolgozó NV paprikacsomagló dolgozói a termelékenység fokozásával készülnek megünnepelni. A paprikacsomagló üzem minden dolgozója eddigi teljesítményének felemelésével rója le háláját nagy felszabadítója és tanítója születésnapja alkalmával.

A munkacsoportok munkafelajánlásukat a szocialista munkaverseny szellemében végzik. Az üzem 1. számú munkacsoportja 106 százalékos teljesítményét 116 százalékra ajánlotta fel fel és december hó 1-ig 128 százalékra teljesítette, a 2-cs munkacsoport 106 százalékos teljesítményét 110 százalékra ajánlotta fel és teljesítette 125 százalékra, a 3. csoport 97 százalékról 100 százalékra, teljesítette 11S százalékra, a 4. munkacsoport 100 százalékról 105 százalékra és teljesítette 117 százalékra. Az 5, munkacsoport 90 százalékról 100 százalékra teljesítette 107 százalékra, a 6. munkacsoport 98 százalékról 100 százalékra és teljesítette 109 százalékra, a 7. munkacsoport 94 százalékról 100 százalékra és teljesítette 112 százalékra, a 8. munkacsoport 88 százalékról 100 százalékra és teljesítette 111 százalékra, a 9. munkacsoport 96 százalékról ÍOO százalékra, teljesítette 108 százalékra, a 10. munkacsoport 99 százalékról 105 százalékra, teljesítette 119 százalékra, a 11. munkacsoport 132 százalékról 140 százalékra és teljesítette 148 százalékra, a 12. munkacsoport 102 százalékról 110 százalékra és teljesítette 123 százalékra, a 14. munkacsoport 97 százalékról 100 százalékra és teljesítette 124 százalékra, a 15. munkacsoport 91 százalékról 100 százalékra, teljesítette 125 százalékra.

Megérkezett Moszkvába Halas város, az MNDSZ és a SZÍT ajándéka

„'Jé egészségben sokáig vezesse a világ dolgozóinak a békéért folyó harcát..így üzennek a dolgozók ' a magyar föld, a magyar ipar ajándékain keresztül Sztálin elvtársnak hetvenedik születésnapjára. Az ajándékok kifejezésre juttatják azt a hálát és szeretetet, melyet egy szabadsághoz jutott nép érez a felszabadító nagy Sztálin iránt. Hálája és szeretete nyilvánításában Kiskunhalas dolgozó népe sem marad el.

Halas városának van egy különlegessége, amely egész Európában ritkítja párját. Ez a halasi csipke. Méltán vetekszik kidolgozásának minőségében, mintái változatosságé, ban és szépségében még a világhíres brüsszeli csipkével is. Csak műértők tudják igazán megbecsülni azt a mérhetetlen türelmet és aprólékos, kitűnő szemet igénylő munkát, melyet elkészítése igényel.

A város, az MNDSZ Országos Központja és a halasi SZÍT ifjúság Sztálin elvtárs születésnapjára egy-egy ilyen kézimunkát készíttetett a Csipkeházban. Csak sajnálhatjuk, hogy idő híján a térítőkét Halason nem volt lehetőség kiállítani, de annál inkább megcsodálta azt Pesten a kiállítás közönsége.

Köszönjük Sztálinnak

Beszélgettünk a Csipkeház vezetőjével, Bolgárfalvi Gvörgynéval, aki a kézimunkákról a következőket mondotta:

— Az egyik asztalterítő másfél méter. A terítő közepén Népköztársaságunk címere van ki/ümezve ezzel a felírással: Köszönjük Sztálinnak, 1949. Körülötte gyönyörű, művészi kivitelezésű magyarmintás csipkekötés. Az MNDSZ Országos Központja megrendelésére ugyancsak egy 150 cm-es asztalterítőt készítettünk. A terítő közepén ötágú csillag, a széle pedig oroszmadaras hímzés. A harmadik ajándékot a halasi SZÍT ifjúság megrendelésére készítettük: egy csipkéből készült képet, melynek közepén egy úttörő és egy ifjú zászlótartó áll. A kép felett ez a felírás: Sztálin a harcunk!

— Nagy munka volt ezeknek aránylag rövid idő alatti elkészítése. Minden egyes alig látható kockájába szeretetünk^ öltöttük bele. Szeretetünket és hálánkat a felszabadításunkért és még külön a nők felszabadításáért.

— Hat csipkevarrónö dolgozott rajtuk.

Hirdeti a nép szeretetét

— A város által ajándékozott asztalterítőt és a Szitesek mintáját Tóth Béla rajztanár tervezte, az MNDSZ Országos Központja által ajándékozott térítőt Mailász Gitta budapesti iparművesznő.

Kishunhalas dolgozó népének ajándéka már megérkezett Moszkvába, hogy hirdesse Halas népe szeretetét. Ezek a művészi kivitelezésű asztalterítők őrzik a nép művészeinek kezenvomát és örömét, hogy ajándékot adhatnak annak, akit legjobban szeretnek és akiktől ők a legnagyobb ajándékot kapták: a szabadságot!

„AZ IFJÚSÁGÉ A JÖVŐ”

Langó Laci és brigádja az élen

A szénpor finom szemcséitől kormosra festett arcok feszült figyelemmel hajolnak a készülő kályha fölé a kecskeméti gépgyár öntő- és formázóműhelyében. Csupa fiatal, a SZ1T- brigád tanoncai dolgoznak itt az újtipusú Lampart-íürdőkályhák előállításán.

Magas, komolyarcú fiú irányítja a munkát — Csak óvatosan! — figyelmezteti társát s maga is feszülő izmokkal segíti leemelni a nehéz formát a készülő' munkadarabról. Mert Langó Laci ifjúmunkás és brigádja versenyben dolgozik, hogy főként a selejt csökkentésével emelje a termelékenységet. A verseny lendületét bizonyítja, hogy a brigád egy hét alatt 60 százalékkal még növelte a felajánlott munkateljesítményt, úgyhogy ma 240 normapontra dolgozik.

— Mi már az ötéves tervet alapozzuk

— magyarázza Langó Laci s a zsebé-„fi MÍc-rnr cnrpin — nn?lv

az ötéves terv beruházásait közli — keresőén siklanak ujjai.

— Itt van!........A tömegcikkiparnak

1954-ben az 1949-hez viszonyítva 101.4 százalékos emelkedést kell elérnie ... 290 millió forinttal szemben 435 millió forint értékű háztartási tömegcikket (edényárút, kályhát, tűzhelyet stb.) kell gyártani.

— Micsoda számok és tervek!

— tolja hátra fején lelkesen a sapkát, — S a legszebb az, hogy mindezt valóra is váltjuk. — Mi, — mutat körül a teremben — akik itt dolgozunk, a két kezünkkel építünk egy új országot. Hát nem gyönyörű ez?

Elgondolkozva néz maga elé: — Mennyi minden történt a felszabadulás óta! S milyen 'távlatokat nyit meg előttünk az ötéves terv! Most érdemes fiatalnak lenni. Miénk a jövő!

Felcsillan a szeme: — En sem maradok itt. Hét hónap múlva szabadulok lel s akkor Budapestre megyek.

Nem mintha itt nem szívesen dolgoznék, de tanulni akarok, képezni magamat — ujjong hangjából a lelkesedés. — Most nyitva áll az út előttem, hogy szakmámat tökéletes elsajátítsam, mert jó szakmunkássá akarok válni, olyanná, mint a szovjet sztahanovisták, akik teljes tudásuk és képességük szerint segítenek építeni az új hazát!

Összeráncolja homlokát: — Úgy tudom, Rákosi elvtárs mondta, hogy mi, fiatalok vagyunk a jövő letéteményesei, reménységei. Hát én a kecskeméti gépgyár ifjúmunkásainak nevében bátran ígérem: mi tovább visszük és kifejezzük azt a munkát, amit népünk elkezdett.

Harsány „úgy van’’-nal igazolják a brigád tagjai Langó Laci fogadalmát. S a serény kezek alatt új lendülettel folytatódik tovább a munka.

Felhívtuk a hátralékos akciós adó- | saink figyelmét, hogy 1950 január j 31-ig fizessék vissza tartozásaikat, j mert ezidőpontig kedvezményes kamattal fogjuk elszámolni leját" , kölcsöneíket.

Hitelszövetkezet igazgatósága, j

A tag- és tagjelölt nevelő munka

megjavításáért

Pártunk Központi Vezetőségének határozata lehetőséget adott, hogy június 1 -ével megnyissuk a Párt kapuit a tagzárlat után és az azóta kitűnt, a termelésben és a tömegszervezetekben példamutató, jó munkát végző pártonkívüli dolgozókat Pártunkba felvegyük.

A* Politikai Bizottság határozatának alapgondolata az volt, hogy a dolgozók legjobbjainak felvételével javítsuk Pártunk szociális összetételét, átütőerejét, s hogy ezzel a dolgozók legjobbjainak felvételével még jobban megszilárdítsuk Pártunk és a pártonkívüli dolgozók közötti kapcsolatot. Ez a feladat, a Párt fokozott erősítése a tömegekkel való kapcsolatának szorosabbra füzese — a szocialista nehézipar megteremtéséért, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harc idején különös jelentőséggel bir. S ha ehhez hozzávesszük a Tájékoztató Iroda legutóbbi határozatában feltárt nemzetközi helyzetet, akkor tisztán kell látnunk, hogy a Párt osztályösszetétele,' ideológiai felkészültsége és a tömegekkel való kapcsolata; ez ma a központi kérdés, ez a kulcs a feladatok megoldásához, azt mondhatnánk, ettől függ minden.

Ebből a szempontból kell nézni a tagjelöltek nevelésével kapcsolatos eddigi munkánkat és további teendőinket is. A tagjelöltfelvételi munka, a jelöltek száma, szociális összetétele és minősége fényt vet (mint a hőmérő mutatja) pártszervezeteinknek a tömegekkel való kapcsolatára.

Ha igy nézzük meg a jelöltek kinevelése terén végzett munkánkat, akkor meg kell állapítani, hogy az elért részleges eredmények mellett igen súlyos hibákat követtünk el, melyekért egyaránt felelős a megyei bizottság, a járási bizottság és az alapszervezetek vezetőségei.

Az első és legdöntőbb hiba, hogy a tagjelöltfelvételi munkát nem a legfontosabb politikai feladatok egyikének fogtuk fel. így riem fordítottunk kellő gondot, hogy a tagjelöltek kinevelése kérdését párttagságunk tömegével megértessük s hogy ilyen módon az egész tagság szervezett és állandó feladatává tegyük.

Lebecsülve a feladat jelentőségét, azt hittük, elegendő, ha az irányszámokat megadjuk és a többi aztán majd jön magától. Ennek következtében ez a feladat le lett szűkítve és az alapszervezetek vezetőségeinek munkájává vált, még hozzá úgy, hogy a vezetőségek is kampányszerűen végezték ezt. Ebből következett az is, hogy az eddig felvett tagjelöltek többségükben nem a dolgozók legjobbjainak tudatos és tervszerű kinevelése útján, hanem többnyire jelentkezési alapon kerültek Pártunkba. Spontán, ahogy esik, úgy pottyan, „ha jelentkeznek, majd megnézzük, ha nem jelentkeznek, hát mit. csináljunk“ munkává fajult, s ez a munka nem is hozhatott más eredményt, mint azt, hogy szeptember 30-ig az alapszervezetek vezetőségei által javasolt 1226 elvtárs közül mindössze 334-et lehetett felvenni. Ezen a helyzeten úgy kell változtatnunk, hogy (rendkívüli taggyűléseken) a pártszervezetek tagságával kell megértetni a tagjelöltek kinevelésének politikai jelentőségét és az egéS2 párttagság szervezett és állandó feladatává keli tenni a dolgozók legjobbjainak tagjelöltekké való kinevelését. Különösen fontos szerep vár itt a tömegszervezetekben dolgozó pártaktivistákra. Szakítani kell azzal a módszerrel, hogy ezt a munkát csak a vezetőségek végezzék és hogy a vezetőségek várják a jelentkezőket helyükbe és saját szerepüket kizárólag az elbírálásban lássák.

A tagjelöltfelvétel elsősorban szervezett és tömegméretekben végzett nevelőmunkát jelent és a járási bízott* Ságoknak, alapszervi vezetőségeknek ezt a szervezeti és tömegméretekben végzett nevelömunkát kell megszervezni. biztosítani. Az elbíráló szerep — ami szintén fontos — csak azután következhet.

A második hiba, hogy a járási bizottságok és a vezetőségek a tagjelöltfelvételt valamiféle „hónapvégi“ feladatnak fogták fél s a munka lényegét abban láiták, hogy a taggyűlés előtt 2—3 nappal kiosztották a jelentkezőknek a felvételi kérelmet.

A tagjelöltek kinevelése, ez nem egy a sok közül, és nem külön munka, hanem a párttagság oktatása mellett ez a legfontosabb feladat, melyet állandóan végezni kell, úgy, hogy éppen az akciókban kiváló munkát végzők legjobbjai kerüljenek be elsősorban Pártunkba.

A harmadik fő hiányosság, hogy a járási, városi bizottságok és községi szervezetek általában vitték ezt a munkát és nem képeztek súlypontokat azokon a .helyeken, ahol legfontosabb a pártszervezetek megerősítése és ahol legnagyobb lehetőség van a dolgozók legjobbjainak kiválogatására, kíneveié, sére. Ennek következtében nem használtuk fel az üzemek és a mezőgaz-i daság szocialista szektoraiban (álL gazdaságok, gépállomások, TSZCS-k) rejlő lehetőségeket és elmulasztottuk az itt lévő pártszervezetek fokozott megerősítését. Ezt mutatják az alsódabasi járás, váci és ráckevei járások pártszervezeteinek példája is.

Negyedik, hogy ezt a munkát nem használtuk fel arra, hogy párttagságunkba a pártmunkát tudatosítsuk Nem használtuk fel, hogy tagságunkat ezen keresztül is közelebb hozzuk a vezetéshez, s hogy velük egyre jobban megértessük ennek a munkán ik politikai jelentőségét. Ezen a téren van némi fejlődés: pl. Ujkécske, ahol a tagság tudja, hogy mit jelent a tagjelöltfelvétel, megbírálta a vezetőség javaslatát és egy esetben azt le is szavazta, nem fogadta el-Komoly hiányosság mutatkozik a tagjelöltek kiválasztása terén is. Az alapszervezetek javaslataiban tömegeivel javasolnak olyan elemeket, akik felvétele nem hogy javítaná Pártunk szociális összetételét, hanem lerontaná azt. így pl. a nagykőrösi szervezeti augusztusban javasolt olyan tisztviselőt, akit később még az állásából is el kellett mozdítani, mert kiderült, hogy ellensége a dolgozó nép ügyének.

A kecskeméti pártbizottság szeptemberben javasolt olyan egyént, akiről novemberben kiderült, hogy kulák-csemete.

S miközben az ilyen példák egész sorát látjuk, a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy egyes helyeken túlzott követelményt állítanak a munkásokkal, a TSZCS-ben dolgozó parasztokkal szemben. Erre mutat a ráckevei példa, ahol jó néhány becsületes dolgozót visszautasítottak azzal, hogy politikailag nem elég fejlettek.

Ennek hatása aztán az lett, hogy az elutasítottakhoz hasonló dolgozók nem merték felvételüket kérni és szeptemberben az egész járásban egyetlen jelentkező sem volt, októberben 7 közül 6-ot vissza kellett utasítani, és novemberben szintén nem volt egy kérelmező sem.

De a legfőbb hibát ezen a téren a nőkkel és az ifjúsággal kapcsolatban követték el. Számos az MNDSZ-ben, SZIT-ben, EPOSZ-ban jól dolgozó nőt és ifjút elutasítottak a pártvezetőségek- Becsületes munkások feleségeit azon a címen, hogy háztartásbeliek, nem üzemi dolgozók. Nyilvánvaló, hogy ha ezzel a magatartással nem hagyunk fel, ha túlzott követelményeket támasztunk, ha a nőknél és ifjaknál nem vesszük figyelembe a lömegszervezetekben végzett jó munkájukat, akkor elszigeteljük pártunkat azoktól, akik között elsősorban kellene erősíteni.

De számos helyen a tagjelőltfelvétel úgy történik, hogy a vezetőség javaslatot tesz, az ajánlók két mondatban elmondják, hogy ezóta ismerik, a tagság bólint egyet és ezzel el van intézve. Es az ilyen szervezeteink vezetősége ebbe belenyugszik, nem követ el. mindent, hogy a taggyűlés jól elő legyen készítve, hagy a javaslat minden oldalról meg legyen világítva, hogy a jelöltek elmondhassák, miért kérik felvételüket, mit végeztek eddig, hogy az ajánlók ne csak azt mondják el, mióta ismerik, hanem azt is, mióta és hogyan foglalkozott az általa javasolt elvtárssal, hogy öt tagjelöltté nevelje — ami által lehetősége lenne a tagságnak a tagjelölt megismerésére és arra, hogy építő bírálattal rámutassanak a jelölt még meglévő hibáira, s utat mutassanak neki azok leküzdéséhez.

A tagjelöltfel vételnél mutatkozó hibákat betetőzi még az, hogy a vezetőségek és az ajánlók — ha fel is vesznek valakit Pártunk tagjelöltjei sorába — a felvétel után nem fordítanak gondot a jelöltek továbbnevelésére, munkába állítására és az oktatásba való bevonáséra. Így a nevelőmunka megszakad és sok helyen a tagjelöltekkel csak szaporodik, de nem erősödik a pártszervezet.

Ezek azok a fő hiányosságok, amelyeket sürgősen ki kell javítanunk ahlioz, hogy a következő hónapokban " valóban végrehajtsuk a Központi Vezetőség határozatát, hogy az előttünk álló hatalmas feladatoknak megfelelően tovább erősíthessük Pártunkat és egyre jobban szilárdítsuk a dolgozó nép széles tömegeivel való kapcsolatát.

A tagjelöltfelvétel politikai jelentőségének párttagjainkkal való megértetése, a tagjelöltek tervszerű, szervezett kineveiése, munkába állítása és továbbképzése, tagokká nevelése, ez az az út, amelyet járva, kijavíthatjuk a hiányosságokat és elérhetjük azt a célt amelyet a Központi Vezetőség elénk állított.

NAGY JÁNOS Pestmegyei Pártbizottság szervező titkára.