Délpestmegyei Népújság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1949-09-25 / 39. szám

2 Délpeslmegye! Népcjság 19#. szeptember 2». Hitler és Hain Péter bérence A dolgozó parasztok I ÍEtnök: Menjünk tovább. Rajk: 1911-ig voltam a francia tábor­ban, Vemetben. 1941 tavaszán ugyanis megjelent egy német munkatoborzó bi­zottság, amely Németországba munká­sokat toborzott különböző építkezések és Inás munkák elvégzésére. Ez már Pétain Franciaországában, Lszak-Fran- ciaország német megszállása idején volt. Ennek a német toborzőbizotlságnak ve- eetője egy Gestapo-őmagy volt, a nevét nem tudom. A bizottság néhány napos működése után ez az őrnagy magához hivatott és azt javasolta nekem, liogy jelentkezzem én is Németországba mun­kára. Németországból ő hazasegit en­gem Magyarországra. Meg is mondta, hogy ő azért teszi ezt a javaslatot, 'mert Hain Péter, a magyar rendőrség politikai osztályának vezetője fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy engem, ínint a magyar rendőrségnek régóta dolgozó, beszervezett tagját, ügynökét, sejtsen haza Magyarországra. Rózsa és Sehőnlierz gyilkosa 1Elnök: '(közbevág): A rendőrséggel lelvette a kapcsolatot? Rajk: Igén, előzetesen felvettem a rendőrséggel a kapcsolatot. Jelentkez­tem Hain Péternél, aki nekem meg is mondotta: ő kérte a Gestapo tói, hogy Engem küldjenek haza. Hain Péternek Volt az az utasítása hogy én Gayer Im­rét kapcsoljam a Kommunista Párt valamelyik szervéhez, hogy ott felde­rítő munkát végezzem. 1942-ben nagy­méretű letartóztatások voltak Magyar- országon az úgynevezett függetlenségi mozgalomból. Később értesültem róla, hogy ez a nagyméretű letartóztatás dön­tően Gayer Imre tevékenységének az eredménye. Gayer Imre felderítő mun­kája alapján vették őrizetbe Rózsa Fe­rencet is, aki a kínzásokba pusztult bele a letartóztatás ideje alatt, valamint Schönherz Zoltánt, aki később háláló» Ítéletet kapott és akit felakasztottak. Miután Gayer Imrét én kapcsoltam a Kommunista Párthoz, természetesen a nyomozás engem sem hagyhatott ki, engem is őrizetbe kellett hogy vegye­nek, de én mindössze csak hat hónap börtönbüntetést kaptam.' 'Zárt tárgyalá­son felfedtem, hogy én 1931 óla egész tevékenységemet a rendőrség szolgála­tában fej tetlem ki és kértem erre vonat­kozóan me^dézni Som bo r-Schweiui tzerl és Hain Pétert. Továbbá igénybevettem bátyámat, Rajk Endrét. x Elnök: Ki volt ő akikor? Rajk: Akkor a készletgazdálkodás kormánybiztosa volt a Szálasi-kormá- nvou belül, ő a tárgyaláson inén tő tanú­ként meg is jelent és ennek a két tény­nek köszönhetem azt, hogy a tárgya­láson az ellenem felhozott vádat elej­tették. Engem éppúgy, mint Sopronkő­hida többi foglyát, Németországba vit­tek. Németországból az összeomlás után jöttem haza. Elnök: Tehát a felszabadulás után hazatért Budapestre. Vázolja az itteni dolgokat. Rajk ezután elmondja, hogy — mi­vel Budapesten a Kommunista Párt­ban nem ismerték viselt dolgait — si­került beférköznie és fontos szerepet kapnia a Kommunista Pártban. Rövidesen fölkereste Rajkot Kovács alezredes, az amerikai kémszolgálal em­bere, akivel azután Rajk együttműkö­dött a magyar demokrácia ellen. Tito és Rankovics kémje Mint belügyminiszter segítette a Nagy Ferenc-féle összeesküvőket és fontos állásokba kémeiket csempészett be. Elnök: Beszéljen arról, hogyan kez­dőditek a kapcsolatok a jugoszláv hiva­talos tényezők és ön között. I Rajk ezután jgy folytatta: — A jugoszláv hirszerző szervekkel a kapcsolatom tulajdonképpen Abbá­ziában vált formálissá, itt történt meg jugoszláv vonalon is a beszervezésem és itt vált világossá előttem elsőizben, hogy nemcsak Rankovics, Vukmano- vjcs, Milics és mások, akik Spanyol- országban voltak, folytatnak trodkista politikát és állanak az amerikai hir­szerző szervekkel kapcsolatban, hanem maga Tito is. Abbáziái tárgyalás / — Rankovics, á vendéglátó gazda, néhány udvarias szava után rátért utazásának tulajdonképpeni céljára. Meg­mondotta nekem, hogy ő tud róla: én a magyar rendőrséggel kapcsolatban ál­lottam és ő egyenesen Tito ulasitására azért jött le Abbáziába, hogy közölje vielem: amennyiben én a jövőben nem fejtenék ki olyan politikai magatartást, amellyel mindenben alátámasztom Ma­gyarországon Tito politikáját, úgy le fognak engem 'leplezni. / — Ez alkalommal ténybelileg meg­győződtem arról, hogy Tito, Ranko- vjics és más jugoszláv vezető állam­férfiak közölt és az amerikai hirszerző szervek között szoros kapcsolat Van és az volt a feltevésem, 'ami bennem ké­sőbb még jobban megerősödött, hogy ennek a kapcsolatnak Tito miniszter- elnök, Rankovics belügyminiszter és inasok, valamint az amerikaiak között régebbi kelelűnek kell lennie, mert új­keletű kapcsolatnál lehetetlen ilyen tel­jes együttműködés. Rankovics üzeneté­hez tartozott az is, hogy az 1947-es vá­lasztásokon igyekezzék elősegíteni a Barankovics-párt és a Pfeiffer-párt vá­lasztási propagandáját. Végül még egy utasítás jött Tito és Rankovics részéről 1947 második felében; a belügyminisz­tériumi pártszervezetek feloszlatására. Ezt kellett volna a rendőrség mintájára kjésobb a honvédségnél is Végrehajtani, i — Még egy dolgot fel kell említenem, 1947 végén került napirendre Jugoszlá­via és Magyarország között a barátsági szerződés megkötése. Ezzel kapcsolat­ban Brankov azt üzente, hogy használ­jam ki az alkalmat Tito népszerűsíté­sére, mert Tito népszerűsítése Tito po­litikájának a népszerűsítését, vonzóere­jének megnövekedését jelenti. Azt is üzente, hogy Tito fogadtatása Magv'ar- óTszágon hivatalból is, mint belügymi­niszterre, rámtartozik és olyan fogad­tatásról gondoskodjam, amely csak a legnagyobb vezérnek jár ki. Peyer és társai szökése — Mint belügyminiszter kémtevékeny­séget fejtettem ki, egyrészt az amerikai hirszerző szervek számára, később, amikor ezek átadták Jugoszláviának, csak Jugoszlávia számára. Eleget tet­tem annak is, hogy Magyarországról különböző jobboldali vezető politiku­sok kiszökhessenek, miután leleplezlek őket. így Varga Béla, Peyer Károly. Széliig, Sulyok, Pfeiffer mind az én belügyminisztérségem alalt hagyták el az országot. ■Rlnök: Ezek ulán térjünk át a kelé- biai találkozóra. Rajk: Igen: A magyar kormány a Tito vezetése alatt álló jugoszláv kor­mányküldöttség tiszteletére vadászatot rendezett. Rankovics közölte velem Brankov révén, hogy a vadászat befe­jezése után az egyik különtermes kocsi­ban beszélni akar velem. Ez a beszél­getés meg is történt. Brankov volt a tolmács köztem és Rankovics közt, senki más a termeskocsiban nem volt. A Tito-terv összefoglalva a politikai részét annak, amit Rankovics itt nekem mondott, a következőiket adhatom ‘elő: Oda kell hatni, hogy Magyarországnak a jelsza­badulás ulán keletkezett népi demokra­tikus kormányzati rendszerét megbuk­tassuk, "szocialista fejlődését megaka­dályozzuk, a demokratikus forradalmi erőket részint elhódítsuk, elszakítsuk a Szovjetunió oldala mellől, részint pedig, ahol ez másképpen nem mégy, meg­semmisítsük. Jugoszlávia kell legyen a szervező és irányító a népi demokrati­kus országokban a népi demojkratikus kormányzati rendszerek megdöntésére és az Egyesült Államokra támaszkodó államszövetség, katonai blokk létreho­zására, szemben a Szovjetunióval. nem egykönnyen nyúlnak a lőtt, a ceruza után, de az elmúlt napokban a kil­ós középparasztok ezrei, egész falvak lakossága egyöntetűen juttalák kifeje­zésre felháborodásukat és követelték áz áruló banda legszigorúbb megbünte­téséi. A levélírók száma, megvetésük, gyűlöletük egyre fokozódik. A tárgyalás megkezdésének napján a késő esti órákban még a legeldugottabb falvakban is összejöttek az emberek, hogy a falusi szövetkezetekben, a Párt és tömegszer­vezetek helyiségeiben a rádió készülékek mellett hallgassák a vádiratot a kémek és a gyilkosok nyegle, semmi bűnbánást nefrt mutató vallomásait álkot szórjanak a fasiszta összeesküvők fejére. Bátran moridlmtjuk: soha még egységesebben nem nyilvánult meg dol­gozó parasztságunk szerelele, liépi demokráciánk, annak kormánya, Pártunk és vezetője, Rákosi elvlárs iránt, mint inast, mikor a halától veszedelmet je­lentő tervek napvilágra kerültek. Soha még tisztábban nem állt dolgozó pa­rasztságunk előtt a munkásosztállyal való szövetség még szorosabbra való kap­csolásának szükségessége, a munkásosztály vezető Szerepével, mint moffl a vád­irat nyilvánosságra kerülése óta. A kis- és középparasztok soraiban napfény­nél világosabbra vált, hogy csak a munkásosztály vezető szerepe, a nmnkás- paraszt szövetség az az erő, amely biztosíték arra nézve, hogy az imperializ- pxusnak terúei a jövőben is mindenesetre kudarcban végződjenek. A Vádirat a gyilkosok szörnyű bűnöket feltáró vallomása eddig soha. nem látott mértékben rázta fel a falu népét, az ország legtávolabb részén levő ta­nyáit is. Az évszázadok után szörnyű, elnyomástól, nyomortól, szolgnsorstól megszabaduló parasztság szinte pitlananatok alatt fel tudta mérni, milyen ha­talmas veszedelem hárult él fejünk felől. Újra felrémtett előtte, szinte még csak néhány év távlatából a hárommillió koldus sorsa, az éhbér, a puSkatus, a csend őrszurony, a botos ispán, a kis- és középparasztok nyomora, a fatusi dolgozók kitaszítottsága: a földesúri Magyarország, a bárók, m hercegek, a földbirtokosok, a kulákok minden kegy ellensége. Szinte pillanatok alatt meg­világosodott mi volt a tél, ami kockán forgott, hogy a földről, a szabadság­ról. egyszerűen az életről bolt szó. A veszedelem elháritói iránti szeretet és hála, a gyilkosok elleni gyűlölet adta a tollal a dolgozó parasztok kezébe. Száz halállal sújtsák őket Kiskunfélegyháza város és járás hat­száz dolgozó parasztja gyűlt össze va­sárnap megvitatni az időszerű mező- gazdasági kérdéseket. A termelőcsopor­tok és gépállomások dolgozói is képvi­seltették magukat a nagygyűlésen, hogy összehangolják és tervszerűvé tegyék a munkák lebonyolítását. Parádi Imre, a DÉFOSz járási titkára felhívta dolgozó parasztjaink figyelmét arra, hogy a fél­egyházi járás betakarítási és begyűj­tési jó eredményeit csak úgy tarthatják meg, ha az őszi munkálatokat minden­hol szakszerűen, az előírásnak megfe­lelően végzik cl. Rigó József Kiskunmajsáról hozta és tolmácsolta dolgozó paraszt társai gyűlö­letét a Rajk-banda iránt és követelte, hogy a földet visszavenni akaró, a föl- itesurak uralmát visszakivánó összees­küvő bandát száz halállal sújtsák. Sóbujtó József újkécskei paraszt el­mesélte, hogy a faluban lévő kulákok naponta kérik, hogy földjeikkel együtt vegyék fel őket a szövetkezet tagjai közé. Ajánlkozásu'kat azonban minden­esetre elutasítja a temielőcsoport veze­tősége, mert csak dolgozó szegénypa­rasztokat vesznek fel magük közé. Meg­említi, hogy a legújabb kuláktaiktika az, hogy még a dolgozó szegénvparasz- tokal suttogásukkal és félrevezető híre­ikkel igyekeznek rávenni arra, hogy ne menjenek be a termelőcsoportba, addig ők maguk erősen szorgalmazzák a fel­vételüket. Éberségre hívja fel a termelő- csoportok figyelmét. Telek Jánosáé újkécskei parasztasz- szony a nők értékes munkájáról beszél a termelőcsoportokon belül és felhívja az asszonyok figyelmét arra, hogy új alkotmányunk biztosította a nőiknek a teljes egyenjogúságot. — Nehezen meg­szerzett jogainkat akarta elvenni az'ösz- saeesküvok bandája és mi asszonyoík az árulóknak Önjáró megvetéssel és utálat­tal nézzük ennek a világraszóló gaz­ságnak mindennap jobban kibontakozó eseményeit. Ha a dolgozó parasztasz- szonyok iléikezhetnénefk a kémek fö­lött, úgy közülük és cinkosaik közül egyetlen egy sem maradna életben. Kegyetlen mészárlást készítettek elő A Világosság írja: A népi demokráciákban épült az új világ. Reggel zsúfolt villamosok vitték a munkásokat Budapesten, Varsóban, Bukarestben, Prágában és persze Bel- grádbaa is a gyárakba. Megfeszültek az izmok a gépek mellett, a mérnökök a tervek fölé hajoltak ,saját földjére hul­lott a paraszt verej téke, a nép itt is ura lett saját hazájának. A föld alatt pedig ismét gyülekezni kezdtek a sötét erők. Himmler tárgyalt Rajkkal, Chapin követ megbeszélést folytatott Rajkkal, azután Cicmil jugo­szláv ezredes, Mrazovics követ és Bran­kov ügyvivő jelent meg az áruló magyar miniszter szobájában és megbeszélték, mit kell tenni, hogy a feszülő munkás- izom az amerikai pénzeszsákot tömje, az emberek millió kezére ismét felkerül­jön a bilincs, az időközben gyermek­otthonná vált kastélyokat ismét az urak bokacsattogása, poharak csengése, ha­szontalan nők részeg kacagása verje fel. És végül is az egész jól kiagyalt gépezetet azután szembe fordítsák azzial a hatalommal, amely nem is olyan lé­gen vette le a bilincset legyőzhetetlen erejével a kapitalizmus közép- és kelet­európai rabszolgáinak a kezéről. Az imperialista ügynök ott áll a nép- biróság előtt. A teremben égnek a lám­pák és a szép mozaikabla'kokon néha áttör a szeptemberi napsugár. Rajk László hátrakulcsolja kezét, azután (ki­csit előrodül, kinyújtott két kezével az előtte álló Ids asztalkára támaszkodik, iszik egy korty vizet és szenvtelenül előadja, hogyan akarta visszafelé for­gatni az idő kerekét. Rajk minden ker­telés nélkül, mint a világ legtermészete­sebb dolgát, leplezi le megbízóit. A tolmácsok fordítanak, a világsajtó jegyez, Rajk pedig simán, gördüléke­nyen elmondja, hogy véleménye szerbit a Tito-tervben szereplő fasiszta és jugo­szláv egységek mit csinállak volna Ma­gyarországon. — Mindenesetre a 'legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a de­mokratikus erőikkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapi­talizmust fokozatosan likvidálták, a föl­deket felosztótták, az üzemeiket, ban­kokat államosították és jgy tovább. Éne nyilvánvalóan gondoltam, hiszen politi­kus ember vagyok, az ábécéjét ismerem a politikának. A tolmácsok lefordították, a világ­sajtó feljegyezte a mondatot és Rajk Lászlót illeti az a kétes dicsőség, hogy ilyen szabatosan, ilyen félreérthetetlenül sikerült megfogalmaznia az impelializ- mus ábécéjét. A legmesszebbmenő kegyetlenség, mé­szárlás... Az ügynök szavai simán, gör­dülékenyen, minden különösebb hang­súly, vagy indulat nélkül peregnek. Majdnem négy órát beszélt Rajk László a népbiróság zöldposztós emel­vénye előtt. De ebből a négy órából ez a félperces mondat volt talán a leg­jellemzőbb. i Nem érezhetik valami jól magukat a belgrádi ügynökök és amerikai gaz­dáik. ,

Next

/
Thumbnails
Contents