Délpestmegyei Népújság, 1949. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1949-04-03 / 14. szám
2 Délpeslraegyei Népújság 1949. április 3. Tagsági könyvünk legszebb dísze a Szabad Nép bélyeg Le velős láda :Rj Rámhirfászkek Konzervgyári elvtársaink Írják, hogy bár minden sarkon korcsma van, a kulákok borkimérést engedélyt kaptak »saját termelésű«, boraik kicsinyben való Eladására. A korcsmák és ezek a bor- mérések a rémhírterjesztés, a reakció, a fasizmus fészkei. Ideje volna lecsapni rájuk! Tanulással és munkával építjük a szocializmust ‘t- írja az EKK sajtófelelőse és beszámol a tanítóképzősök üzemlátogatásáról. A diákok mozgalmi dalokat énekellek, színjátszó csoportjuk a 48-as szabadságharcot visszaidéző jeleneteket és politikai villám-tréfákat adott elő, tiéhányan kiváló szovjet-költők verseit szavalták. Elhatározták, hogy a tanítóképzősök az üzem SzIT csoportjával együtt népnevelő kultúrelőadásokát rendeznek a környéken és a sportban is fegyüllműködnek. Irredanta felírat A Népfront kecskeméti bizottsága lelrendelte a középületeken még mindig fellelhető, múltra emlékeztető feliratok, címerek, jelvények haladéktalan eltávolítását. A Platter konzervgyár dolgozói ezúton hívják fel az illetékesek fi gyeimét arra a körülményre, hogy nemcsak középületeken, hanem niagánépü- leleken is találhatók még soviniszta, irredenta feliratok, melyek alkalmasak arra, hogy más nemzetek, igy főleg a velünk szomszédságban és baráti viszonyban élő népi demokratikus országok ellen izgassanak. Ilyen felirat látható még mindig a Széchenyi- krl-nak villanegyedi részén, ahol az egyik épület homlokzatán ez olvasható: »A? elszakított Mezőkölpény emlékére.«. A felifát eltüntetését követelik a Plalter-gyár dolgozói. Tanítók a tanulókért Borbálh Lajos népiskolai tanító írja: A kiskunfélegyházi állami külterületi állami tanítók elhatározták, hogy szeptember 1-től kezdve fizetésükből habonként 1 forintot ajánlanak fel egy jól tanuló munkásgyermek segélyezésére. A tantestület ezzel egy téglát ajánl fel a szocializmus építéséhez. A tantestület létszáma jelenleg: 59. Sapkát kárnak az UttSrék Szahó András a »’Gábor Áron úttörő csapat'« nevében egyensapkát és nyakkendőt kér. »Nagyon szomorúak lettünk, amikor megláttuk, hogy a többi pajtásnak már van sapkája és nyakkendője! Szeretnénk, ba nemcsak a lelkünk. hanem egyensapkánk is mutatná, hogy úttörők vagyunk. Hiszen ml készek vagyunk életünket is feláldozni a hépi demokráciáért 1« Néhány hete indult meg a gyűjtés Pártsajlónk új otthonának felépítésére. Eddig több mint 2 és fél millió forintot adakoztak a magyar dolgozók, főképpen a párt tagjai. Mindnyájan megértenék, hogy nem is annyira anyagi kérdés, mint inkább politikai problé- (rpa, hogy a Szabad Nép Háza mielőbb felépüljön és ezzel megjavuljon a dolgozók szellemi fegyvere. A párttagok nálunk is unszolás nélkül vásárolják a bélyegeket mégpedig azért, mert »az új tagsági könyv legszebb dísze« — amint Rigó Ferenc elvtársunk kijelentette. Nem kell hozzá sok magyarázat, önmagáért beszél a Varga Imre kiskunfélegyházi liirlap- bizományos lakásáról a közelmúltban több, mint fél kiló aranytárgyat loptak el a betörők. Amikor az erről szóló tudósítás megjelent az lóságban, a város lakói csodálkoztak: honnan lehet Vargának ennyi aranya, amikor a dolgozók keményen küzdenek a mindennapi kenyérért. Az alábbi eset kapcsán nem kell sok magyarázat hozzá, hogyan szerezte Varga az aranyait és a szöllő- jét. Varga á rikkancsaitól 5 fillért von le OTI hozzájárulás címén. Most mikor Csenki nevezetű agyonhajszolt hírlapárus munka közben összeseit és kórházba kellett szállítani, tűnt ki, hogy Varga 4 rikkancsa közül egyet sem jelenteit be az ÖTI-ba. Varga úr most in cg fogja tanulni, hogy már nem lehet a munkavállalót megfosztani attól a lehetőségtől, ha beteg ingyen gyógykezel les se magát. bélyeg: a párttag áldozatkészségét mulatja. Két üzemi titkár nagy csereberélést folytat a bélyegekkel. Az egyikben a munkások sok kétforintos bélyegei akarnak beragasztani a könyvükbe, a másikban jobban szeretik a tízforintost. Most egymást segítik ki a titkárok, hogy kielégíthessék az igényeket. A falusi szervezetekben persze lassabban megy a dolog, nehezen jutnak ínost pénzhez, de máris irigyen szemlélik azokat, akiknek könyvében ott díszeleg az új bélyeg. »Csak induljon Jneg a tavaszi munka, majd meglátják, hogy mi is tudjuk már, mit jelent a párlsajtó!« — mondogatják. Méltó lärsa Rádi László géplakatos és cséplőgép tulajdonos. <3 sémi á saját munkájából zsirosodott meg. Iványi László és Juhász László 1947. március 1. óta mint tanoncok dolgoznak Rádi- nál. de Rádí csak 1947 év július 1-én szerződtette őket. Már Így is elhúzott tőlük 4 hónapot. Egyetlen fillért sem fizetett nekik két teljes éven keresztül, pedig törvény szabja meg, ménnyit lett volna köteles fizetni. A fiúk a szegény szüleiknél étkeztek, azok ruházták őket. Rádinak pedig dolgoztak teljesen ingyen naponta 9 órát, ment annyit követelt. 1948. karácsonyán adott nekik fejenként 3 forint karácsonyi segélyt Rádi úrnak is leckét kell kapnia, hogy a munkásvédelmi intézkedéseket nem lehet már kijátszani. A magyar baromfi nagy sikore külföldön Nagy dicsérete a magyar baromfi- tenyésztésnek, hogy a mull évi szállítással kapcson'.bari külföldön a legesekéi» ebb minőségi kifogás sem merült fel. Az angol közellátási minisztérium szóvivője megállapította, hogy ezideig még ilyen kiváló minőségű baromfit nem szállítottak az angol piacra. Angliában az idény végeimé már kifejezetten csak a magyar baromfit keres- íék. Ugyanez a helyzet-a Svájcba szállító'! áruknál is. Ausztriában pedig valósággal szélkapkodták a baromfit, mert a legjobb minőségű volt, a iegminía- szerűbb csomagolásban. A magyar baromfiexport tehát öregbítette népi demokráciánk mezőgazda- sági iparának • jó hírnevét. A szovjot tejgazdaság kiváló munkája A moszkvai terület egyik szovhóza- uak tehenészetében dolgozik Iíáija Silóvá. A szorgalmas leány résztvett a szovhózok tejtermelő szocialista versenyében és a második helyre küzdötte fel magát. Nyolc tehén gondozását bízták Silo vára, aki a legnagyobb gonddal látta, el feladatát. Ennek eredményeként a mull érvben mindegyik telién állag 7.047 liter tejet adott. Silóvá kötelezte magát, hogy az idén 7500 literrel fogja felemelni minden rábízott télién tejhozamát. Az év első hónapjainak eredményei azt mulatják, hogy Silóvá pontosan meg is tartja ünnepélyes ígéretét. A Szovjetunióban mindenfajta munkát megbecsülnek és érdeme szerint megjutalmazzák azt, aki átlagon felüli teljesítményt ér el, bármilyen szerény munkakörben. Kálja Silovát i szovjet kormány néhány nappal ezelőtt »A Munka Vörös Zászlaja« rendjellel tüntette ki. Kultúra Bócuán A kecskeméti városházi dolgozók színjátszói írják hócsai vendégszereplésükről. A Szabadművelődési Felügyelőség meghivására a sikeres »Vitézek és’ hősök« c. színművet adták elő. A községi főjegyző az előadás időpontjára képviselőtestületi gyűlést hivott össze, ezért csak két órás késéssel kezdhettek. A helyárakat olyan magasan szabták meg, hogy a szegényparasztok nem mehettek el az előadásra, a kul ákcse- melék pedig annyira vihoglak, rakon- cátlankodlak a legkomolyabb jeleneteknél, hogy a rendőrségnek kellett közbelépnie. Az esetet a Pesitmegyei Szabad- művelődési Tanács figyelmébe ajánljuk. Egyébként Peslmegye szabadművelődési felügyelője a VAOSz szinjálszó gárdájának művészi munkájáért elismerését fejezte ki. Munkásnyúzók Félegyházán A z&iromparamzt a magyar irodalomban Sokan gondolják, hogy a kulák-pro- blémát mostanában találta ki valaki. Pedig a (kérdés egyáltalán nem újkelelű. Jószemű íróink már régen leleplezték a magyar kulák önzését, kapzsiságát, törekvését az uralkodásra, a kizsákmányolásra. Ha átlapozzuk a magyar irodalom parasztokról szóló, falusi tárgyú műveit, sok helyen találkozunk a zsirosparaszt figurájával. Azok az Íróink, akik szerették a dolgozó népet, természetesen nem rokonszenvezhettek a kulákkal. Támadják is a maguk módján. Akinek volt szeme, 'láthatta, akinek volt füle, hallhatta. De még ma is vannak vakok és süketek. Irodalmunk Ilyenirányú feldolgozása még nem történt meg, böngészésünk eredménye azonban máris érdekes és reméljük, hogy másokat is arra ösztönöz majd, hogy hasonló, vagy még jellemzőbb készleteket ragadjon ki és ezzel is segítse a kulákok ellen folytatott osztályharcot... Mikszáth Kálmán »Jó palócok« dmű kötetét »A néhai bárány« cimü elbeszéléssel kezdi. Ebben lefesti a bodoki elöljáróság egyik tagját, a gazdag Sós Pált, aki a nagy árvízkor kifogta Csákijával a szép Baló Ágnes tulipános ládáját, melyben egész kelengyéje benne volt. A félfalu látta az árban úszó ládát, mert tetején egy szép fehér bárány ült. A kanyarban lakott Sós Pál, azontúl semkisem látta a bárányos ládát, de a zsirosparaszt egyszerűen letagadta, hogy eltulajdonította Balóék holmiját. Elhitték neki, mert »olyan módos, tekintélyes ember állítja, ki már az idén keveselte a mezöbirói hivatalt, mert üreg bíró lesz, ha élünk, esztendő ilyenkorra...« De Balóék nem hagyták magukat »s igy esett meg az a csúfság Bodokon, hogy a legmódosább ember házát kikutatták. De nem volt foganatja«. A vén tolvajt végüli a kis Baló Borcsa leplezi le. Amikor könyörög neki, hogy adja vissza Cukri bárány- káját, Sós uram válláról lecsúszik a ködmön és bélésében ott van, a kis (fehér bárány, a lányka megismeri'a hátgerincén lévő két fekete foltról... Hány ilyen eset történt és hányat nem mertek, vagy nem tudtak leleplezni? Tömörkény István a szegedi tanya világ krónikása i>Földragasztás irányában« címmel ir le egy felháborító ku- lákcsinyt. Pál János kisparaszt volt. három lioldnyi földjére sokan pályáztak a gazdag szomszédok közül. Kínáltak érte ezt-azt, de Pál ragaszkodott a földjéhez. Egy éjszaka valaki belőtt Pál János tanyájának ajtaján. A házaspár még felismerte a gazdag Szomszédot, amint gyáván elszaladt és elbánt a kukoricásban. Pál Jánosné ijedten kérdi az urát: — Mit véthettünk neki? — Mit véthettünk? — mondja János. — Hogy még a mienk ez a kis főid, azt vétettük neki. El akar űzni. Hogy adjuk oda, amilyen áron kéri. A zsirosparaszt nem riad vissza sem- mílől, hogy mérhetetlen kapzsiságát kielégíthesse,, tapasztalhatjuk nap, mint nap ma is a falvakon. A kulák nem szerel dolgozni, inkább másokkal dolgoztat. De fizetni sem szeret az elvégzett munkáért és hacsak lehet becsapja a dolgozó parasztot. Gu- lácsj- Irén meséli el »Ragyogó Kovács István« című művében Tandari Mátyás börlönbejutásának történetéit ilyenformán : »Tudvalévőleg Mátyás dologba állt az ősszel bizonyos nevezetű Pgplógó György gazdálkodónál. (Bár jobban- inkább Kucora Gyurkának Iiiuják a Vén zsugorit errefelé.') No, sógor maga részéről el is látta a fölvállalt sort emberül. Ellenben mikor nagy időre bc- sarcolta volna az értejáró pénzétr hál lám: letagadott belőle a vén tüzrevaló. Mátyás ezen addig magyarázkodott, mig beszakadt a Kucora fejelágya. Le keltett ülni az esetet. Bátor, a pénzt mégse igdta ki a zsivány.« '' Persze az urak törvénye mindig a kutaknak adott igazat, nem a béresnek, a napszámosnak. Többszáz évi börtönt szenvedlek a dolgozó parasztok a kulákok telhetetlensége miatt — igazságtalanul. Móricz Zsigmond »Barbárok« cimf könyvében megírja egyik módját, hogyan zsirosodik a kulák. »Megszólalt a törvény bíró: í — Tiszteletes uram, az én családom abból gazdagodott meg, hogy itt mindig egy gyerek volt. Az én nagyapámnak egy gyereke volt, egy fiú. Volt neki húsz holdja, 6 is elvett egy húsz holdas lányt, a fiára már negyvenet hagyott. A fia elveit egy hatvan holdas lányt, a mán a fiára száz holdat hagyott. En már az apámról százat örököltem. Elvétették velem a szüleim d mostani feleségemet, annak nyolcvan holdja vöt, én már az egy gyerekemre száznyolcvan holdat hagyok. A gazdák bólogattak. Helyeseltek. ■ — De mit csinálnék én, ha n^kem négy gyerekem volna és mindenik csak negyvenöt holdat örökölne. Lenne belőlük kisgazda. így bizony nagyparasz- tok lesznek az ivadékaim mindig.« Ez igy igaz. A kulákok azonban mindig azzal dicsekednek, hogy szorgalmas munkával szerezték vagyonukat. (I) — Bodolm bőrt puhít, fekelit és impregnál. Mindenütt kapható. 1021
