MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/88

2.13.4-2.14. Jelmagyarázat K Korom (mg/m

3

) 1 R

IV állomása mérőhely számával F Ülepedő por fluorid tartalma 2 MONITOR állomása mérőhely számával (mg/m

3 30 nap) S S0

2 (mg/m

3

) C CO(mg/m

3

) N N0

2

(mg/m

3

) p Pb9mg/m

3

) Ü Ülepedő por (g/m

2 30 nap) A város egyes területein a kéndioxid szennyezettség magas és a mérések jelentős részében meghaladja a határértéket. A nitrogéndioxid mennyiségének éves átlagai csökkenő tendenciát mutatnak. Az átlagértékek és a normatúllépési %-ok magasabbak a fűtésmentes időszakokban, ez a közlekedés emissziójából adódik. Budapest felett a meteorológiai viszonyoktól függően „porkupola" van, amely a napsugárzást megszűri. A port az ipar, a közlekedés és a település-tisztasági hiányosságok okozzák. Az ülepedő por mennyisége az elmúlt években a 150 tonna/km

2

/év határértéket nem lépte túl, az elmúlt négy évben 93-99 tonna/km

2

/év között volt, közel állandó szinten. Környezetegészségügyi szempontból a porban lévő toxikus fémtartalom okoz problémát. Kadmiummal legszennyezettebb területek a fővárosban a belváros, valamint a Csepel Művek, az Akkumulátor- Szárazelemgyár, a Metállochemia, a BKV „Récsei" garázs (XIV. ker.) és a Nyugati pályaudvar környéke. A réz és cink szennyezettség a Csepel Művek és a Metallochemia környezetében mutatható ki a legnagyobb mennyiségben. Úlomszennyezettség a belvárosban a főútvonalak mentén, a Metallochemiához, az Akkumulátor és Szárazelemgyárhoz és a Csepel Művekhez közeli területeken mutatható ki határértéken felül. Az ólmot emittáló üzemek környékén a levegő ólom-koncentrációja 2—3 szoros mértékben haladja meg a megengedett határértéket. A közlekedés által érintett nagyforgalmú utak mentén az ólomszennyezettség az üzemek környezetében mért értékek többszöröse lehet. Az ipari üzemek a gyártási technológiák függvényében sokféle szennyezőanyagot emittálnak a levegőbe. Határérték túllépés van fluoridból, hidrogénből, sósavból, szervesoldószerekből is. A közlekedés által érintett területeken, a szénmonoxid a mérések 83,6%-nál, a formaldehid pedig 68,8%-nál haladta meg a higiénés hatáérértéket. A nitrogéndioxid, kéndioxid, akralein, benzol, toluol, xilol esetében a normatúllépés a mérőhelyeknél 0,7-13,6% között változik. 2.13.4 AZ ÉLŐVILÁG ÉS A TÁJ VÉDELME A település biológiailag aktív felületeinek a város szerkezetében való elhelyezkedése az emberi tevékenységből adódó környezeti károsító hatásokat csökkenti. Ezek nyomán azonban önmaguk is veszélybe kerülnek, ezért védelmük szükséges. A főváros területén országos jelentőségű természetvédelmi terület és helyi jelentőségű természetvédelmi területek vannak, amelyek földtani, víztani, növénytani értékeket képviselnek. Ezeken a területeken élnek olyan ökoszisztémák, amelyek fajgazdasága olyan, hogy a későbbiekben számításba vehetők mint természetes génbankok. Budapesten az erdőterületek főképpen a budai oldalon helyezkednek el. A pesti oldalon az V. ötéves tervben telepített erdők csökkentették azt a tetemes különbséget, ami a budai oldalhoz képest jelentkezett. A fővárosi erdők túlterheltek, szennyezettek, ez az élővilág elszegényedését is magával hozza. Korlátozott területi kiterjedésüknél fogva a környezetvédelem szempontjából szükséges funkciót nem képesek teljeskörűen ellátni. 66 Különböző beépítésű területek zöldfelületi ellátottsága eltérő, a belső kerületekben kritikusnak mondható, mindössze 10%. A sűrű beépítésű területeken és a laza városias beépítésekben 25-30%, a lakótelepeken 25-45%, a társas és családiházas beépítésű területeken igen kedvező, 55-70% a biológiailag aktív felület aránya. * 2.13.5 HULLADÉKGAZDÁLKODÁS A településen keletkező hulladék elhelyezési módja, ártalmatlanítása, a technológiai folyamatok korszerűsége a környezetvédelme szempontjából döntő. Megoldatlanságának gazdasági kihatásán kívül jelentős az egészségkárosító hatása; a nem megfelelően kezelt hulladék a település higiénés állapotának egyik jelentős veszélyeztetője. Budapesten a kommunális hulladék összegyűjtése 1976 óta megoldott, ezt a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat végzi. A huladékgyűjtés zárt rendszerű, korszerű pormentes technológiájú. A keletkező évi mintegy 4,5 millió m

3 kommunális és ahhoz hasonló jellegű, az FKFV által elhelyezett hulladékból a vállalat 3,6 millió m

3 gyűjtését és szállítását végzi saját járműveivel. A Fővárosi Hulladékhasznosító Műben 1984-ben 1,5 millió m

3 hulladékot égettek el. A kommunális szippantott szennyvíz és a szennyvíziszap elhelyezése a Csepel sziget északi részén történik. A főváros területén 21 feltöltött, rekultíválatlan ulladéklearkóhely van a város különböző térségeiben, ahová időszakonként veszélyes hulladékot is elhelyeznek. Az ipari hulladékok egy része a veszélyes kategóriába tartozik. Budapesten a veszélyes hulladék mennyisége évente 370.000 tonna: I. veszélyességi osztályba sorolható 262.000 t (fokozottan veszélyes), II. veszélyességi osztálybe sorolható 106.000 t (veszélyes), III. veszélyességi osztályba sorolható 2.000 t (mérsékelten veszélyes). Az ipari termelés folyamán évente közel 130.000 t halmozódik fel, amit az üzemek területükön ellenőrizetlenül a környezetet szennyezve helyeznek el. Az illegális lerakóhelyeken a veszélyes hulladékokból káros folyamatok indulnak meg, gázok, gőzök, savak keletkeznek, amelyek az adott területeket beépítésre alkalmatlanná tehetik, sőt felszínűk erdősítéssel, parkosítással történő hasznosítása is kétségessé válhat. » 2.14 ZAJ- ÉS REZSÉGSVÉDELEM A zaj- és rezgésvédelem területrendezési követelményeit tartalmazó jogszabályok a megengedett zajterhelési határértékeket a területi funkcióhoz kapcsolódóan határozzák meg, az egyes területfelhasználási típusok négy kategóriába sorolva, az alábbiak szerint: 1. Üdülőterület, üdülőhely, gyógyhely, kórházi-szanatóriumi negyed, védett természeti terület. 2. Lakóterület és intézményterület laza beépítéssel. 3. Lakóterület és intézményterület ömör városias beépítéssel. 4. Iparterület lakóépületekkel és intézményekkel vegyesen.