MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988
1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/75
2,11.3- 2.11.4 X. kerület Harmat u.—Újhegyi úti bányák Körösi Csoma út—Jászberényi út—Maglódi út vonalától d-re eső terület Óhegy u.—Márga u.—Petrőczy u. által határolt terület Magyar—Szovjet Barátság park. XI. kerület Gellért-hegy, Kelenhegyi út—Somlói út környéke Érdi út és környéke XII. kerület Kútvölgyi út—Csipke út—György út körüli terület Lékai János tér környéke Kútvölgyi út—Szilárgyi E. fasor közötti terület Mese u. környéke Dániel u. környéke Normafa lejtő—Disznófő XVIII. kerület Pestlőrinc, Vörös Hadsereg útja melletti agyagbánya XX. kerület Helsinki út melletti agyagbánya XXII. kerület Balatoni út—Dózsa Gy út—Nagytétényi út—Rózsa R. út—Ady E. utáltai határolt terület FORRÁSOK Budapest a hévizek mellett hidegvízű forrásokban is gazdag. A források kisebb része természetes, nagyobb része mesterséges forrás, mivel legnagyobb részük mesterséges beavatkozás eredményeként keletkezett. Vízutánpótlásuk szintén természetes és mesterséges. Mesterséges vízutánpótlással a beépített területeken lehet számolni (szikkasztás, ivóvíz- és csatornahálózat hibái). A főváros területén 68 forrás, forráscsoport, forrásszerű vízkilépés, vízszivárgás található. Ezek közül 22 van Pesten és 46 Budán. Rendkívül dús forrásokban a Hármashatárhegy keleti oldala, azaz a III. kerület. A budai forrásoknak a fele itt található. A pesti oldalon a legtöbb forrás a XVII. kerületben a Rákospatak völgyrendszeréhez tartozó harántvölgyekben fakad. A források vízhozama igen változó, értéke a szivárgás és az 1000 l/p között mozog. A feltörő víz teljes mennyisége - az óbudai Árpád forrás (1000 l/p) kivételével - 4000 m 3 /nap. A források vizének hőfoka 8—19,5 °C között változik. Vannak olyan források, amelyeket jelentőségük miatt (elhelyezkedés, vízhozam, vízminőség) kiemelten kell kezelni. Ezek a következők: Hl/1. Attila (volt Bründl) forrás Hl/9. Szt. Antal forrás XI1/1. Városkút XII/2. Béla király kútja XII/3. Disznófő forrás XXII/2. Deák F. utcai forrás A meleg és langyosvízi forrásokat a 15-ös számú vízrendezési terv lapon tüntettük fel, de részletes ismertetésük a fürdőellátási fejezetben található. BARLANGOK Az OKTH felmérései értelmében barlangnak tekintünk minden olyan, a szilárd földkéreg kőzeteiben természetes úton kialakult üreget, amely az ember számára is 54 járható méretű, legalább egyik irányban meghaladja a két métert. A rendelkezésre álló különböző mélységű és megbízhatóságú adatok alapján a fővárosban 89 barlangot regisztrálnak. Teljes körű és értékű felmérésre előreláthatólag 2—3 éven belül kerülhet sor. A barlangok jelentőségét, minősítését nem feltétlenül a méretei határozzák meg. Régészeti, őslénytani szempontból például kisebb üregek szakmai értéke felülmúlhatja a nagyobb barlangrendszerekét. A barlangosodások zónákban alakultak ki, így három ismert, barlangokkal átjárt térséget különböztethetünk meg: I. A Péter-hegy, Róka-hegy (dunai ártérhez és teraszsíkhoz csatlakozó triász-eocén rögök, az Aranyhegyi árok és a Szentendrei út által határolt övezetben). II. Az Aranyhegyi árok és az Ördög árok közötti rögsorozat (Hármashatárhegy— Rózsadomb csoport) a legintenzívebben barlangosodott térszín, melyhez önálló szigetként csatlakozik a budai Vár-hegy mésztufa-képződményeivel, barlangrendszerével. III. Az Ördög ároktól az őrmezei lapályig terjedő, s a Gellért-hegy dolomitrögét is magába foglaló, szerkezetileg, domborzatilag meglehetősen heterogén térszín. A fővárosi barlangok típusai kétfélék: — A kőzethasadék barlangok; — a budai hegyvidék területén kis számban fordulnak elő, csekély kiterjedésű kőfülkék, néhány méteres hasadékok formájában. — A hévforrás barlangok, a budapesti barlangok fő típusai. A föld mélyéből feltörő hévízek, a szerkezeti mozgások hatására képződött hasadékokat tágítják, alakítják. Jellemző üregformái gömbszerűek, kupolában végződő körkeresztmetszetű kürtővel (pl. Ferenc-hegy, Pálvölgyi, Szemlő-hegyi, József-hegyi stb.). A főváros jelentősebb, hasznosításra javasolt barlangjai: — Pálvölgyi-barlang és kőfejtő — Mátyáshegyi-barlang és kőfejtő — Szemlőhegyi-barlang — Józsefhegyi-barlang — Vár-barlang — Gellért-hegyi barlangok és táró (az Iván-barlang, a táró és l.sz. forrásfoglalás, illetve a forrásüregek és a Gellért-hegy alsó szegélye) A barlangok hozzávetőleges térségeit (pontos adatok hiányában) a 15. számú tervlapunkon tüntettük fel. 2.11.4 ÁRVÍZVÉDELEM ÉS FOLYAMSZABÁLYOZÁS A főváros elsőrendű védvonalait a Duna jobbparti (budai) árvízvédelmi művei a Szentendrei Dunaág 2,3 fkm — Duna 1628,9 fkm közötti, a balparti (pesti) árvízvédelmi művei a Duna 1660,6—1635,5 fkm közötti szakaszai, továbbá a Barát (jobbparti), Aranyhegyi patak, Határ árok, Hosszúréti, Szilas, Mogyoródi, Csömöri, Rákos patakok torkolati visszatöltésezései és a Margitszigeti jobb- és balparti árvízvédelmi művei alkotják. Ezek együttes hossza — figyelembe véve a folyamatban lévő, befejezés előtt álló védműépítéseket — 83,6 km-re tehető. A másodrendű védvonalak, amelyek az ártéri területen helyezkednek el, 12,8 km hosszúak. A védművek a jobbparton (Budán) 7 árvízvédelmi öblözet, míg a balparton (Pesten, idesorolva a margitszigeti öblözetet is) 9 árvízvédelmi öblözet védelmét biztosítják.
