MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1987

1987-07-08 762. öe. - 1987_VB 762/47

- 3 Szembetűnő, hogy jónéhány családban elhanyagolódik a munkára, a kötelességteljesítésre szoktatás, felbomlóban van a hagyományos családi munkamegosztás. Égető probléma, hogy mind több budapesti család (leginkább a többgyermekesek) egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerül. Sokan közülük a létminimum megteremtésével küszködnek. A budapesti középiskolákban egyre több a "szegény" gyerek. Nemcsak fővárosi jelenség, de itt nagyobb méretekben jelentkezik a családok szétesése, a csonka családokban élők érzelmi egyoldalúsága, sérülékenysége. A mai szülők csaknem teljes körét a szocialista iskola nevelte, zömük a hatvanas években vált felnőtté. Neveltetésüknél fogva idealistábbnak, problémamentesebbnek vélték a szocializmust, mint ahogy azt az elmúlt években megélik. Nem rendelkeznek kellő konfliktustűrő-, megoldó képességgel, s ez hatással van a gyermekekre is. A korábbiaknál nagyobb igyekezetet, erőfeszítést igényel tőlük gyermekeik szociális és erkölcsi biztonságának megteremtése. A szülők nagy részének felfogásában túlzottan előtérbe került az egyéni boldogulás. Ez önmagában nem baj, viszont alig van törekvés az érdekek összhangolására, adott helyzetekben a megfelelő súlyozásra. Úgy tapasztalni, hogy a családok érzelmi nevelése, befolyása nem a közösségi érzést, a szolidaritást erősíti, nem a kollektivizmus irányába hat. Nehéz pontosan meghatározni azt, milyen a családi nevelés világnézeti alapozása. Annyi azonban látnivaló, hogy a szocialista értékek defenzívába szorultak. Az elkötelezett, marxista szellemű családok kevésbé hatnak környezetükre, gyakran gyermekeik nevelésében is erőtlenek, mert szinte napi konfrontációkra kényszerülnek az eszme és a valóság, a szó és a tett szétválása miatt. Részben ez is magyarázatot ad arra, miből ered az idealista, a vallásos szellemű szülők látszatsikere világnézetük átadásában a családi körön is túlmenően. 17 M