MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1986

1986-08-06 739. öe. - 1986_VB 739/53

A kádermunkában általában érvényesül az az alapelv, hogy a vezetők feleljenek meg a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség követelményeinek. Előfordul, hogy ezeket az elemeket mechanikusan alkalmazzák vagy szembeállítják egymással. Káderpolitikánk érvényesítését napjainkban is nehezíti a szubjektivizmus, a személyi összefonódás. Az elvek megvalósítását jól szolgálta a pártszervek káderhatáskörének pontosítása és decentralizálása. A vezetők, a tisztségviselők választásánál egyre inkább alkalmazzák a többes jelölést, bevált a jelölőbizottságok és a jelölést előkészítő bizottságok működtetése. Növekedett a választott testületek szerepe a személyi ügyek eldöntésében. A döntések a korábbinál szélesebb körű véleményre alapozódnak. Az állami, gazdasági, társadalmi élet különböző területein szélesedett a pályázati rendszer, valamint a meghatározott időre szóló vezetői megbízás gyakorlata. A dolgozók kollektívái nagyobb beleszólási lehetőséget kaptak saját vezetőik kiválasztásába, munkájuk és magatartásuk megítélésébe. Az új vállalatvezetési formákban működő gazdálkodó egységeknél az igazgatókat titkosan választják. Helyesnek bizonyult, hogy a szakszervezeti tisztségviselők választásánál általánossá tették a titkos szavazást, s bevezették a közvetler> delegálást a Hazafias Népfront és a KISZ testületeibe. Mindez — a végrehajtás során tapasztalható hiányosságok ellenére — kedvezően hatott a kádermunkára, fejlesztette demokratikus vonásait. Az érvényben levő minősítési rend erősítette a kádermünka nyíltságát, segítette a káderek fejlődését. A minősítések viszont sok esetben nem feleltek meg a tartalmi követelményeknek, a minősítendő személlyel folytatott alku tárgyát képezték, elvtelen kompromisszumokhoz vezettek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddigi három év utáni alap- és a négyévenkénti kiegészítő minősítés módszere formális, túlhaladott. Nem biztosította a vezetők tevékenységének és magatartásának folyamatos értékelését, nem igazodott a feladatokhoz és a választási ciklusokhoz. A vezetőképzés feltételei javultak. A felsőfokú politikai képzést nyújtó intézmények döntően az utánpótlást készítik fel. A továbbképzésben részt vevők száma nőtt. A képzés és a továbbképzés tartalmát és rendszerét lényegesen fejleszteni kell. Az állami felsőfokú oktatási intézményekben a marxizmus—leninizmus oktatása és a vezetői tevékenységre való felkészítés sok kívánnivalót hegy maga után. Az állami vezető-továbbképzés is csak részben képes ellátni feladatát. Nem megfelelő az intézetek kihasználása, az együttműködés, az öszszehangoltság az érdekelt állami és társadalmi szervek között. Kádermunkánk eredményei és gyengeségei tükröződnek az állami és a szövetkezeti személyzeti tevékenységben is. Az állami, gazdasági szervek és vezetők tudatosabb kádermunkát végeztek, de a személyzeti munka és módszere nem igazodott kellően a megváltozott helyzethez és követelményekhez. n A Központi Bizottság megerősíti a párt káderpolitikájának alapelveit. Szükségesnek tartja, hogy a kádermunka gyakorlatát hozzáigazítsuk a társadalmi, gazdasági fejlődés, a tudományos-műszaki haladás és a szocialista demokrácia növekvő követelményéhez. Az egész társadalom érdeke, hogy a káderpolitikai elvek érvényre jussanak, mindenütt hozzáértő, rátermett emberek töltsék be 13 ^3