MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-04-18 684. öe. - 1984_VB 684/21

- 15 A hetvenes évek elején a fővárosban is kiszélesedő táncház-mozgalom új színfolttal gazdagította az ifjúsági szórakoztatás választékát, s benne ismét az ifjúság közösség és mozgás iránti szükséglete nyilvánult meg újfajta tartalommal. E mozgalom fellendülése a népművészetek iránti érdeklődés erőteljes fokozódásának időszakával esett egybe, fontos láncszem a hazai, valamint más népek tánc- és zenekultúrájának jobb megismerésében, a hazához való érzelmi kötődés kialakítában is. Az elmúlt években fővárosszerte elszaporodtak a belkereskedelmi kölcsönző, vagy magánszemélyek által működtetett játéktermek. Meghatározhatatlan tömegű fiatalt vonzanak, akik szabadidejük jelentős mennyiségét töltik el üres, de pénzigényes szórakozásra. Különösen veszélyes ez azért is, mert a legfiatalabb korosztálytól az idősebb nemzedékig mintát teremt az idő céltalan eltöltésére, tömöríti a lumpen és deviáns magatartású elemeket és rendkívül romboló hatással van a kiskorú gyermekekre is. A játéktermek elleni határozott fellépés egyre sürgősebbé vált. A közművelődési határozat és a budapesti feladatterv is kiemelten foglalkozott az értelmiség közművelődési szerepével

, önművelésének fontosságával. A fővárosi értelmiség közművelődési aktivitása igen eltérő. Magasan képzett értelmiségiek széles köre napi feladatokat vállal és teljesít magas színvonalon a kultúra közvetítésében /TIT, MTESZ, társulatok, egyesületek/. A művelődési intézmények, ahol lehet, igyekeznek bevonni az értelmiségieket munkájukba. Egyre többfelé találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy a közművelődési feladatokat az értelmiségiek pártmegbizatásként végzik, amelynek továbbfejlesztését és minél több területre kiszélesítését, kívánatosnak is tartjuk. A munkahelyek, üzemek közművelődési munkájába a lehetségesnél és a szükségesnél kevesebb értelmiségi kapcsolódik be. Az utóbbi pár évben felerősödő lakóterületi közművelődési akciókban azonban újabb értelmiségi rétegek aktivizálódtak. A kedvező tapasztalatokkal együtt is azt kell megállapítanunk, hogy a dolgozó értelmiség és az értelmiségi pályára készülő fiatalok kultúraközvetítő szerepe nem érvényesül a szükséges mértékben. Az értelmiség önművelődése ellentmondásos jelenségeket takar. Míg egy részüknél valóban egy, a szakmai, általános és politikai műveltséget állandóan fejlesztő, karbantartó magatartásforma vált uralkodóvá /ezt jelzi az esti egyetemi oktatásban, nyelvszakokon, szabadegyetemeken, MD-egyetemeken résztvevők számának alakulása/, addig - különösen a pályakezdők, az otthont alapítók közül - túl széles rétegek esnek ki a rendszeres művelődés hatásköréből. IÁ