MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-04-18 684. öe. - 1984_VB 684/20

- 14 biztosított önmüvelési feltételek rosszabbak a középiskolákénál, és maga az oktatás egésze sem ösztönöz elmélyültebb művelődésre. Szükséges megjegyezni azt is, hogy annak ellenére, hogy a középiskolások iskolai művelődési programjainak java része a KISZ neve alatt szerveződött, e programok sem tudták feltétlenül érvényesíteni a szocialista emberformálás követelményeit. Az egyetemeken a határozat után az intézmények közművelődési apparátusa megerősödött, javultak a munka anyagi feltételei, de a feltételek javulásával együtt nem változott kedvező irányban a tevékenység. Az intézmények bekapcsolása a környék közművelődési életébe, egyetemtől függően más és más. A bekapcsolódás általában a nagy tömeget vonzó szórakoztató programok biztosítását jelenti, vagy egy szűk értelmiségi rétegnek szóló különleges programok szervezését, amelyek gyakran nem mentesek ideológiai, politikai töltetű problémáktól. Saját hallgatói művelődésére a fővárosi egyetemek és főiskolák számtalan színvonalas formát biztosítanak. Az egyetemisták közművelődési munkára való felkészítése azonban messze elmarad a kívánatostól. A felsőoktatás ezt a képzést igen ellentmondásosan végzi, az erős szakmai specializáció, a széttagoltság gátolja a kultúra teljesebb elsajátítását, nehezíti a kultúra- közvetítő szerep és tudat kialakulását. A szórakoztatás helyét nehezen találjuk meg egész kulturális életünkben. Irányát, tartalmát ma is elsősorban az üzleti szempontok határozzák meg. Támogatására, befolyásolására alig állnak rendelkezésünkre művelődéspolitikai eszközök. A szórakozásban hosszú évek óta kitüntetett szerepe van a könnyűzenének, amely korcsoporttól függetlenül, a fiatalok széles rétegeiben igen népszerű. A fővárosba koncentrálódik a műfaj szinte minden jelentősebb intézménye, rendezvények és együttesek. Ezeknek a hatvanas évek közepétől fogva megkülönböztetett szerepük volt e szórakozási formák megjelenésében, terjesztésében. Bár az elmúlt évtized alatt e műfajon belül nem ritkán olyan áramlatok erősödtek fel, amelyek a szocializmustól idegen eszmeáramlatokat, magatartási normákat sugalltak, egészében kimutatható egy fejlődési folyamat, amelyben a zenei igényességnek, a humánus, a korosztály életérzéseit őszintén felvető gondolatoknak jutott nagyobb tér. Mindmáig nem néztünk azonban tárgyilagosan szembe e műfaj értékeivel, illetőleg a benne rejlő veszélyekkel sem. Hajlamosak vagyunk a negatív jelenségek eltúlzására, az értékek /pl. az ifjúság természetes közösségi igényének újszerű kielégítése/ céltudatosabb,irányítottabb felkarolásának elmulasztására. 20