MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-04-18 684. öe. - 1984_VB 684/17

- 11 A főváros munkáslétszámának közel 10 %-a él munkásszállásokon. Napjainkra befejeződött a munkásszállás korszerűsítési program, melynek eredményeként a lakók döntő többsége jó körülményeket biztosító, kényelmes szállásokra került. A szálláslakók között magas a szakképesítés nélküli, általános iskolát el nem végzettek száma /30 %/. Néhány helyen a 10 %-ot is eléri az analfabéták aránya. Meghatározhatatlan a családi problémákkal küszködő,magukra maradottak száma is. A lakók között nagy a fluktuáció, esetenként a 150 %-ot is eléri évente, amely különösképpen akadályozza a közművelődési munka, de különösen a felnőttoktatás eredményességét. Jóllehet a jelzett problémák a cigánylakók körében talán még fokozottabban jelentkeznek, a szállón élő cigányok helyzete a többiektől érdemben nem válik el. Tapasztalataink szerint beilleszkedési problémáik, aktivizáihatóságuk mértéke, a munkásszállásokon dolgozók hozzáállásától, az itt élő lakóközösségektől, és nem utolsósorban saját késztetésüktől is függ. Egyre kevesebb szélsőséges példával találkozunk, a munkásszállások többségében nincs napirenden "cigányprobléma". A bejáró dolgozók művelődési feltételeinek javítására, a munkahelyek, intézmények és a fővárosi irányítás részéről is történtek kezdeményezések. A többnyire kísérleti jellegű egyedi megoldások között sokféle új formát találhatunk /pl. bejárók klubja, az agglomerációs övezet községeivel való kapcsolatépítés, az utazás körülményeinek javítása, információs, tájékoztató, szórakoztató programok bevezetése a jármüveken/, ugyanakkor e formák többsége egy-két év után elhalt, életképtelenné, esetenként szükségtelenné vált. A munkahelyi és lakóhelyi közművelődés kapcsolatát tekintve előrelépés történt. Még ma sem alakultak ki a beváltnak mondható formák, igen sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a jobb együttműködésben. A helyi /kerületiAapcsolatok alakulása heterogén képet mutat. A munkahelyek /munkásszállások/ és a területileg illetékes közművelődési intézmények, illetve tanácsok kapcsolata alatta marad a lehetőségeknek. A közművelődési intézmények többsége csak szűk körben, a közeli vállalatokkal tart kapcsolatot. A munkakapcsolatok gyakorta egy-egy személyhez kötődnek és így könnyen megszakad az együttműködés. Az ifjúság művelődésének fejlesztése a közművelődési párthatározat egyik alapvető célkitűzése. A közművelődést illetően a fiatal korosztály két határozottan elkülöníthető rétegre tagolódik, amelyek művelődési esélyei és lehetőségei nem egyenlőek. /f