MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1984

1984-05-30 687. öe. - 1984_VB 687/47

- 5 A fejlesztéshez szükséges forrásokat a budapesti vállalatok nem tudták biztosítani. Egyes szakágazatokban a telepek műszaki szintentartására sem jutott elegendő fejlesztési alap, és a bankhitel igénybevételének is csökkent a lehetősége. Ennek oka pld. az országos vállalatoknál a vidéki fejlesztések magas terhei /Martfű, hűtőházi bővítések/ a tröszti vállalatoknál az ágazati eredmény csökkenése és a vidéken végrehajtott, döntően exportcélú fejlesztések eszközterhei./Hus-, tej-,szeszipar/. Ezt a helyzetet felismerve az irányító szervek /MÉM, ÓT, PM/ az államkölcsön jelentős hányadát budapesti rekonstrukciókra fordítják /sütőipar, söripar, tejipar, szeszipar, margaringyártás/, de a saját forrás hiánya gyakran fékezi a kedvező feltételekkel megadott kölcsönök felhasználását is. Forráshiányuk áthidalására kezdtek közös vállalkozásokba az élelmiszeripari vállalatok tőkeerősebb kereskedelmi vállalatokkal, mezőgazdasági szövetkezetekkel. A gépi rekonstrukciók megvalósítását - a pénzügyi forráshiányon kivül - gátolja a # importkeret korlátozottsága és a hazai háttéripar szűkös kínálata. /A berendezések mintegy 70 %-a nyugati eredetű, s ezeket a szocialista országok ipara nem gyártja/. /5.sz. táblázat./ 3.3. Az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma 194 ezer fő, ebből a budapesti telephelyű élelmiszeripar 28 ezer főt foglakoztat. Az utóbbi években a tudatos vidéki fejlesztések, valamint a budapesti munkaerőhiány következtében a Budapesten foglalkoztatottak száma és aránya is csökkent. A kedvezőtlen műszaki színvonal ellenére a budapesti telephelyű élelmiszaiparban - elsősorban szervezési intézkedések hatására - a termelékenység javult. A fővárosi élelmiszeripari vállalatok átlagbére az országos bérszinvonalat 10-13 %-kal meghaladja, azonban más iparágakkal szemben ez is alacsonynak minősül. 4-3-