MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-04-21 632. öe. - 1982_VB 632/14

számolású export növelése a múlt évben elmaradt a tervezettől. Ez nagyrészt a vállalati gazdálkodás hiányosságaira, kisebb részben tőlük független okokra vezethető vissza. A kerület vállalatainál törekedtek a versenyképes, illetve azzá tehető termékek arányának növelésére (pl. TAURUS-nál 57%-ra, Ganz-Mávagnál 50%-ra növekedett két év alatt). Vállalataink többsége a hazai ipar első vonalába sorolhatók, de nemzetközi mércével mérve jelentős az elmaradásuk. Ez megmutatkozik egyrészt a vállalati tevékenység hatékonyságában, másrészt a technikai—technológiai színvonalban. A termékösszetétel kedvező irányú (de még nem kielégítő mértékű) átalakításában nagy szerepe van az üzemi műszaki értelmiség alkotó munkájának. Tevékenységük nagyban meghatározza a vállalatok hatékonyságát. A vizsgálat során, a beszélgetéseken kifogásolták, hogy a vállalatvezetés idegenkedik a találmányok, újítások bevezetésétől, mert azt kockázatosabbnak tartja, mint a külföldön már bevált konstrukciók és technológiák átvételét. Több helyen szóvá tették, hogy a licencvásárlások miatt az önálló szellemi munkára kevésbé van lehetőség. Pártbizottságunk tapasztalata nem igazolja a műszakiak felvetését. Például a Ganz-Mávag és a Taurus vállalatoknál a saját fejlesztésű stratégiai termékek száma meghaladja a licencvásárlásokét. Továbbá 1975höz viszonyítva a Ganz-Mávag-ban 4-ről 10-re, a Taurusban 2-ről 6-ra növekedett az alkalmazott szabadalmak száma. Ugyanakkor megállapítható, hogy a legjelentősebb licencvásárlások (mezőgazdasági abroncs, acélradiái abroncs, kazettaátrakó berendezés, gázkompresszor) nagymértékben elősegítették a vállalatok időbeli alkalmazkodó képességét. A munkaerőhelyzetet — amint az a tervekből kitűnik — legtöbb vállalatunk irreálisan méri fel. A vállalati szintű munkaerő-gazdálkodásnak ma még csak a kezdeti jelei tapasztalhatók. Vállalataink kisebb mértékű létszámcsökkenéssel számolnak, mint amennyi évről évre bekövetkezik. (1981-ben a tervezett 3% helyett 4,5%.) Vállalaton belüli munkaerőátcsoportosításra, -leépítésre elvétve akad példa (pl. MINŐ). Ugyanakkor néhány szakmában a létszámhiány és az utánpótlás lehetőségei kritikussá teszik a zavartalan termelést (kovács, öntő, forgácsoló stb.). A gazdasági egységekben dolgozók 5,4%-a tartozik a üzemi műszaki értelmiség körébe. Egyes helyeken kevesebben, másutt pedig többen vannak, mint amennyi a feladatok elvégzéséhez szükséges (Taurus Kutatóintézet). Tapasztalatunk szerint a műszaki értelmiség körében nem vonzó a közvetlen termelésben való elhelyezkedés. Néhány vállalat külön anyagi ösztönzéssel törekszik megoldani az ilyen irányú létszámgondjait. A műszaki munka hatékonyságát befolyásolja, hogy a vállalatok egy részénél korszerűtlen a szervezeti rendszer (pl. párhuzamos struktúrák, rosszul megválasztott döntési pontok, hiányzó, vagy megszakadó információs lánc). Esetenként hiányoznak a munkaköri leírások, és ebből adódóan a munkaköri kötelesség és személyes felelősség elsikkad.. Hiányosak a műszaki előkészítő munka személyi feltételei, sok időt kötnek le a napi termelési feladatok, a bürokratikus adminisztráció. Minden területen gondot okoz a műszaki középkáderek hiánya. Ennek okát abban látják, hogy a szakközépiskolai képzés nem tudta pótolni az iskolarendszerű technikusképzést. Ezért sokszor a mérnökökre hárul a kisegítő feladatok ellátása is. A vállalatoknál dolgozó műszakiak munkaidejük egyharmadát töltik el mérnöki képesítést nem igénylő tevékenységgel. A pártbizottság tapasztalata szerint mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a megkérdezettek