MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-04-21 632. öe. - 1982_VB 632/15

mintegy 40%-a munkakört, ezen belül 24%-a munkahelyet is szándékozik változtatni. Ezek alapján általánosítható az a tapasztalat, hogy a lehetőségekhez képest nem kielégítő a műszaki munka hatékonysága. Vállalataink nem használják ki teljes mértékben azt a szellemi kapacitást, amellyel az üzemi műszaki értelmiség rendelkezik. Ez pazarlás népgazdasági szempontból is; ugyanakkor ez a fő forrása az üzemi műszaki értelmiség helyenként rossz közérzetének is. A kerületi vállalatoknál több beruházás, rekonstrukció kezdődött, illetve valósult meg az előző tervperiódusban (Ganz-Mávag; TAURUS; MINŐ; Május 1. Ruhagyár). Ezek hozzájárultak a műszaki színvonal emeléséhez, a termékszerkezet korszerűsítéséhez, az országos átlagot meghaladó termelésnövekedéshez. A beruházásokra jellemző, hogy költségtúllépés nélkül, határidőre valósultak meg. A konvertálható árualap-hitel terhére jelenleg is folynak vagy előkészületben vannak beruházások. A visszafogottabb beruházási tevékenységet jelzi, hogy 1981-ben a bázishoz képest a beruházások összege 20%-kal alacsonyabb. Problémaként vetődik fel, hogy a vállalatok egy része még ma is inkább beruházások megvalósításában, mint a helyi erőforrások és belső tartalékok feltárásában és hasznosításában látja termelés- és exportbővítő lehetőségeit. Pártbizottságunk úgy ítéli meg, hogy az üzemi műszaki értelmiség egyet ért pártunk gazdaságpolitikájával és kész annak megvalósításában alkotó módon részt venni. E szándék hatékonyságát esetenként (helyenként) rontja, hogy a döntések előkészítésébe és meghozatalába nincsenek kellően bevonva. A műszakiak egy része a vállalat belső helyzetéről, saját konkrét feladatainak gazdasági vagy piaci összefüggéseiről sok esetben tájékozatlan. Sokan világosabban látják, milyen lesz a vállalatuk 10 év múlva, mint azt, hogy ma miért akadozik a termelés és értékesítés (pl. Ganz-Mávagban). A beosztott műszakiak többsége komplex közgazdasági ismeretekkel nem rendelkezik. Nem tudják megítélni pl. a termékek gazdaságosságát, exportképességét stb. és különösen bizonytalanok a gazdaságpolitika és a helyi stratégia összefüggésének felismerésében. Munkájuk hatékonyságát hátráltatja, hogy kevesen beszélnek idegen nyelvet. (A megkérdezetteknek csak 18%-a beszél, vagy tanul idegen nyelvet; nyelvvizsgája csupán 11%-uknak van.) Vállalatainknál két év alatt a jövedelmek a kongresszus határozatának megfelelően úgy alakultak, hogy biztosítják az életszínvonal megőrzését. A kerületi iparban dolgozóknak átlagos jövedelme két év alatt 13,2%kal nőtt. A termelékenység-növekedés ezt meghaladó mértékű, 18% (plGanz-Mávag 23%, TAURUS 17%, Május 1. Ruhagyár 29%). A vállalatoknál még mindig nem valósult meg kellő mértékben a differenciált bérezés, és nem növekedett a valóban ösztönzést szolgáló része. Kerületünkben az üzemi műszaki értelmiség átlagos jövedelme megfelel az országos átlagnak. Ezzel együtt hosszabb ideje feszültséget okoz, hogy a fizikai dolgozókhoz képest jövedelmük viszonylag alacsony. A vizsgált hét üzemben a beosztott (tehát nem vezető beosztású) mérnökök vállalaton belüli átlagos havi jövedelme 5363 Ft; a szakmunkásoké 5240 Ft. (Ez a vállalatok által kimutatott jövedelem eltér az önbevallás alapján átlagolt jövedelmektől). Ez az arány nem tükrözi valósan a műszaki munka objektív értékét, nem ösztönöz eléggé; ugyanakkor a társadalmi megítélésnek, az erkölcsi megbecsülésnek is egyfajta torzulását, devalválódását mutatja. (A szakmunkások jövedelme a túlórákat is tartalmazza.) Az üzemi műszaki értelmiség körében csak igen szerény mértékben érvényesül a munka szerinti differenciálás elve. Keresetüket sokkal inkább a munkaköri besorolás, a beosztás határozza meg, mint a szellemi telje4 /fS"