MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1981

1981-04-15 609. öe. - 1981_VB 609/5

- 3 Lényeges különbségek vannak azonban a gondolkodási módban. Mi itt felcsaptunk az osztály és Kelemen elvtárs konzulenseinek, holott ebben nekünk külön feladataink vannak. A VB. gondolkodásmenetében ne hagyja magát befolyásolni, mert különben nem leszünk képesek arra, hogy begyakorolt, megkövesedett, mindenféle akadályozó faktorokat újra tudjunk minősiteni és friss,, időszerű választ adjunk. Ha a VB. ezt nem ilyen megközelítésben tárgyalja és belemegyünk a rendeletekbe, félek, hogy később ugyanezekkel a gondokkal fogunk találkozni. Szerintem érdemes lenne még a tanácsi rendelet megalkotása előtt is a pártbizottsági ülést összehivni. Nem rendeletet tárgyalni, hanem a főváros lakásellátása, gazdálkodása kérdéseiről meglévő adatok, törekvések, szándékok számbavételével foglalkozni. Néhány kérdést szeretnék feltenni az eddigi gyakorlathoz: mekkora bizonyossággal merjük az igent, vagy nemet mondani? Volt hajdanán 190 ezer lakásigénylő, ebből lett durván számolva 100 ezerrel kevesebb. A főváros nem volt birtokában annak, hogy a lakásigények hogyan is állanak. A csökkenés nem 5 %-os, hanem olyan nagyságrendű, ami az embert megrenditi. En magyarázatot arra még nem kaptam - egyértelműt -, hogy végülis ez a 100 ezres csökkenés minek a következtében történt? Amit Király elvtársnő felvetett - én is meg akartam kérdezni. Ki gazdálkodik itt még rajtunk kivül a lakásokkal? Ha én tanácsi dolgozó vagyok hivatkozók a magyar jogrendre és ezzel el van intézve. De mint a Párt VB. tagjának nekem ez nem válasz! Ezt én nem tudom elfogadni! Elhangzott itt a nagy lakások kihasználtsága. Mint kérdőjel számomra változatlan. A táblázatok azt mutatják, hogy 99*210 igénylő van - de a jogosultság mértéke szerinti támogatás megoszlását egyetlen táblázatból sem tudom magamnak ki számitani. Tanácsi apparátus, FIK, és nem tudom még kik foglalkoznak a lakáscsere forgalmazás dolgával. Leirjuk, hogy ezek nem alkalmasak arra, hogy a nekik szánt munkát el tudják végezni. Ez számomra ismét nem megnyugtató, hogy az egyébként is agyonterhelt tanácsi apparátus ezt a roppant felelősséget a vállára vegye. A demográfiai robbanás sem olyan, amit nyugodtan alapul vehetünk. Valahol ezt szintetizálni kell. Erre egyetlen vállalat sem képes, csak a főváros, hogy végülis a főváros demográfiai jellemzői a lakás-alap összefüggésében hogyan fognak változni. Ezt csak mi tudjuk megrendelni. Ennek feldolgozottsága, kiművelése nem olyan preciz és egyértelmű, hogy ekkora kérdéshez nyugodt lelkiismerettel kezdjünk hozzá. Az 1975-80 között elosztásra kerülő lakásokról itt vannak a kimutatások. Számomra nagyon szép az a munka, amit a főváros 5 esztendő alatt végzett, hiszen 118 ezer család kapott jobb lakást. Ez tiszteletre méltó munka és csak tisztelettel lehet azokról beszélni akik ezt kidolgozták, elvégezték. Mégis a lakásmizéria a fővárosban nőtt és nem csökkent - elvtársak! A város hangulatában, közfelfogásában nem érződött, hogy 350 ezer ember az elmúlt 5 esztendőben lakáshoz jutott. Valami gondnak kell itt lenni, hogy az emberek körülményei javulnak, ugyanakkor a fővárosban vezet a lakáskérdés a problémák között. b