MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1980

1980-05-28 586. öe. - 1980_VB 586/32

- 11 nye még nem érzékelhető. Jelentősebb eredményt elsősorban a tanácsi gazdaságban értünk el pl. azzal, hogy az elmúlt években 48 tanácsi vállalat bérpreferálására tettünk javaslatot, amelynek alapján 43 vállalat - összesen 160 millió forint felhasználásával - a központi alapok terhére kedvezményes külön bérfejlesztésben részesült. Ezzel sikerült előrelépni olyan kérdésekben, mint pl. a fővárosi kommunális és szolgáltató vállalatok bérhelyzetének javitása, az ingatlankezelő vállalatok helyzetének általános rendezése, valamint a fővárosi tömegközlekedés autóbuszvezetői problémáinak Mt. határozattal elfogadott megoldása. 6. A tanácsi munkaügyi szervezet. A tanács munkaügyi jellegű funkcionális, összefogó, koordinációs és ellenőrzési feladatait mind a főváros egészére, mind a tanácsi gazdaságra vonatkozóan a Munkaügyi Főosztály látja el. Sajátosságunk, hogy - a megyékkel ellentétben - a fővárosban helyi munkaügyi szervezet a kerületi tanácsoknál nem működik, ezért az általuk elvégzendő - döntően operatív jellegű, elsőfokú hatósági ügytípusba tartozó - feladatokat a Főosztály szervezeti keretei között, két területi munkaerőgazdálkodási hivatal végzi. A Főosztály közvetlenül irányit ja a Fővárosi Pályaválasztási Intézet munkáját is. A Munkaügyi Főosztály engedélyezett létszáma 47 fő, amelyből fővárosi szintű összefogó feladatokat lényegében 23 fő végez. A két területi munkaerőgazdálkodási hivatal összes létszáma 24 fő. Az ügyfélforgalom ezeken a területeken meghaladja az évi 100 ezer főt. A szervezet továbbfejlesztését az osztályok közötti feladat-átcsoportositással kivánjuk megjavitani, ezen túlmenő szervezetváltoztatás nem indokolt. /A közvetités elosztó funkcióinak növelése többletlétszámigényt vonna maga után, hasonlóképpen a kerületi jellegű feladatoknak kerületekhez történő decentralizálása is./ Összegezve: A Fővárosi Tanács és Munkaügyi Főosztályának munkáját alapvetően meghatározták a munkaerő túlzott kereslete és a folyamatosan csökkenő munkaerőforrás miatt bekövetkezett munkaerő-egyensúlyi problémák. Ezek következtében felerősödtek a kibontakozást sürgető igények a Tanáccsal szemben is, amelyeket egyrészt eszközrendszeréből adódóan, de funkciója következtében sem tudott hiánytalanul teljesiteni. Mindemellett az elmúlt 8-10 évben a munkaügyi szervezet sem alkalmazkodott elég gyorsan és rugalmasan a megnövekedett igényekhez. Kezdeményezései nem voltak elég határozottak, konkrétak, s még a haszS^